A mindennapos felismerések hogyan fejlesztik a lelket?!

Aranylélek

"Váratlan szépség"

Nemrég láttam egy filmet, a címe: Váratlan szépség.

Vonzott a bemutató alapján, mert mindig érdekel, hogy hogyan igyekeznek az emberek életszemléletén formálni a mozivásznon keresztül.

Másfél óra filmnézés azt váltotta ki belőlem, hogy nem váltott ki semmit. Pedig jó volt a mondanivaló, megható is volt – ezt a körülöttem szipogó emberek reakciójából következtettem le – de valami mégis hiányzott. Azt hiszem az a szabadság, hogy én bármit gondolhassak a mondanivalóról. Annyira direkt volt, hogy semmilyen szabad gondolkozást nem engedett meg.

Amikor hazaértem, valami mégis elindult bennem, gondoltam megosztom, hátha benned is..

Arról szólt a film, hogy három alappillére van az életünknek : A HALÁL, AZ IDŐ, A SZERETET.

Azt mutatta be elsőként, hogy az emberek félnek a haláltól, és nem fogadják el az elmúlást. Rengeteg sztereotípia kering a halál fogalma körül: a következő élet lehetősége, újjászületés, mennyország, ennek így kellett lennie, stb…

A főhős ezzel tisztában volt, ennek ellenére nem tudta elfogadni a lánya halálát, ami józan ésszel elfogadható. Így ő is lemondott az életéről, vegetált, és szinte mindent hagyott elsorvadni maga körül.

Teljesen átéreztem a sztorit, mert voltam benne, és tudom, hogy mennyi energia, kitartás, segítség, és munka kellett ahhoz, hogy át tudjam lépni a saját árnyékomat…

Aki már ment át hasonló gyász folyamaton, az tudja, hogy miről beszélek.

Most ezt kívülről látva, tudtam a saját életemet is moziként látni. Érdekes, hogy még csak meg se hatódtam, és nem fájt semmi, nem hozott fel semmilyen múltbéli kínt, nem kellett a könnyeimet lenyelni.

Először megrémültem, hogy ilyen érzéketlenné váltam?! De nem!

Végig gondoltam, és nagyon örültem neki, hogy nem tudott kibillenteni, mert ez azt jelenti, hogy jól vagyok végre, tehát befejeződött a gyászmunka! Vége! Felemelő érzés!

Hálás vagyok magamnak, hogy annak idején az életet választottam…

A második téma az időt taglalta, hogy elvesztegetjük, meg nem használjuk ki értékesen, és csak nyávogunk, hogy nincs elég időnk… Közben pedig észre kéne venni az idő adta lehetőségeket, élményeket gyűjteni, együtt tölteni az időt a szeretteinkkel, és merni élni.

Teljesen egyet értettem az üzenettel, és arra sarkalt, hogy végig gondoljam, hogyan töltöm el az életem, ami évekből, hónapokból, napokból, órákból, és sok millió pillanatból áll.

Mennyire vagyok jelen, mennyire veszem észre a jó dolgokat, mennyit mérgezem magam önpusztító gondolatokkal, mivel töltöm a napjaimat, mennyire vagyok fontos magamnak, és mennyi időt töltök azokkal, akik fontosak nekem? Jól használom ki az időt, vagy az idő használt darabja vagyok?

 

A harmadik téma a szeretet volt, amit a film szerint nem tudtak pénzen megvenni, és ott van mindenben, nem lehet nélküle élni, mindent felülír, stb… Ilyen nagy szavakkal volt megtűzdelve a sztori.

Ezek a valóságban igazak, csak nem minden nap beszélünk a szeretetről, mert olyan elcsépelté vált, vagy mégse?! Pedig, ha figyelembe vesszük, hogy az idő ketyeg, és a vége fixen a halál, akkor a keletkezett űrt csak szeretettel kellene kitölteni, mert az jó dolog…

De elgondolkoztam, hogy nekem mit jelent a szeretet?

