Okosan légy szerelmes!
Már a kapcsolat elején vannak figyelmeztető jelek, amiket valami oknál fogva nem vagyunk hajlandóak észrevenni.
Leginkább azért, mert már annyira vágyunk a szeretetre, a kapcsolatra, hogy inkább elhisszük, elbagatellizáljuk az orrunk előtt tátongó felkiáltó jelet!
Mennyivel kevesebb csalódástól kímélnénk meg magunkat, ha kicsit, de tényleg csak kicsit tudatosabbak lennénk, figyelnénk. Persze az új jelöltet is, akit életünk nagy lehetőségének gondolunk, de leginkább magunkat kellene monitorozni.
Mert nem az a legfontosabb, hogy a másik mit vált ki belőlünk?
Lehet, ez ellentmond annak, hogy engedjük el magunkat egy randin, és hagyjuk had zajlódjanak az események, és csak az érzéseinkre hagyatkozzunk. Ez is teljesen igaz.
Viszont elképzelhető, hogy amikor nagyon szomjasok vagyunk, és kapunk egy pohár vizet, akkor azzal nem foglalkozunk, rúzsfoltos a pohár?!
Csupán a szomjunkat akarjuk oltani! Bezzeg, ha nem vagyunk annyira kiszáradva, akkor a kis maszatot is észrevesszük a poháron.
Vagyis az érzéseink becsaphatnak, attól függően, hogy mennyire vagyunk szomjasok! Utána meg jajveszékelhetünk, hogy kiütéses a szánk, és kezeltetni kell magunkat.
Önvédelemből, elővigyázatosságból (és NEM félelemből), picit figyelmesebbek lehetünk a találkozónk legelején, hiszen az életünkről lehet szó!
Vagyis, ha mondjuk egy férfi nem talál oda a megbeszélt helyszínre, és nem egy kalandtúrán vagytok, akkor figyeld meg mennyire találja az életében az útját!
Késik a randiról, nem egyszer, hanem többször.
Cukin el lehet ütni ezt a viselkedést egy-két poénnal, de mennyire lehet majd rá számítani?
Ha zavar a viselkedése, és nem hagy szóhoz jutni.
Vajon majd később fontos leszel neki?
Ha jelenleg is van kapcsolata, de ki akar lépni, de még nem… Jajjajj!
Tényleg ezt velünk nem fogja eljátszani? Milyen romantikus elhinni, hogy nem.
Ha zoknit vesz fel a szandihoz, és nem szólsz, mert még nem vagytok olyan viszonyban? Hát nem is lesztek, ha nem tetszik neked, és mégse jegyzed meg finoman.
Hogyan lehet finoman?
„Pl. gondoltál már arra, hogy külön-külön hordod ezt a két ruhadarabot? Mi lenne, ha megnéznéd, hogy mennyire kényelmesebb így? Van valami különösebb oka, hogy így kell hordanod? Esetleg orvos javasolta?”
(Na, jó, ez az utolsó kérdés nagyon gonosz volt!...)
Ha az első csók nem felperzselő, és lábremegtető, mennyi szenvedély lehet benne?
Vagy csak azért esik jól, mert már régen nem csókoltál?
Ha az első együttlét után azt érzed, hogy „hááát jó volt”, lesz ez jobb is, csak még zavarban vagyunk…
Legyen!
Hiszen kicsi az esélye, hogy egyből mindkét fél el tud teljesen lazulni, és átadni magát. Teljesen normális, hogy fokozatosan nyílsz ki!
Az elején elnézzük, elviseljük, később pedig pont ezeket a hiányosságokat rójuk fel a párunknak, és csodálkozunk, hogy miért nem érti. Hiszen ő a kezdetekkor is ilyen volt, és igen! Csak mi hagytuk magunkat beletörődni, mert annyira elvarázsolt a tudat, hogy végre van valakink!
Azért, mert csak egy ideig lehet tűrni, hatalmas elfogadásban lenni, szembe menni a saját igényeinkkel, de az egy idő után biztosan visszaüt.
Nyilván ezek nem biztos, hogy „válóokok”, vagy lehet rajtuk csiszolni, de ahhoz fel kell vállalni a saját igényünket!
Jelenleg csak női szemmel tudtam ránézni a szituációra, nézd el nekem! Férfi szemmel is hasonlóképp lehet látni a nőket, mi is tudunk produkálni!
Hölgyeim, Uraim! Okosan szeretni!
Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136
Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!
