A mindennapos felismerések hogyan fejlesztik a lelket?!

Aranylélek


Manipulátorok, vagy gyógyítók?

Először is mit jelentenek ezek a fogalmak?

Manipulálni, avagy a saját cél érdekében befolyásolni más embereket rövid vagy hosszú távon.

manipuláció latin eredetű szó, "jelentése" kezelés, bánásmód. A manipuláció egyfajta befolyásolás, amelynek célja mások attitűdjének, a beállítódásának átformálása, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek és a kogníció megváltoztatása, átszervezése. ( Wikipédia )

Gyógyítás: mások javát szolgálni, átadni a tudást, elindítani az öngyógyító képességet a „betegnél”.

Cél a gyógyulás, a „beteg” a kapott energiáért, energiával (pénzzel, javakkal) fizet. Így maradhat fenn az egyensúly.

Ennyiből is érződik, hogy nagyon halvány a határ a két „gyógyító” ember között.

Amikor elindulunk a spirituális úton, akkor hajt a kíváncsiság, érdekesnek találjuk, hogy egyre több mindent megtudunk magunkról. Egyre több könyvet olvasunk, előadást hallgatunk. Ettől szélesedik a látókörünk.

Egy idő után már elkezdünk szelektálni, válogatni…Hiszen azt mondják, hogy érzésből válasszunk tanításokat, mestert.

Nos, ez igaz is. Viszont nagy rutin ( és néhány arcon csapás ) kell ahhoz, hogy valóban ki tudjuk szűrni az álmágusok, és a valós segítőket.

Én is jártam már az utca másik oldalán…Amikor a nagyon híres, elismert mestereket hallgattam, ittam a szavaikat, mindent elhittem…Mindaddig, amíg lementek gyarló emberbe, és elkezdték csapni a szelet, és ajánlatokat tenni. Nos, akkor rájöttem, hogy ők is „csak” emberek.

Onnantól kezdve mindent, és mindenkit fenntartással kezelek, és amit hallok, azt szeretem megtapasztalni, majd utána elhiszem.

A sors ennek ellenére mégis dobott egy újabb „mestert, atyaúristent”. Eljártam havonta kétszer a tanításokra. Eleinte csak figyeltem, és érzékeltem az energiát. Jött is az szépen.

Majd figyeltem az embereket, akik 8-10 éve járnak oda. Jelzem, ennyi idő alatt még mindig ugyanazzal a problémával küzdenek. Volt köztük pánikbeteg, aki utána kórházba került, volt a rossz házasságban élő, és nem is változott a helyzet. Többen lettek egészségesekből rákosak (ez nem vicc). Szóval ez már azt hiszem, hogy több, mint gyanús. Józan paraszti ésszel is.

Természetesen kiléptem a körből, mert nem hogy nem tudott adni, de a szlogen a következő volt: Aki nincs velem, az ellenem.

Azóta csak hallok a csoportról…már heti többször vannak foglalkozások, leginkább ugyanazokkal az emberekkel. Ja, persze nem ingyen. Ez nem szeretetotthon, valamiből fenn kell tartani a kissé felújításra szoruló albérletet, ahol magányosan éldegél. (Ez lenne a minta?)

Jelzem nincs baj azzal, ha van ellenszolgáltatás. Csak gyógyulás nincs. Beteggé válnak az emberek. Megtapsolják azt az anyukát, aki a külföldről hazalátogató lányával eltöltött idő helyett a foglalkozásra ment el. Mert ott kell lenni.

Mitől manipuláció?

Ha azt mondja valaki, hogy küldök egy illat energiáját a kezedbe, szagolj bele, mit érzel?! Ez igazság, létezik ilyen.

Ha azt mondja, küldök ibolya illatot, szagolj bele! Nos, ez manipuláció, mert az agyunk ibolyát akar, és fog érezni.

Sorolhatnék még példát, de a legszörnyűbb, hogy a benne lévők ezt nem látják, mert benne vannak.

Hogy miért írtam le ezeket? Hátha eljut olyan emberhez, aki látott már olyat, aki hallott már hasonlóról, és segítség lehet.

