A mindennapos felismerések hogyan fejlesztik a lelket?!

Aranylélek

2017\03\27 Aranylélek komment

Amikor lyuk vagyok a sajtban

Volt már ilyen érzésed?

Amikor úgy érezted, hogy nem vagy ura saját életednek, nem tudod irányítani a dolgaid, nincs ráhatásod az események alakulására.

Olyan dimenzióba kerültél, mintha más, nálad magasabb erők marionett bábuja lennél, a körülmények áldozata.

 

Ha még nem jártál így, akkor te egy szerencsés ember vagy. Ha már érzed, hogy miről írok, akkor is szerencsés vagy. Hogy miért? Mert már benne vagy a megtapasztalásban, és lehet a megoldás is elérkezett hozzád.

Egy hosszabb negatív periódus mindig felhívja a figyelmet valamire.

Most nem csak arról a pillanatnyi nehéznek tűnő szituációról beszélek, amitől megroggyanhatunk, hanem a tendenciáról. Amikor már tudatosan figyeled az életed, és azt veszed észre, hogy nem működnek a dolgaid. Máskor ráérzel, és megy, most nem.

Több állásinterjúról vissza se hívnak, a munkahelyeden mindenki kap nőnapi virágot, csak te nem (és Nő vagy!), amikor szeretnél elmenni egy nyelvtanfolyamra, de nem indul vagy kitalálsz egy ötletet, és más valósítja meg. Mintha minden összeesküdött volna ellened, mert minden napra jut valami.

A legizgalmasabb része ennek az állapotnak, hogy minél tudatosabb vagy, minél jobban figyelsz a jelekre, annál könnyebben észreveszed, hogy valami nincs rendben.

Amikor szinte minden nap hallgatsz a megérzéseidre, mert már tudod, hogy nem véletlenül látsz meg egy hirdetést, nem véletlenül jut el hozzád egy kincset érő információ stb. Mert célja van. Akkor főleg jogos a kérdés, hogy hol van elakadás?

Illetve mi az utad a felmerülő lehetőségekből?

  • Mit érzel?
  • Milyen érzés tölt el, ha rá gondolsz az adott lehetőségre?
  • Melegség vagy közömbösség?
  • Nem nehéz a választás, hogy merre indulj el! Ami jó neked, attól bizsereg az egész tested.

Viszont vannak olyan állapotok, amikor akarsz változtatni, többet dolgozni, pénzt keresni, párkapcsolatot, lakást eladni stb. Meg is teszed a megfelelő lépéseket a célod irányába, és mégis lepattint az élet. Akkor mi van?

Amikor dolgozni se vesznek fel, és a munkanélküli hivatalban sem fogadják be a regisztrációd. Lyuk vagy a sajton?!

Természetesen ilyenkor a saját kardunkba lehet dőlni, és keseregni az élet nehézségeiről, és szerencsétlen sorsunkról, de ez hová vezet? Ezzel egy negatív spirált lehet így erősíteni, ami akár maga alá is temethet, vagy megbetegíthet.

Tádámmm (ahogy a három éves keresztlányom mondaná)!

Mi van, ha egy olyan nagyobb léptékű esemény, történés előtt vagy, amit nem látsz, mert még nem láthatsz? Mi van, ha pont azért nem tudsz tovább lépni, mert nincs itt az ideje. Mi van, ha erőt kell gyűjtened? Ha fel kell készülnöd egy teljesen új életre? Ha csoda van készülőben, és addig meg kell erősödnöd, hogy be és el tudd fogadni? Ha meg kell tapasztalnod, hogy az eddigi életednek vége, és egy magasabb szintű kezdődik, mert megérdemled!

Nem véletlen az a mondás se,

"ami nem megy, azt ne erőltessük."

Tehát fel a fejjel!

Ha eddig „láthatatlannak”, perifériára szorultnak, elkeseredettnek, csalódottnak érezted magad, értékeld át ezt az állapotod. Ha nem megy egyedül, kérj tanácsot segítőtől!

Használd arra az idődet, hogy elengedj mindent, ami már nem építi az életed, hogy lezárj olyan hidakat, amik már járhatatlanok. Így tudsz esélyt adni az újnak.

Az új lehetőségek pedig ha ebben az állapotban találnak meg, az áldás, és termékeny talajra érkezik, és a lyuk köré teremtődik a saját sajtod!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/amikor-lyuk-vagyok-sajtban

 

2017\03\21 Aranylélek komment

Önbecsülés kontra féltékenység

Neked milyen a saját magadról alkotott képed?

Alul vagy felül értékeled magad?

Érdemes minél hamarabb szembesülni magunkkal, mert így legalább van lehetőség fejleszteni és változtatni rajta.

 

De valljuk be őszintén, olyan nehéz változtatni, ezért nem is foglalkozunk annyit magunkkal. Így legalább élhetjük a megszokott kis életünket, ami lehet, hogy már kényelmetlen, de legalább tudjuk hogyan kell viselni.

Nem kell megijedni, ez fejleszthető, csak saját magunkat legalább három méter távolságból ildomos nézni.

