A mindennapos felismerések hogyan fejlesztik a lelket?!

Aranylélek

2017\06\25 Aranylélek komment

Egyedül...

Milyen érzés arra ébredni egy reggelen, hogy rájössz, tíz éve egyedül élsz?

Milyen érzés tudatosulni azzal a ténnyel, hogy ez nagyságrendileg 3500 egyedül eltöltött éjszakát jelent…?

3500 ölelés nélküli, „jóéjtpuszi” nélküli éjszaka?

Milyen érzés ugyanennyi reggel egyedül felkelni, és magadnak megfőzni a kávét, bevinni magadnak az ágyba, és elszürcsölni?

Milyen érzés nappal minden pillanatban magaddal lenni, egyedül tervezni, kitalálni az életed..?

Milyen érzés ebbe lelkileg nem belehalni?

Milyen érzés éveken keresztül bezárva élni a saját börtönödbe? Milyen érzés évekig cipelni a szerelem elvesztését, a fájdalom terhét?

Hogy milyen érzés segítőtől segítőhöz járni, hogy életben maradj?

Milyen érzés egyedül megküzdeni az anyagi világgal, a múlt negatív örökségével?

Milyen érzés szépen lassan kinyitni, és elkezdeni újra felfedezni a világot, megerősödve, megkeményedve?

Milyen érzés elhinni, hogy van értelme az életednek, akár egyedül is?

Milyen érzés újra hinni a szerelemben? Abban, hogy még álmaid valóra válhatnak?

Hogy milyen érzés beengedni valakit újra szívedbe, és átélni, hogy eltipornak?

Milyen érzés látni, hogy milyen kevés az őszinte közeledés?

Milyen érzés látni a barátaid, és a családod arcán az együttérzést, és cselekedni nem tudást?

Milyen érzés látni embereken a szánalmat, amikor megismerik a történeted?

Milyen érzés megküzdeni azzal, hogy néha az is beléd rúg, akitől nem várod? És nincs, akinek a vállán megpihenhetnél?

Milyen érzés egyedül járni-kelni a világban, és nem találni a helyed? Vagy elhinni, hogy megtaláltad a helyed, és gyorsan kiderül, hogy mégse?

Milyen érzés, hogy pótcselekvéseket iktatsz az életedbe, hogy valami mégis történjen?

Milyen érzés hallgatni, a keresetlen tanácsokat, a hogyan kéne élni az életed, hogyan kéne társat találnod témakörben?

Milyen érzés néha feladni önmagad, és kipróbálni másik utat?

Milyen érzés odaadni a lelked egy csokor virágért, néhány jó szóért, és lopott pillanatért?

Milyen érzés eközben nőnek maradni, és menni tovább? Milyen érzés rájönni, hogy csak magadra számíthatsz?

Milyen érzés hánykolódni a hitvesztés, és a remény tengerének hullámain? Milyen érzés rádöbbenni néha, hogy milyen beteg a világ? Milyen érzés egyedülállóként látni párokat kínlódni, szenvedni, félrelépni, nem értékelni, amilyük van?

Milyen érzés mindeközben újra feltámadni?

Hogy milyen érzés felfedezni, hogy önmagadban is lehetsz egész?

Milyen érzés átélni, hogy minden téren szabad vagy, hogy saját magad vagy felelős az életedért?

Milyen érzés megtapasztalni, hogy bármire képes vagy? Hogy bármit kipróbálhatsz? Hogy nem tartozol senki felé elszámolással?

Milyen érzés elfogadni, hogy kárpótol az élet, mert cserébe kapsz egyéb ajándékot a sorstól?

Milyen érzés mindig új helyzeteket megtapasztalni, és tudatosan használni az érzékelőidet?

Milyen érzés megfigyelni, hogy pillanatok alatt átlátod az emberek közeledésének célját?

Milyen érzés kiegyenesedve járni, és megélni önmagad teljes valóságát?

Hogy milyen érzés megismerni a határaid, a teljesítő képességed, az érzéseid, a gondolataid, a vágyaid?

Milyen érzés megtanulni, hogy nem hátrafelé nézz, hanem csak előre, helyesen használva a múlt tapasztalatait?

Milyen érzés tudni, hogy mindig van választásod, és bármit választasz, az csak a tied?

Milyen érzés úgy élni, hogy az életedben saját magad vagy a legfontosabb, minden egós, és álszent játék nélkül?

Milyen érzés egyedül is ÉLNI, és életben maradni, minden önsajnálat nélkül?

……….

Nem lehet leírni, hogy milyen érzés……

De minden mesének jó a vége…

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

 

 

 

2017\06\21 Aranylélek komment

Szülni vagy nem szülni?

Milyen világot élünk manapság?

Statisztikák szerint csökken az abortuszok száma, ami még így is évente nagyságrendileg 30.000 lélek!

Ennyire felvilágosultak lennénk, hogy javulnak a számok, vagy esetleg a teherbe esett nők száma is kevesebb lett? 

Átfogó a téma, hogy ki miért dönt úgy, hogy NEM.

Lehet orvosilag javasolt, előre látott betegségek miatt, vagy még túl fiatal lenne az anyuka, vagy már több gyermek van a családban, vagy csak óvatlan volt a buli alkalmával, vagy a nő nem akar egyedül felnevelni egy gyermeket.

Erre mondta nekem egy ismerősöm, hogy tudod a nő magának szül ?!?!

