"Váratlan szépség"
Nemrég láttam egy filmet, a címe: Váratlan szépség.
Vonzott a bemutató alapján, mert mindig érdekel, hogy hogyan igyekeznek az emberek életszemléletén formálni a mozivásznon keresztül.
Másfél óra filmnézés azt váltotta ki belőlem, hogy nem váltott ki semmit. Pedig jó volt a mondanivaló, megható is volt – ezt a körülöttem szipogó emberek reakciójából következtettem le – de valami mégis hiányzott. Azt hiszem az a szabadság, hogy én bármit gondolhassak a mondanivalóról. Annyira direkt volt, hogy semmilyen szabad gondolkozást nem engedett meg.
Amikor hazaértem, valami mégis elindult bennem, gondoltam megosztom, hátha benned is..
Arról szólt a film, hogy három alappillére van az életünknek : A HALÁL, AZ IDŐ, A SZERETET.
Azt mutatta be elsőként, hogy az emberek félnek a haláltól, és nem fogadják el az elmúlást. Rengeteg sztereotípia kering a halál fogalma körül: a következő élet lehetősége, újjászületés, mennyország, ennek így kellett lennie, stb…
A főhős ezzel tisztában volt, ennek ellenére nem tudta elfogadni a lánya halálát, ami józan ésszel elfogadható. Így ő is lemondott az életéről, vegetált, és szinte mindent hagyott elsorvadni maga körül.
Teljesen átéreztem a sztorit, mert voltam benne, és tudom, hogy mennyi energia, kitartás, segítség, és munka kellett ahhoz, hogy át tudjam lépni a saját árnyékomat…
Aki már ment át hasonló gyász folyamaton, az tudja, hogy miről beszélek.
Most ezt kívülről látva, tudtam a saját életemet is moziként látni. Érdekes, hogy még csak meg se hatódtam, és nem fájt semmi, nem hozott fel semmilyen múltbéli kínt, nem kellett a könnyeimet lenyelni.
Először megrémültem, hogy ilyen érzéketlenné váltam?! De nem!
Végig gondoltam, és nagyon örültem neki, hogy nem tudott kibillenteni, mert ez azt jelenti, hogy jól vagyok végre, tehát befejeződött a gyászmunka! Vége! Felemelő érzés!
Hálás vagyok magamnak, hogy annak idején az életet választottam…
A második téma az időt taglalta, hogy elvesztegetjük, meg nem használjuk ki értékesen, és csak nyávogunk, hogy nincs elég időnk… Közben pedig észre kéne venni az idő adta lehetőségeket, élményeket gyűjteni, együtt tölteni az időt a szeretteinkkel, és merni élni.
Teljesen egyet értettem az üzenettel, és arra sarkalt, hogy végig gondoljam, hogyan töltöm el az életem, ami évekből, hónapokból, napokból, órákból, és sok millió pillanatból áll.
Mennyire vagyok jelen, mennyire veszem észre a jó dolgokat, mennyit mérgezem magam önpusztító gondolatokkal, mivel töltöm a napjaimat, mennyire vagyok fontos magamnak, és mennyi időt töltök azokkal, akik fontosak nekem? Jól használom ki az időt, vagy az idő használt darabja vagyok?
A harmadik téma a szeretet volt, amit a film szerint nem tudtak pénzen megvenni, és ott van mindenben, nem lehet nélküle élni, mindent felülír, stb… Ilyen nagy szavakkal volt megtűzdelve a sztori.
Ezek a valóságban igazak, csak nem minden nap beszélünk a szeretetről, mert olyan elcsépelté vált, vagy mégse?! Pedig, ha figyelembe vesszük, hogy az idő ketyeg, és a vége fixen a halál, akkor a keletkezett űrt csak szeretettel kellene kitölteni, mert az jó dolog…
De elgondolkoztam, hogy nekem mit jelent a szeretet?
Mikor lehetek biztos abban, hogy szeretek valakit?
A saját válaszom: amikor elfogadom olyannak, amilyen, amikor elég rá gondolnom, és melegség önti el a szívem, amikor meg tudok neki bocsájtani, amikor minden porcikámmal figyelek rá, amikor örülök, ha nevet, és együtt érzek, ha sír, amikor bátran lehetek gyenge előtte, amikor gondolkodás nélkül adhatok, nem kell visszafognom magam, és amikor képes vagyok befogadni, amit kapok.
Amikor kiönthetem a szívem, megoszthatom a gondolataimat, és nem aggódok amiatt, hogy mit szól a másik, amikor elmondhatom, ha valami nem jó, mert szeretettel minden megjavítható.
Amikor önmagam lehetek a másik mellett. (Szokták viccesen mondani, amikor nem kell behúzni a hasamat… J )
És általánosságban pedig nekem a szeretet azt jelenti, hogy csak jót kívánok a másiknak, mindegy ki az.
Halál, Idő, Szeretet. Neked mit jelentenek? Hogy viszonyulsz hozzájuk? Hogy van jelen a mindennapjaidban?...
Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136