A következő cikket azoknak javaslom, akik valamennyire is elhiszik, vagy szeretnék elhinni, hogy nem csak test, és anyag vagyunk, hanem energia, és lélek. Ami a test levétele után tovább létezik. Tudjuk, hogy ezekre nincs semmilyen konkrét bizonyíték, de ugyanannyi energia hinni benne, és nem hinni. A hinni-vel talán kicsit könnyebb elviselni a megélt fájdalmat.

Felsorolok néhány megtapasztalt „jelzést”, amit beskatulyázhatunk az „üzenetek” sorába. Olvasd, és értelmezd belátásod szerint!

Mik lehetnek ezek?

·        Pénzérme az úton

·        Tollpihe nem odaillő helyen

·        Bizsergés gerincnél, és egész testben

·        Olyan érzés, mintha a nyakunkban ülne valaki

·        Hidegség- forróság érzete

·        Álom (saját, vagy barátainkon keresztül) átvitt értelműek, és konkrétak: üzenetet hordoznak!!! (Nekem akkor jelenik meg az elhunytam, amikor valami nagyobb változás következik az életemben. Mára már pontos információt közöl, nem csak szimbolikusokat!)

·        Lámpa pislákolása

·        Angyalok az égen (Leginkább felhő formában jelennek meg!)

·        Üstökös szerű csillaghullás

·        Véletlen zene a rádióban, aminek mondanivalója van, vagy épp a kedvenc zenéje volt

·        Fénygömbök megjelenése akár egy pillanatra is

·        Gyertyaláng zavart égése

·        Ismerős, vagy szúrós illatok a semmiből, parfümillat

·        Fotókon fényjelenségek, gömbök

·        Magától felboruló üvegek

·        Ismerősökön keresztüli üzenetek, furcsaságok

·        Tv csatornaváltása, kikapcsolódása önállóan

·        Háziállatok különös viselkedései

·        Mozgó tárgyak, illetve elveszettnek hitt tárgyak hirtelen előkerülnek

·        Megszólal a telefon, és nincs a vonalban senki

·        Úgy érezzük, valaki figyel bennünket, vagy áll mellettünk

·        A növények gyorsan növekednek, a vágott virág tovább friss marad

·        Enerváltság, energiahiány

Lehetne még a sort folytatni.

Nem is kell ezeknek túl nagy tulajdonítani, mert a sérült állapotunkban hajlamosak vagyunk mindennek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amennyit jelent.

Csak annyit szerettem volna átadni, hogy ha ilyeneket tapasztalsz, akkor ne érezd magad megháborodottnak, tudd, hogy nem vagy vele egyedül…

Kívánom, hogy ritkán kelljen ilyen jelzésekkel foglalkoznod!

Dézsi Aranka lélektréner 06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Emelje fel a kezét, akinek volt már lumbágója, isiásza, vagy erős deréktáji fájdalma!

Szerintem sokan vagyunk, akik már kerültünk ilyen tehetetlen állapotba!

Az első nehézség ebben a helyzetben, a mérhetetlen fájdalom átélése, a mozdulatlanság megtapasztalása. Szinte az agyig hatoló nyilallás, ami arra kényszerít, hogy akarva akaratlanul is követni kezdjük a protokollt.

Orvos, szuri, gyógyszerek, pihenés..

De ki kérte ezt???

Jön a következő feladat: jelezni mindenkinek, aki érintett, hogy táppénz következik. Ha meg vállalkozók vagyunk, akkor minden megszervezett munkát, találkozót lemondani, és felvértezni magunkat azzal a tudattal, hogy a felépülésünk ideje alatt nem jön pénz, csak megy. (orcvosra, patikába, ápolónak, stb..)

Viszont az egészség az első!!!

Mivel kell szembesülünk ebben a tehetetlen időszakban?

·         Rádöbbenhetünk, hogy ki(k)re számíthatunk igazán! Ki hoz ételt, ki segít kicsoszogni a wc-re, ki segít elmosogatni, ki fürdet meg? Nem sorolom tovább, mert ezek a tevékenységek annyira evidensen működnek…amikor egészségesek vagyunk…    Mi lenne, ha értékelni tudnánk ezeket a mindennapokban, ha hálát adnánk, hogy mennyi mindenre képesek vagyunk? Hogy milyen csodálatosak vagyunk, mennyire szerteágazó a lehetőségünk? Persze ezeknek csak akkor nő meg a jelentőségük, ha szorult helyzetbe kerülünk.

·         Miközben napokat töltünk a kényszerpihenőnkön, és csak úgy tudunk megenni egy levest, hogy a fele a nyakunkba csorog.. felmerül a kérdés: hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe? Mire akar rámutatni a derékfájdalom? Túlhajszoltam magam, és kényszerpihenő? Vagy nagyobb változás előtt állok? Vagy letesztelnek az égiek, hogy feladom-e emiatt a tervemet? Lehet, hogy csak elég lesz rájönnöm, hogy min kell változtatnom? Mik azok a tevékenységek, amit, ha elhagyok, át strukturálok, akkor könnyebb lesz?

·         Egyik legnagyobb szembesülés, hogy mennyit foglalkoztam mostanában magammal? Lehet itt az ideje?

·         A fájdalmas felismerés pedig: Mire használom a fájdalmat? Figyelemfelkeltés? Törődés hiány? Mi lenne, ha mást választanék? Mi van, ja a jól-létet választom, és inkább azzal hívom fel a figyelmet magamra?

A rengeteg kérdés elemzése, és a gyógyszerektől bódult állapotban való kínlódás közepette mégis jönnek a felismerések, és a válaszok:

·         A saját gyógyulásom ütemét jelentősen befolyásolja, hogy mit gondolok róla. Mi van a fejemben?

·         A testem úgy lett megteremtve, hogy csodálatos, és igenis képes az öngyógyításra.

·         A természetes, és az akadémikus orvoslás tökéletesen megférnek a gyógyulás folyamatában, sőt, kiegészítik egymást.

·         Szerencse, hogy nem vagyok egy gép, és megtapasztalhatom az érzelmi skála összes fokát.

·         A lent mindig megtanít, emlékezet értékelni a fent állapotát…

A legfontosabb, hogy mindig szánjunk időt magunkra, a lelkünk ápolására, a gondolataink rendezésére, terveink szövögetésére, pihenésre, és akkor nem szükséges kényszerpihenőre ítélni magunkat!

Jó egészséget mindenkinek!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!