A család fogalmában emlékképeim szerint egy apa is szerepel, vagy rosszul tudom?

  • Értettem én a megnyilvánulást, de nem szerencsésebb, ha a gyermeknek van apamintája is?
  • Ha a szüléskor van, aki fogja a kezed?
  • Aki hazavár a kórházól? Akivel közösen…?

Másik csoport a rapid és elanyagiasodott világunkban, hogy nem is akar a pár gyermeket.

Vállalkoznak, vagy dolgoznak éjt nappallá téve, és nem fér bele a pénzharácsoló életükbe. Utazgatnak, szép ruhákat, autót, ékszereket vásárolnak, étterembe járnak, szórakoznak.

Kedves ismerősöm említette egyszer, hogy valaki gyereket gyűjt, ő pénzt.

Igaza van abban, hogy mindenkinek van választása, és nem ítélem el emiatt, hiszen ő azt választotta, hogy nem kell utód. Természetesen lehetne boncolgatni, hogy milyen gyerekkor, hozott szülői minta, fel nem dolgozott csalódások állnak a háttérben, de a lényeg, hogy nem sikerült feldolgoznia.

A másik hölgy arra hivatkozva utasította el a szülés lehetőségét, hogy a teste negatív irányba alakulna, és ezt nem akarja. Egész életében 25 éves arcbőrrel, formás testtel, és feszes mellekkel akar rendelkezni. Lehetséges, hogy valahol elveszett a helyes önértékelés útvesztőjében? Illetve még senki nem világosította fel, hogy az ember öregszik, és nem mumifikálódunk amíg élünk?

Hogy mi a normális, azt döntse el mindenki maga, de egy biztos, hogy a szaporodás által működik, és fejlődik tovább az élet.

harmadik csoport, akik nagyon szeretnének babát, de nem, vagy csak nehezen jön össze.

Mivel a meddő nők, és férfiak száma egyre jobban növekszik. Sajnos már ez az állapot nem csak fiziológiai, genetikai vizsgálatokat és megoldásokat igényel, hanem pszichológiai állapot kezelést is.

Hiszen a társadalmunk mellékterméke a stressz, ami jelentősen befolyásolja a mentális, és ezáltal a fizikai, egészségi állapotunkat is.

Mennyi erőt, szeretetet, kitartást igényel egy ilyen kezelési folyamat!!!

Kisebb alcsoportként látok olyan nőket, akik szeretnének gyereket, de nem találják azt a férfit, aki a gyerek téma felhozatala után nem farcol le. Mert ezek a férfiak már vagy „bizonyítottak”, hogy milyen „jó” apák, és azért nem akarnak többet, vagy egyáltalán nem tudnak felelősséget vállalni az életben.

„társat, és apának valót keresek, nem kell a sok „együtt járós” hónap, mert gyorsan kiderül, hogy megfelelünk-e egymásnak, hiszen én tudom mit akarok.”

Ettől tuti elmenekülne a pasik 90%-a, pedig őszinte és igaz.

Természetesen vannak még egyéb variációk is, csak néhányat emeltem ki.

Milyen jó lenne, ha úgy lenne ez elosztva, hogy mindenki megkaphatná, amit szeretne. Aki magányt idős korára, az azt. Aki feszes műmellet, és botox arcot egész életére, az azt. Aki unokák zsivalyát, az azt.

  • Mi lenne, ha választhatnánk? Ha le tudnánk bontani az összes megkövült mintát, ami nem táplálja az életet?
  • Ha annyi gyereket lehetne bevállalni, amennyit szeretnénk, és ez nem anyagi döntés lenne?
  • Ha nem azért kellene gyereket vállalni, mert ez jó anyagi projekt?
  • Ha egészségesebbek lehetnénk, és tovább élhetnénk? Ha negyven felett nem lenne ciki szülni?
  • Mi van, ha mindez a mi elménk választása? Mi más lehetséges még, amire nem gondoltunk?

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06-703326136

Aranylélekhttp://www.aranylelek74.blog.hu

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/szulni-vagy-nem-szulni

 

 

2017\06\19 Aranylélek komment

A család ereje-gyermekednek te vagy a minta!

Hányszor futott már végig a fejedben, hogy az én családom ilyen meg olyan?

Milyen volt az apám, hogy ivott, és verte anyámat?

Vagy engem nem is szeretett az anyu, vagyis nem úgy szeretett, ahogy én elvártam volna…! 

Hány éves vagy?

Hány éve futtatod ezt a lemezt???

Nem karcos még?

Mennyi időnek kell eltelni ahhoz, hogy észre vedd, amíg a szüleidet hibáztatod, addig nem halad a saját életed, mert nem marad már rá energia.

Mi lenne, ha elfogadnád, ahogyan éltek, ők úgy tudták túlélni a mindennapokat, függetlenül attól, hogy az neked mennyire szimpatikus?!

Mi lenne, ha sárdobálás helyett megköszönnéd személyesen, vagy magadban, hogy létezel?

Mit tapasztaltak otthon, mennyire volt jelen a szigor, az agresszió, a veszekedések, a hűtlenség stb.?!

Mi van, ha téged pont az formál, hogy negatív minta volt előtted, és te eldöntötted, hogy másképp éled az életed? Szerencsére mindig van választásod, MINDIG!

Láttam olyan alkoholista szülő gyerekét, aki maga is függő lett valamilyen formában, és láttam olyat is, aki soha meg se kóstolta az alkoholt. 

