A mindennapos felismerések hogyan fejlesztik a lelket?!

Aranylélek


Királylányból szolgálólány - fordított mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Érdekes királyság volt az övé, egyszemélyes volt a birodalom. Ő volt egy személyben az uralkodó, az udvari bolond, a szolgáló, az öltöztetőnő, így a koronáját akkor hordhatta, amikor csak akarta.

Nagyon biztonságosnak tűntek a napjai, csak saját magáról kellett gondoskodnia, nem kellett háborúznia senkivel. Ezt a kiváltságos helyzetet nagyon jól élte meg, a hétköznapokban igyekezett mindig hordani a koronát, és ügyelni arra, hogy legyen rajta valami csillogó.

Pompásan nézett ki, a királyfik udvaroltak a csillogásnak, hiszen vonzotta a tekinteteket. Viszont annyira már nem volt vonzó, hogy valamelyik királyfi feladja a megszokott birodalmát, és egyesítsék azt.

Telt, múlt az idő..(mint a mesében), és a királylány azon kapta magát, hogy egyre többet gondol arra, hogy jó lenne, ha egy királyfival élhetné az életét. Így meg lehetne osztani a szerepeket, minden nap csilloghatna urának, közösen viselhetnék a terheket, megoszthatnák egymással nemes gondolatikat, összerakhatnák erejüket…Az mennyire ragyoghatna!!!

Egyik nap magára öltötte kedvenc ruháját, kifényezte koronáját, és kiült a tópartra, csendesen figyelte a víz szikrázó hullámait. Felállt, és meg akarta nézni magát a víz tükrében, de hopp…a korona leesett a fejéről.

Nagyon megijedt, és nem tudta mit tegyen, nem vizezhette be kedvenc ruháját is…megpróbált utána nyúlni, de már eltűnt a mélységben, tehetetlennek érezte magát.

Sírva ült a partra, micsoda veszteség! Milyen királylány korona nélkül? Azt kérte, hogy bárcsak vissza kaphatná a hőn szeretett koronáját!

Ebbe a mélabús állapotába, egyszer csak felnézett, és látja, hogy csodák csodájára a koronája úszik felé. Úszik a korona? Igen, egy aranyhal szájába fogta, és a királylány felé nyújtotta.

Olyan boldog volt!!! Visszakapta a kincsét. Miközben örvendezett, és megköszönni készült a halnak a segítséget, megszólalt a hal:

- Ma különleges nap van, teljesítem még egy kívánságodat!

„Óhh, egy kívánságomat?! Tényleg különleges nap a mai, visszakapom a koronám, és még teljesülhet egy kívánságom is! Mit kérjek? Aranyat? Ezüstöt? Szolgálókat? Ó, nem!”

- Megvan, egy királyfit szeretnék, akivel egyesíthetjük a birodalmunkat, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Az aranyhal csak annyit válaszolt. Legyen!- majd elúszott a víz fodrai között.

A királylány izgatottan tért vissza uradalmába, és várta, hogy mi következik.

A Nap, és a Hold váltogatták egymást, de semmi változás.

„Már senkiben nem lehet megbízni, nem lehet hinni!”-gondolta a lány.

Egyik nap kisétált egy közeli parkba, gyönyörű tavaszi nap volt. Csicseregtek a madarak, fújdogált a szellő, és egyszer csak meglátott egy aranyló hajú királyfit. Ő is délutáni sétáját töltötte a szabadban.

Első látásra szerelem volt, mint a mesében. Hálás volt a királylány a halnak.

Három nap, és három éjszaka telt el, amikor is közös örömükre egyesítették a királyságukat. Boldog mindennapok következtek ezután. Egymás szerelmének éltek. Élettel töltődött meg a kastély, és 1+1 az több, mint kettő.

Volt ugyan néhány dolog, amiből mindkettőjüknek engedni kellett, de ez a lila ködben szinte észrevétlen maradt. Kevesebb idejük maradt saját maguk fényezésére. Cserébe volt ki mellett lehajtani a fejüket.

Ahogy telt, múlt az idő, a királylány egyre kevesebbet vette fel a koronát, belepte a por. Azt gondolta, hogy nem olyan fontos, hiszen egyre kevesebbet hagyja el a kastélyt.

Eltelt néhány év, és a királylány azt vette észre, hogy elragadták a hétköznapok. A királyfi szeme sem csillog annyira, mert el van foglalva a hatalmas királyság irányításával.

A megszokások felülírták a királylány pompa iránti igényét. Annyira örül a szerencséjének, hogy egy ilyen csoda párja lett. Viszont észre se vett, hogy mekkora hibát követett el, hiszen mindent alárendelt a kapcsolatnak, és bármit megtett a konfliktusok kerülése érdekében. Nem akart soha többet egyszemélyes királyság Úrnője lenni.

Inkább igyekezett megfelelni a királyfi igényeinek. Bevállalta a háztartás vezetését, a mosónő, a bejárónő, a szakácsnő, az öltöztető, a szolgáló szerepét…

Rájött, hogy saját magának köszönheti, hogy hagyta beporosodni a koronáját. Így csinált magából a királylány szolgálólányt.