Nagyon nagy károkat tud okozni az adott személynél, és nem különben a családjánál. Hiszen a család csak annyit lát, hogy megváltozik az illető, elmaradozik, elfogult lesz, és mégsem javul a légkör. Nincs kézzelfogható eredmény.

Azt javasolnám a pároknak, hogy mindenképp menjenek el a kedvesükkel ilyen helyekre, és beszéljék meg a tapasztalásaikat, az érzéseiket, hátha ketten okosabbak lesznek, és kevesebb gazfickó tekerhet az ujja köré embereket.

Természetesen adni is kell a manipulátornak, hiszen azzal ragasztja oda az embereket, de hát láttunk már öltönyös csalókat is.

A legszomorúbb, hogy tanításért, feltöltődésért, iránymutatásért akkor megyünk el valahová, ha kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, problémánk van. Nos, ezt lehet kihasználni annak, aki akarja.

Mégis, honnan lehet valakiről megállapítani, hogy nem energiaragasztó, pénzleszívó?

Mondanám, hogy érzésből (csak rutinosoknak)…

Kevés tapasztalással azt érdemes nézni, hogy kik járnak a csoportba, hogyan alakul az életük, mit érzel az előadás alatt, hogyan reagál a főnök, ha nem tudsz menni, fix a csapat, vagy változnak az emberek..

Nézzük józanul! Ha egy terapeutához 8-10 éven keresztül, heti, havi rendszerességgel járunk, akkor két dolog lehetséges:

Egy: lusták vagyunk változtatni az életünkön, és sokkal könnyebb másra bízni a felelősséget.

Kettő: nem megfelelő a terapeuta, nem tud, vagy nem is akar a gyógyulás útjára rálökni, mert akkor hol a bevétel.

Lehet, hogy ezek kemény szavak, de mind tapasztalat.

Láttam olyat is, amikor hetente járt a hölgy családállításra…Minek???

Mikor épül be az ott átélt események? „TÚMÁCCS” Mindennek kell időt hagyni a beépülésre, a megértésre, hiszen a jó technikák így tudják kifejteni a hatásukat.

Ez pont olyan, mintha egy nap folyamatosan ennénk, és nem hagynánk időt a gyomornak megemészteni a táplálékot…

Remélem sikerült egy kicsit elgondolkoztatni, és ha kicsit jobban odafigyelsz, akkor kevesebb sérüléssel is megúszhatod.

Nagyon sok jó terapeuta, gyógyító, segítő létezik. Keresd, érezz rá, és ha valami nem oké, menj máshoz, mindaddig, amíg megtalálod azt az embert, aki abban tud segíteni, hogy rátalálj a saját öngyógyító utadra.

Dézsi Aranka lélektréner

06703326136

Aranylélek közösség

 

 

Belső gyermekünk felélbresztése

Mi a belső gyermek? Egyszerű válasz: a lekünk gyermeki része, aki játékos, azonnali szükségletkielégítést igényel, őszinte, akar, félelem nélküli, reményteli, szeretetteli, vidám.

Mikor is volt utoljára olyan, hogy mindegyik tulajdonság igaz volt ránk?

Mennyi mindent magunkra akasztunk az évek során, ami pont azt takarja el, amitől nyüzsög, és él a lélek.

Az ókortól kezdve a reformációig a gyerekeknek nem igazán volt joga, rengetegszer előfordult a bántalmazás, és egy cél volt, az állam lépére való formálás.

Mi a helyzet a mai gyerekekkel?

Saját identitással, jogokkal rendelkeznek, felvilágosultak, kis felnőttek, néha túlképzettek, tökéletesen alkalmazzák a technika vívmányait, és spirituálisak.

Mi a jelenlegi helyzet a felnőttekkel?

Kevesen veszünk tudomást a belső gyermekünkről, talán mert nem tudjuk, hogy mennyire befolyásolja a mindennapi életünket. illetve annyira elveszünk a hétköznapokban, hogy erre van a legkevesebb energiánk.