Előfordulhat az életben az, hogy neked van szükséged segítségre, amikor gyereked, házad rá kell bíznod valakire. Ki jut először eszedbe? Egy idegenre bíznád a gyermeked, vagy inkább valamelyik családtagodra? Hol éreznéd nagyobb biztonságban?

Hol találhatsz te is menedéket, ha például felmondják az albérleted, és még nincs új lakásod, vagy összeveszel a pároddal… Ki fogadna vissza bármikor, még ha csak ideiglenesen is?

A család. Azokkal a tulajdonságokkal, amikkel rendelkeznek, és annyi szeretettel, amit tudnak érezni.

Teljesen életszerű érzés, hogy jobb akarsz lenni a szüleidnél, jobb apa vagy anya. Így fejlődik a világ, így tudunk le egyre több generációs terhet, negatív események ismétlődését, és ettől lesznek a mi gyerekeink fejlettebbek.

Ha valóban szép életet szeretnél nekik, akkor járj elöl abban, hogy feloldozod a szüleid, megbocsátasz nekik, elfogadod őket amilyenek, mert akkor te is ezt kapod vissza a jövőben. Ne csak a száddal tedd ezt, hanem szívből, mert a gyerekeid észreveszik, ha nem vagy őszinte, és ugye a minta….

Természetesen ezek nem a legkönnyebb feladatok közé tartoznak, de óriási megkönnyebbülést tud hozni az életedben. Ha egyedül nem megy, fordulj szakértőhöz!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/csalad-ereje-gyermekdnek-te-vagy-minta

2017\06\16 Aranylélek komment

Mi kell egy kapcsolat létrejöttéhez, megtartásához?

Sok minden! Nyitottság, férfiak részéről kezdeményező hajlam, nők részéről befogadó képesség, jókor lenni jó helyen, és még sorolhatnám.

Viszont most három olyan dolgot emelnék ki, ami nélkül nem tud létrejönni, illetve hosszú távon megmaradni a kapcsolat.

Az első, hogy legyen SZELLEMTŰZ.

Mit értek ez alatt? Azt, hogy az ismerkedés első fázisaiban megtaláljuk a közös hangnemet, és hasonló legyen a gondolkodásmód. A közös gondolkodásmód pedig nem egyenlő azzal, hogy mindenben egyetértünk, és csak bólogatunk, hanem azt meg tudjuk vitatni pro, és kontra. Viszont a hasonló világnézet megléte, jövőkép tervezés, közös szabadidő eltöltés, optimista, vagy pesszimista életfelfogás elengedhetetlen kelléke egy kapcsolódásnak. ( Régi vicc: Két pesszimista találkozik, és nem kezet ráznak, hanem fejet..) A lényeg, hogy hasonló legyen, és egy irányba tudjunk nézni!

Hosszú távon ez még érdekesebb, mert ha teljesen eltérnek a nézőpontok, akkor hogyan lehet akár egy életet is leélni egymással?! Ha nem tudunk eszmét cserélni? Ha nem tudunk a másikra felnézni, mert ő valamiben jobb, vagy érdekesebb a meglátása? Ha nem tudjuk szellemileg inspirálni egymást? Akkor bizony előbb-utóbb kifulladhat a kapcsolat, és csak arra korlátozódhat a kommunikáció, hogy ki megy a Postára, ki viszi el a gyereket oviba, és mi legyen a vacsora. Tehát lesz beszélgetés, csak kevés lesz benne a mondanivaló.

Ha az elején látjuk, hogy el tudunk mélyülni témákban, tiszteletben tartjuk a másik tapasztalatát, órákat tudunk beszélgetni, akkor ez mindenképp pozitív jel! Akkor később pontosan tudni fogjuk, hogy mire gondol a másik, mit szeretne…

A második, hogy legyen KEBELTŰZ.

Vagyis a kellemes beszélgetések alatt, ha megmozdul valami a mellkasunkban… Érezzük a másik rezdüléseit, hevesebben ver a szívünk, izgatottak vagyunk, és zavarban érezzük magunkat! Előjön a légszomjunk, pirosodik az arcunk, és zakatol a vér az ereinkben… Dekoncentráltakká válunk az életünk mindennapos, begyakorolt tevékenységeiben.

Ha megvan az első pont, és jó együtt tölteni időt, és ezután ezt érezzük.. Hát, az lehet, hogy Szerelemnek hívják…

Nyilván évtizedeken keresztül nem lehet ezt a nagyon magas szintet fenntartani, de alapját képezi az elmélyült Szeretetnek. Ami nélkül nem működik semmi. A szeretettel minden megoldható, áthidalható, és végtelen erő rejlik benne.

A harmadik az ÁGYÉKTŰZ.

A másik láttán, vagy érintésének hatására egy bizsergető érzés kerít hatalmába, ami pozitív spirálként hozza felszínre a szenvedélyt. Egymás szemébe nézünk, és szétcsúszik a talaj alattunk, lezsibbad a testünk. Minden porcikánk megsemmisülni készül egy csók hatására…

Kívánjuk minden érintését, ölelését, csókját, és az összeolvadást…

Mi van akkor, ha csak az újdonság ereje vesz hatalmába?

Pontosan érezzük ezt, mert ha megvan a kölcsönös vonzalom, és hasonló vérmérséklet, akkor a tűz nem fog hirtelen elégetni mindent, hanem hosszú távon melegen tartja az ágyékunkat…

Ha ezek megvannak, akkor jelentős esélye van annak, hogy szerencsénk van!