Mit tehet? Hiszen szereti a királyfit…

Eszébe jutott az aranyhal, aki már két kívánságát teljesítette, így kisétált a tópartra, bízva abban, hogy hátha segít neki ismét.

Pár órát üldögélt, amikor megjelent a hal.

- Már vártalak!-szól a lány. Kérlek, teljesítsed még egy kívánságom, teljesen elveszítettem magam. Szeretem a királyfit, akiért hálás vagyok neked, de szeretném újra visszanyerni a fényemet!

- Legyen!-válaszolta az aranyhal

- Egyet jegyezz meg: Királylány vagy, koronával, és nélküle is!!!

Itt a vége, fuss el véle…

A királylány, és a királyfi boldogan éltek, míg meg nem haltak…

Dézsi Aranka lélektréner

06703326136

Aranylélek közösség

Aranylélek blog

 

 

 

 

 

 

 

Pánikroham-nem ájulhatok el...

" Hajnal 3-kor arra ébredtem, hogy rosszul vagyok. Szédülök, hallom a szívdobogásomat, ami össze-vissza zakatol, hányingerem van, félek, halálfélelmem van, megy a hasam, nem tudom abbahagyni a köhögést… pánikrohamom van...

Pedig azt hittem, hogy „normális” ember vagyok, és egészséges.

Tudat alatt annyira félek az egyedül léttől, a változástól, hogy ez éjszaka felerősödik bennem, és kitör. Utat keres magának. Hol köhögés, hol légszomj képében. Tudatosan nem gondoltam rá, de a lelkem szenved nagyon.

 

Csak ültem az ágy szélén, és nem tudtam mit csináljak.. Zenét kapcsoljak? Igyak egy pohár vizet? Ablakot nyitottam, és mély levegőket vettem.. Ez némileg segített.

Észnél kell maradnom, nem ájulhatok el!!!

Vagy felhívjak valakit? Ilyenkor? Kit? Barátnőmet? Testvéremet? Szüleimet? Vagy orvost hívjak? És mit mondok, hogy félelmeim vannak, és nem tudok aludni?

Barátnőmet hívtam… Felvette… Beszélgettünk egy keveset, és teljesen megnyugodtam.. Visszatértem a valóságba, ebből a félelmetes állapotból.

Becsuktam az ablakot, ittam egy pohár vizet, és visszaaludtam…

Ez volt a negyedik rohamom az elmúlt két évben. Nem hittem, hogy tényleg létezik a pánikroham, de megtanultam kezelni. Tudom, hogy akkor múlik el, ha beszélhetek valakivel telefonon, vagy felébresztem a mellettem alvót. Bárhogyan, csak térjek vissza a realitásba."

Így jöttem rá, hogy nekem a kiinduló pontja a pániknak, az egyedülléttől való félelem. Ez generálja a rosszulléteket, és ezért múlik el akkor, amikor kommunikálok valakivel, mert akkor legalább érzem a törődést.

Sajnos ez nem tudatos cselekedet, de az ok felismerésével már sokat tudtam javítani a rohamok mélységén…

Nem akartam orvoshoz menni, depresszió ellen gyógyszert szedni, más megoldást kerestem.

Esténként enyhe levendula, és citromfű teát iszogattam, ami segített elaludni, és lenyugtatta az idegrendszeremet. A komló, és az orbáncfű tea is megfelelő lett volna a szorongás ellen.

Napközben magnéziumot szedtem, elkezdtem mozogni, hogy azt a gőzt is kieresszem, amiről nincs is tudomásom. Igyekeztem minél több olyan tevékenységet végezni, ami örömet okoz.

Hajlandó lennék-e változtatni a nézőpontomon, hogy a rosszulléttel válthatok ki csak törődést? Mi lenne, ha mást választanék? Mi lenne, ha azt választanám, hogy az egészséggel keltem fel a figyelmet?

Mikor döntöttem el, hogy félnem kell? Mi van, ha a pánik is csak egy választás? Mi mást választanék most?

Nyilván pár kérdéstől nem várhattam tökéletes megoldást, de mi van, ha mégis?

Használtam, és működik. Talán kinyitottam azokat a zárt kamrákat a fejemben, ami a zárlatot, és a blokkot okozta, teret adva az új befogadására, és az energia áramlására.

Azzal, hogy kinyitottam pár ajtót, már nincs szükségem igazolásra, és felesleges játszmákra.

Ezekkel a technikákkal tudtam magamat kigyógyítani, és pár éve nincs is semmilyen tünetem.”

Ezt olvasva rémisztőnek hangzik az az állapot, hogy nem tudod magadat irányítani, viszont pozitív, hogy kisebb fokú rohamokat lehet öngyógyítani.

Természetesen van olyan élethelyzet, amikor orvoshoz kell fordulni, mert összetettebb a probléma, ez egyénenként eltérhet

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel! 

 

Címlap

http://noivilag.hu/cikkek/panikroham-nem-ajulhatok-el-mi-valtja-ki-nalad

 

süti beállítások módosítása