Édes ölelések, és csókok nélkül? Izgatott várakozások, gyomorremegések nélkül? Felejthetetlen összebújások, és kitárulkozások nélkül? Aggódás, és folyamatos vágyódások nélkül? Milyen lenne anélkül, hogy nem agyalhatnánk folyamatosan, hogy szeret-e, hogy érzi-e a másik, hogy szeretem? Hogyan tudnánk rózsaszín köd nélkül létezni, ami mindent megszépít? Milyen lenne „jóreggelt” és „jóéjt” puszik nélkül? Milyen lenne, ha nem veszíthetnénk el az eszünket soha, ha nem lehetnénk szétszórtak? Mi lenne, ha nem izgulhatnánk minden találkozó előtt? Milyen érzés lenne, ha nem akarnánk minden percben táncra kelni, és dalra fakadni? Mi történne, ha nem kiálthatnánk bele a nagyvilágba, hogy : igen, itt vagyunk? Milyen lenne, ha nem akarnánk a csillagot is lehozni az égről, ha szeretnénk megváltani azonnal a világot? Mi lenne a reménykeltő tervezgetések nélkül? Hova lenne az élet értelme, ha nem szerethetnénk, és nem szeretnének viszont? Milyen is lenne buja együttlétek nélkül? Milyen lenne úgy élni, hogy ne láthassuk az élet napos oldalát? MI LENNE VELÜNK SZERELEM NÉLKÜL?

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!