Mert , ha valamelyik hiányzik, akkor kilóg a lóláb, és nem tud stabil lenni. Kétlábú széket sem láttál még, ugye? A háromlábúak pedig elég stabilan állnak..

Szellemtűz nélkül nincs kommunikáció, nincs közös gondolat, nincs közös tervek.. Viszont lehet szenvedélyes szeretkezés.., Tartós kapcsolathoz ez végtelen kevés!

Kebeltűz nélkül.. Nem is tudom, anélkül semmi nincs. Így születnek a „Csak szex, és más semmi” című film főhősei.

Egy ágyéktűz nélküli kapcsolatban előbb-utóbb valahol máshol keresnéd a vágyaid kielégítését, mert egy jó barátsághoz elég csak az első két pont..

Mi van, ha kicsit megfigyeled a reakcióidat, és nagyon sok csalódástól kímélheted meg magad???!!!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

 

 

 

 

2017\06\12 Aranylélek komment

A fantázia szerepe a kapcsolatban (18+)

Te szoktál fantáziáni?

Elképzelni élethelyzeteket, és annyira átélni, mintha az valóságos lenne…

Hogyan alakulhat ki az álmodozásra való képesség? Elképzelhető, sokat számít, hogy már gyerekkorban az esti meséket tovább álmodtad? Vagy mindig úgy feküdtél le aludni, hogy valami jóra gondoltál? Vagy esetleg sok könyvet olvastál, és rád volt bízva, hogy milyen képet társítasz az írás mellé?

Igen, bármelyik, és mindegyik hozzásegíthet a fantáziadús szexuális élethez, és amiből akár valóság is lehet.

Kinek szoktál mesélni róla? Kell egyáltalán valakinek mesélni róla? Barátnődnek? Szakembernek? Van olyan, amelyiket nem is mernéd elmondani még a párodnak sem?

De, ha nem beszélsz róla, akkor hogyan valósulhatna meg? Ha például szeretnél kipróbálni valami új helyzetet az ágyban, ha nem mondod el a társadnak, akkor vagy soha nem valósul meg, vagy máshol fogod beteljesíteni? Vagy nem kell megvalósulnia? Eldöntheted!

Lehet, hogy vannak olyan vágyak, amiknek soha nem is kell megteremtődni, mert pont attól van értéke, hogy elérhetetlennek tűnik, ismeretlen, és ha rá gondolsz izgalomba hoz. Ha mesélsz róla, mert nem rejted véka alá, akkor azt érheted el, hogy a párod még jobban megismer. Hiszen a gondolataiddal együtt vagy egész, nem csak azzal a résszel, ami látszik.

Mondjuk, lehet nehezen kivitelezhető, ha egy házasságban élő, kétgyerekes anyuka három férfival szeretne egyszerre az ágyban lenni…( És nem a két fiára, és a férjére gondolok most! ) De elképzelheti??? Miért ne? Vagy csak a motorháztetőn is kipróbálná a szerelmeskedést… Bármi! A lényeg, hogy ezekkel a vágyakkal együtt egész az ember, ha bevallja, ha nem.

Vannak olyan fantáziálgatások, amikor a pároddal összebújsz, és közben másra gondolsz. Nos, az végtelen kellemetlen, hiszen nem tudod átadni magad teljesen annak az embernek, akivel vagy. Hol ér véget egy kapcsolat? Illetve, hol kezdődik a megcsalás? Biztos csak az aktusnál? Ha már jártál így, vagy éppen bene vagy, nem kellene egy kis önvizsgálatot tartani, hogy mennyire szereted azt az embert, akivel fizikálisan vagy? Meddig szeretnéd még megalázni azzal, hogy máshol jársz gondolatban? Meddig szeretnéd magad megalázni, hogy benne vagy egy látszat kapcsolatban?

Ugye, mi mindenre rámutat a fantázia kérdése?!....

Mi van azokkal a képekkel, amik viszont megvalósításra várnak? Fog e úgy működni, hogy magadban tartod, és csak sóvárogsz?

Mikor lehet ilyen dolgokról beszélni egy kapcsolatban? Mi az alapja?

Igen! A bizalom!!!

Ha tudod, hogy a másik fél nem néz rád furcsán, nem vet meg érte, hanem elfogadja, és tudtok róla beszélni.

Mi van, ha neki is vannak rejtett ötletei? Ha te megnyílsz, és kiadod magadból, lehet, hogy nagyobb eséllyel megosztja veled ő is?

Mennyivel magasabb szintre léphet így a kapcsolatotok? Illetve, lehet, hogy összebújás közben csak megemlítitek a másiknak az ő vágyálmát, és már ettől hevesebb lesz az együttlét.

Ha tudtok egymás vágyairól, lehet, hogy akár telefonon keresztül is fel tudjátok kelteni az „érdeklődést”? Milyen jó néha egy kapcsolatba bedobni egy „vetkőzzlemirehazaéreket”! Főleg, ha az a másikat lázba hozza!

Lehet, hogy nem valósítjátok meg az összest, csak töredékét, de megerősítettétek azt, hogy bármivel fordulhattok egymás felé. Ez pedig hosszútávon biztosan meghálálja magát.

Bárhogy is van, álmodozni, vágyakozni, megvalósítani, teremteni jó!!!

