A férfit a hasán keresztül lehet megfogni?!!!
Népi babona, tradíció, megszokás, bullshitt vagy valóság?
Valóban csak az lenne a nő fő feladata, hogy minden áldott nap főzzön a férfinak? Nyilván nem, de most mégis a főzés erejére térnék ki.
Arra, hogy mennyire, és miben igaz a mondás.
Ismerek olyan nőt, aki középkora ellenére nem jeleskedett a konyhában, mert nem volt kinek, így minimális volta motivációja. Néhány öt perces paradicsomleves, sajtos-tejfölös tészta kitöltötte a főzés „művészetét”.
A mai napig méri az ételek elkészítési idejét, és ami túl hosszúnak bizonyul, az többet nem kerül az asztalra, vagy csak nagyon ritkán.
Viszont, ahogy megismerkedett a Férfival valami megváltozott nála. Előjött, feltört elemi erővel a Nő, a női minőség. Mesélte, hogy a férfi hozott neki szilvát, amit saját kézzel szedett, megszabadítva a fát a súlytól. Pár napig nézegette, elajándékozott belőle, hátha elfogy, de eljött az a pillanat, amikor már kezdeni kellett vele valamit. Nekiállt, és olyan csoda, ízesített dzsemeket készített belőle, hogy még maga is meglepődött. Ami a legjobb volt ebben, hogy közben nőnek érezte magát, alkotott, teremtett, tartósított…
Elismerést kapott a párjától, ami újabb alkotásokra sarkallta.
Legközelebb már egy komolyabb leves összeállítását vállalta be, receptet kinyomtatva, hozzávalókat beszerezve. Mondhatnánk, hogy mi különleges van ebben?
A változás…
A rapid konyhát felváltja a táplálék, és ételkészítés. A magányos kotyvasztást a „valakinek örömöt okozás”, hiszen a házba beköltözött a Szeretet. És a SZER-ETET…
Különleges az, hogy egyik ember mit hoz ki a másikból. Az, hogy a férfi nem követeli, nem veri az asztalt, hogy: meleg ételt, de nyomban! Hanem azt teszi, amit egy okos Férfi ilyenkor tehet: mégpedig elismeri a nőt.
Valljuk be őszintén, milyen jól esik egy dicsérő szó, egy kedves megjegyzés. Viszont sokféleképp lehet elismerni!
A legegyszerűbb módja: finom volt! Ezt is ugye sok hangsúllyal lehet közölni, most a kedvesnél maradnék.
Mesteribbek a következők:
„olyan jó nézni, ahogyan főzöl”
„nem szólok bele, ez a te levesed”
„annyira finom”
„rendkívül ízletes”
„pont olyan, mint amilyet a nagyim csinált”
„szinte simogatja a belsőmet, ahogy eszem”
Ami még elismerés, ha legalább kétszer szed belőle…
Hölgyeim, érdemes figyelni, hogy melyik férfi ilyen evő. Régen ugyanis azt vallották, hogy a jó evő férfi, jó munkás, és jól forgatja az asszonyt az ágyban. Aki csak túrkája az ételt…nos , azt kerüljük…!
Tehát tradíció is, mert mindannyiunkat (normál helyzetben) az édesanyánk etet először, vagyis egy nő táplál. A férfi is ezt szokja meg otthon, azokat az ízeket, zamatokat, és ahogy kapcsolatba kerül, akarva akaratlanul is azt keresi. El kell telni egy kis időnek, amíg megszokja azokat az ízeket, amiket a női oldal hoz magával. Illetve azt is el kell fogadnia, hogy nem biztos, hogy minden elsőre flottul sikerül, de egy kis türelemmel, és biztatással energiát lehet adni a másiknak, ami idővel megtérül.
Amint a nő elkezd szívesen főzni, a férfi elismeri, onnantól kezdve emelkedik a rezgésük, mert a szívvel főzött étel mindig sokkal finomabb, mint a kötelességtudatból összedobott kaja. Tehát igaz a mondás, hogy a hasán keresztül lehet megtartani a férfit, és visszafelé is, hogy az elismeréseken keresztül pedig a nőt lehet „tartósítani”!
Ha pedig nem szívesen csináljuk a főzést, akkor inkább rendeljünk pizzát!
Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06703326136
https://www.facebook.com/aranylelek/
Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!