Mikor lehetek biztos abban, hogy szeretek valakit?

A saját válaszom: amikor elfogadom olyannak, amilyen, amikor elég rá gondolnom, és melegség önti el a szívem, amikor meg tudok neki bocsájtani, amikor minden porcikámmal figyelek rá, amikor örülök, ha nevet, és együtt érzek, ha sír, amikor bátran lehetek gyenge előtte, amikor gondolkodás nélkül adhatok, nem kell visszafognom magam, és amikor képes vagyok befogadni, amit kapok.

Amikor kiönthetem a szívem, megoszthatom a gondolataimat, és nem aggódok amiatt, hogy mit szól a másik, amikor elmondhatom, ha valami nem jó, mert szeretettel minden megjavítható.

Amikor önmagam lehetek a másik mellett. (Szokták viccesen mondani, amikor nem kell behúzni a hasamat… J )

És általánosságban pedig nekem a szeretet azt jelenti, hogy csak jót kívánok a másiknak, mindegy ki az.

 

Halál, Idő, Szeretet. Neked mit jelentenek? Hogy viszonyulsz hozzájuk? Hogy van jelen a mindennapjaidban?...

 

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

 

https://www.facebook.com/aranylelek/

Ez az utolsó karácsony egyedül!

Hány éve teszünk ilyen fogadalmat? Most először; vagy egy, három, öt, netalán ennél több éve?

Miért van az, hogy megfogadjuk, hogy jövőre biztos már a szerelmemmel, a kedvesemmel töltöm a szeretetről szóló ünnepet, és eltelik 365 nap, és sehol semmi eredmény?

 

Nézzük, miként zajlik a folyamat!

Közeleg az ünnep, és eldönthetjük, hogy lesz fenyőfánk az idén, vagy dacolunk, és nem lesz?

Főzzünk magunknak ünnepi menüt, vagy nem? Nekiállunk süteményt sütni pár tepsivel, hogy legalább ez az örömforrásunk legyen, vagy nem?

Melyik vörösbort vegyük magunknak, amit a nagy önsajnálatunk közepette sírdogálva elfogyaszthatunk? (Mert nem az a kérdés, hogy veszünk-e?)

Mikortól kezdődhet a lelki felkészülés az ünnepekre? Mikortól múlik el a remény, hogy mi van, ha egy héttel a Szenteste előtt csoda történik, és betoppan a nagy ő?

Azt hiszem, hogy reálisan egy hónappal előtte már beindul a szeretethiány, és most kifejezetten a magányosság érzésének felerősödésére gondoltam.

De eljön a meghitt nap, és természetesen lelátogatjuk a családot, fogadjuk a szülők, és testvérek együtt érző pillantását (hogy szegény, megint egyedül van), igyekszünk jó képet vágni mindenhez, és közben arra gondolunk, hogy holnap megint magányosan kell megnéznünk a „Reszkessetek betörők 20-at”.

Néhány kilogramm plusz, és némi érzelmi mínusz után gyorsan eltelik ez a várva várt örömünnep, és visszarázódhatunk a szürke hétköznapokba.

De mit kellene tennünk, hogy a következő év ennél sokkal jobban, terv szerint teljen el, és tényleg a párunkkal lehessünk összebújva, egymásra masnit kötve a fa körül ?

Átlagosan a 365 napunk a következőképp zajlik. Nagyságrendileg 120 napot végig alszunk, tehát olyan dimenzióban vagyunk, ami lehet idilli, és az álmaink lehetnek romantikusak is. Tehát érdemes figyelni arra, hogy este ne együnk sokat, mert akkor nem olyan rózsaszín az álom, ha már ennyi időt eltöltünk odaát.

Ha van egy munkahelyünk, akkor jobb esetben 85-100 napot csak dolgozunk, úgy nonstop számolva, attól függően, ki mennyire „szerencsés”.