Viszont mégis érdemes lenne vele foglalkozni, és nem hagyni a belső gyermekünket árválkodni, hiszen mindannyiunkban él a gyermekkorunk emlékképei, amik befolyással vannak a jelenünkre. Hiszen nem mindegy, hogy milyen közegben, hangulatban nőttünk fel, és azokat mennyire dolgoztuk fel. Ezek a minták láthatatlanul is irányítják az életünket.

Minél jobban megismerjük, illetve csak emlékezünk a gyermeki énünkre, annál jobban megismerjük a reakcióinkat, és sokkal könnyebb lehet a gyereknevelés is.

Talán, ami a legfontosabb, különbséget tudunk tenni gyermeki, felnőttes, és szülői viselkedésminták között. Mert ugye, amikor bedobjuk a durcit, az nem egy felnőttes megnyilvánulás? Vagy, ha a párunk helyett mindent meg akarunk oldani, az inkább szülői akarat. Egy biztos, hogy nme egyenrangú.

Nézzünk néhány példát a gyermekkorban ért hatások következményeire:

Ha nem kaptunk elég szeretetet, akkor felnőtt korban biztos ezt keressük.

Ha a szülő sarokba állította a gyereket, akkor nagy esély van arra, hogy felnőtt korban krízishelyzetben bezárkózunk, és nem kérünk segítséget.

Ha kistestvér születésénél a szülők nem jólkezelik az elsőszülöttet, akkor kondícionálódhat a féltékenység, ami kihat akár a párkapcsolatra.

Mi lenne, ha bármi is volt, bárhogyan is történt, azt elengednénk, megbocsájtanánk, és begyógyítanánk ezzel a belső gyermekünk sérüléseit?

Mik azok a jelek, amik a belső gyermekünk elhanyagoltságát tükrözik vissza?

·         Másoktól való függés

·         Szenvedélybetegségek, kényszeres viselkedések

·         Felelősségvállalás elhárítása

·         Bizalmatlanság, pánik

·         Önközpontúság

·         Intimitászavar

·         Üresség, fásultság

·         Dühkitörések…

 

Hogyan gyógyítsuk meg, mit tegyünk?

·         Kezdj el úgy foglalkozni magaddal, mintha egy kisbabával tennéd! Az mit jelent? Mit igényel egy baba? Törődést, szeretetet, figyelmet, örömöt, pihenést, tápláló ételt, védelmet, biztosnágot…Mi van, ha mostantól így bánsz magaddal?

·        Mi lenne, ha saját magadat tennéd az életedben az első helyre? Ha elkezdenél olyan dolgokat csinálni, ami örömmel tölt el? Mi lenne, ha NEM-et mondanál, amikor nincs kedved valamihez?

·         Mi lenne, ha adnál magadnak, és nem csak szipolyoznád a tested, és a lelked?

·         Milyen érzés lenne nem túl komolyan venni az életet?

·         Mi lenne, ha nem ragaszkodnál a félelmeidhez?

·         Mi történne, ha elolvasnál magadnak egy mesét?

·         Milyen érzés lenne elővenni a kedvenc filmed?

·         És a legfontosabb: Hagyd abba saját magad bántását!!!!

 

Mikor nevettél utoljára? Tudsz egy viccet? Mikor bohóckodtál csak úgy? Tudsz egy viccet? Mikor játszottál utoljára? Mikor csodálkoztál rá valamire, úgy őszintén?

Tedd azt, ami neked jól esik, és békére lelsz magadban, újra felfedezheted a laza, vidám, gyermeki éned. Hidd el, sokkal könnyebb lesz utána az élet!

 

Jó felfedezést!

Ui: Az én viccem: Anyuka a kisfiához: - Mit főzzek ebédre?

Kisfiú: - Nekem mindegy, csak grízgaluska leves legyen!.....

Dézsi Aranka lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

 

 

 

 

A betegség, mint figyelemfelkeltés

Emelje fel a kezét, akinek volt már lumbágója, isiásza, vagy erős deréktáji fájdalma!

Szerintem sokan vagyunk, akik már kerültünk ilyen tehetetlen állapotba!