Mert nem vagyunk benne érzelmileg, hanem kívülállók vagyunk, és így elénk tárul az objektív valóság.

Pontosan ezt kell tennünk, hogy magunkat kívülről nézzük, mintha egy mozifilmet figyelnénk! Akkor sokkal könnyebb felfedezni a hiányosságunkat, és rájönni a megoldásra.

 

Nézzünk egy hétköznapi, és elég sűrűn előforduló esetet.

Voltál már féltékeny?

Hogy miért kapcsolódik a féltékenység az önbecsüléshez? Kezdjük onnan, hogy egy párkapcsolatban mire lehetünk féltékenyek?!

Féltékenyek lehetünk arra, hogy esetlegesen félrelép, és szexuális kapcsolatot létesít valaki mással; tehát a testére. Azt gondolhatjuk, hogy nem vagyunk elég jó a párunknak, nem tudjuk kielégíteni az igényeit, nem tudunk elég érintést adni, talán nem vagyunk már versenysúlyban…

 

Másik eshetőség, ha attól félünk, hogy elcsábít valakit és beleszeret. Ez meredek téma, és akkor félhetünk tőle, ha a mélyben, a lelkünkben pontosan érezzük, hogy valami nem jó, és nem rakjuk bele magunkat szeretettel a kapcsolatba.

Féltékenyek lehetünk anyósra, apósra, testvérre; „én úgyse kerülhetek hozzá olyan közel, mint ők, hisz bennük mégiscsak egy vér csörgedezik ! Hetente többször is meglátogatja a szüleit és besegít a házimunkába, de amikor itthon kell beverni egy szöget a falba akkor két hétig könyörögni kell.”

Jönnek a barátok, és a velük eltöltött idő. „ Biztos azért van szívesen velük, mert engem már nem szeret, vagy nem érzi magát jól velem. Amikor velük megy el szórakozni , sörözni, meccsre akkor olyan boldog és feldobott, bezzeg amikor velem kellene menni moziba akkor nyűgös, és fáradt.”

Manapság a számítógép mellett eltöltött időre is féltékenyek lehetünk.

Egyszóval nagyon talányos az emberi elménk, mert számtalan dolgot fel lehet sorolni, ami kiválthatja bennünk ezt a nyomasztó érzést. Bármelyiket emelném ki, mindegyik alapja az, hogy nem veled tölti el azt az időt, hanem mással. És akkor nem vagy ott mellette, nem tudod kontrollálni, nem tudod, mi történik, tehát kénytelen vagy az ő elmondására hivatkozni, és BÍZNI.

Ne gondold, hogy meg fogsz bízni a párodban valaha is, amíg magadban nem!!!

Azért, mert nincs meg az az erős talaj, amin stabilan állhatnál, és ez nem más, mint a magadba vetett HIT.

 

Eljutottunk az önbecsülésig. Tartod-e magadat olyan jónak az ágyban, hogy ne kelljen neki más? Megbeszélitek, hogy kinek milyen kívánsága van a hálószobában, ki mit szeretne? Elfogadod-e magadat olyannak amilyen vagy, foglalkozol magaddal, ápolod a tested, jársz tornázni, csinosan öltözöl, jársz fodrászhoz, azért hogy mindig csábító maradhass?!

És ami a legfontosabb: ismered a saját értékeidet?

Gondolkoztál már mi lehet a megoldás, hogy újra szeresd magad?

Vissza tudsz emlékezni, hogy mikor fogadtad el magad utoljára?

Ha állásinterjúra mennél, fel tudnál sorolni tíz előnyös tulajdonságodat?

Vagy teljesen feladtad önmagad, a céljaidat?

Ha elég volt a féltékenykedésedből, és változtatni szeretnél magadon, de ehhez kell a társad segítsége is, akkor lépj!

Tűzz ki egy napot, amikor előhozod a témát a párodnak. Várd a kedvenc ételével haza egy meleg otthonba.

Mondd el mi bánt, mik a félelmeid, azt is, hogy problémád van saját magad értékelésével (lehet ő is ezekkel küzd, csak nem meri felszínre hozni ).

Mondd el, hogy benned milyen érzések vannak, és ezen te hogyan fogsz változtatni, illetve miben kéred a segítségét a kapcsolat érdekében! És ezt mind SZERETETTEL!

Pl., ha finomat főzöl, rend van az otthonotokban, csinosan felöltözöl, fodrásznál voltál, akkor jól esne, ha megdicsérne, és biztatna.

De bármihez is fognál hozzá, mindenekelőtt ismerd meg magad, és kutasd fel, hogy mely tulajdonságaid, vagy felvett szokásaid vezettek oda, hogy vissza kell nyerned a bizalmat saját magadban. Ehhez készíts magadnak egy listát arról, hogy melyek a negatív, és melyek a pozitív jellemzőid.

Ha egyedül nem megy, kérj segítséget szakértőtől!

