Többször felmerül a téma, hogy miként viselkedjünk a volt kedvesünkkel, miután már szakítottunk.

Több verziót is hallottam, tapasztaltam.

Van a tipikus kutya-macska állapot, amikor ha meglátják egymást, még az utca másik oldalára is átmennek. Nyilván egy ilyen reakció azt feltételezi, hogy nem túl barátságosan, nem annyira felnőtt módjára váltak el. Ami még rosszabb lehet, hogy olyan sértettséget, meg nem bocsátást hordoznak magukban, ami erős hatással lehet a következő párkapcsolatukra.

Mennek a letiltások a közösségi oldalakon, a negatív kibeszélések, és a sérelmek egy hatalmas fekete lufivá növik ki magukat. Ebben a helyzetben szinte reménytelen bármilyen kulturált emberi kapcsolatot fenntartani.

Erről megoszlanak a vélemények, és az élet is hoz furmányos dolgokat. Természetesen nem azokról a helyzetekről van só, amikor van közös gyermek, mert az legtöbbször feltételezi, hogy megmaradjon az emberi kapcsolat.

Találkoztam olyan esettel, amikor is kénytelenek voltak tartani a kapcsolatot, mert összekötötte őket a vállalkozás, amit együtt építettek fel, és nem tudtak (vagy nem akartak) egymás nélkül érvényesülni. Tehát a pénz nagy úr… Cserébe elnézték szinte napi szinten, hogy a másik hogyan kezd új életet, kivel él, hogyan változik stb.

Milyen érzés lehet ahhoz asszisztálni, hogy az ex talál magának másik társat, látni, ahogyan esetleg boldogabb, mint velünk? Vagy látni, hogy mennyire „cseszi” el az életét? És ebbe már nincs beleszólásunk? Ehhez mind-mind jópofát vágni? Hát nem tudom…

A legextrémebb az a helyzet, amikor jobban kijönnek egymással a felek, ha már nem házasok, és megmaradnak baráti szinten, lelki társnak, bizalmasnak…

Ez annyira emberinek, „romantikusnak” hangzik, és kihúzhatják magukat, hogy milyen intelligens módon tudják kezelni a helyzetet.

A legvalószínűbb, hogy soha nem is akarják elengedni egymást, és az új partnereiket kiteszik egy olyan helyzetnek, ahol lehet, hogy nincs kimondva soha, de érzik, hogy mindig csak a második helyen maradnak.

Azt hiszem nincs normális, mert mindenkinél más az „egészséges” határ érzése, de valahol mégiscsak van válasz.

Mi lenne, ha csak olyat tennénk, úgy viselkednénk az exünkkel, és az új kapcsolatban, amit mi is szeretnénk kapni a másiktól?

• Felköszöntsük névnapján, születésnapján az exünket?
• Elmenjünk vele egy ebédre, mert neki szüksége lenne egy bizalmasra, meghallgatásra?
• Segítsünk neki munkát találni?
• Ajánljuk a munkáját, hogy jobban menjen sora?
• Tartsuk a kapcsolatot volt anyósunkkal, családtagjaival?
• Lájkoljuk a képeit, a megosztásait?

Ezer kérdés, ezer helyzet.

Kezünkben a döntés.

Mi örülnénk e, ha az új társunk ezekre a kérdésekre mind igennel válaszolna???

Egy biztos. Ha egyszer valami véget ér, akkor annak oka van. Lehet nem közös döntés, de a végeredmény ugyanaz. Vége.

Lehetőség van mindkét félnek új életet kezdeni, és nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, amit eddig.

Viszont ha az új életünket, kapcsolatunkat szeretnénk tisztán, becsülettel, őszintén működtetni, akkor ne a múltban éljünk, hanem a jelenben.

Koncentráljunk arra az emberre akit választottunk, hogy nehogy ő is exszé váljon…

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/te-joban-vagy-az-exeddel