A mindennapos felismerések hogyan fejlesztik a lelket?!

Aranylélek

Az ÚT-Miért születtem erre a Földre? Van valami oka?

Egyre többen azzal vagyunk elfoglalva, hogy keressük az utunkat, kutatjuk mi a dolgunk ezen a Földön.

Ahányan vagyunk, annyi féle szinten tartunk ebben a témában, és egyre kevesebb azoknak az emberek a száma, akik csupán a fizikai valóságban hisznek.

Ez végtelen egyszerű okból fakad: mindannyian szeretnénk boldogok lenni, és azt csinálni, amire hivatottak vagyunk.

 

Mert a boldogság egyik összetevője, ha nap, mint nap olyan tevékenységet végzünk, amit szeretünk, ami feltölt, és nem érezzük kényszernek.

Sajnos más nem tudja helyettünk megfejteni a nagy kérdést:

Ennek a felfedezése, és megfejtése egyéni „izzadmány”…

Azt látom, hogy akik rátértek a spirituális útra, mindenféle tanfolyamot elvégeztek, jósnők és asztrológusok hadával értekeztek már, hogy megfejtsék saját titkukat, és több éves próbálkozás után is csak néhány centit haladtak előre életük jobbá tételében.

Felmerült bennem a kérdés, hogy mi értelme van a sok időráfordításnak, minek bármilyen előadás, könyv, ha még mindig ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, csak másik formában?! Több ingyenes gyógyító napon részt vettem már, mint előadó, és azt láttam, hogy visszatérő „vendégeim” vannak, akik egy év elteltével is ugyanazzal a kérdéssel érkeznek… Elgondolkodtató. Ennek fényében az előző realista kérdésre reálisan az lenne a válaszom, hogy felesleges.

Tételezzük fel, hogy a tanfolyamokon tanult technikák működnek. Ha voltál már valamilyen csoportos rendezvényen, akkor ezt nem kell bizonygatni, mert ahogy hazamentél, és kipróbáltad a technikát, működött.

Tehát máris el tudtál szakadni a realista gondolkodásmódtól. Ergo beindult valamilyen fejlődés, szemléletváltás, ami mindenképpen pozitív irányba befolyásolja az életet.

Senki ne gondolja azt, hogy egy könyv elolvasásától megvilágosodik, vagy egy asztrológus előre jelzésétől minden megoldódik. Ott követjük el a legnagyobb hibát, amikor ezt még a tanácsadótól el is várjuk!

A hiba abban rejlik, hogy a megszerzett tudást, ismereteket elfelejtjük használni, vagy ha tudjuk, hogy bizonyos helyzetekben mit kellene csinálni elhatalmasodott érzelmeink teljesen áthúzzák a józan gondolatokat. Abban a pillanatban, hogy az érzelmeink, és beidegződéseink átveszik a hatalmat felettünk nem tudjuk alkalmazni amit tudunk. Miért?

 

Mert egy sebésznek is nehezebb olyan embert műteni, aki közel áll hozzá, kevésbé tud elfogulatlan lenni, mert érzelmei befolyásolhatják.

 

Ha pedig fejlődni szeretnénk, akkor elfogulatlannak kell lennünk saját magunkkal szemben. Kívülről érdemes saját életünket nézni, mert akkor nagyobb eséllyel cselekszünk jól, és jó tanácsokkal láthatjuk el magunkat. Csak gondolj arra, hogy milyen könnyen osztunk másoknak tanácsot, mert nem vagyunk benne, nem vagyunk érzelmileg érintettek.

Tehát arra kérlek kedves olvasó, ha tényleg szeretnéd megismerni önmagad és rátalálni az utadra, akkor úgy kezdj bele egy tanfolyamba, olvass könyvet, látogass meg egy terapeutát, hogy ne csak attól várd a megoldást!

Neked is tenni kell magadért, és első lépésként csupán annyit, hogy éber maradsz, és figyeled magad, mintha egy mozit néznél. Sokkal könnyebben megtalálhatod így az irányt!

Egy biztos: senki nem fogja zárt borítékban tálcán kínálni a megfejtést. Ahogyan éled az életed minden nap érnek hatások, történnek jó, és kevésbé jó dolgok velünk, ezek az irányadóak. Minden esemény valamiért történik. A spirituális könyvek, és segédanyagok pedig abban segítenek, hogy a velünk történteket meg tudd különböztetni attól, hogy egy bizonyos helyzet a félelmeink által kivetített események megvalósulása vagy egy figyelmeztető jel, mely mutatja az irányt.

