Királylányból szolgálólány - fordított mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Érdekes királyság volt az övé, egyszemélyes volt a birodalom. Ő volt egy személyben az uralkodó, az udvari bolond, a szolgáló, az öltöztetőnő, így a koronáját akkor hordhatta, amikor csak akarta.
Nagyon biztonságosnak tűntek a napjai, csak saját magáról kellett gondoskodnia, nem kellett háborúznia senkivel. Ezt a kiváltságos helyzetet nagyon jól élte meg, a hétköznapokban igyekezett mindig hordani a koronát, és ügyelni arra, hogy legyen rajta valami csillogó.
Pompásan nézett ki, a királyfik udvaroltak a csillogásnak, hiszen vonzotta a tekinteteket. Viszont annyira már nem volt vonzó, hogy valamelyik királyfi feladja a megszokott birodalmát, és egyesítsék azt.
Telt, múlt az idő..(mint a mesében), és a királylány azon kapta magát, hogy egyre többet gondol arra, hogy jó lenne, ha egy királyfival élhetné az életét. Így meg lehetne osztani a szerepeket, minden nap csilloghatna urának, közösen viselhetnék a terheket, megoszthatnák egymással nemes gondolatikat, összerakhatnák erejüket…Az mennyire ragyoghatna!!!
Egyik nap magára öltötte kedvenc ruháját, kifényezte koronáját, és kiült a tópartra, csendesen figyelte a víz szikrázó hullámait. Felállt, és meg akarta nézni magát a víz tükrében, de hopp…a korona leesett a fejéről.
Nagyon megijedt, és nem tudta mit tegyen, nem vizezhette be kedvenc ruháját is…megpróbált utána nyúlni, de már eltűnt a mélységben, tehetetlennek érezte magát.
Sírva ült a partra, micsoda veszteség! Milyen királylány korona nélkül? Azt kérte, hogy bárcsak vissza kaphatná a hőn szeretett koronáját!
Ebbe a mélabús állapotába, egyszer csak felnézett, és látja, hogy csodák csodájára a koronája úszik felé. Úszik a korona? Igen, egy aranyhal szájába fogta, és a királylány felé nyújtotta.
Olyan boldog volt!!! Visszakapta a kincsét. Miközben örvendezett, és megköszönni készült a halnak a segítséget, megszólalt a hal:
- Ma különleges nap van, teljesítem még egy kívánságodat!
„Óhh, egy kívánságomat?! Tényleg különleges nap a mai, visszakapom a koronám, és még teljesülhet egy kívánságom is! Mit kérjek? Aranyat? Ezüstöt? Szolgálókat? Ó, nem!”
- Megvan, egy királyfit szeretnék, akivel egyesíthetjük a birodalmunkat, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.
Az aranyhal csak annyit válaszolt. Legyen!- majd elúszott a víz fodrai között.
A királylány izgatottan tért vissza uradalmába, és várta, hogy mi következik.
A Nap, és a Hold váltogatták egymást, de semmi változás.
„Már senkiben nem lehet megbízni, nem lehet hinni!”-gondolta a lány.
Egyik nap kisétált egy közeli parkba, gyönyörű tavaszi nap volt. Csicseregtek a madarak, fújdogált a szellő, és egyszer csak meglátott egy aranyló hajú királyfit. Ő is délutáni sétáját töltötte a szabadban.
Első látásra szerelem volt, mint a mesében. Hálás volt a királylány a halnak.
Három nap, és három éjszaka telt el, amikor is közös örömükre egyesítették a királyságukat. Boldog mindennapok következtek ezután. Egymás szerelmének éltek. Élettel töltődött meg a kastély, és 1+1 az több, mint kettő.
Volt ugyan néhány dolog, amiből mindkettőjüknek engedni kellett, de ez a lila ködben szinte észrevétlen maradt. Kevesebb idejük maradt saját maguk fényezésére. Cserébe volt ki mellett lehajtani a fejüket.
Ahogy telt, múlt az idő, a királylány egyre kevesebbet vette fel a koronát, belepte a por. Azt gondolta, hogy nem olyan fontos, hiszen egyre kevesebbet hagyja el a kastélyt.
Eltelt néhány év, és a királylány azt vette észre, hogy elragadták a hétköznapok. A királyfi szeme sem csillog annyira, mert el van foglalva a hatalmas királyság irányításával.
A megszokások felülírták a királylány pompa iránti igényét. Annyira örül a szerencséjének, hogy egy ilyen csoda párja lett. Viszont észre se vett, hogy mekkora hibát követett el, hiszen mindent alárendelt a kapcsolatnak, és bármit megtett a konfliktusok kerülése érdekében. Nem akart soha többet egyszemélyes királyság Úrnője lenni.
Inkább igyekezett megfelelni a királyfi igényeinek. Bevállalta a háztartás vezetését, a mosónő, a bejárónő, a szakácsnő, az öltöztető, a szolgáló szerepét…
Rájött, hogy saját magának köszönheti, hogy hagyta beporosodni a koronáját. Így csinált magából a királylány szolgálólányt.
Mit tehet? Hiszen szereti a királyfit…
Eszébe jutott az aranyhal, aki már két kívánságát teljesítette, így kisétált a tópartra, bízva abban, hogy hátha segít neki ismét.
Pár órát üldögélt, amikor megjelent a hal.
- Már vártalak!-szól a lány. Kérlek, teljesítsed még egy kívánságom, teljesen elveszítettem magam. Szeretem a királyfit, akiért hálás vagyok neked, de szeretném újra visszanyerni a fényemet!
- Legyen!-válaszolta az aranyhal
- Egyet jegyezz meg: Királylány vagy, koronával, és nélküle is!!!
Itt a vége, fuss el véle…
A királylány, és a királyfi boldogan éltek, míg meg nem haltak…
Dézsi Aranka lélektréner
06703326136