Az első nehézség ebben a helyzetben, a mérhetetlen fájdalom átélése, a mozdulatlanság megtapasztalása. Szinte az agyig hatoló nyilallás, ami arra kényszerít, hogy akarva akaratlanul is követni kezdjük a protokollt.

Orvos, szuri, gyógyszerek, pihenés..

De ki kérte ezt???

Jön a következő feladat: jelezni mindenkinek, aki érintett, hogy táppénz következik. Ha meg vállalkozók vagyunk, akkor minden megszervezett munkát, találkozót lemondani, és felvértezni magunkat azzal a tudattal, hogy a felépülésünk ideje alatt nem jön pénz, csak megy. (orcvosra, patikába, ápolónak, stb..)

Viszont az egészség az első!!!

Mivel kell szembesülünk ebben a tehetetlen időszakban?

·         Rádöbbenhetünk, hogy ki(k)re számíthatunk igazán! Ki hoz ételt, ki segít kicsoszogni a wc-re, ki segít elmosogatni, ki fürdet meg? Nem sorolom tovább, mert ezek a tevékenységek annyira evidensen működnek…amikor egészségesek vagyunk…    Mi lenne, ha értékelni tudnánk ezeket a mindennapokban, ha hálát adnánk, hogy mennyi mindenre képesek vagyunk? Hogy milyen csodálatosak vagyunk, mennyire szerteágazó a lehetőségünk? Persze ezeknek csak akkor nő meg a jelentőségük, ha szorult helyzetbe kerülünk.

·         Miközben napokat töltünk a kényszerpihenőnkön, és csak úgy tudunk megenni egy levest, hogy a fele a nyakunkba csorog.. felmerül a kérdés: hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe? Mire akar rámutatni a derékfájdalom? Túlhajszoltam magam, és kényszerpihenő? Vagy nagyobb változás előtt állok? Vagy letesztelnek az égiek, hogy feladom-e emiatt a tervemet? Lehet, hogy csak elég lesz rájönnöm, hogy min kell változtatnom? Mik azok a tevékenységek, amit, ha elhagyok, át strukturálok, akkor könnyebb lesz?

·         Egyik legnagyobb szembesülés, hogy mennyit foglalkoztam mostanában magammal? Lehet itt az ideje?

·         A fájdalmas felismerés pedig: Mire használom a fájdalmat? Figyelemfelkeltés? Törődés hiány? Mi lenne, ha mást választanék? Mi van, ja a jól-létet választom, és inkább azzal hívom fel a figyelmet magamra?

A rengeteg kérdés elemzése, és a gyógyszerektől bódult állapotban való kínlódás közepette mégis jönnek a felismerések, és a válaszok:

·         A saját gyógyulásom ütemét jelentősen befolyásolja, hogy mit gondolok róla. Mi van a fejemben?

·         A testem úgy lett megteremtve, hogy csodálatos, és igenis képes az öngyógyításra.

·         A természetes, és az akadémikus orvoslás tökéletesen megférnek a gyógyulás folyamatában, sőt, kiegészítik egymást.

·         Szerencse, hogy nem vagyok egy gép, és megtapasztalhatom az érzelmi skála összes fokát.

·         A lent mindig megtanít, emlékezet értékelni a fent állapotát…

A legfontosabb, hogy mindig szánjunk időt magunkra, a lelkünk ápolására, a gondolataink rendezésére, terveink szövögetésére, pihenésre, és akkor nem szükséges kényszerpihenőre ítélni magunkat!

Jó egészséget mindenkinek!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

 

Egyensúlyba kerülni önmagammal

Találj vissza Önmagadhoz! Nyerd vissza az egyensúlyod!

Ismerősek ezek az instrukciók? Baráti, terapeutás, családi, szeretetből fakadó megnyilvánulások…

Jó-jó! De hogyan? Nem is tudtam, hogy nem vagyok egyensúlyban magammal. Vagy lehet, hogy tudtam, csak nem gondoltam…

Természetesen vannak „tünetek”, amik utalnak arra, hogy valami felé elbillent az életünk. Viszont, amikor benne vagyunk, akkor nem biztos, hogy kilátunk, átlátunk belőle, mert az vált természetessé.