A negatív oldalból tudsz kiindulni a pozitív változás felé. A pozitív oldal, pedig megerősít abban, hogy te egy csodálatos ember vagy! Légy őszinte magadhoz!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/onbecsules-kontra-feltekenyseg-egyik-kovetkezik-masikbol-ismerd-fel-kulonbseget

2017\03\01 Aranylélek komment

Mozdulj már meg!

De miért is? Mikor fogan meg ilyen gondolat bennünk?

Leginkább akkor, ha elégedetlenek vagyunk a külsőnkkel, soknak véljük a súlyunkat, nem jön ránk a tavalyi ruhánk. Nagyon könnyen eljutunk addig a gondolatig a tükör előtt állva, hogy kellene valamit mozogni, kéne fogyózni (de úgy szeretünk enni, meg nasizni; tényleg le kéne mondanom róla, amikor az akkora örömet ad, és olyan fini…).

 

Ismersz olyan embert, aki úgy kezdett el tornázni, hogy egyébként harmóniában volt magával? Én igen, de nagyon ritka, és óriási elhatározás kell hozzá.

Ilyen elégedetlen állapotból, hogyan lehet előrébb lépni? Mi az, ami kimozdíthat?

Mindenképpen kell egy konkrét elhatározás FEJBEN. Eljutni odáig, hogy mit akarok?! Én mit akarok! Nem a párom, meg a kollégáim, meg a testvérem, meg a szomszéd. Ebben a döntésben nincs jelentősége, hogy ki mit gondol, mert nem nekik kell lépést tenni, hozzáfogni, izzadni, szenvedni, kitartónak lenni.

Mert ki akarna külső nyomás hatására cselekedni, Örömmel, és dalolva… Ideig-óráig megy csak a megfelelés.

Ismertem olyan hölgyet, akinek a párja mindig kisebb ruhát vett, hogy motiválja őt arra, hogy fogyjon. Kicsit furcsának találtam a szituációt, és ebben hol van az önmegvalósítás? A saját örömömre való cselekedet.

A legnehezebb lépés a döntés meghozatala. Igen, teszek magamért!

Mielőtt bármilyen mozgásformába belekezdenél, hangolódj rá mentálisan! Vedd végig, hogy milyen sportágakat próbálnál ki, miként tudod beépíteni az életedbe, mennyit tudsz rá áldozni.

Ha ezzel megvagy, tűzz ki egy célt!

Megvan, hogy miért kezded el, tehát honnan jössz, és nézd meg merre tartasz!

Milyen a jó célterv? Először is mérd le magad centiben, és kilogrammban. Tudd, hogy milyen végeredményt szeretnél, és ezt bontsd le havi szintre. Azért szerencsésebb havi 1-2 cm mínuszt megtervezni, mert azt el tudja fogadni az agyad, jobban, mintha annak ugranál neki, hogy -10 cm.

Tehát kisebb lépésenként érdemes! Utána havonta újra mérheted magad, hogy lásd az eredményt.

Természetesen belevonhatsz szakembert is, hogy heti hány alkalom kell a célodhoz, de kitesztelheted magadon is.

Ami klasszikus hiba, hogy aggódunk a kilogrammok miatt. Nem kell! Ha el kezdesz mozogni a zsír szépen átalakul izommá, és az nehezebb.

Megvan az elhatározás, a cél is. Mi kell még? A jutalom!!! Tervezd meg azt is, hogy mivel jutalmazod meg magad, ha teljesíted a saját terved. Új ruci, cukrászda, mozi, szauna, bármi… Mert megérdemled!

Jöhet a sportág kiválasztása! Szánd rá az első két heted, hogy felkeresel próbaórákat, elmész futni, jumping, edzőterem, személyi edző, TRX, Zóna, jóga, otthon edzel stb. Figyeld meg magad közben!

Meg kell találni, ami a tied, ami közben jól érzed magad! Ez a legfontosabb!!! Mert akkor mellékhatás lesz a fogyás, szépülés, erőnlét. Az alap a jó kedélyállapot lesz, és attól máris könnyebbnek érezheted magad. Változik a kisugárzásod, jönnek a pozitív visszajelzések, és ettől még jobban inspirálódhatsz.

Csak magad miatt csinálj bármit, a saját örömödért, fejlődésedért, lelki békédért, harmóniádért! Amint ezt eléred úgyis hatással leszel a környezetedre, elkezdenek érdeklődni a technikádról, és a tapasztalataidról, és ez már fincsi érzés!

Természetesen nem lesz elég a mozgás. A táplálkozáson is változtani szükséges, de ezt most nem részletezném. Röviden, tömören talán annyi, hogy no liszt, no cukor! (Ha már a felére le tudod szorítani a bevitt mennyiséget, akkor már előrébb vagy.)

