Sok minden! Nyitottság, férfiak részéről kezdeményező hajlam, nők részéről befogadó képesség, jókor lenni jó helyen, és még sorolhatnám.

Viszont most három olyan dolgot emelnék ki, ami nélkül nem tud létrejönni, illetve hosszú távon megmaradni a kapcsolat.

Az első, hogy legyen SZELLEMTŰZ.

Mit értek ez alatt? Azt, hogy az ismerkedés első fázisaiban megtaláljuk a közös hangnemet, és hasonló legyen a gondolkodásmód. A közös gondolkodásmód pedig nem egyenlő azzal, hogy mindenben egyetértünk, és csak bólogatunk, hanem azt meg tudjuk vitatni pro, és kontra. Viszont a hasonló világnézet megléte, jövőkép tervezés, közös szabadidő eltöltés, optimista, vagy pesszimista életfelfogás elengedhetetlen kelléke egy kapcsolódásnak. ( Régi vicc: Két pesszimista találkozik, és nem kezet ráznak, hanem fejet..) A lényeg, hogy hasonló legyen, és egy irányba tudjunk nézni!

Hosszú távon ez még érdekesebb, mert ha teljesen eltérnek a nézőpontok, akkor hogyan lehet akár egy életet is leélni egymással?! Ha nem tudunk eszmét cserélni? Ha nem tudunk a másikra felnézni, mert ő valamiben jobb, vagy érdekesebb a meglátása? Ha nem tudjuk szellemileg inspirálni egymást? Akkor bizony előbb-utóbb kifulladhat a kapcsolat, és csak arra korlátozódhat a kommunikáció, hogy ki megy a Postára, ki viszi el a gyereket oviba, és mi legyen a vacsora. Tehát lesz beszélgetés, csak kevés lesz benne a mondanivaló.

Ha az elején látjuk, hogy el tudunk mélyülni témákban, tiszteletben tartjuk a másik tapasztalatát, órákat tudunk beszélgetni, akkor ez mindenképp pozitív jel! Akkor később pontosan tudni fogjuk, hogy mire gondol a másik, mit szeretne…

A második, hogy legyen KEBELTŰZ.

Vagyis a kellemes beszélgetések alatt, ha megmozdul valami a mellkasunkban… Érezzük a másik rezdüléseit, hevesebben ver a szívünk, izgatottak vagyunk, és zavarban érezzük magunkat! Előjön a légszomjunk, pirosodik az arcunk, és zakatol a vér az ereinkben… Dekoncentráltakká válunk az életünk mindennapos, begyakorolt tevékenységeiben.

Ha megvan az első pont, és jó együtt tölteni időt, és ezután ezt érezzük.. Hát, az lehet, hogy Szerelemnek hívják…

Nyilván évtizedeken keresztül nem lehet ezt a nagyon magas szintet fenntartani, de alapját képezi az elmélyült Szeretetnek. Ami nélkül nem működik semmi. A szeretettel minden megoldható, áthidalható, és végtelen erő rejlik benne.

A harmadik az ÁGYÉKTŰZ.

A másik láttán, vagy érintésének hatására egy bizsergető érzés kerít hatalmába, ami pozitív spirálként hozza felszínre a szenvedélyt. Egymás szemébe nézünk, és szétcsúszik a talaj alattunk, lezsibbad a testünk. Minden porcikánk megsemmisülni készül egy csók hatására…

Kívánjuk minden érintését, ölelését, csókját, és az összeolvadást…

Mi van akkor, ha csak az újdonság ereje vesz hatalmába?

Pontosan érezzük ezt, mert ha megvan a kölcsönös vonzalom, és hasonló vérmérséklet, akkor a tűz nem fog hirtelen elégetni mindent, hanem hosszú távon melegen tartja az ágyékunkat…

Ha ezek megvannak, akkor jelentős esélye van annak, hogy szerencsénk van!

Mert , ha valamelyik hiányzik, akkor kilóg a lóláb, és nem tud stabil lenni. Kétlábú széket sem láttál még, ugye? A háromlábúak pedig elég stabilan állnak..

Szellemtűz nélkül nincs kommunikáció, nincs közös gondolat, nincs közös tervek.. Viszont lehet szenvedélyes szeretkezés.., Tartós kapcsolathoz ez végtelen kevés!

Kebeltűz nélkül.. Nem is tudom, anélkül semmi nincs. Így születnek a „Csak szex, és más semmi” című film főhősei.

