A mindennapos felismerések hogyan fejlesztik a lelket?!

Aranylélek

Csak elmondhassam!

Te ez a típus vagy? – Ez jó vagy rossz?

Azt tapasztalom, hogy eljön az a szint, amikor már teljesen természetes, bárhová mész ügyet intézni, vásárolni, megtalálnak azok az emberek, akik annak is örülnek, ha öt percben meghallgatod őket, és figyelmet kapnak.

Természetesen ez csak akkor fordulhat elő, ha te is nyitva vagy, befogadásban élsz.


Lehet, jobban oda kellene figyelnünk egymásra? Meghallani a bújtatott segítségkérést?
Mennyivel másabb lenne az életünk, ha bármit kimondhatnánk a környezetünknek, a barátainknak, és nem utolsósorban a családunknak? Ha nem kellene félni a reakciótól, az esetleges következménytől…

Vagy, ha kimondjuk, ami bánt, nyomaszt, akkor azt meghallanák, és nem menne el a fülek mellett? Vagy már eljutottunk arra a szintre, hogy inkább nem is mondjuk, mert annyiszor lepattantunk már, vagy elutasítást kaptunk?

Lehet, nem kellene mindig minden körülmények között elhitetni másokkal (és MAGUNKKAL), mi kemények vagyunk, és bármit kibírunk?

Esetleg azért nem merünk beszélni a bajainkról, mert azt hisszük, hogy az panaszkodás?

A panaszkodás, és a nyomasztó érzések kimondása között végtelen egyszerű a különbség: 
A panaszkodó nem, míg a"kimondó" keresi a megoldást!
Mennyi elfojtás, megrekedt fájdalom, düh, fel nem dolgozott élethelyzetekkel éljük az életünket?
Pedig tisztába vagyunk, hogy ez kihat az egészségünkre is… alattomosan emészti fel az embert…akkor miért tartogatjuk?

Nyilván vannak olyan gondolataink, érzéseink, amik csak arra várnak, hogy a megfelelő pillanat, hangulat, lehetőség elérkezzen. 
Ezekre általában nem kell sokat várni, mert energetikailag már a felszínen van. Mint a borosüveg, amikor ki van húzva belőle a dugó…csak arra vár, hogy a pohárba ki öntsük.

Sokszor azt látom, azért nem mondjuk el a bennünk felgyülemlett fájdalmakat, félelmeket, szorongásokat, mert nem tudjuk, hogyan kellene azt erőszakmentesen. 
Úgy, hogy közben a másik fejét ne verjük az asztalba, mert már annyi az indulat bennünk.

Egy végtelen egyszerű technikája van: ne arról beszéljünk, és ömlengjünk, hogy a másik fél milyen szemét, megátalkodott, rosszindulatú…stb.

Arról beszéljünk, hogy a másik fél viselkedése milyen érzést váltott ki belőlünk.

Például: Amikor késtél, és nem hívtál fel, nagyon féltem, és megijedtem, hogy valami bajod lett. 
Vagy, amikor többször ígérted, hogy elmegyünk kirándulni, vacsorázni, és egyszer sem jött létre, akkor mellőzöttnek, és kevésbé fontosnak éreztem magam.

Sokkal finomabb, és nem bántó a másik fél számára.

Tehát nem megoldás, hogy nem beszélünk a dolgainkról, érzéseinkről, mert majd mi megoldjuk, és csak emésztődünk, bezárkózunk, megbetegítjük magunkat, nyomorítjuk a lelkünket. Illetve, ha mi nem beszélünk, akkor hogy várhatnánk, hogy felénk bizalommal legyen bárki is.
Nagyon sok helyzetben a megoldás a kommunikáció, a nyitottság.
Nyilván nem arról szól a fáma, hogy minden intim dolgot kikürtölünk a világnak, hanem arról, hogy a kimondott szónak ereje, és energiája van. Ezért a kommunikáció energiacsere.
Minél kimondóbb, és érdeklődőbbé válunk, annál több hasznos, és számunkra használható információkat kaphatunk a környezetünktől.
Csupán figyelni kellene magunkra, és másokra is!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 
06703326136

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!
Nagy Nőivilág logó

Amikor az idő az ellenséged...

 

Nincs időm a barátaimra, gyerekeimre edzeni járni,  pihenni, magamra..stb!!! Van az az állapot, amikor úgy érzed,  hogy kevés a 24 óra, mert egyszerre legalább két helyen kellene lenned. De nem megy, mert a klónozás még nem működik!!!
Az úgynevezett időhiány miatt folyamatosan csúszol , késel, elkezdel kapkodni, egyre ingerültebb leszel, nem tudsz koncentrálni arra amit épp csinálsz, beletolatsz valakibe az autóval...Soroljam még???
Ez az ördögi kör mind amiatt, hogy "nincs időd" !!!