Évente 15-20 napot csak az evéssel töltünk, és legalább ennyit a főzéssel. Az összesen 40 nap.

Házimunka szintén 40 nap, mosással, takarítással, bevásárlással együtt.

Jelezném, hogy mind eközben még nem volt arról szó, hogy a fogadalmunk érdekében tettünk volna akár egy lépést is. Pedig annyira szeretnénk, hogy jövőre másképp legyen! 

Facebook, interneten szörfölés, ami céltalan, vagy néha konkrét, nos ez biztosan elvesz tőlünk évente 30 napot, ami naponta csak két óra…

Ha esetleg sportolunk hetente kétszer, vagy a hobbinkkal foglalkozunk, akkor az évente 5 nap.

Ha van gyerekünk is, akkor a vele való foglalkozás, tanulás, játék, évente legalább 50 nap.

Mire akartam ezzel rámutatni?

Arra, hogy végtelen tudatosságra, elszántságra van szükség ahhoz, hogy megteremtsük magunk számára az ideális életet, és a kedvező eredményt, amit komoly időbeosztással, prioritások átformálásával tudunk megvalósítani.

Tehát, ha párkapcsolatot szeretnénk, akkor időt kell rá szakítani, nincs mese.

Nem elég sírdogálni, megzuhanni, és magunkat sajnálni, miközben olyanra vágyunk, amiért nem is teszünk sokat, vagy csak nagyon minimálisat.

Ha a fenti eszmefuttatást összevetem azzal a statisztikával, hogy a legtöbb kapcsolat munkahely által (ott úgyis sokat vagyunk), vagy ismerős ismerőseként jön létre, akkor leszűkítettük a kört, hogy hol érdemes több energiát befektetni magunkba.

Tehát, ha eddig nem jártunk baráti társaságba, régi ismerősök körébe, rendezvényekre, akkor talán itt az ideje meglépni, hogy egy év múlva társas karácsonyunk legyen.

Természetesen akkor is lehetünk egyedül karácsonykor, ha van párunk, de ő esetleg külföldön dolgozik, vagy kiküldetésben van.

Ebben az esetben annyival könnyebb a helyzetünk, hogy a szívünkben van valaki, és érezhetjük a szeretet áramlását.

Megoszthatjuk egymással, hogy mennyire szeretjük, leírhatjuk hogyan telik a napunk, lefotózhatjuk a fenyőfát, becsomagolhatjuk az egymásnak szánt ajándékot, amit akár csomagküldő szolgálattal el tudunk juttatni.

Ami a legfontosabb, hogy van egy évünk kitalálni, hogy mit kell másképp csinálnunk, hogy a következő karácsonyt együtt tölthessük.

Végszóként csak azt erősíteném, akármilyen helyzetben is vagyunk, hogy ez az utolsó karácsony egyedül…

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

http://noivilag.hu/cikkek/ez-az-utolso-karacsony-egyedul-fogadalmaink

 

 

 

Élj a mának!

Hogyan élhetek felszabadultan és boldogan?

Többször találkozom olyan emberekkel, akik azért keresnek meg, mert elakadtak az életükben, nem látnak kiutat, belesüppedtek egy adott témába.

Különböző esetekről van szó, de mégis mindegyik alapja az, miszerint nagyon alacsony rezgésszinten élik az életüket.

Mit értek ezalatt?

 

Azt, hogy bele feledkeznek a mindennapos küzdésekbe, a hétköznapi megoldandó feladatokba, a pénzhiányba, a gyerekek dolgaiba, és még sorolhatnánk.

Végtelen kevés energiát fektetnek abba, hogy önmagukkal foglalkozzanak, és olyan dolgokkal töltsék az idejük egy részét, ami örömet okoz számukra.

És az erejük csak fogy, és fogy. Ez pont olyan, mintha a telefonunkat nem tennénk fel töltőre, de elvárnák, hogy az tökéletesen, és maximálisan kiszolgáljon minket.