Légy nyitott, merd felvállalni magad, és a gyümölcsét te arathatod le!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

 

2017\06\12 Aranylélek komment

Okosan légy szerelmes!

Már a kapcsolat elején vannak figyelmeztető jelek, amiket valami oknál fogva nem vagyunk hajlandóak észrevenni.

Leginkább azért, mert már annyira vágyunk a szeretetre, a kapcsolatra, hogy inkább elhisszük, elbagatellizáljuk az orrunk előtt tátongó felkiáltó jelet!

Mennyivel kevesebb csalódástól kímélnénk meg magunkat, ha kicsit, de tényleg csak kicsit tudatosabbak lennénk, figyelnénk. Persze az új jelöltet is, akit életünk nagy lehetőségének gondolunk, de leginkább magunkat kellene monitorozni.

 

Mert nem az a legfontosabb, hogy a másik mit vált ki belőlünk?

Lehet, ez ellentmond annak, hogy engedjük el magunkat egy randin, és hagyjuk had zajlódjanak az események, és csak az érzéseinkre hagyatkozzunk. Ez is teljesen igaz.

Viszont elképzelhető, hogy amikor nagyon szomjasok vagyunk, és kapunk egy pohár vizet, akkor azzal nem foglalkozunk, rúzsfoltos a pohár?!

Csupán a szomjunkat akarjuk oltani! Bezzeg, ha nem vagyunk annyira kiszáradva, akkor a kis maszatot is észrevesszük a poháron.

Vagyis az érzéseink becsaphatnak, attól függően, hogy mennyire vagyunk szomjasok! Utána meg jajveszékelhetünk, hogy kiütéses a szánk, és kezeltetni kell magunkat.

Önvédelemből, elővigyázatosságból (és NEM félelemből), picit figyelmesebbek lehetünk a találkozónk legelején, hiszen az életünkről lehet szó!

Vagyis, ha mondjuk egy férfi nem talál oda a megbeszélt helyszínre, és nem egy kalandtúrán vagytok, akkor figyeld meg mennyire találja az életében az útját!

Késik a randiról, nem egyszer, hanem többször.

Cukin el lehet ütni ezt a viselkedést egy-két poénnal, de mennyire lehet majd rá számítani?

Ha zavar a viselkedése, és nem hagy szóhoz jutni.

Vajon majd később fontos leszel neki?

Ha jelenleg is van kapcsolata, de ki akar lépni, de még nem… Jajjajj!

Tényleg ezt velünk nem fogja eljátszani? Milyen romantikus elhinni, hogy nem.

Ha zoknit vesz fel a szandihoz, és nem szólsz, mert még nem vagytok olyan viszonyban? Hát nem is lesztek, ha nem tetszik neked, és mégse jegyzed meg finoman.

Hogyan lehet finoman?

 

„Pl. gondoltál már arra, hogy külön-külön hordod ezt a két ruhadarabot? Mi lenne, ha megnéznéd, hogy mennyire kényelmesebb így? Van valami különösebb oka, hogy így kell hordanod? Esetleg orvos javasolta?”

 (Na, jó, ez az utolsó kérdés nagyon gonosz volt!...)

Ha az első csók nem felperzselő, és lábremegtető, mennyi szenvedély lehet benne?

Vagy csak azért esik jól, mert már régen nem csókoltál?

Ha az első együttlét után azt érzed, hogy „hááát jó volt”, lesz ez jobb is, csak még zavarban vagyunk…

Legyen!

Hiszen kicsi az esélye, hogy egyből mindkét fél el tud teljesen lazulni, és átadni magát. Teljesen normális, hogy fokozatosan nyílsz ki!

Az elején elnézzük, elviseljük, később pedig pont ezeket a hiányosságokat rójuk fel a párunknak, és csodálkozunk, hogy miért nem érti. Hiszen ő a kezdetekkor is ilyen volt, és igen! Csak mi hagytuk magunkat beletörődni, mert annyira elvarázsolt a tudat, hogy végre van valakink!

Azért, mert csak egy ideig lehet tűrni, hatalmas elfogadásban lenni, szembe menni a saját igényeinkkel, de az egy idő után biztosan visszaüt.

Nyilván ezek nem biztos, hogy „válóokok”, vagy lehet rajtuk csiszolni, de ahhoz fel kell vállalni a saját igényünket!

Jelenleg csak női szemmel tudtam ránézni a szituációra, nézd el nekem! Férfi szemmel is hasonlóképp lehet látni a nőket, mi is tudunk produkálni!

Hölgyeim, Uraim! Okosan szeretni!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/okosan-legy-szerelmes

2017\06\03 Aranylélek komment

Szex az exszel?! (18+)

Kincseket rejtő naplóból kaptam:

„Régen nem találkoztunk. Meglepett, hogy jelentkezett, hiszen már más utakat járunk. Nem volt programom, ezért igent mondtam. Izgatottan vártam a találkozót, mert volt olyan közös pontunk a kapcsolatunkban, ami nagyon jó volt, és ez a szex.

A megbeszélt időpontnál hamarabb érkezett, mert vétek lett volna még órákat várni parlagon heverve. Amikor rá gondoltam, és itthon vártam, hogy megjöjjön, jelzett a testem, beindult valami meleg bizsergés a combom között. Az idő előre haladtával, csak fokozódott bennem a vágy. Olyan nedves lettem, hogy le kellett tusolnom kétszer is…

Felhúztam a fekete csipkés combfixet, a hozzá illő bugyikával, és a szexi miniruhámat vettem fel. Mégiscsak az exemmel lesz randim. A melltartóval nem vacakoltam, mert éreztem, hogy ezek a ruhadarabok nem sokáig lesznek kellékei a találkozónak.