Hiszen a spirituális út lényege nem az, hogy megokosodjunk, hanem, hogy segítsünk magunkon és ezzel mintát, és példát tudjunk mutatni mások számára is.

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

 

Nőivilág

 

Ellentétek vonzzák egymást, vagy a hasonló hasonlót vonz?

Vajon melyik igaz? 

Melyik szerencsésebb egy tartós párkapcsolatban?

Nézzük az első variációt, ha másmilyenek vagyunk a társunkkal, ezért azt érezhetjük, hogy „milyen jól kiegészítjük egymást”. Tudok olyan esetről, ahol a valóságban ez úgy jelentkezett, hogy a férfi fiatalabb volt, merészebb, lazább életfelfogású, és a hölgy komolyabb, megfontoltabb, érettebb. Milyen fényt vethet ez a kapcsolatra? Lehetséges az, hogy megtalálják a közös hangnemet?

Rövidtávon mindenképp. Azt láttam, hogy a férfi elkezdett komolyabban viselkedni, és a nő pedig felvett egy könnyedebb attitűdöt. Jó hatással voltak egymásra, fejlődést hoztak egymás életében.

Másik példa, ha a hitrendszerükben van ellentét. A nő spirituálisan, emocionálisan érzékeny, és hisz a sorsszerűségben, vagy a karmában. A férfi pedig teljesen racionális, és még a gondolatától is kirázza a hideg. Hova vezethet ez?

Amíg a lila ködös első két évükben vannak, nincs jelentősége, nem tűnik fel, elmennek mellette. Amint fellibben a fátyol, és a szerelem halványul (ami természetszerű, de jobb esetben ez át alakul tartós szeretetté), akkor esetleg idegesítheti a férfit, hogy eljár a társa előadásokra, ahol „átmossák az agyát”. Elkezdődhet a civakodás, hogy inkább a háztartással kéne foglalkozni, vagy esetleg féltékennyé válhat a nem vele töltött időre.

Itt jut eszembe egy másik eset, amikor egy hölgy a barátnőivel személyiség fejlesztő társasjátékot játszott, és a hím felhívta, hogy mit csinál. Mivel ellentétek voltak, ezért a férfi reakciója az volt, hogy inkább főzni kéne tanulni. Nos, itt nem volt sok esélye bármilyen kapcsolat kialakulásának, mert a hölgy gyorsan felismerte a mérhetetlen szakadékot.

Milyen ellentétek lehetnek még, amik meghatározóak?

Pádául a szabadidő eltöltése: egyikőjük otthonülő típus, a másik kirándulós. Hogy lesznek közös élmények? Ami nélkülözhetetlen az összetartozás megéléséhez.

Sarkalatos kérdés még a gyerekvállalás: a nő akar, mert anya szeretne lenni, a férfi tolja a „megfelelő” időpontot, mert nem meri vállalni a felelősséget. A férfiak azért húzhatják könnyebben ezt a pillanatot, mert ők még 45 évesen is könnyedén lehetnek apukák, míg egy nőnél ez másképp van biológiailag is.

A szexuális fűtöttségben lévő különbségek is okozhatnak kárt a kapcsolatban, amikor egyikőjük megelégszik azzal, hogy havonta egyszer összebújjanak, míg a társ sűrűbb törődést igényelne.

Tehát egy esetben tud hosszú távon működni a mágnesek elve alapján működő kapcsolat, ha az első két évben megtanulják egymást. Ezalatt azt értem, hogy dolgoznak azon, hogy a szerelmük tartós szeretetté alakuljon, megtanulják egymás szeretetnyelvét, és ezt tudatosan beépítik az életükbe.

Vagyis megtanulják kimutatni, kimondani, hogy mikor érzik magukat szeretve.

Milyen szeretetnyelveket ismerünk? Elismerő szavak, együtt eltöltött minőségi idő, szívességek, ajándékozás, érintés. Ezek megtanulása, felismerése pontosan olyan munkát igényel, mint bármely más idegen nyelv elsajátítása. De a jutalom érte: esély egy hosszan tartó, kiegyensúlyozott kapcsolat, házasság.

Nézzük, amikor a hasonló, hasonlót vonz!

