Szülni vagy nem szülni?

Milyen világot élünk manapság?

Statisztikák szerint csökken az abortuszok száma, ami még így is évente nagyságrendileg 30.000 lélek!

Ennyire felvilágosultak lennénk, hogy javulnak a számok, vagy esetleg a teherbe esett nők száma is kevesebb lett?

Átfogó a téma, hogy ki miért dönt úgy, hogy NEM.

Lehet orvosilag javasolt, előre látott betegségek miatt, vagy még túl fiatal lenne az anyuka, vagy már több gyermek van a családban, vagy csak óvatlan volt a buli alkalmával, vagy a nő nem akar egyedül felnevelni egy gyermeket.

Erre mondta nekem egy ismerősöm, hogy tudod a nő magának szül ?!?!

A család fogalmában emlékképeim szerint egy apa is szerepel, vagy rosszul tudom?

Értettem én a megnyilvánulást, de nem szerencsésebb, ha a gyermeknek van apamintája is?
Ha a szüléskor van, aki fogja a kezed?
Aki hazavár a kórházól? Akivel közösen…?

Másik csoport a rapid és elanyagiasodott világunkban, hogy nem is akar a pár gyermeket.

Vállalkoznak, vagy dolgoznak éjt nappallá téve, és nem fér bele a pénzharácsoló életükbe. Utazgatnak, szép ruhákat, autót, ékszereket vásárolnak, étterembe járnak, szórakoznak.

Kedves ismerősöm említette egyszer, hogy valaki gyereket gyűjt, ő pénzt.

Igaza van abban, hogy mindenkinek van választása, és nem ítélem el emiatt, hiszen ő azt választotta, hogy nem kell utód. Természetesen lehetne boncolgatni, hogy milyen gyerekkor, hozott szülői minta, fel nem dolgozott csalódások állnak a háttérben, de a lényeg, hogy nem sikerült feldolgoznia.

A másik hölgy arra hivatkozva utasította el a szülés lehetőségét, hogy a teste negatív irányba alakulna, és ezt nem akarja. Egész életében 25 éves arcbőrrel, formás testtel, és feszes mellekkel akar rendelkezni. Lehetséges, hogy valahol elveszett a helyes önértékelés útvesztőjében? Illetve még senki nem világosította fel, hogy az ember öregszik, és nem mumifikálódunk amíg élünk?

Hogy mi a normális, azt döntse el mindenki maga, de egy biztos, hogy a szaporodás által működik, és fejlődik tovább az élet.

A harmadik csoport, akik nagyon szeretnének babát, de nem, vagy csak nehezen jön össze.

Mivel a meddő nők, és férfiak száma egyre jobban növekszik. Sajnos már ez az állapot nem csak fiziológiai, genetikai vizsgálatokat és megoldásokat igényel, hanem pszichológiai állapot kezelést is.

Hiszen a társadalmunk mellékterméke a stressz, ami jelentősen befolyásolja a mentális, és ezáltal a fizikai, egészségi állapotunkat is.

Mennyi erőt, szeretetet, kitartást igényel egy ilyen kezelési folyamat!!!

Kisebb alcsoportként látok olyan nőket, akik szeretnének gyereket, de nem találják azt a férfit, aki a gyerek téma felhozatala után nem farcol le. Mert ezek a férfiak már vagy „bizonyítottak”, hogy milyen „jó” apák, és azért nem akarnak többet, vagy egyáltalán nem tudnak felelősséget vállalni az életben.

„társat, és apának valót keresek, nem kell a sok „együtt járós” hónap, mert gyorsan kiderül, hogy megfelelünk-e egymásnak, hiszen én tudom mit akarok.”

Ettől tuti elmenekülne a pasik 90%-a, pedig őszinte és igaz.

Természetesen vannak még egyéb variációk is, csak néhányat emeltem ki.

Milyen jó lenne, ha úgy lenne ez elosztva, hogy mindenki megkaphatná, amit szeretne. Aki magányt idős korára, az azt. Aki feszes műmellet, és botox arcot egész életére, az azt. Aki unokák zsivalyát, az azt.

Mi lenne, ha választhatnánk? Ha le tudnánk bontani az összes megkövült mintát, ami nem táplálja az életet?
Ha annyi gyereket lehetne bevállalni, amennyit szeretnénk, és ez nem anyagi döntés lenne?
Ha nem azért kellene gyereket vállalni, mert ez jó anyagi projekt?
Ha egészségesebbek lehetnénk, és tovább élhetnénk? Ha negyven felett nem lenne ciki szülni?
Mi van, ha mindez a mi elménk választása? Mi más lehetséges még, amire nem gondoltunk?