Egyszer egy tanfolyamon hallottam, hogy bármilyen szokást fel lehet venni, ha 21 napon keresztül folyamatosan csináljuk. Ezzel is úgy voltam, hogy hiszem, ha tapasztalom. Rászántam egy hónapot, hogy megmozduljak. Több olyan alkalmat fel tudnék sorolni, amikor le tudtam volna magamat beszélni. Mert ma hideg van, sokat dolgoztam, meg hétvégén nehogy már meg kelljen mozdulni, inkább megnéznék egy filmet, meg holnap is nap van…

Miért nincs olyan bogyó, amit, ha beveszünk reggelre fittebbek vagyunk, és leolvadna rólunk a zsír? Milliomos lehetne az az ember, aki felfedezne ilyesmit. Nem kéne ez a sok izzadás, izomláz, kitartás stb. Ez valóban igaz, viszont a mozgás mellékhatása nem csak centikben mérhető, hanem pozitív hatással van az elménre, a mindennapok hozzáállására, a rugalmasságunkra, kitarásunkra, jókedvünkre. Nos, ilyen bogyesz nincs, és nem is kell.

Szóval a hezitálás után „párbeszédet” folytattam magammal jöttek is az érvek, és csináltam „vért izzadva”, mert magamat nem csaphatom be.

Jól tettem, mert a mozgás rabjává váltam, és bebizonyítottam, hogy működik ez a szokás felvétel teória. Letettem a voksom az otthoni erősítés, és Jumping Fitness mellett, ahol kiélhetem gyermeki mivoltomat, ugri-bugrizhatok, nem bántja a derekamat, jól leizzadok, elégetek sok-sok kalóriát, és még az állóképességem is fejlődik.

Aki nem hiszi, járjon utána!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

 

 

2017\02\26 Aranylélek komment

A megújulás tükrében...Így zökkentsd ki magad!

Évszaktól függetlenül, bármikor felerősödhet bennünk az érzés, hogy túl megszokott, berögzült, automatikus életet élünk.

Természetesen ez a tél végével, és a tavasz kezdetével sokkal intenzívebbé válhat, mert már elegünk lehet a befelé fordulásból, és készek vagyunk a nyílásra.

Megfigyelhetjük, hogy ugyanúgy telnek a napjaink, a ruháink 30%-át használjuk csak, mert a többit majd valami nemes alkalomra tartogatjuk, ugyanúgy lógunk a neten, ha nincs jobb dolgunk.

 

Esetleg ugyanolyan frizuránk van már évek óta, vagy ezer éve nem vettük fel a körömcipőnket, soha nem reggelizünk, nem mozgunk semmit, nem hagyunk magunknak időt pihenni, nem járunk kirándulni, csak otthon ülünk, és még sorolhatnám…

Tehát könnyen a szokásaink rabjává válhatunk. Természetesen nincs is ezzel akkora probléma, hacsak nem évek óta tart ez az állapot. Mert nyilván vannak olyan tevékenységeink, mint például a munka, a gyereknevelés, a családi programok, tanulás, edzés, hobbijaink, amik adnak egy keretet az életünknek.

Milyen jelei lehetnek még annak, hogy igazából torkig vagyunk az életünkkel, és jó lenne valami változás?

Legelőször ezek a fránya megfázásos betegségek jutnak eszembe. A hosszú tél alatt volt idő befelé fordulni, elég időt tölteni a négy fal között, átfázni testileg, lelkileg. Torkig lenni a hideggel, hogy nehezen indul az autónk, csúszik az út, monoton a munka, és már a meleg tea sem vidít fel. Ekkorra már minden vitamin tartalékunkat felhasználtuk, és nem csoda, ha erőtlenné válunk. Nincs napsütés, korán sötétedik, ami akarva akaratlanul is hatással van a kedvünkre.

Ha ebből elegünk van, érdemes erőt venni magunkon, és megújulni, bevinni új energiákat az életünkbe, mert azzal felfrissülhetünk. Pont úgy, mint amikor kimosunk egy ruhát, és utána olyan finom, tiszta illata van.

Kezdjük az elején. Nézzük végig a lakást-ha már úgyis annyi időt töltöttünk el ott-és kezdődhet a móka: Fogjunk meg minden kedves kis lakás dekorációs kütyünket, és mossuk meg egyesével. Miközben megfogdossuk őket, érezzük meg, hogy szükségünk van e még rá, vagy csak megszokásból van a polcon? Kitől kaptuk? Annak az energiának jelen kell még lenni az életünkben, vagy el kellene engedni? Hány éve őrizzük a megszárított, halott energiájú virágcsokrot? Ismerős?

Más szóval csinálunk helyet az újnak. Ha nincs rá szükségünk, el lehet ajándékozni, biztosan van, aki örülne neki.

Utána következhet a szekrény. 

Régi, egyáltalán nem használt ruhák mehetnek, hogy jöjjenek az újak. Ami kicsi, nagy, divatjamúlt stb. Találunk ilyet vajon a szekrényben??? Garmadával!!!

Ismerjük a mondást: teli szekrénybe nem lehet pakolni…

Ha ezzel is megvagyunk, jöhet egy kis mozgás! Napi 20 perc legalább! Ezzel klasszul növelhetjük az energiaszintünket, önbecsülésünket, kitartásunkat, és haladhatunk a megújulás felé! Egy biztos, hogy csak úgy fog menni, ha fejben eldöntjük!