Egy ágyéktűz nélküli kapcsolatban előbb-utóbb valahol máshol keresnéd a vágyaid kielégítését, mert egy jó barátsághoz elég csak az első két pont..

Mi van, ha kicsit megfigyeled a reakcióidat, és nagyon sok csalódástól kímélheted meg magad???!!!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Te szoktál fantáziáni?

Elképzelni élethelyzeteket, és annyira átélni, mintha az valóságos lenne…

Hogyan alakulhat ki az álmodozásra való képesség? Elképzelhető, sokat számít, hogy már gyerekkorban az esti meséket tovább álmodtad? Vagy mindig úgy feküdtél le aludni, hogy valami jóra gondoltál? Vagy esetleg sok könyvet olvastál, és rád volt bízva, hogy milyen képet társítasz az írás mellé?

Igen, bármelyik, és mindegyik hozzásegíthet a fantáziadús szexuális élethez, és amiből akár valóság is lehet.

Kinek szoktál mesélni róla? Kell egyáltalán valakinek mesélni róla? Barátnődnek? Szakembernek? Van olyan, amelyiket nem is mernéd elmondani még a párodnak sem?

De, ha nem beszélsz róla, akkor hogyan valósulhatna meg? Ha például szeretnél kipróbálni valami új helyzetet az ágyban, ha nem mondod el a társadnak, akkor vagy soha nem valósul meg, vagy máshol fogod beteljesíteni? Vagy nem kell megvalósulnia? Eldöntheted!

Lehet, hogy vannak olyan vágyak, amiknek soha nem is kell megteremtődni, mert pont attól van értéke, hogy elérhetetlennek tűnik, ismeretlen, és ha rá gondolsz izgalomba hoz. Ha mesélsz róla, mert nem rejted véka alá, akkor azt érheted el, hogy a párod még jobban megismer. Hiszen a gondolataiddal együtt vagy egész, nem csak azzal a résszel, ami látszik.

Mondjuk, lehet nehezen kivitelezhető, ha egy házasságban élő, kétgyerekes anyuka három férfival szeretne egyszerre az ágyban lenni…( És nem a két fiára, és a férjére gondolok most! ) De elképzelheti??? Miért ne? Vagy csak a motorháztetőn is kipróbálná a szerelmeskedést… Bármi! A lényeg, hogy ezekkel a vágyakkal együtt egész az ember, ha bevallja, ha nem.

Vannak olyan fantáziálgatások, amikor a pároddal összebújsz, és közben másra gondolsz. Nos, az végtelen kellemetlen, hiszen nem tudod átadni magad teljesen annak az embernek, akivel vagy. Hol ér véget egy kapcsolat? Illetve, hol kezdődik a megcsalás? Biztos csak az aktusnál? Ha már jártál így, vagy éppen bene vagy, nem kellene egy kis önvizsgálatot tartani, hogy mennyire szereted azt az embert, akivel fizikálisan vagy? Meddig szeretnéd még megalázni azzal, hogy máshol jársz gondolatban? Meddig szeretnéd magad megalázni, hogy benne vagy egy látszat kapcsolatban?

Ugye, mi mindenre rámutat a fantázia kérdése?!....

Mi van azokkal a képekkel, amik viszont megvalósításra várnak? Fog e úgy működni, hogy magadban tartod, és csak sóvárogsz?

Mikor lehet ilyen dolgokról beszélni egy kapcsolatban? Mi az alapja?

Igen! A bizalom!!!

Ha tudod, hogy a másik fél nem néz rád furcsán, nem vet meg érte, hanem elfogadja, és tudtok róla beszélni.

Mi van, ha neki is vannak rejtett ötletei? Ha te megnyílsz, és kiadod magadból, lehet, hogy nagyobb eséllyel megosztja veled ő is?

Mennyivel magasabb szintre léphet így a kapcsolatotok? Illetve, lehet, hogy összebújás közben csak megemlítitek a másiknak az ő vágyálmát, és már ettől hevesebb lesz az együttlét.

Ha tudtok egymás vágyairól, lehet, hogy akár telefonon keresztül is fel tudjátok kelteni az „érdeklődést”? Milyen jó néha egy kapcsolatba bedobni egy „vetkőzzlemirehazaéreket”! Főleg, ha az a másikat lázba hozza!

Lehet, hogy nem valósítjátok meg az összest, csak töredékét, de megerősítettétek azt, hogy bármivel fordulhattok egymás felé. Ez pedig hosszútávon biztosan meghálálja magát.

Bárhogy is van, álmodozni, vágyakozni, megvalósítani, teremteni jó!!!