Az jut eszembe erről, amikor gyerekkoromban szerettem forogni, és nem akkor szédültem, amikor forogtam, hanem amikor megálltam. (Lehet, most is azért szédültem, mert megálltam???)

Visszatérve, akkor volt kellemetlen az érzés, amikor a normális állapotomba kerültem vissza.

Próbálok rájönni, hogy hol vesztettem el az egyensúlyomat? Mi okozta? Illetve, ha megvan, akkor hogyan térjek vissza a „normális”, harmonikus állapotomba?

Kezdjük a legelején: Milyen „tünetei” lehetnek az egyensúlyvesztésnek, a kibillenésnek?!

A legszembetűnőbb, hogy ha megállunk, és körbe nézünk, rájövünk arra, hogy nem ott tartunk, mint ahol szeretnénk?

Legtöbb esetben a felismerés: nem ott tartok, de még az irány se az...

Következő kérdés: Mik azok a hétköznapi tevékenységek, amiből többet csinálok a kelleténél? (munka, semmittevés, netezés, evés, ivás, bulizás, megfelelésből cselekvés stb)

Mi az, amiből keveset??? (torna, meditáció, vízfogyasztás, takarítás…)

Kik azok az emberek, akikkel több időt töltök a kelleténél?(egyedül, üzleti partnerek, exek, munkatársak..)

Kikkel vagyok keveset? (barátok, családtagok, leendő partnerek,…)

Mik azok a gondolatok, amikkel túl sokat foglalkozom? (anyagi megoldások keresése, munkafolyamat felépítése, építkezés, költözés, magánéleti terv, mit gondolhat a másik fél, mi lenne, ha; és mi lett volna, ha..)

Amivel nem eleget? („a gondolat valóságot teremt”…vagyis a célokra, „ kérj, és megadatik”-ra, illetve önmagamra…)

Milyen érzések töltik el leginkább a szívemet? Hiányérzet, félelem, csalódás, bizalmatlanság, aggódás, fájdalom, ragaszkodás…

Mik azok, amiknek nem adok elég helyet? (Bizalom, szeretet, önbizalom, öröm, szabadság, befogadás,…)

Lehetne még egyéni példákkal alátámasztani, de mindenki tudja folytatni a sort a saját életében.

Amint megvannak a válaszok, akkor már fél siker, mert a felismerés szakaszán túljutottunk, beindítottuk az energiákat, és ezáltal van lehetőség a haladásra.

Hogyan tovább? A legegyszerűbb válasz, hogy a miből sok van, abból kevesebbet, és amiből kevés, abból többet kellene tenni. Így visszarendeződhetnek az energiák, és újra balanszozhatunk. Még az energiagyógyászatban is azt tanítják, hogy a hiányterületet pótolni, a túlbuzgó területet visszább kell venni.

Természetesen itt is vannak fokozatok, mert könnyebbnek tűnik több időt tölteni a barátokkal, mint beengedni a szeretetet.. Valóban mindegyik másmilyen súlyú feladat, de valahol el kell kezdeni, ha úgy érezzük nem vagyunk  a helyünkön, és már kusza körülöttünk az élet….vagyis nem körülöttünk, hanem bennünk…

Ha kicsit spirituálisan szeretnénk a háttérbe nézni, akkor az egyensúlyért a napfonat csakra a „felelős”. Tehát örömforrásokkal, napsárga ruhával, pezsgő zenével, Napüdvözlet jógával rá tudunk kicsit segíteni, serkenteni az elapadt energiákat.

Úgyhogy van megoldás, de az első lépés mindenképp megkeresni a leggyengébb láncszemet, és végtelen türelemmel magunk felé, aktív cselekvéssel visszanyerni önmagunkat.

Onnan tudjuk, hogy sikerrel jártunk, ha egy adott esemény már nem tud annyira napokig magával ragadni, lehúzni, mert sokkal kisebb a kilengésünk amplitúdója.

Sok sikert a felfedezéshez!

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

 

 

 

Pánikroham-nem ájulhatok el...

