Reménykedni, és várni. Elhinni, hogy most másképp lesz, hogy úgy lesz, ahogyan megígérte. Hiszen ő más, mit a többi…olyan kedves, odadadó, lelkes..vagy legalábbis annak tűnt..

De meddig várni?

Mikor léphet egy nő? Mindig meg kell várni a férfi jelentkezését?

Miért kell játszmákat művelni? Mi lenne, ha csak úgy szépen, simán, gördülékenyen haladhatnának az események. Olyan természetesen, fokozatosan…

Lehetséges ez?

Amikor nem volt ennyire aktív a virtuális világ, akkor összenéztünk, a nő pillantásával jelezte, hogy igen apukám, van esélyed, kezdeményezhetsz. Elég volt pár szempilla rebegtetés..

Vagy bemutattak bennünket egymásnak egy kb 20 fős házibulin…És máris kezdődhetett a beszélgetés.. Most, ha nem csapsz le egyből a több ezres fesztiválon rá, akkor ki tudja látod-e még?

Manapság hogy megy?

A nő hogyan jelezze a férfinak, hogy haladjál bogaram, van esélyed, meg akarlak ismerni...

Milyen matrica vagy smiley jel pótolja ezt? Vagy ne jelezze, és csak várjon? Vagy nyomuljon, és kezdeményezzen?

De akkor hol marad a klasszikus felállás? Amikor a vadászösztönnel megáldott férfi becserkészi, elvarázsolja a nőt…Tehát az adás, a kezdeményezés energiájában van. Nem ettől éli meg a férfi az ősi erejét?

Ilyenkor a nő a befogadást élheti meg, és azt a férfit engedi be, akit ő akar…mert a nő választ…mindig.

Vagy ez már nem divat? Bezzeg az én időmben!!! ( Lehet öregszem???)

Emlékképeim szerint a férfi a jang, a nő a jin eneria főbb hordozója, és nem fordítva. Hiszen mekkora tekintélye lesz annak a férfinak, akit becserkész egy nő…Leírni is rossz érzés. És a büszke nő meglepődik pár hónap múlva, hogy kevés a pasi… Persze. Szerepcsere volt.

Természetesen a világháló hozzásegíthet a kapcsolatok létrejöttéhez, mert nagyobb körben lehet ismerkedni…Lehetőség a személyes kontakt kialakítására.

Viszont semmilyen smiley, fotó nem pótolja a személyes találkozást, és ezzel nyilván nem mondtam újat.

Csak eszembe jutott, hogy milyen izgalmas leülni egy kávézóban izzadó tenyérrel, remegő hanggal, randi ruciban, és élvezni a férfi társaságát, aki mindent megtesz azért, hogy elvarázsolja a nőt.

Úgy érzem, hogy van még létjogosultsága a klasszikus párválasztásnak, abban az esetben, ha hosszútávra keresünk társat, és nem csak futókalandot.

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Amikor a megözvegyült nő nem tud új kapcsolatot létrehozni, mert annyira hűséges akar lenni az elhunyt szerelemhez..

Nehéz években meghatározni, hogy mikor jön el az az idő, amikor újra kapcsolatot szeretne teremteni az itt maradt, de egyszer eljön.

Amikor már nagyon nehéz egyedül élni, egyedül aludni, egyedül enni, és valójában csak a gyásszal élni.

Láttam olyan hölgyet, akinek sikerült egy évvel a veszteség után új kapcsolatra szert tenni, és működik. Viszont láttam olyat is, aki tíz év után se tudott felül kerekedni a gyászon. Élte a mindennapjait, fogadta a próbálkozásokat, de valami mindig megakasztotta a folyamat kibontakozását. Ez pedig az elköteleződés a fájdalom mellett. Amikor rájött a hölgy, hogy a múltban él, akkor megfogalmazott egy levelet az elhunythoz.

              „Kedvesem, hozzád szólok!

Nem tudtam szerelmes lenni senkibe, mióta elmentél. De ezt te is látod. Eltelt tíz év. Tíz hosszú éve az életem csak egy rettenet. Nem találom a helyem, és hiába voltak kapcsolataim, egyik sem volt értékes. Vagy téged kerestelek másban, vagy csak a testem adtam pillanatnyi örömért, ami jobbnak tűnt a semmitől. De ettől csak megalázottan éreztem magam, vagy én használtam ki a férfit. Közben a lelkem megkötött, sziklaszilárddá vált. Olyan nehezen nyílik, és fél, hogy az már fáj. Kérlek Téged kedvesem, engedjük el egymást most már! Tudod, hogy az emléked mindig bennem él, de nem tudok így élni tovább. Nem akarom tolni az időt magam előtt, és várni a boldogságra. Családot akarok, olyan férfit, aki szeret, és figyel rám, aki gondoskodik rólam, és a közös gyermekünkről.

Veled szívesen alapítottam volna családot, de itt hagytál. Nincs mit tenni, ebben az életben már nem fog összejönni. Engedned kell, és engednem kell magamnak, hogy szerethessenek, és merjek újra szeretni. Azt akarom, hogy támogass abban, hogy ne csak megalkudjak magammal, azért, hogy boldog lehessek, hanem valódi érzések törjenek fel bennem. Kérlek, hogy álmomban beszéljünk, és emlékezzek rád! Így legyen! Szeretettel…”

Sokszor működik az a technika, hogy kiírjuk magunkból, vagy kibeszéljük. Egy a lényeg, hogy igyekezzünk megszabadulni a körbe-körbe járó gondolatoktól, mert azok csak negatív spirált tudnak képezni.

Egy ilyen pár sor megfogalmazása, pedig tele van érzelemmel. A  düh, a fájdalom, a magány, az elkeseredés, a remény keverékével.

De mindenképp energiával. Amint ezek a pusztító energiáknak megálljt parancsolunk, onnan van lehetőség elindulni a gyógyulás útján…

A fent említett hölgy tíz évet várt…Azt hiszem, ez más több, mint elég.

Jobb korábban, mint később. Szabadulj meg a benned lévő fájdalomtól, írd le, égesd el, ordítsd ki magadból…bármi, csak szabadulj tőle!

Ha nem megy, csomagold bele egy kis dobozba, állj ki a piacra és add el! Ha kérdezik, mi van a dobozban?

A fájdalmam, a dühöm, a ragaszkodásom.... 

Nézd meg, kinek kell!!! Senkinek???

Akkor te miért tartanál meg olyan dolgot, ami senkinek nem kell??...

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/az-ozvegy-no-es-az-ujrakezdes-nem-kell-egyedul-maradnod-orokre