Az előzőkből kiderült, hogy sokkal nagyobb esély van a tartósságra, ha egy irányba néznek. Vagyis hasonló a gondolkodásmódjuk, ha vannak közös témájuk, ha hasonló a vérmérsékletük, mindkettőjük célja a családalapítás, szeretnek egymás társaságában lenni, és még sorolhatnám.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyet értenek, mert akkor ki lenne zárva a fejlődés lehetősége, hanem azt, hogy az alapvető, és súlyozottan fontos kérdésekben együtt tudnak működni.

Az együttélés, a házasság úgyis konszenzusokon alapszik, és azon, hogy megfelelően tudjanak kommunikálni. Kifejezni a vágyaikat, az érzéseiket, felismerésüket, igényüket, még ha az pillanatnyi fájdalommal is jár.

Összességében ha hosszú távra tervezünk, akkor a hasonló rezgésű társsal nagyobb eséllyel indulhatunk ebben a csodálatos társas játékban, mint az élet…

 

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

 

 

 

 

 

Társas magány

Kicsit szomorú, de mégis elég hétköznapi téma került most az asztalra. Mégpedig a társas magány megléte.

Bár talán ezt az egyik legnehezebb felismerni, mert nyakig benne van az ember, és nem lát ki belőle.

Ráébredés után pedig nem kellemes érzés szembesülni vele. 

Környezetemben több olyan esettel találkoztam, ahol több éves együttlét, házasság, gyerekek megléte mellett szinte teljesen elhidegültek egymástól, illetve több a nehezen megélt napok száma, mint az örömtelié.

Úgy élik az életüket, hogy észre sem veszik egymás segélykiáltó jeleit, mert annyira belekövültek a megszokásba, és a hétköznapi rutinba, hogy erre már nem jut energia.

A legveszélyesebb helyzet, ha elhiszik, hogy ez így normális, és több év után kötelező a kapcsolat ellaposodása. De tényleg?

Természetesen sok energia elmegy a pénzkeresettel, a gyerekneveléssel, a lakásfenntartással, a háztartás vezetésével, de kicsit érdemes foglalkozni azzal a két emberrel, aki nélkül az egész nem működne.

Azzal a két emberrel, akik valamikor, valamiért megszerették egymást, és úgy döntöttek összekötik az életüket, és családot alapítanak. Akik tele voltak tervekkel, álmokkal, és boldogok voltak, hogy milyen szerencsések, hogy egymásra találtak.

Alig pár év eltelte után pedig azon kapják magukat, hogy minden megváltozott, és már rég nem tudnak önmaguk lenni a kapcsolatban.

Talán ott, hogy túl természetesnek veszik azt az állapotot, hogy „megvan” a társuk, és ezzel megelégednek, és semmit nem tesznek a kapcsolat fejlődéséért.

Illetve keveset beszélgetnek, vagy lehet, hogy beszélnek, de nem mondanak semmit…

Ritkán, vagy alig nyilvánítják ki elismerésüket, szeretetüket egymás felé.

Nincsenek közös programok, mindenki a maga útját járja.

Ritkázzák az intim pillanatokat, és itt nem csak a konkrét aktusra gondolok, hanem az összebújós, átölelős, kézenfogós pár órára.

És még lehetne sorolni…

Pedig egy párkapcsolat folyamatos „munkát” igényel, folyamatos szinten tartást, odafigyelést, építést. Mert vagy építünk valamit, vagy rombolunk. Nincs több opció.

Először is hozni kellene egy döntést, hogy változtatni fognak, mert, ha még szeretik egymást, akkor minden javítható.

Leülhetnek megbeszélni a felismerésüket, és közösen kitalálni, hogyan tovább. Például, ha nincs otthon az a klasszikus melegség, széthullottak a mindennapok, akkor bevezethetik a napi egyszeri közös étkezést. Apró lépés, de óriási ereje van. Szimbolizálja az ideális család képét, és ha ez rugalmasan megy, akkor tovább terjeszthető más tevékenységre is.

Ha ez nem megy, mert már azon a szinten van a kapcsolat, akkor segítőt, mediátort is bevonhatnak a megoldás érdekében, aki összehangolja két ember igényét.

Bármelyik variáció megfelelő lehet, csak egy nem: majd magától megoldódik…


Ha újra tüzet szeretnénk egy kapcsolatba, akkor fel kell piszkálni a hamut, dobálni rá néhány darab fát, hogy újra belobbanjon, és nem felejteni etetni a tüzet!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06-70-3326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Nőivilág

 

süti beállítások módosítása