Barát, ismerős, szabadidős partner, lelki szemetesvödör, bulipartner, sporttárs, tanácsadó ? Hova lehet besorolni a kapcsolatainkat? Mennyi címke létezik a fejünkben? Miért csalódunk annyit a másikban?

A probléma gyökere ott kezdődik, hogy címkézünk, és azt gondolom, hogy xy a barátom. A barátság számomra azt jelenti, hogy ismerjük egymást, nem akarunk egymásnak megfelelni, olyan dolgokat is mondunk a másiknak, ami nem biztos, hogy tetszik neki, bízhatunk egymásban, vannak közös élményeink, örülünk egymás örömének, és együtt érzünk, ha baj van. Biztosan neked is van ilyen listád. Ez az én szubjektív listám, az én elvárás nélküli elvárásom.

A nézeteltérés, és az " én már annyit csalódtam az emberekben" című mondat innen indul, hogy mindenkinek más kép van a fejében a barátságról. Lehet, hogy te arra "használod" a barátodat, hogy legyen kivel elmenni bulizni, vagy legyen, aki meghallgatja a kínodat, vagy közösen el tudtok sportolni járni. Lehet, hogy ez eddig fel sem tűnt neked. Mi lenne, ha megvizsgálnád, ha önvizsgálatot tartanál?

Azt gondolom, ha sokat csalódtál, tehát nem az igényeid, és kivetített elvárásaid szerint működik a másik ember, akkor igencsak magadba kellene merülni. Kit tudtam idáig teljesen elfogadni, olyannak, amilyen? Volt egyáltalán ilyen ember? Vagy mindenkiben megtaláltam a hibát, és a számomra nem elfogadhatót?

Nyilvánvalóan, ha magadra ismersz, akkor irány az ÉN utca, és megtalálni a belső békét, hogy a bizonytalanságodat saját magadban ne vetítsd ki másokra. Az eredmény: kevesebbet fogsz csalódni :) 

Természetesen úgy létezni, hogy semmi elvárás nem legyen, az szinte lehetetlen. Mert ha viszek egy tábla csokit, akkor minimum elvárásom, hogy megköszönd. De nem elvárásom, hogy , ha te jössz hozzám te is hozz. A kettő között van némi különbség.

Fontos lehet megnézni, hogy mi mentén ismertétek meg egymást. Mi az összekötő kapocs? Közös iskolába jártatok, együtt sportoltatok, egy munkahelyen dolgoztok, tanácsadód volt, mindketten átéltetek egy traumát? Bármi legyen is az,a kialakult "barátság" mindaddig tud zökkenőmentesen folyni, amíg az a szituáció él, ami által össze verbuválódtatok. Amíg mindketten edzetek,ugyanazon a munkahelyen dolgoztok, amíg nem használod ki a másikat azzal, hogy csak a bajodat öntöd rá,a pozitívakat meg másnak szánod, amíg mindketten szinglik vagytok, és nem találod meg a párod...stb.

De miért is lenne probléma, hogy akár az egyikőtök változtat az életén? Hogy például túl jut egy traumán, és már nem érdekli a múlt, csak a jelen? Vagy munkahelyet vált?

Félreértés ne essék, a változás után is tud folytatódni a kapcsolat, ha mindketten akarják, és az új helyzethez rugalmasan tudtok igazodni. Ez lenne az elvárható :)

Teljesen elfogadható, hogy minden kapcsolat érdek kapcsolat. Durván hangzik ugye? De igaz! Az én érdekem egy szerelmi kapcsolatban, hogy boldog legyek, és feltételezhetően a páromnak is. Egy betegnek érdeke orvoshoz menni, mert a gyógyulást várja, míg az orvosnak érdeke segíteni, mert erősödik a hírneve, és az eskü köti. Egy barátságban érdekem, hogy meghallgatást kapjak, míg a másiknak érdeke lehet, hogy bizalommal kezelik a dolgait. 

Mennyivel könnyebb lenne, ha először is elfogadnánk magunkat, utána a másik embert? Kevesebb ujjal mutogatás lenne kifelé? Mi lenne, ha elfogadnánk, hogy minden addig tart, ameddig tart? Mi lenne, ha elhinnénk, hogy minden emberi lény azért született le, hogy boldogságban éljen, és szeretetben? Mi lenne, ha a haragot, és a dühöt felváltaná a megbocsátás?

Akkor talán harmonikusabban működhetnének az emberi kapcsolataink...

Mindegy milyen címkét aggatunk a másikra a legfontosabb, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az emberi kapcsolatainkban, melynek alapja a SZERETET , és akkor minden feloldozást tud nyerni.

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!