Azt hiszem, ezek a legszebb, és legizgalmasabb részei egy új kapcsolatnak. Az elején még nem lehet tudni, mi lesz belőle, de mégis van benne valami plusz. Azt hiszem nem csak az újdonság ereje a felemelő egy ismerkedés elején. Inkább az, hogy megfigyelhetem magam, hogy mit vált ki a másik belőlem, mert azt, hogy én milyen hatással vagyok rá, azt csak ő tudhatja.

Egy ilyen helyzet lehetőséget adhat egy belső utazásra is. Egyedülállóként egy másik emberrel való találkozás felismertetheti bennem azt, hogy mi az, ami szimpatikus, és mi az, ami nem , így könnyebben összeáll a kép, hogy mit szeretnék. Milyen kapcsolatra vágyok? Tetszik, amit látok, érzek? Jó érzés a bizsergés, ha rá gondolok? Milyen a szóhasználata? Intelligens? Figyelmes? Családcentrikus? Ápolt? Hasonló az értékrendünk? Egyedülálló vagy családos? Ez zavar engem? Eszköz vagy műalkotás szeretnék lenni a kapcsolatban?

Ezekre a kérdésekre már a legelső fázisban tudom a választ. Függetlenül attól, hogy ismertem előtte, vagy nem!

Ha még nem ismerjük egymást, akkor örömmel tölt el, hogy végre beszélhetek egy élő embernek (adott esetben eltérő neműnek) magamról. Nem sok első randim volt (egyből a másodikkal kezdtem…), de a legemlékezetesebb része az, hogy figyelmet kaptam. Már ezért megéri, hiszen ki ne vágyna egy 100%-os hallgatóságra?! Ha egyedülálló vagy azért, ha sok éve kapcsolatban élsz, de elmentek egymás mellett, azért.

Mi van, ha már tudunk egymásról régebb óta, együtt dolgozunk, de nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget? Mi van, ha csak kizártuk egymást, mert családosok vagyunk? Vagy kizártuk azért, mert túl rég óta van egyedül, és akkor biztos zakkant?

De kanyarodjunk oda, hogy valami mégis kibillen, és közelebb kerülünk egymáshoz. Jön egy rendezvény, vagy egy közös meeting, vagy bármi, ahol felcsillan két ismerős szempár…

Tehát az ismerkedés azon része kimarad, hogy hol születtél, mivel foglalkozol, mi a kedvenc zenéd, színészed blablabla…

A főbb kérdés ebben az esetben, hogy mi változott, és azt hogyan kommunikáljuk egymás felé? Én érzem csak, vagy a másik is? Ez a helyzet kicsit bonyolultabb, mert mi van, ha csak én látok bele többet, vagy csak ő? Viszont, ha kedves, és könnyed kétértelmű üzenetváltással, beszélgetéssel ez áthidalható, akkor csak idő kérdése, és kibújik a szög a zsákból. Ha csak egyoldalú, akkor minden sérülés nélkül vissza lehet térni az eredeti pozícióba, nincs emberi, baráti, munkatársi veszteség.

Ha kiderül, hogy hasonlóan átléptünk egy íratlan határt, akkor következhet az édes „játék”. Meddig lehet úgy tenni, mintha ez tényleg csak játék lenne? Hogy lehet nem tudomást venni a pezsgésről? Miért kellene nem tudomást venni a pezsgésről?

Mi van, ha mindketten házasok vagyunk, és ezzel felforgatnánk eddigi „biztosnak” vélt életünket? Bár egyszer azt olvastam valahol, hogy abban a pillanatban, hogy biztosnak vélsz egy kapcsolatot, megölted. Egyetértek teljesen, mert akkor a fejlődést dobtad ki az ablakon.

Visszatérve, elképzelhető, hogy a meglévő házasság már nem jól működik? Nincs benne az, amiért elkezdtük? Teljesen biztos vagyok abban, hogy, ha két ember összetartozik, harmóniában vannak, NINCS esélye egy harmadiknak megérkezni a kapcsolatba. Ez csak akkor jöhet létre, ha energiahiány van valahol. 

Ebben a fázisban még nem tudni merre indul el egy kapcsolódás, lehet, új örömöket viszünk haza a meglévő házasságba, vagy kialakul valami teljesen új, és magasabb szintű, vagy semerre nem vezet az út…

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06703326136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!