" Hajnal 3-kor arra ébredtem, hogy rosszul vagyok. Szédülök, hallom a szívdobogásomat, ami össze-vissza zakatol, hányingerem van, félek, halálfélelmem van, megy a hasam, nem tudom abbahagyni a köhögést… pánikrohamom van...

Pedig azt hittem, hogy „normális” ember vagyok, és egészséges.

Tudat alatt annyira félek az egyedül léttől, a változástól, hogy ez éjszaka felerősödik bennem, és kitör. Utat keres magának. Hol köhögés, hol légszomj képében. Tudatosan nem gondoltam rá, de a lelkem szenved nagyon.

 

Csak ültem az ágy szélén, és nem tudtam mit csináljak.. Zenét kapcsoljak? Igyak egy pohár vizet? Ablakot nyitottam, és mély levegőket vettem.. Ez némileg segített.

Észnél kell maradnom, nem ájulhatok el!!!

Vagy felhívjak valakit? Ilyenkor? Kit? Barátnőmet? Testvéremet? Szüleimet? Vagy orvost hívjak? És mit mondok, hogy félelmeim vannak, és nem tudok aludni?

Barátnőmet hívtam… Felvette… Beszélgettünk egy keveset, és teljesen megnyugodtam.. Visszatértem a valóságba, ebből a félelmetes állapotból.

Becsuktam az ablakot, ittam egy pohár vizet, és visszaaludtam…

Ez volt a negyedik rohamom az elmúlt két évben. Nem hittem, hogy tényleg létezik a pánikroham, de megtanultam kezelni. Tudom, hogy akkor múlik el, ha beszélhetek valakivel telefonon, vagy felébresztem a mellettem alvót. Bárhogyan, csak térjek vissza a realitásba."

Így jöttem rá, hogy nekem a kiinduló pontja a pániknak, az egyedülléttől való félelem. Ez generálja a rosszulléteket, és ezért múlik el akkor, amikor kommunikálok valakivel, mert akkor legalább érzem a törődést.

Sajnos ez nem tudatos cselekedet, de az ok felismerésével már sokat tudtam javítani a rohamok mélységén…

Nem akartam orvoshoz menni, depresszió ellen gyógyszert szedni, más megoldást kerestem.

Esténként enyhe levendula, és citromfű teát iszogattam, ami segített elaludni, és lenyugtatta az idegrendszeremet. A komló, és az orbáncfű tea is megfelelő lett volna a szorongás ellen.

Napközben magnéziumot szedtem, elkezdtem mozogni, hogy azt a gőzt is kieresszem, amiről nincs is tudomásom. Igyekeztem minél több olyan tevékenységet végezni, ami örömet okoz.

Hajlandó lennék-e változtatni a nézőpontomon, hogy a rosszulléttel válthatok ki csak törődést? Mi lenne, ha mást választanék? Mi lenne, ha azt választanám, hogy az egészséggel keltem fel a figyelmet?

Mikor döntöttem el, hogy félnem kell? Mi van, ha a pánik is csak egy választás? Mi mást választanék most?

Nyilván pár kérdéstől nem várhattam tökéletes megoldást, de mi van, ha mégis?

Használtam, és működik. Talán kinyitottam azokat a zárt kamrákat a fejemben, ami a zárlatot, és a blokkot okozta, teret adva az új befogadására, és az energia áramlására.

Azzal, hogy kinyitottam pár ajtót, már nincs szükségem igazolásra, és felesleges játszmákra.

Ezekkel a technikákkal tudtam magamat kigyógyítani, és pár éve nincs is semmilyen tünetem.”

Ezt olvasva rémisztőnek hangzik az az állapot, hogy nem tudod magadat irányítani, viszont pozitív, hogy kisebb fokú rohamokat lehet öngyógyítani.

Természetesen van olyan élethelyzet, amikor orvoshoz kell fordulni, mert összetettebb a probléma, ez egyénenként eltérhet

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel! 

 

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/panikroham-nem-ajulhatok-el-mi-valtja-ki-nalad

 

süti beállítások módosítása