Bezzeg a testükkel, és lelkükkel ezt nem tesszük meg!

Hányan sóvárognak azután, milyen jó lenne egy lazító masszázs, vagy egy szauna, és mégsem tesznek érte semmit. Nem jelentkeznek be, mert amikor megtennék, ezer ellenérvet fel tudnak sorolni, most miért nem.

Mert kell a pénz a suliba, vagy ebédet kell befizetni, tankolni kell, most nem érek rá, majd holnaptól életmódot váltok és így tovább.

Nem ma kellene jól lenni, és feltölteni magunkat?

Hogyan tud az olyan szülő gyerekének biztonságot sugározni, ha maga sem érzi ezt?

Semmi másra nincs szükség, csak egy döntésre, és némi önszeretetre, hogy igenis foglalkozok magammal!

Nézz meg egy olyan ember kezét, akinek el volt törve, be volt gipszelve, mennyivel vékonyabb a gipsz levétele után.

Ha nem építi magát az ember, akkor leépül. Nincs stagnálás, mert a „karosszéria” nem fiatalodik. Egyszer csak azon veszi észre magát, hogy nem lát fényt, megoldást.

 

Természetes reakció azoknál, akik nem foglalkoznak magukkal, nem hiszik el, hogy saját maguk életük okozói, és következményei is egyben.

De mi lenne a megoldás?

Végtelen egyszerű!

Feljebb kellene menni a létrán, meg kellene emelni a rezgésszintet!

Hogyan?

  • helyes táplálkozás, mértékletesség (evés után 20 perc múlva jut el az infó az agyba, hogy jól laktunk, tehát lassabban enni)
  • elegendő vízfogyasztás
  • rendszeres méregtelenítés (legalább évente kétszer)
  • szauna, tengeri sós fürdő
  • önismeret (könyvek, tanácsadók, lélektrénerek segítségével)
  • lelki egyensúlyt hosszan megtartani, ne ingadozzon (probléma esetén csak rövidebb ideig beleragadni)
  • ima, meditáció
  • érzékek feletti világ megismerése
  • magas rezgésű zene hallgatása
  • természetben séta
  • szent helyek felkeresése (rengeteg van Magyarországon)
  • naponta hálásnak lenni valamiért

Ezek közül melyik esne rosszul?

Melyikhez kell milliomosnak lenni?

Ugye nincs is már jó kifogás?

Ezek alkalmazásának eredményeképp boldogabb embereket, jobb munkalehetőséget, több pénzt vonzhatunk be az életbe.

Megéri?

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/elj-manak-hogyan-elhetek-felszabadultan-es-boldogan

 

Szalmaözvegység manapság

Sokunk nagymamája átélte ezt az állapotot, amikor a férjét elvitték a háborúba, és nem lehetett tudni, hogy mi történt velük. A feleségek pedig csak vártak, akár éveket is, bízva abban, hogy egyszer hazajön a szeretett férjük. Hallani nem lehetett róluk, mert nem volt okos telefon, és internet, hogy üzenni tudjanak: élnek. Pedig sok nőnek mennyivel könnyebb lett volna tudni a valóságot, és nem csak hinni.

Azt pedig, hogy ki mennyit tudott várni, mikor adta fel, hány év után, vagy soha, az egyénileg változó. Mert ki várhatná el egy nőtől, hogy úgy várjon éveket, hogy nem is tudja, hogy van-e értelme.

Nemrég láttam egy filmet, a címe: Kedves John!

Ebben a leányzó két hetes ismerkedés, és szerelembe esés után képes volt várni a katona fiúra egy évet, úgy, hogy közben leveleztek, és így tartották fenn a kapcsolatot. Micsoda romantika!

De hogy van ez a mi időnkben, a valóságban?

Szerencsére nem viszik el a férjeinket háborúba, nincs harckészültség, mégis sokan kényszerülünk arra, hogy nélkülözzük a mindennapjainkból a párunkat.