Lassan vége a sapka szezonnak, lehet új frizurát készíttetni, vidám színű körmöt csináltatni, kényeztető masszázsra menni, és beszerezni az új bizsu kollekciókat.

Alakulunk…

Ne feledkezzünk meg a felgyülemlett méreganyagok eltüntetéséről sem. Amennyi gyógyszert esetleg megettünk a megfázás miatt… Szakértők tudnak segíteni abban, hogy milyen méregtelenítő kúrára készüljünk fel lelkileg, miket kell beszereznünk, hogy segítsünk a szervezetünknek is felfrissülni.

Minden lépéssel közelebb vagyunk a lelki megújuláshoz, és a napsütés meg majd megérkezik mellé, de addigra már könnyedebbek leszünk, és kezdődhet a tavasz.

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/megujulas-tukreben-amikor-torkig-vagy-eleteddel-igy-zokkentsd-ki-magadat

 

2017\02\24 Aranylélek komment

Kivel osszuk meg az örömünket?

Jártál már úgy, hogy nagy öröm ért, és legszívesebben a világnak elmondtad volna? Ezért megosztottad a közösségi oldalon…

Jártál már úgy, hogy volt egy jó üzleti ötleted, és elmondtad pár embernek, és egyszer csak azt vetted észre, hogy más megvalósította?

Vagy csak arra a kérdésre: „hogy vagy?” úgy válaszoltál, jól mennek a dolgaid, és ezzel kiverted a biztosítékot a másiknál?

Hogy mire akarok kilyukadni?

Csupán arra, hogy gondoljuk végig mielőtt bármit is kiejtenénk a szánkon, hogy mennyi ember van körülöttünk, aki ŐSZINTÉN örül(ne) a sikerünknek, a boldogságunknak, hogy megtaláltuk életünk párját, előléptettek stb.

Szóval hányan ????

Ugye, ugye…! Milyen kevés is az az ember! Pár családtag, barát, és talán ennyi…

Akkor mit tegyünk, ne mondjunk senkinek semmilyen információt? Ne osszunk meg semmit a közösségi oldalon? Nem biztos, hogy ez a megoldás, csak lehet, hogy érdemes szelektálni.

Egy olyan üzleti tervről, amire vágyunk, kizárólag az érintettekkel beszélnék. Az ismerőseimmel akkor osztanám meg, amikor már megvan, elindult, profitálunk. Miért? Mert azokkal az energiákkal, amik féltékenységből, rosszindulatból, irigységből fakadnak, az ellen nehezen tudunk védekezni. Ezek az energiák összeadódhatnak, és befolyásolhatják az eredményességet.

Ismerős körben tapasztaltam, amikor egyik barátnő irigy volt arra, hogy a másiknak sikerült társat találni, nem bírta elviselni az örömüket. Ami nyilvánvalóan abból fakad, hogy szembesült a  „szerencsétlen” életével, és felnagyította a saját életében lévő magányt. A reakciója teljesen természetes lehetne, csak a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után, mert inkább megszakította a barátnőjével a kapcsolatot…

Tehát kinek meséljünk őszintén arról, hogy alakulóban van az életünk, hogy szerelmesek vagyunk?! Igen! Pont annak a pár embernek, akik fontosak nekünk. Hiszen mennyi kérdés, bizonytalanság van még egy kapcsolat elején (meg közben is), amit a „támogatók” negatív energiája keresztbe tud húzni.

Egyik egyedülálló ügyfelem mesélte, hogy volt egy kapcsolata, ami csak a testiségen alapult, úgy egyeztek meg, hogy ha valamelyiküknek akad tartós partnere, akkor ennek vége. Nos, mit gondolunk, vajon mennyire örülhetett az egyik fél, amikor megtudta, hogy még a perifériáról is kiszorult? Amikor ez kiderült, aznap, valami banális dolgon majdnem elcsúszott az új kapcsolat. Biztosan csak véletlen lehetett, de ez túl egyértelmű jelzés volt, amit időben felismert a fiatalember.

De, ha mégis akarunk kifelé teregetni, vagy olyan helyzetbe kerülünk, hogy nem tudjuk kikerülni a választ, akkor is csak nagyon körvonalazva mesélném a történéseket. Óvatosan.

Ha csak egy pillanatra magunkba tekintünk, hogy mennyire tudnánk örülni annak, ha közvetlen kollégánknak ötöse lenne a lottón? Őszintén!!! ( Egyből beindulna az az érzés, hogy miért nem mi? Miért pont ő?)

Így működünk!

Amikor elutazok, és mindenképp posztolnék valamit, akkor azt akkor teszem, amikor már régen hazaértem biztonságban. Mert volt már olyan, hogy mindent kifecsegtem boldogan előre, és biztos közbejött valami (kerékcsere, vissza kellet fordulni, otthon maradt a telefon), ami megnehezítette az indulást.