Légy nyitott, merd felvállalni magad, és a gyümölcsét te arathatod le!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Már a kapcsolat elején vannak figyelmeztető jelek, amiket valami oknál fogva nem vagyunk hajlandóak észrevenni.

Leginkább azért, mert már annyira vágyunk a szeretetre, a kapcsolatra, hogy inkább elhisszük, elbagatellizáljuk az orrunk előtt tátongó felkiáltó jelet!

Mennyivel kevesebb csalódástól kímélnénk meg magunkat, ha kicsit, de tényleg csak kicsit tudatosabbak lennénk, figyelnénk. Persze az új jelöltet is, akit életünk nagy lehetőségének gondolunk, de leginkább magunkat kellene monitorozni.

Mert nem az a legfontosabb, hogy a másik mit vált ki belőlünk?

Lehet, ez ellentmond annak, hogy engedjük el magunkat egy randin, és hagyjuk had zajlódjanak az események, és csak az érzéseinkre hagyatkozzunk. Ez is teljesen igaz.

Viszont elképzelhető, hogy amikor nagyon szomjasok vagyunk, és kapunk egy pohár vizet, akkor azzal nem foglalkozunk, rúzsfoltos a pohár?!

Csupán a szomjunkat akarjuk oltani! Bezzeg, ha nem vagyunk annyira kiszáradva, akkor a kis maszatot is észrevesszük a poháron.

Vagyis az érzéseink becsaphatnak, attól függően, hogy mennyire vagyunk szomjasok! Utána meg jajveszékelhetünk, hogy kiütéses a szánk, és kezeltetni kell magunkat.

Önvédelemből, elővigyázatosságból (és NEM félelemből), picit figyelmesebbek lehetünk a találkozónk legelején, hiszen az életünkről lehet szó!

Vagyis, ha mondjuk egy férfi nem talál oda a megbeszélt helyszínre, és nem egy kalandtúrán vagytok, akkor figyeld meg mennyire találja az életében az útját!

Késik a randiról, nem egyszer, hanem többször.

Cukin el lehet ütni ezt a viselkedést egy-két poénnal, de mennyire lehet majd rá számítani?

Ha zavar a viselkedése, és nem hagy szóhoz jutni.

Vajon majd később fontos leszel neki?

Ha jelenleg is van kapcsolata, de ki akar lépni, de még nem… Jajjajj!

Tényleg ezt velünk nem fogja eljátszani? Milyen romantikus elhinni, hogy nem.

Ha zoknit vesz fel a szandihoz, és nem szólsz, mert még nem vagytok olyan viszonyban? Hát nem is lesztek, ha nem tetszik neked, és mégse jegyzed meg finoman.

Hogyan lehet finoman?

 

„Pl. gondoltál már arra, hogy külön-külön hordod ezt a két ruhadarabot? Mi lenne, ha megnéznéd, hogy mennyire kényelmesebb így? Van valami különösebb oka, hogy így kell hordanod? Esetleg orvos javasolta?”

 (Na, jó, ez az utolsó kérdés nagyon gonosz volt!...)

Ha az első csók nem felperzselő, és lábremegtető, mennyi szenvedély lehet benne?

Vagy csak azért esik jól, mert már régen nem csókoltál?

Ha az első együttlét után azt érzed, hogy „hááát jó volt”, lesz ez jobb is, csak még zavarban vagyunk…

Legyen!

Hiszen kicsi az esélye, hogy egyből mindkét fél el tud teljesen lazulni, és átadni magát. Teljesen normális, hogy fokozatosan nyílsz ki!

Az elején elnézzük, elviseljük, később pedig pont ezeket a hiányosságokat rójuk fel a párunknak, és csodálkozunk, hogy miért nem érti. Hiszen ő a kezdetekkor is ilyen volt, és igen! Csak mi hagytuk magunkat beletörődni, mert annyira elvarázsolt a tudat, hogy végre van valakink!

Azért, mert csak egy ideig lehet tűrni, hatalmas elfogadásban lenni, szembe menni a saját igényeinkkel, de az egy idő után biztosan visszaüt.

Nyilván ezek nem biztos, hogy „válóokok”, vagy lehet rajtuk csiszolni, de ahhoz fel kell vállalni a saját igényünket!

Jelenleg csak női szemmel tudtam ránézni a szituációra, nézd el nekem! Férfi szemmel is hasonlóképp lehet látni a nőket, mi is tudunk produkálni!

Hölgyeim, Uraim! Okosan szeretni!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/okosan-legy-szerelmes