Ez így is lett…

Amint belépett az ajtón, egy könnyed csókot lehelt az ajkamra. A „hogyvagy?” tisztelet kérdés után még a folyosón végigmért a szemével. Csillogott a szeme. Az én libidóm már ekkor az egekig szökellt. Nem habozott sokáig, a szemrevételezés után heves csókolózásba kezdtünk az előszobában. Nekidöntött a falnak, és a szép kezével végig pásztázta a testemet. Annyira érzékeny., és szenvedélyes volt. Minden érintése a bőröm olyan bársonyos, és forró volt, szinte felperzselt. Amikor a combomhoz ért, felfedezte a harisnyát, és ettől még jobban beindult.

Forgott velem a föld, annyira kívántam. Ebbe a nagy szédülésbe térdre rogytam… No nem imádkozni, hanem, számba venni az ágaskodó férfiasságát. Tökéletes méret, tökéletes forma, tökéletes keménység, megadatott (ezért majd elmondok egy imát).

Mindketten extázisba estünk, és amint újra felálltam, megfogta a derekamat, és megfordított. Mindig szerettem a nagy tenyerét, ahogyan a derekamat átfogja. Megfordított, és a ruhámat addig húzta fel, hogy a dagadó mellemhez hozzáférjen, a bugyikától megszabadítson. Nem volt rá szükség ezután…

Ahogy háttal álltam neki, a keze a csípőmön, majd a fenekemen, és azzal a lendülettel belém hatolt, mint egy dúvad. Nem bírta türtőztetni magát, és nem is akartam volna. Hangos nyögdécselések közepette élveztük a kora délutáni napsütést a folyosón.

Eltelt néhány perc, megfordultam, és azon vetem észre magam, hogy már az ágyon vagyunk.  Következő kis időre átvettem az irányítást, és kértem feküdjön a hátára. Ott ágaskodott a gyönyörű pénisze, és erős késztetést éreztem, hogy beleüljek. Óvatosan fölé guggoltam, és először csak finoman, apró mozdulatokkal mozogtam. Néztem az arcát, ahogyan átadja magát az érzéseknek. Majd egyre beljebb, és beljebb engedtem magamba, míg végül teljesen összeolvadtunk. Kéjes hangok hagyták el a kis szobát. Egymásra néztünk, és láttuk egymás érzését a másik szemében.

Majd kérte, hogy csússzak feljebb, hogy a nyelvével is meg tudja szeretgetni a puncimat. Istenien csinálta, hol intenzívebben, hol gyengédebben, és néha az ujját is a hüvelyembe tolta.. A csiklóm már keményre duzzadt a folyamatos élvezettől.

Meg kellett állni egy pillanata, mert úgy éreztem nem bírom tovább ezt a rengeteg élményt egyszerre.

Innen már elveszítettem a fonalat, mert volt, amikor belém hatolt, és attól élveztem el, vagy olyan ügyesen játszott az ujjával a hüvelyemben, mintha egy gitárt pengetett volna. Néhányszor el is szakadt a húr… Hullámzott a testem, és teljesen befogadtam minden érintését. Igazán nő voltam. Ő pedig igazán férfi, aki folyamatosan kereste, és meg is találta a gyönyört okozó pontjaimat.

Természetesen ez nem volt egyoldalú, hiszen többször számba vettem a gyönyörű farkát, és a nyelvemmel játszadoztam vele. Körbe-körbe, majd fel-le, követhetetlenül, mert teljesen éreztem mire van szüksége, és ezt végtelen élvezettel műveltem vele.

Szerettük látni egymás testét, feloldódott minden gátlás, vitt bennünket a pillanat tüze. Azt kívántam bárcsak több lehetne belőle.

De eljött a pillanat, az utolsó hullám, ami után mindketten mozdulatlanok maradtunk…

Megcsókoltuk egymást, és hagytuk, hogy a bizsergés teljesen elüljön mindkettőnkben.”

Furcsa, hogy néha mit produkál az élet, hiszen van két ember, aki szexuális téren tökéletesen összeillik, de valami miatt mégse alkotnak egy párt.

Van olyan, amikor szellemileg tartozik össze két ember, mert ott vannak egy hullámhosszon, viszont a szex minősége nem elégíti ki mindkét felet.

Hol van az igazság? Vagy mi a jobb, rosszabb? Sok kérdést felvet.

Melyik esetben van nagyobb esély a hosszútávú kapcsolatra?

Vagy csak elég fenntartani egy szexkapcsolatot? Vagy legyen a másik csak szellemi társunk?

Tényleg egy ilyen fent leírt eset csak a testiségről szól? Működne ez akkor, ha semmilyen érzés nem lenne a két ember között?

Meddig tartható fenn egy ilyen viszony? Mi van, ha találnak másik párt?

Mi lenne, ha minden szinten ilyen összhang lehetne? Nyilván az lenne a tuti.

Szex az exszel? Nem inkább elengedni, túllépni kéne? Van értelme felmelegíteni? Kell, hogy értelme legyen? Mennyi olyan dolgot teszünk az életünkben, aminek nincs értelme, vagy csak később derül ki?