Természetesen a pénz, és a munka miatt.

Az Alföldről a Dunántúlra, Magyarországról Európába mennek dolgozni nagyon sokan, hogy meg tudjanak élni, és fenn tudják tartani a családot.

Jobb esetben havonta hazajárnak, nehezebb helyzetben félévente.

Ha a feleségek nem tudnak kiutazni, mert nem találtak munkát, vagy a gyerek itthon jár iskolába, akkor szétszakadhatnak a családok.

Lehet, hogy átlagosnál magasabb színvonalon tudnak élni, vagy ki tudják fizetni a megemelkedett hiteltörlesztőt, de mi lesz az emberrel?

Azt hiszem ez elég „háborús” helyzet…

Nagyanyáinkhoz képest annyival jobb a helyzet, hogy van lehetőség kommunikálni. Írni, hallani, látni egymást a technika segítségével. Illetve tudhatjuk, hogy meddig tart, míg a háborús időszakban, még ez is bizonytalan volt.

„ Csak” a közelség, az érintés, az összebújás, a közös nevetések hiányoznak.

Milyen erős kötelék kell, vagy milyen elszántnak, szerelmesnek lenni ahhoz, hogy mindkét fél kibírjon egy adott időszakot?!

Mennyire meg kell bízni a másikban, és magunkban, hogy hűségesek legyünk?!

Mennyire kell látnunk az egész különlét értelmét, és célját, hogy ez a megoldás az életre?!

Milyen erőssé válhat az a kapcsolat, amely mondjuk rövid ismerkedés után egyből mély vízzé változik, mert a férfi végzi a dolgát, és külföldön dolgozik?! ( Azt gondolom, hogy a szeretet, és a szerelem csodákra képes. Mert, ha eddig egyedülállók voltak, akkor a várakozás nem ismeretlen fogalom a számukra, csak ebben a helyzetben legalább van kire! )

Mennyire megtanulják értékelni az együtt töltött időt, és élvezni a pillanatot?! ( Akár kapcsolatjavító hatása is lehet…)

Miért nem lehet a jó szakembereket itthon is megfizetni? Miért kell megnehezíteni a családok, szerelmek életét?

Milyen kihívásokat rejt még az élet? Ha voltunk már hajadonok, feleségek, elváltak, szinglik, szeretők, jegyesek, élettársak, és még sorolhatnám, itt a 21.század legújabb trendje, a szalmaözvegység…

Ha nem akarjuk ezt választani, mi a megoldás?

·         férj abbahagyja a messzeségben való munkát – szerényebb életmód választása, küszködés, de a család együtt

·         akik pár havonta jönnek csak haza, ott a nő kiutazhat, és pár napot eltöltve feltöltődnek egymással – nem kell életmódot lejjebb adni, és egy kis plusz költséggel többet együtt vannak

·         a nő is talál magának a férfi közelében munkát – életminőség akár még javulhat is, és a család együtt

Biztos vannak még egyéni opciók, de döntse el maga mindenki, hogy mit, miért, és meddig?!

Mert, ha tudja mindenki, a kérdésekre a választ, akkor sokkal könnyebben, és biztonságosabb érzéssel lehet élni ezt a furcsa életformát.

Ha két ember szereti egymást, akkor meg tudják találni közösen, hogy mi a legjobb megoldás a számukra…

 

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

 

www.aranylelek74.blog.hu

Facebook: Aranylélek

Az első randi tízparancsolata

Még a szinglikkel is előfordul néha, hogy összejön egy első randi lehetősége, és hogy utána lesz-e második, az kiderül az elsőn.

Vagy akár az első randi többnapossá alakul át.

De nézzük sorban, hogy mire érdemes odafigyelni, ha már a bolygók együtt állása, a sors, anyukánk, barátnőnk, jó és rosszakaróink is úgy akarták, hogy randevúra menjünk.

 

Kihívó legyél, vagy szürke egér?

