Miért van az, hogy megfogadjuk, hogy jövőre biztos már a szerelmemmel, a kedvesemmel töltöm a szeretetről szóló ünnepet, és eltelik 365 nap, és sehol semmi eredmény?

Nézzük, miként zajlik a folyamat!

Közeleg az ünnep, és eldönthetjük, hogy lesz fenyőfánk az idén, vagy dacolunk, és nem lesz?

Főzzünk magunknak ünnepi menüt, vagy nem? Nekiállunk süteményt sütni pár tepsivel, hogy legalább ez az örömforrásunk legyen, vagy nem?

Melyik vörösbort vegyük magunknak, amit a nagy önsajnálatunk közepette sírdogálva elfogyaszthatunk? (Mert nem az a kérdés, hogy veszünk-e?)

Mikortól kezdődhet a lelki felkészülés az ünnepekre? Mikortól múlik el a remény, hogy mi van, ha egy héttel a Szenteste előtt csoda történik, és betoppan a nagy ő?

Azt hiszem, hogy reálisan egy hónappal előtte már beindul a szeretethiány, és most kifejezetten a magányosság érzésének felerősödésére gondoltam.

De eljön a meghitt nap, és természetesen lelátogatjuk a családot, fogadjuk a szülők, és testvérek együtt érző pillantását (hogy szegény, megint egyedül van), igyekszünk jó képet vágni mindenhez, és közben arra gondolunk, hogy holnap megint magányosan kell megnéznünk a „Reszkessetek betörők 20-at”.

Néhány kilogramm plusz, és némi érzelmi mínusz után gyorsan eltelik ez a várva várt örömünnep, és visszarázódhatunk a szürke hétköznapokba.

De mit kellene tennünk, hogy a következő év ennél sokkal jobban, terv szerint teljen el, és tényleg a párunkkal lehessünk összebújva, egymásra masnit kötve a fa körül ?

Átlagosan a 365 napunk a következőképp zajlik. Nagyságrendileg 120 napot végig alszunk, tehát olyan dimenzióban vagyunk, ami lehet idilli, és az álmaink lehetnek romantikusak is. Tehát érdemes figyelni arra, hogy este ne együnk sokat, mert akkor nem olyan rózsaszín az álom, ha már ennyi időt eltöltünk odaát.

Ha van egy munkahelyünk, akkor jobb esetben 85-100 napot csak dolgozunk, úgy nonstop számolva, attól függően, ki mennyire „szerencsés”.

Évente 15-20 napot csak az evéssel töltünk, és legalább ennyit a főzéssel. Az összesen 40 nap.

Házimunka szintén 40 nap, mosással, takarítással, bevásárlással együtt.

Jelezném, hogy mind eközben még nem volt arról szó, hogy a fogadalmunk érdekében tettünk volna akár egy lépést is. Pedig annyira szeretnénk, hogy jövőre másképp legyen! 

Facebook, interneten szörfölés, ami céltalan, vagy néha konkrét, nos ez biztosan elvesz tőlünk évente 30 napot, ami naponta csak két óra…

Ha esetleg sportolunk hetente kétszer, vagy a hobbinkkal foglalkozunk, akkor az évente 5 nap.

Ha van gyerekünk is, akkor a vele való foglalkozás, tanulás, játék, évente legalább 50 nap.

Mire akartam ezzel rámutatni?

Arra, hogy végtelen tudatosságra, elszántságra van szükség ahhoz, hogy megteremtsük magunk számára az ideális életet, és a kedvező eredményt, amit komoly időbeosztással, prioritások átformálásával tudunk megvalósítani.

Tehát, ha párkapcsolatot szeretnénk, akkor időt kell rá szakítani, nincs mese.

Nem elég sírdogálni, megzuhanni, és magunkat sajnálni, miközben olyanra vágyunk, amiért nem is teszünk sokat, vagy csak nagyon minimálisat.

Ha a fenti eszmefuttatást összevetem azzal a statisztikával, hogy a legtöbb kapcsolat munkahely által (ott úgyis sokat vagyunk), vagy ismerős ismerőseként jön létre, akkor leszűkítettük a kört, hogy hol érdemes több energiát befektetni magunkba.

Tehát, ha eddig nem jártunk baráti társaságba, régi ismerősök körébe, rendezvényekre, akkor talán itt az ideje meglépni, hogy egy év múlva társas karácsonyunk legyen.

Természetesen akkor is lehetünk egyedül karácsonykor, ha van párunk, de ő esetleg külföldön dolgozik, vagy kiküldetésben van.

Ebben az esetben annyival könnyebb a helyzetünk, hogy a szívünkben van valaki, és érezhetjük a szeretet áramlását.

Megoszthatjuk egymással, hogy mennyire szeretjük, leírhatjuk hogyan telik a napunk, lefotózhatjuk a fenyőfát, becsomagolhatjuk az egymásnak szánt ajándékot, amit akár csomagküldő szolgálattal el tudunk juttatni.

Ami a legfontosabb, hogy van egy évünk kitalálni, hogy mit kell másképp csinálnunk, hogy a következő karácsonyt együtt tölthessük.

Végszóként csak azt erősíteném, akármilyen helyzetben is vagyunk, hogy ez az utolsó karácsony egyedül…

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

http://noivilag.hu/cikkek/ez-az-utolso-karacsony-egyedul-fogadalmaink