Válaszolja meg mindenki magában a kérdéseket!

Nem hinném, hogy találnánk erre egyetemleges sémát, ami ráhúzható, és igaz lenne minden ilyen hasonló kapcsolódásra.

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

 

 

 

 

2017\05\30 Aranylélek komment

Randi egy energiavámpírral

Egy olyan esetet osztok meg veled, amikor a férfi csak magával van elfoglalva, és nem is érdekli, mi van a nővel.

Vajon milyen kimenetelre számított?

Szerettem volna venni egy házat, és a személyes megtekintéskor a házastársak mindkét tagja jelen volt, én egyedül mentem.

 

Jót beszélgettünk, sajnos a házvétel nem jött össze, így elengedtem a témát. Eltelt pár hónap, és kaptam egy üzenetet, hogy érdekelné az a tevékenység, amit én végzek, mert vannak gondjai, és segítség kellene. Válaszoltam, hogy bejelölöm a közösségi oldalon, és írjon, mert én ekkor a lakhelyemtől pár száz kilométerre dolgoztam. Valahogy ez elmaradt nálam, és nem is foglalkoztam vele. Tudtam, hogy úgyis személyesen kellene találkozni, és én mostanában nem megyek haza.

Eltelt egy kis idő, és ismét jött az üzenet, épp ebédeltem, és szégyelltem magam, hogy így megfeledkeztem róla. Visszahívtam, és akkor döbbentem rá, hogy nem a feleség keresett, és írt nekem, hanem a férj. Teljesen biztos voltam benne, hogy a hölgy írt, mert a személyes találkozónál ő volt az érdeklődő a munkám felől.

A telefont követően bejelöltük egymást, és a munkám iránti érdeklődés átcsapott a személyem irányába. Kiderült, hogy az egy évvel ezelőtti találkozókor olyan benyomást tettem rá ( antenna kint volt ) , hogy azóta se tudja elfelejteni. Én ebben az időszakban épp a duálpárommal a mélypont szakaszban voltunk, így belementem egy randiba. Találkoztunk, és négy órán keresztül csak azt taglalta, hogy elvált, tönkrement, milyen kegyetlen a volt feleség, és most az anyjával él, és még egy autója sincs, és én mennyire megfelelnék az elképzeléseinek. Bla bla bla…

Szóval csak ültem a kanapén, és ezt hallgattam, néha én is megpróbáltam volna magamról mesélni, de nem hallgatott végig, belevágott, és csak a magáét fújta. Egyből rájöttem, hogy ezt az embert csak, és kizárólag a saját maga fájdalma érdekli, és élteti. Így menet közben a fejemben át minősítettem a találkozó célját, megéreztem a bizonytalanságát, és átváltottam terapeutába.

Nem osztottam meg magamról semmit, hanem elkezdtem kérdezni őt, ha már a bizalmát belém helyezte. A találkozó végén, és utána úgy nyilatkozott, nagyon jól érezte magát, és annyira jó volt velem beszélgetni.

Jót mosolyogtam magamban, hogy ez csupán egyoldalú volt, mert neki azért volt jó a találkozó, mert volt aki meghallgassa.

Engem, mint nőt úgy érintett az eset, hogy teljesen lemerültem energetikailag, nyári idő ellenére vastag takaróval kellett aludnom, mert úgy fáztam, és remegtem, kimerültem.

Minden porcikám fájt, és kicsit elaludtam, amikor is az a kép tárult elém, hogy kocka formában darabjaimra hullottam szét.

Tudtam, hogy az intelligens szervezet egyből jelez, hogy ez a férfi csak vinne tőlem, de nem adna.

Ezért megírtam neki, hogy nem látom értelmét folytatni, illetve elkezdeni bármit.  Természetesen nem értette, és nem is akarta elfogadni sokáig, hiszen neki olyan jó volt, mert ő csak a saját oldalát látja.

Én pedig hálát adtam a testemnek, hogy óramű pontossággal jelezte, mire van szükségem, és mire nem. Megtanultam a leckét.

Alap kiinduló pont, hogy önmagának csak ő volt fontos.

Megkérdezem magamtól, mennyire vagyok fontos magamnak?

Mennyire fontosak mások?

 

Mikor éreztem magam utoljára fontosnak?

Szeretetre volt éhes.

Én mennyire vagyok szeretet hiányos?

Mennyire tudok szeretni?

Mennyire szeretem magam?

Alám rendelte volna magát.

Kinek akarok megfelelni?

Ki alá rendelem magam?

Mit adnék fel egy kapcsolatért?

A válaszok mindig építő jellegűek, még ha fájdalmasak is, természetesen megtaláltam a saját válaszaimat, és máris másképp tudtam visszatekinteni arra a pár órára.

Ennek fényében egy találkozó sem hiábavaló, mert vagy egy új partnert ismersz meg, vagy magadat…

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/randi-egy-energiavampirral

2017\05\26 Aranylélek komment

Pénzért segíteni?

Felháborító nem?

Miért vallja magát segítőnek valaki, ha azért fizetséget, hozzájárulást, felajánlást kér?

A segítség nem egy önzetlen tevékenység?

 

Önálló elhatározás alapján meghozott tett, ami a rászorulóknak feloldozás, tovább lépési lehetőség.

Aki ad, az több, mint akinek segít?

Az tud csak segíteni, akinek van miből adni. Ezt is hallhatjuk, és nyilván van valóság alapja, mert a nincsből nehéz adni.