  • Attól függ, milyen eredményt vársz a randitól. Ha szeretnéd, hogy egyből leteperjenek, akkor jöhet a miniszoknya, combfix, vörös rúzs, és körömcipellő. Ha kicsit többre vágysz, mint egy röpke légyott, akkor csak annyira figyelj oda, hogy a hétköznapitól kicsit csinosabb legyél. Kerüld a zárkózott, garbós szerelést is, mert ezzel azt közvetíted a partner jelölt felé, hogy zárkózott vagy, nehéz téged megközelíteni.
  • Ha meg tudod engedni magnak, aznap ne dolgozz, ne facsard ki magad, mert a találkozóra nem egy lestrapált nőként kellene megjelenned, hanem kipihent, hamvas dívaként.
  • Fodrászhoz is elmehetsz, de csak előző nap. Nehogy azt higgye a pasi, hogy miatta csináltatsz friss frizurát. Legyen benne természetesség.
  • Szolárium is jöhet, de szintén előző nap. Ha aznap van időd, akkor csak pár percre feküdj be, mert irtó ciki vörös fejjel magyarázkodni, hogy csak a szoli miatt vagy kipirult, és nem azért, mert zavarban vagy.
  • Természetesen érdemes a felesleges, és oly nagy becsben tartott "szőrmézettől" is megszabadulnod, sosem lehet tudni…
  • Egy nagy meleg vizes fürdő, finom lazító illatokkal segít ráhangolódni a találkozóra.
  • Hallgathatsz kellemes, szerelmes dalokat készülődés közben, olyat, ami jó kedvre derít.
  • Lelkileg is fontos, hogy topon legyél, és törekedj arra, hogy magadat add. Most nincs helye a sopánkodásnak, a múlt negatív tapasztalatának felidézésének, a rinyálásnak. Itt egy új lehetőség, és csak ez legyen a szemed előtt!
  • Ne legyél tele elvárásokkal, inkább befogadó legyél, hogy az életed kimozdulhasson pozitív irányba.
  • Ne tervezd meg a randi előtt már az egész életeteket, az esküvőtöket, milyen apa lenne stb. Hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek, és a legfontosabb, hogy érezd magad jól! Mert akármilyen folyománya is lesz az első randinak, neked volt egy olyan napod, amikor magaddal foglalkoztál, csak nyerni tudsz!

Több nőtársammal beszélgettem arról, hogy első randin legyen, lehet-e testiség, vagy nem?

Megoszlanak a vélemények. Láttam már olyan kapcsolatot, ami csak egy légyottal kezdődött, és hatalmas szerelem lett belőle. Viszont a másik oldalt is, amikor tartotta női mivoltához a hölgy magát, és pár randi után került sor az aktusra, és mégsem lett szerencsés a projekt.

Egy tanfolyamon az oktatómtól hallottam egyszer, hogy az aranyszabály az, (már, ha lehet szabályokat hozni egy érzelmi helyzetben) hogy az első három randi alatt nincs testiség. Megmagyarázta azzal, hogy az első randin kiderül, hogy vannak-e közös gondolatok, tudunk-e beszélgetni, van-e „ szellemtűz „.

 

második randin kiderül, hogy megmozdul-e valami a szívünk körül, hevesebben dobog beszélgetés alatt, vagy is van-e „ szívtűz „.

A harmadik alkalommal pedig felsejlik, hogy bemozdul-e a deréktájék alatti részlegünk is, vagyis van-e „ ágyéktűz”.

Vagy pont fordítva mesélte? Vagy igazából az első benyomás úgyis eldönti, mi következik? Vagy csak a szabályok , mások, illetve társadalmi elvárások miatt viselkedjünk másképp, mint, ahogyan szívünk szerint tennénk?

A legfontosabb, hogy adj magadnak esélyt, mert nem tudhatod melyik az a pillanat, ami a tied marad egy életen át.

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/az-elso-randi-tizparancsolata

süti beállítások módosítása