Családi állapota: szerető
A társadalmi megítélés szerint a csalárd, a romlott nő (férfi), aki felrúgja a „fantasztikusan” működő kapcsolatokat, és megtesz minden olyat, amit esetleg a házastárs nem.
Szóval jobb lenne inkább karóba húzni az ilyen embereket?
Hát NEM!
Mégis elítéljük a szeretőket, mert zavart keltenek, és változtatást generálnak a házasságokban.
Nézzük meg reálisan! Tényleg az egyedülálló, szerető státuszban lévő ember gyerekkorában erről álmodott, valóban nem vágyik többre, elég neki a másikból havi egy-két alkalom? Biztos jól esik neki az év nagy részét egyedül tölteni? Az ünnepnapokat, a születésnapokat, a karácsonyt? Mi van, ha ez csak egy átmeneti állapot, és akár még szerelmes is a házas félbe?
Közben pedig telik az ő élete is, mert a házas fél nehezen viselné el, hogy a szerető még mással is összebújna. Szóval patt helyzet. Pedig ő is „csak” boldog párkapcsolatot, családot szeretne.
Illetve többször azt látom, hogy a házas félnek végtelen kényelmes ez az állapot, mert otthon élheti a megszokott kis életét, minden különösebb energia befektetés nélkül. A pluszt, az extrát, a meleget, a „hétköznapi terhektől mentes”-et pedig a szeretőtől kapja meg. Ezért nem is annyira kapkodják el az esetleges válást.
Igaz találkoztam már olyan ötvenes hölggyel, aki kimondottan választotta ezt a pozíciót, és a házas férfinek erre felhívta a figyelmét, hogy mindent meg akar kapni, ami egy szeretőnek jár…
De ő kényeztetésre, kiruccanásokra, ajándékokra, kedvességre gondolt, cserébe maximálisan nő, amikor kell. Ez súrolhat némi erkölcsi határt, talán selymesebb megfogalmazás lenne, ha nem szerető, hanem Nő szeretne a férfi életében lenni.
Ha az két embernek jó, akkor miért ne? De meddig lehet jó? Éveken át? Sajnos az ilyen kapcsolatokban előbb, utóbb legalább egy ember sérül, de nagyon!
Találtam az interneten egy nagyon igaznak tűnő megfogalmazást, ami kicsit alátámasztja a fentieket:
Ki is az a szerető?
„Ki egy másikkal szerelmi viszonyban van, legyen e viszony akár szabad, akár tiltott; különösen házasság által még senkihez nem kötött személy, kinek szándéka, vágya van a szeretett kedvessel házasságra lépni. A szeretők megszólításai a népdalokban: angyalom, angyali lélek, csillagom, babám, gyöngyalak, kincsem, lelkem, rózsám, violám stb.” (Szó jelentése)
De szép!
Gondoljuk végig, ahhoz, hogy két ember összejárjon szerelmi légyottokra, csupán az állati ösztön kevés. Kell, hogy legyen valami plusz, ami szerethető, mert nem gépek vagyunk!
Tehát a szerető is titkon abban bízik, hogy egyszer szabadon szerethet (Ő) is…
Dézsi Aranka mediátor, lélektréner
06703326136