A célom nem az volt, hogy információs stopra sarkalljak mindenkit, csupán annyi, hogy mielőtt megnyomnánk a „megosztás” gombot, gondoljuk végig, hogy tényleg a nyilvánosságra tartozik e, hogy például szülés után hogy néz ki a csecsemő, vagy mit evett Gusztika, vagy Bundás bolhás lett, és kinek kell energiát küldeni az aranyér műtétjére.

Ha készítenénk a lik-olók között egy vizsgálatot, hogy mennyien kattintottak megfelelésből, és mennyien őszinte örömből, érdekes eredményt kaphatnánk.

Kis önvizsgálat után ráébredhetünk, hogy lehet csak a szereplési vágy hajt bennünket. A jó hír, hogy van lehetőségünk a változtatásokra. Lehet már csoportokat is létrehozni, akiket érdekelhetnek a speciális témák.

Pozitív példával zárnám soraimat. Legkedvesebb kozmetikusommal összefutottam, leálltunk beszélgetni az esőben az utcán, és újságoltam, hogy jól alakul az életem. Rendeződik a magánélet, és helyére kerül minden. Nos, azt az őszinte reakciót soha nem felejtem el: „Azt kívánom, hogy váljon valóra minden álmod. Jó lesz minden!” Húú, meglepődtem! Mindketten meghatódtunk. Pedig nem vagyunk napi kapcsolatban, de nagyon jó érzés volt ilyet hallani.

Tehát, inkább arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ha el kezdenénk az életünkben szelektálni a fontos, és nem fontos dolgok között, a nyilvános, és intim eseményeink között, akkor elérhetnénk, hogy legyen olyanunk, hogy MAGÁNÉLET. Ami csak két ember ügye, amiben van bensőség, és attól erős a kapcsolat, hogy nem kifelé él, hanem befelé, egymás felé.

Ennek következményeként, ha mi jól vagyunk, mert a mi életünkre, a mi családunkra fordítjuk az energiát, akkor sokkal könnyebb lesz más boldogságának is örülni. Minden, amit adunk az visszatér hozzánk! A személyes szintről így el tudunk indulni a társadalmi szint felé, és ez egy felfelé emelkedő spirál.

VILÁGBÉKE! J

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

 

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

2017\02\19 Aranylélek komment

Egy özveggyé vált fiatal nő tollából (első fázis-a kétségbeesés)

Elképesztő érzés ezt megélni, hogy egyszer eljut az ember oda, hogy özveggyé válik!

Sok embert érint ez az állapot, de leginkább az élete derekán, és nem fiatalon!!! Ez nem normális, még a hideg is kiráz…

Nem tudom melyik a jobbik eset, hamarabb elmenni, vagy itt maradni? "

"Tovább élni, és még kihasználni, megélni az élet által felkínált lehetőségeket?

Jelen helyzetben azt gondolom, hogy itt maradni nehezebb.

Ilyen veszteséget nem lehet elfelejteni. Feldolgozni is csak nagyon nagy munka árán, de tovább lépni, és új életet kezdeni pedig szinte lehetetlennek látom.

 

Minden olyan megnyilvánulás, ami már egy új kapcsolat felé irányulna, az erős lelkiismeret furdalásként mar az emberbe. Olyan érzés, mintha megcsalnánk a halott társunkat. A (hamis) megcsalás és a becsapás érzése olyan gátakat emel körénk, hogy művész legyen az, aki ezen át tud törni.

Minden szóban, mozdulatban, szokásban azt keressük, ami a szeretett társban volt. De úgysem lehet ugyanolyat találni!!

Maximum egyszer!!!

A mondás is úgy tartja, hogy ugyanabba a fába csak egyszer csap bele a villám, és a szerelem az általában villámcsapásként jön, és feléget minden logikust és magától értendőt, helyébe a tűz kerül, helyet adva egy új életnek.

(Ezt megcáfolnám, mert egy villámhárítással foglalkozó szakembertől megkérdeztem, hogy miként működik ez a valóságban. Szakmailag alátámasztotta, hogy kétszer is belecsaphat a villám egy fába. Tehát van esély újra szerelembe esni!)

A többinél csak szeretnénk, hogy ugyanaz a bizsergés meglegyen.

És akkor az esetleges következő szenvedjen azért, mert mi ilyen szerencsétlen helyzetbe kerültünk? Ő nem tehet róla, és ugyanannyi szeretetet érdemel, mint amennyit Ő ad.

Na de hogyan lehet leküzdeni ezt a hatalmas gátlást, belerohanni a legelső kapcsolatba és lesz, ami lesz?

 

Vagy végig próbálni egy pár embert, és randiról randira járni, amíg ki nem égünk teljesen? Vagy az ismerősi, baráti körből választani, mert ott már legalább nem kell magyarázkodni?

Aszerint cselekedjünk, amit a józan ész diktál, szívünk szeretne, a túloldalt lévő párunk helyesnek látna, vagy amit elvárnak tőlünk ? Nos, melyik a helyes? Ki tud e fölött ítéletet hozni? Lehet-e normális életet élni ezek után?”

