Olyan ritkán jut ez eszünkbe, pedig ha jobban belegondolnánk, akkor boldogabb életet élhetnénk.

Nemrég autókáztam egy útszakaszon, amerre nem szeretek járni, mert mindig a párom balesetének napja jut eszembe, ezért leginkább elkerültem. De most nem tudtam, és érdekes módon nem a fájdalom tört felszínre, hanem az a mérhetetlen öröm, hogy én élek. Milyen szerencsém van, hogy nem voltam akkor mellette, lehet, hogy most nem írogatnék…

Vagy milyen angyali segítség volt, amikor rutintalan sofőr koromban frontálisan ütköztem, és egy karcolás sem esett rajtam. Amikor csak kicsit rázott meg az áram, vagy villám csapott a repülőbe, amin utaztam. Amikor megpördültem az autópályán a csúszós úton, vagy csak kimentem az utcára…

Biztosan mindannyiunknak van ilyen listánk, ami veszélyhelyzetként éltünk meg, és jó, hogy túléltük.

Mennyi olyan helyzet van, amit észre sem veszünk, nem tudatosodik bennünk!

Ilyenkor elgondolkozom, hogy angyali, vagy égi segítség?! Vagy karmikus, és azt üzeni a számunkra, hogy még van dolgunk ezen a Földön, vagy „csak” így akarják az égiek a tudomásunkra juttatni, hogy ÉLJÜNK, mert minden múlandó?! Bármelyik igaz lehet, és egyik se, de a lényeg, hogy ez nem a főpróba, hanem már megy a „műsor”.

Többször előfordult az interneten az az okosság, hogy „Élj úgy, mintha ez a nap az utolsó napod lenne!”. Néha elolvassunk, kicsit átérezzük, és lájkoljuk ( már, ha nem vagyunk rá lusták…), és minden megy tovább a maga kerékvágásban. De miért? Egyetértünk valamivel, és mégsem változtatunk?!

Minek kell ahhoz történni, hogy örüljünk minden napunknak, hogy ma megint kaptunk lehetőséget, hogy ne pazaroljuk az időnket hülyékre, hogy észre vegyük a szépet??? Tényleg kell valami tragédiának, betegségnek történni, hogy felértékelődjön az életünk? Sajnos igen! Mert természetesnek vesszük, hogy nekünk minden jár.

„Majd boldog leszek, ha ez és ez meglesz…” Ismerős? Nincs majd!!! Csak MOST van, és csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg ezt a pillanatot!

Természetesen vannak szürkébb, és színesebb napok, de amíg lélegzünk, és ver a szívünk, van miért hálásnak lenni a létünkért, akármilyen is az, akármilyenné is tettük! (Változtatni mindig lehet!)

Annyi mindenbe bele halhattunk volna már, mind testileg, mind lelkileg, de igaz a szólás:

„ Ami nem öl meg, az erősít!” Az edzi a lelkünket, és folyamatosan arra késztet, hogy ne ragadjunk bele az anyagi, materiális világba, és tekintsük egymást embernek.

Reggelente, amikor felébredünk, egy egyszerű KÖSZÖNÖMmel kisugározzuk magunkból azt, hogy van értelme mindennek!

Mit veszíthetünk, ha kipróbáljuk? Milyen többlet energiát tapasztalhatunk ezáltal napközben?

Próbáljuk ki! :)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!