De nem ezekre a támogatásokra gondolok, hanem, amikor van egy problémánk, felkeresünk egy szakembert, és ő elkéri a díját, van olyan szemérmetlen!

Többször tapasztaltam azt, hogy meghallgatást, támaszt kérnének az emberek, de azt gondolják, hogy azt ingyen járna nekik.

Fizessünk, ingyen akarjuk vagy, hogyan is?

Amikor kisebb kolóniákban éltek az emberek, akkor minden csoportnak, falunak volt egy gyógyítója, aki semmi mással nem foglalkozott, nem gazdálkodott, nem tartott állatot, csak az embereknek segített. Ezért cserébe enni, inni kapott, illetve, amire az élethez szüksége volt. Meg volt az egyensúly.

Milyen érdekes jelenet lenne, ha a terapeuták bemennének az áruházba, és kitolnák a bevásárlókocsit azzal az egyezséggel, hogy majd a boltvezető kap cserébe egy masszázst. Vagy nem fizetné be a gáz számláját, mert kap tanácsot az ügyintéző, ha baja lenne egyszer. Kicsit szürreális a kép.

Illetve mi lenne, ha figyelembe vennénk, hogy mire valakiből terapeuta lesz, addig sok százezer (akár millió) forintot kell magára, a tudására költeni? Meg lehet nézni egy pár oktatási oldalt!

Szóval a segítő ezért kényszerül rá, hogy igenis pénzt kérjen a munkáért. Függetlenül attól, hogy személyesen, vagy interneten keresztül kezel.

 

Mennyire tudnánk értékelni bármit is, ha ingyen lenne? Ha azt hinnénk, hogy vannak emberek, akik csak azért születtek erre a Földre, hogy bennünket kiszolgáljanak?

Akkor találhatjuk meg a helyes hozzáállást, ha életünk bármely területén megtartjuk az adás-kapás egyensúlyát, hiszen ez energia. Illetve rácsatlakozunk az örök körforgásra.

Hogy várhatnánk el az Univerzumtól, hogy a mi szolgáltatásunkért, munkánkért fizessen valaki, ha mi nem akarunk pénzt kiadni a kezünkből, vagy legalábbis nem szívesen.

Szeretnéd, hogy egy képedet a Facebookon sokan like-olják, mert valami miatt fontos, de te senki képét nem tetszikeled. Mi lenne, ha odafigyelnél, és a tényleg számodra kedves cikkeket elkezdnéd like-olni? Talán a tiedre is rákattintatának? IGEN! Mert így működik a világ.

Szóval, ha segítségre van szükséged, vagy egy lazító masszázsra, akkor ne sajnáld a pénzt, hanem örömmel add ki, mert akkor örömmel érkezik be hozzád újabb pénzenergia. A köszöneted így tudod lehozni fizikai szintre!

Ha segítő vagy, akkor bátran kérd el a munkád értékét, mert sokat tettél, áldoztál azért, hogy azzá válj, aki vagy, és ez a tanulás sosem ér véget!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/penzert-segiteni

2017\05\26 Aranylélek komment

Mit szeretnék???

„ Úgy élni, hogy van kihez hazamenni, van, aki átölel, megsimogat, szeret, vagy csak egyszerűen ott van mellettem.

Van, kihez odabújni, biztonságot adni, és kapni.

Van, akitől lehet csókot lopni, és belemerülni az ölelésébe, és elhinni, hogy ez mindörökké tart.

Hogy amikor kinyitom a szemem, mellettem szuszog, és ágyba vihetem a kávét, és ágyba hozhatja a reggelit.

És, amikor napközben szorgos teendőim között rá gondolok, akkor melegség öntse el a szívem. Hogy váratlanul jöjjön egy üzenet, vagy akár száz, hogy: Szeretlek.

Legyen, aki felvidít, ha szomorú vagyok, és átöleljen, ha félek!

Aki letörli a könnyeimet, és csókjaival felitatja. Napsütést hozzon a szívembe, és ragyogja be azt csupán azzal, ahogy rám néz.

Aki velem együtt nevet az életen, és örül az örömömnek. Akivel néha bolonddá válhatok, és szárnyalhatok az egekig.

Amikor megfogja a kezem, érezzem az erőt belőle, és amikor megsimogatja az arcom, minden arcizmom mosolyogjon. Amikor csak véletlen megérint, fusson végig rajtam az édes borzongás.

Szeretném, hogy a fellobbanó vágyakat ne elnyomi kelljen, hanem megélni. Nyugodt szívvel odaadhassam magam a buja vágyaknak, és az érzékiségnek. Hogy ne legyenek tabu témák.

Akinek elmondhatom, hogy mire vágyom, és figyelemmel meghallgat.

Aki hisz, és bízik bennem, és csak engem akar.

Akire fel tudok nézni, mert éli a Férfit!

Olyan jó lenne, ha meglátná bennem a Nőt, és amíg együtt vagyunk, ezt értékelné. Aki mellett önmagamat adhatom, és inspirálnánk egymást az idők végezetéig.

Aki engedné, hogy szeressem, és ő is szeretne engem.

Ha a barátom, szerelmem, társam, partnerem, leendő gyermekeim apja lenne.

Jó lenne, ha velem akarna megöregedni…

Azt szeretném, ha mindez ez egy Férfiban lenne benne!!!

Ezt szeretném!”

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!