Először is el kellene dönteni, hogy mit szeretnénk! Hirtelen végkövetkeztetéseket, fogadalmakat, önátkokat szórni magunkra, vagy kivárni, hogy újra belénk szálljon az élet?

Ezután hagyjunk időt magunknak, hogy visszatérjünk a mindennapi körforgásba, és begyógyulhassanak a sebek!

Adjunk teret annak a közhelynek, hogy: majd az idő segít a feldolgozásban! Mert ez egy veszteség megélésének elején idegesítően, hihetetlenül hangzik mások szájából. Azért, mert azt gondoljuk, hogy az a fájdalom sosem csillapodhat… Abban a helyzetben ez teljesen normális reakció. Viszont a jó hír, hogy ez a frázis igaz!!!

Tehát van esély arra, hogy valaha is jobban érezhessük magunkat!!

Ha ezt elkezded elfogadni, akkor sokkal könnyebb más nézőpontból ránézni egy tragédiára, és akkor van lehetőség új életet kezdeni!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/egy-ozveggye-valt-fiatal-no-tollabol-az-elso-fazis-ketsegbeeses

2017\02\05 Aranylélek komment

Valentin nap, kicsit másképp!

Mi legyen ezzel a Valentin nappal?

Hogy álljunk hozzá?

Szeressük, mert az amerikaiak is szeretik. 

Vagy froclizzuk nyilvánosan a közösségi oldalakon, mert az a sikk?

Mi van akkor, ha elfogadjuk, hogy vannak „jelesebb” napok, és vannak a szürke napok, mint a hétköznap, meg a hétvége.

Legalább kicsit feldobja a kereskedelmi forgalmat a boltokban…

 

Természetesen egyet értek azzal, hogy nem ezen az egy napon kell csak kimutatni a szeretetünket, meg nem is hiszem, hogy erről szólna ez a „szokás”. Inkább a megemlékezésről.

Miért ne lehetne ezt a napot is kordában tartani?

Uraim! Nem kötelező „toronyórát láncostól” beszerezni a kedvesüknek, apróság is megfelelhet (mondjuk egy kis brill!), a lényeg a SZÁNDÉKON van!

Hölgyeim! Nem kötelező hisztizni, megsértődni, ha párunk elfelejti, vagy nem értékeli túl ezt a napot. Attól mi még meglephetjük őt, mert adni úgy is jó érzés, ha nem kapunk egyből vissza valamit.

Mert nem megfelelésből veszünk ajándékot, hanem, mert adni szeretnénk. Csak úgy, önzetlenül. És persze önzőségből, mert amikor látjuk, hogy örül a másik, az bennünk is jó érzést kelt, ergo magunkkal is jót tettünk.

Elég baj lenne, ha azon múlna egy kapcsolat, hogy volt meglepi ajcsi, rózsaszircsi, vircsi, vacsi, pezsi, és egyebek…

Ha tartósabb kapcsolatról beszélünk, akkor hátha meg lehet beszélni, hogy ki, mit gondol erről a napról, illetve hogyan szeretnék tölteni.

Ha meg friss a kapcsolat, akkor itt az alkalom, hogy még jobban megismerjék egymás igényeit, és egy jó beszélgetés is megfelelő „ajándék” lehet.

Hol hibádzik inkább ez a protokoll?

Azt gondolom, ott, hogy lekorlátozódik ajándék, vagyis tárgyak megvásárlására (gyűrű, nyaklánc, parfüm, csoki, szívecskés nyalóka stb.).

Az emberek viszont nem egyforma szeretet nyelvvel rendelkeznek. Mert az ajándékozás csak egy a többi közül. 

Valakinek sokkal többet ér, ha nem kap semmilyen ajándékot, de kimondják neki, hogy: SZERETLEK!

Vagy beülnek a kádba, és elmerülnek közösen a habokban, vagy elmennek egy koncertre, de a lényeg, hogy minőségi időt töltenek együtt.

Illetve mi van azokkal a kapcsolatokkal, akik fizikálisan nem tudnak együtt lenni a nemes napon?

Miért ne lehetne kifejezni a szeretetet írásban, szóban, képben stb?!

Akkor vegyünk ajándékot, ha az szívből jön, és nem elvárásból. És, ha ajándék nélkül érkezünk haza, de az ölelésünkben benne van minden érzés, akkor adtunk…

 

Egy kedves megtörtént esettel zárnám, amit egy ajándékboltos ismerősöm mesélt a tavalyi Valentin nap gyöngyszemeként.

„ Megérkezett a boltba egy roma, nagyszoknyás hölgy, és az urának akart Valentínó!!! napra képeslapot venni. Eladónk mutatta neki a lehetőségeket, de nem felelt meg, mert olyan kellett volna neki, amibe van írva valami „szíp mondás”. Naiv, de jó eladó javasolta, hogy majd írjon bele valami személyeset. A vásárló mondta, hogy az nem lesz jó, mert nem tud…”

Nos, azt hiszem itt volt szándék, meg valószínű szerette is az urát, de nem lett üzlet.

Kedves szerelmesek, és nem szerelmesek!