Ellenkeznék kicsit.
Idő van. Méghozzá mindenkinek napi 24. Tehát ugyanakkora eséllyel indulsz, mint a lakosság 99%-a.
A kérdés inkább az, hogy miként fordulsz az idő felé. Ellenséged vagy barátod?
Ha ellenség, akkor az azt jelenti, hogy nem a MOST-ban élsz, hanem folyamatosan arra fókuszálsz, hogy mit kellett volna másképp csinálni tegnap, múlt héten, és hol kellene már tartanod. Ez a felesleges rágódás szintén sok energiát elvisz, ami hátráltatja azt, hogy utolérd magad.

Ha barátod az idő, akkor szeretettel, lelkesedéssel tudsz fordulni felé, hiszen minden nap egy új lehetőség. Vagyis már nem rabolod az energiádat dühöngésre. Már fel tudsz tenni olyan kérdést, hogy milyen hozzájárulás tudok lenni az időnek, és az idő nekem? Hogyan tudok még hatékonyabb lenni egységnyi idő alatt? Mi lenne, ha elfogadnám az idő múlását? Mi van, ha nem kell gyorsabban haladnom, mint haladok? Hol hittem el magamról, hogy én „késős” típus vagyok? Mi lenne, ha nem azonosulnék a környezetem által rám ragasztott bélyeggel? 
Mi lenne, ha a legjobb barátom az idő lenne? Mi kell ahhoz, hogy pénzre váltsam az időmet?
Mi lenne, ha fontos lennék magamnak annyira, hogy tudok nem-et mondani magam javára? 
Sorolhatnám még, de ezek a kérdések már felhozhatnak  nálad is valamit.

Most viszont egy kicsit menedzseri szemmel néznék rá az időre. Bizony meg kell tanulni beosztani. Nincs mese.
Első lépés, hogy  összeírod, hogy mi az életedben most a fontossági sorrend. Pénzkeresés, család, fogyni, új munkát keresni, párkapcsolatot kialakítani stb..
Ez azért fontos, mert ami a legfontosabb arra kellene a legtöbb időt szánni. Tehát, ha pl. pénzre van szükséged, nézd meg, hogy egy nap mennyi időt szánsz rá. 
Ha elenyésző, akkor tudod hol a hiba.

Vagy, ha szeretnéd eladni a házad, és kiderül, hogy egész héten fél órát se foglalkoztál a marketinggel, akkor valóban csak várhatod a jószerencséd.


Vagyis amíg a hátadon van az időmenedzsmentből  T betű, addig gyakorolni érdemes, mégpedig a következőképp:

Határidő napló elő, vagy akár fogj egy üres lapot, és egy hétre előre írj be mindent, amit meg akarsz csinálni. Figyelj oda rá, hogy MINDENT! Még a legapróbb feladatokat is.
Ha olyan munkád van, hogy ügyfeleket is hívsz, akkor azt is írd be, hogy mikor fogsz telefonálni, vagy emailt írni.
Ennél precízebb, ha az ebédidőd is beírod. (Nálad is volt már olyan, hogy nem volt időd ebédelni??? Ugye-ugye!!!)

Azt is, mikor találkozol a pároddal, mikor tanulsz a gyerekkel, mikor foglalkozol magaddal stb. Továbbá, hogy mikor fogod a jövő heti tervedet megcsinálni! Ez nem vicc!! 
Ez csak az elején macerás. Minden hét végén nézd át, és fel fogod fedezni előbb utóbb, hogy egyre tudatosabb vagy, egyre több mindent tudsz egy héten véghezvinni, így egyre kevésbé leszel stresszes. 
Illetve azt veszed észre, hogy valóban igaz az a  mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

Még ezen jóleső felismerésekkel lehetsz gazdagabb
Egyre fontosabb leszel önmagadnak.
Ezáltal egyre több dologra mondasz nemet.
Egyre kevésbé végzel olyan tevékenységeket, amit eddig csak megfelelésből tettél.
Ez az egy életed van, és ez nem a főpróba!!
Amint fejben megvagy ezekkel, akkor lazán belefér a spontaneitás is....

Még egy gondolat: Az okostelefonok világában az emailekre, megkeresésekre lehet sorban állás közben is válaszolni.

Ezt a cikket én is várakozás közben írtam meg, így csináltam magamnak délutánra egy szabad órát!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Nagy Nőivilág logó

http://noivilag.hu/index.php?cid=4911

 

 

süti beállítások módosítása