Jártál már úgy, hogy nagy öröm ért, és legszívesebben a világnak elmondtad volna? Ezért megosztottad a közösségi oldalon…

Jártál már úgy, hogy volt egy jó üzleti ötleted, és elmondtad pár embernek, és egyszer csak azt vetted észre, hogy más megvalósította?

Vagy csak arra a kérdésre: „hogy vagy?” úgy válaszoltál, jól mennek a dolgaid, és ezzel kiverted a biztosítékot a másiknál?

Hogy mire akarok kilyukadni?

Csupán arra, hogy gondoljuk végig mielőtt bármit is kiejtenénk a szánkon, hogy mennyi ember van körülöttünk, aki ŐSZINTÉN örül(ne) a sikerünknek, a boldogságunknak, hogy megtaláltuk életünk párját, előléptettek stb.

Szóval hányan ????

Ugye, ugye…! Milyen kevés is az az ember! Pár családtag, barát, és talán ennyi…

Akkor mit tegyünk, ne mondjunk senkinek semmilyen információt? Ne osszunk meg semmit a közösségi oldalon? Nem biztos, hogy ez a megoldás, csak lehet, hogy érdemes szelektálni.

Egy olyan üzleti tervről, amire vágyunk, kizárólag az érintettekkel beszélnék. Az ismerőseimmel akkor osztanám meg, amikor már megvan, elindult, profitálunk. Miért? Mert azokkal az energiákkal, amik féltékenységből, rosszindulatból, irigységből fakadnak, az ellen nehezen tudunk védekezni. Ezek az energiák összeadódhatnak, és befolyásolhatják az eredményességet.

Ismerős körben tapasztaltam, amikor egyik barátnő irigy volt arra, hogy a másiknak sikerült társat találni, nem bírta elviselni az örömüket. Ami nyilvánvalóan abból fakad, hogy szembesült a  „szerencsétlen” életével, és felnagyította a saját életében lévő magányt. A reakciója teljesen természetes lehetne, csak a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után, mert inkább megszakította a barátnőjével a kapcsolatot…

Tehát kinek meséljünk őszintén arról, hogy alakulóban van az életünk, hogy szerelmesek vagyunk?! Igen! Pont annak a pár embernek, akik fontosak nekünk. Hiszen mennyi kérdés, bizonytalanság van még egy kapcsolat elején (meg közben is), amit a „támogatók” negatív energiája keresztbe tud húzni.

Egyik egyedülálló ügyfelem mesélte, hogy volt egy kapcsolata, ami csak a testiségen alapult, úgy egyeztek meg, hogy ha valamelyiküknek akad tartós partnere, akkor ennek vége. Nos, mit gondolunk, vajon mennyire örülhetett az egyik fél, amikor megtudta, hogy még a perifériáról is kiszorult? Amikor ez kiderült, aznap, valami banális dolgon majdnem elcsúszott az új kapcsolat. Biztosan csak véletlen lehetett, de ez túl egyértelmű jelzés volt, amit időben felismert a fiatalember.

De, ha mégis akarunk kifelé teregetni, vagy olyan helyzetbe kerülünk, hogy nem tudjuk kikerülni a választ, akkor is csak nagyon körvonalazva mesélném a történéseket. Óvatosan.

Ha csak egy pillanatra magunkba tekintünk, hogy mennyire tudnánk örülni annak, ha közvetlen kollégánknak ötöse lenne a lottón? Őszintén!!! ( Egyből beindulna az az érzés, hogy miért nem mi? Miért pont ő?)

Így működünk!

Amikor elutazok, és mindenképp posztolnék valamit, akkor azt akkor teszem, amikor már régen hazaértem biztonságban. Mert volt már olyan, hogy mindent kifecsegtem boldogan előre, és biztos közbejött valami (kerékcsere, vissza kellet fordulni, otthon maradt a telefon), ami megnehezítette az indulást.

A célom nem az volt, hogy információs stopra sarkalljak mindenkit, csupán annyi, hogy mielőtt megnyomnánk a „megosztás” gombot, gondoljuk végig, hogy tényleg a nyilvánosságra tartozik e, hogy például szülés után hogy néz ki a csecsemő, vagy mit evett Gusztika, vagy Bundás bolhás lett, és kinek kell energiát küldeni az aranyér műtétjére.

Ha készítenénk a lik-olók között egy vizsgálatot, hogy mennyien kattintottak megfelelésből, és mennyien őszinte örömből, érdekes eredményt kaphatnánk.

Kis önvizsgálat után ráébredhetünk, hogy lehet csak a szereplési vágy hajt bennünket. A jó hír, hogy van lehetőségünk a változtatásokra. Lehet már csoportokat is létrehozni, akiket érdekelhetnek a speciális témák.

Pozitív példával zárnám soraimat. Legkedvesebb kozmetikusommal összefutottam, leálltunk beszélgetni az esőben az utcán, és újságoltam, hogy jól alakul az életem. Rendeződik a magánélet, és helyére kerül minden. Nos, azt az őszinte reakciót soha nem felejtem el: „Azt kívánom, hogy váljon valóra minden álmod. Jó lesz minden!” Húú, meglepődtem! Mindketten meghatódtunk. Pedig nem vagyunk napi kapcsolatban, de nagyon jó érzés volt ilyet hallani.

Tehát, inkább arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ha el kezdenénk az életünkben szelektálni a fontos, és nem fontos dolgok között, a nyilvános, és intim eseményeink között, akkor elérhetnénk, hogy legyen olyanunk, hogy MAGÁNÉLET. Ami csak két ember ügye, amiben van bensőség, és attól erős a kapcsolat, hogy nem kifelé él, hanem befelé, egymás felé.

Ennek következményeként, ha mi jól vagyunk, mert a mi életünkre, a mi családunkra fordítjuk az energiát, akkor sokkal könnyebb lesz más boldogságának is örülni. Minden, amit adunk az visszatér hozzánk! A személyes szintről így el tudunk indulni a társadalmi szint felé, és ez egy felfelé emelkedő spirál.

VILÁGBÉKE! J

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!