Tegyétek azt, ami nektek jól esik, vásároljatok, vagy ne, bármi megfelel, de egy a fontos, hogy SZERESSETEK minden nap!!!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Ha tetszett a cikk oszd meg ismerőseiddel!

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/valentin-nap-kicsit-maskepp-mi-legyen-ezzel-valentin-nappal

 

 

2017\01\27 Aranylélek komment

Az ÚT-Miért születtem erre a Földre? Van valami oka?

Egyre többen azzal vagyunk elfoglalva, hogy keressük az utunkat, kutatjuk mi a dolgunk ezen a Földön.

Ahányan vagyunk, annyi féle szinten tartunk ebben a témában, és egyre kevesebb azoknak az emberek a száma, akik csupán a fizikai valóságban hisznek.

Ez végtelen egyszerű okból fakad: mindannyian szeretnénk boldogok lenni, és azt csinálni, amire hivatottak vagyunk.

 

Mert a boldogság egyik összetevője, ha nap, mint nap olyan tevékenységet végzünk, amit szeretünk, ami feltölt, és nem érezzük kényszernek.

Sajnos más nem tudja helyettünk megfejteni a nagy kérdést:

Ennek a felfedezése, és megfejtése egyéni „izzadmány”…

Azt látom, hogy akik rátértek a spirituális útra, mindenféle tanfolyamot elvégeztek, jósnők és asztrológusok hadával értekeztek már, hogy megfejtsék saját titkukat, és több éves próbálkozás után is csak néhány centit haladtak előre életük jobbá tételében.

Felmerült bennem a kérdés, hogy mi értelme van a sok időráfordításnak, minek bármilyen előadás, könyv, ha még mindig ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, csak másik formában?! Több ingyenes gyógyító napon részt vettem már, mint előadó, és azt láttam, hogy visszatérő „vendégeim” vannak, akik egy év elteltével is ugyanazzal a kérdéssel érkeznek… Elgondolkodtató. Ennek fényében az előző realista kérdésre reálisan az lenne a válaszom, hogy felesleges.

Tételezzük fel, hogy a tanfolyamokon tanult technikák működnek. Ha voltál már valamilyen csoportos rendezvényen, akkor ezt nem kell bizonygatni, mert ahogy hazamentél, és kipróbáltad a technikát, működött.

Tehát máris el tudtál szakadni a realista gondolkodásmódtól. Ergo beindult valamilyen fejlődés, szemléletváltás, ami mindenképpen pozitív irányba befolyásolja az életet.

Senki ne gondolja azt, hogy egy könyv elolvasásától megvilágosodik, vagy egy asztrológus előre jelzésétől minden megoldódik. Ott követjük el a legnagyobb hibát, amikor ezt még a tanácsadótól el is várjuk!

A hiba abban rejlik, hogy a megszerzett tudást, ismereteket elfelejtjük használni, vagy ha tudjuk, hogy bizonyos helyzetekben mit kellene csinálni elhatalmasodott érzelmeink teljesen áthúzzák a józan gondolatokat. Abban a pillanatban, hogy az érzelmeink, és beidegződéseink átveszik a hatalmat felettünk nem tudjuk alkalmazni amit tudunk. Miért?

 

Mert egy sebésznek is nehezebb olyan embert műteni, aki közel áll hozzá, kevésbé tud elfogulatlan lenni, mert érzelmei befolyásolhatják.

 

Ha pedig fejlődni szeretnénk, akkor elfogulatlannak kell lennünk saját magunkkal szemben. Kívülről érdemes saját életünket nézni, mert akkor nagyobb eséllyel cselekszünk jól, és jó tanácsokkal láthatjuk el magunkat. Csak gondolj arra, hogy milyen könnyen osztunk másoknak tanácsot, mert nem vagyunk benne, nem vagyunk érzelmileg érintettek.

Tehát arra kérlek kedves olvasó, ha tényleg szeretnéd megismerni önmagad és rátalálni az utadra, akkor úgy kezdj bele egy tanfolyamba, olvass könyvet, látogass meg egy terapeutát, hogy ne csak attól várd a megoldást!

Neked is tenni kell magadért, és első lépésként csupán annyit, hogy éber maradsz, és figyeled magad, mintha egy mozit néznél. Sokkal könnyebben megtalálhatod így az irányt!

Egy biztos: senki nem fogja zárt borítékban tálcán kínálni a megfejtést. Ahogyan éled az életed minden nap érnek hatások, történnek jó, és kevésbé jó dolgok velünk, ezek az irányadóak. Minden esemény valamiért történik. A spirituális könyvek, és segédanyagok pedig abban segítenek, hogy a velünk történteket meg tudd különböztetni attól, hogy egy bizonyos helyzet a félelmeink által kivetített események megvalósulása vagy egy figyelmeztető jel, mely mutatja az irányt.

Hiszen a spirituális út lényege nem az, hogy megokosodjunk, hanem, hogy segítsünk magunkon és ezzel mintát, és példát tudjunk mutatni mások számára is.

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/az-ut-miert-szulettem-erre-foldre-van-valami-oka