A távkapcsolat kapcsolat?

Az ismerkedés elején, amint kiderül, hogy van köztetek néhány száz kilométer, máris felmerül a kérdés: Jó, jó, találkozgatunk, egyszer te jössz, egyszer én megyek…de ez hova vezet? Elindul az agyalás…

Biztosan voltál már hasonló helyzetben.

A felmerülő kérdés teljesen jogos, és abszolút racionális.

Több válasz lehetőséget is láttam már. Volt, aki lepörgette maga előtt az események fejlődését, és megijedt attól, hogy mi van, ha szerelmes lesz, és fel kell adnia a meglévő életét. Amivel ugyan nem elégedett, de mégis komfortzónán belül van. Ezért lepattintotta a partnert. Tehát hozott egy ésszerű döntést egy érzelmi témában. Logikus, nem??? Győzött a félelem, és a megszokás.

Láttam olyat is, hogy egyből szerelem lett, vagyis gyorsan kialakult, és nem kellett gondolkodni, vagyis nem volt kérdés, hogy valaki feladja az életét. Egy hónap után fővárosi albérlet felmondva, és a hölgy már vidéken volt a szerelme mellett.

Találkoztam olyan párral is, akiknek a második aktus után összejött a baba, és ismét nem volt kérdés, hogy mi lesz azzal a laza 400 km-rel!

Viszont miért ne lehetne akár kétlaki életet élni egy átmeneti időszakban? Vagy megtölteni a hétvégéket? Mit jelent a kétlaki élet? Két fogkefe, két hálóruha, két kispárna… Pár napot egyik városban, pár napot másik városba, és pár napot egyedül is…

Ezt akkor javasolnám, ha még nem biztosak az érzéseikben, mert nem volt még idő kiteljesedni, de adnak maguknak esélyt a kapcsolat kibontakoztatására. Hiszen, ha nagyon ritkán tudnak találkozni, akkor az a kapcsolat nem tud erősödni. Mivel amikor találkoznak, akkor eltelik egy idő a lélek nyitásával, és amikor elbúcsúznak, úgy élik tovább az életüket, mintha továbbra is egyedül lennének. Nyilván a telefonos kapcsolat erősíthet ezen, de vannak dolgok, amit telefonon keresztül nem lehet

Ha az ismerkedős oldalon vagy fent, és csak alkalmi partnert keresel, akkor még előny is lehet a távolság J

Mi van, akkor, ha nem is kell feladni senkinek semmit, mert olyan munkát végeznek, ami nem helyhez kötött. Vagy, ha multinál dolgozik egyikőjük, és át tudja helyeztetni magát.

De vajon ki tud bontakozni úgy egy párkapcsolat, hogy havi egyszeri, vagy kéthetente egyszeri találkozóra van csak lehetőség? Kicsi az esélye..

Akkor bele se kezdjünk távkapcsolatba? Vagy ne ismerkedjünk 20km-nél szélesebb körben?

Dehogynem!!!!

Mert mi van, ha olyan társra találsz így, akiért akár a fél világot átszelnéd, és ő is érted?

Persze mindenkinél egyedi, hogy milyen kimenetele lehet egy távolsági járatnak…

A fő kérdés ebben a helyzetben, hogy ki mit szeretne? Mi az életedben a legfontosabb? Mi a célod?

Az, hogy társra találj, vagy bebizonyítsad a főnöknek, hogy te vagy a leghűségesebb munkavállaló?

Azt érzed úgyis, hogy van e összhang köztetek..

Mi van akkor, ha nem jön össze, ha rövid együttélés után kiderül, hogy mégse… Igen, ez benne van a kalapban. Viszont aki mer, az nyer. Kockázat nélkül nincs nyereség.

Biztos nyereségre azért mégis számíthatsz: mégpedig arra, hogy kiléptél a komfortzónádból, és ezzel bővítetted az életedbe beáramló lehetőségeket, illetve a saját mozgástered.

Szóval távolság ide vagy oda… Az összhang, a szeretet, a közös gondolkodás, a hasonló életfelfogás, a hasonló rezgés…Ezek számítanak! A többi csak logisztika.

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!