Egyedül...
Milyen érzés arra ébredni egy reggelen, hogy rájössz, tíz éve egyedül élsz?
Milyen érzés tudatosulni azzal a ténnyel, hogy ez nagyságrendileg 3500 egyedül eltöltött éjszakát jelent…?
3500 ölelés nélküli, „jóéjtpuszi” nélküli éjszaka?
Milyen érzés ugyanennyi reggel egyedül felkelni, és magadnak megfőzni a kávét, bevinni magadnak az ágyba, és elszürcsölni?
Milyen érzés nappal minden pillanatban magaddal lenni, egyedül tervezni, kitalálni az életed..?
Milyen érzés ebbe lelkileg nem belehalni?
Milyen érzés éveken keresztül bezárva élni a saját börtönödbe? Milyen érzés évekig cipelni a szerelem elvesztését, a fájdalom terhét?
Hogy milyen érzés segítőtől segítőhöz járni, hogy életben maradj?
Milyen érzés egyedül megküzdeni az anyagi világgal, a múlt negatív örökségével?
Milyen érzés szépen lassan kinyitni, és elkezdeni újra felfedezni a világot, megerősödve, megkeményedve?
Milyen érzés elhinni, hogy van értelme az életednek, akár egyedül is?
Milyen érzés újra hinni a szerelemben? Abban, hogy még álmaid valóra válhatnak?
Hogy milyen érzés beengedni valakit újra szívedbe, és átélni, hogy eltipornak?
Milyen érzés látni, hogy milyen kevés az őszinte közeledés?
Milyen érzés látni a barátaid, és a családod arcán az együttérzést, és cselekedni nem tudást?
Milyen érzés látni embereken a szánalmat, amikor megismerik a történeted?
Milyen érzés megküzdeni azzal, hogy néha az is beléd rúg, akitől nem várod? És nincs, akinek a vállán megpihenhetnél?
Milyen érzés egyedül járni-kelni a világban, és nem találni a helyed? Vagy elhinni, hogy megtaláltad a helyed, és gyorsan kiderül, hogy mégse?
Milyen érzés, hogy pótcselekvéseket iktatsz az életedbe, hogy valami mégis történjen?
Milyen érzés hallgatni, a keresetlen tanácsokat, a hogyan kéne élni az életed, hogyan kéne társat találnod témakörben?
Milyen érzés néha feladni önmagad, és kipróbálni másik utat?
Milyen érzés odaadni a lelked egy csokor virágért, néhány jó szóért, és lopott pillanatért?
Milyen érzés eközben nőnek maradni, és menni tovább? Milyen érzés rájönni, hogy csak magadra számíthatsz?
Milyen érzés hánykolódni a hitvesztés, és a remény tengerének hullámain? Milyen érzés rádöbbenni néha, hogy milyen beteg a világ? Milyen érzés egyedülállóként látni párokat kínlódni, szenvedni, félrelépni, nem értékelni, amilyük van?
Milyen érzés mindeközben újra feltámadni?
Hogy milyen érzés felfedezni, hogy önmagadban is lehetsz egész?
Milyen érzés átélni, hogy minden téren szabad vagy, hogy saját magad vagy felelős az életedért?
Milyen érzés megtapasztalni, hogy bármire képes vagy? Hogy bármit kipróbálhatsz? Hogy nem tartozol senki felé elszámolással?
Milyen érzés elfogadni, hogy kárpótol az élet, mert cserébe kapsz egyéb ajándékot a sorstól?
Milyen érzés mindig új helyzeteket megtapasztalni, és tudatosan használni az érzékelőidet?
Milyen érzés megfigyelni, hogy pillanatok alatt átlátod az emberek közeledésének célját?
Milyen érzés kiegyenesedve járni, és megélni önmagad teljes valóságát?
Hogy milyen érzés megismerni a határaid, a teljesítő képességed, az érzéseid, a gondolataid, a vágyaid?
Milyen érzés megtanulni, hogy nem hátrafelé nézz, hanem csak előre, helyesen használva a múlt tapasztalatait?
Milyen érzés tudni, hogy mindig van választásod, és bármit választasz, az csak a tied?
Milyen érzés úgy élni, hogy az életedben saját magad vagy a legfontosabb, minden egós, és álszent játék nélkül?
Milyen érzés egyedül is ÉLNI, és életben maradni, minden önsajnálat nélkül?
……….
Nem lehet leírni, hogy milyen érzés……
De minden mesének jó a vége…
Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136
https://www.facebook.com/aranylelek/
Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!
