Amikor már csak centik választanak el a célodtól...

Ott lenni a cél előtt elgyengült lábakkal.

Ez olyan groteszk, hiszen pont a cél előtt kellene a legegyenesebben járnunk, a legtöbb energiával rendelkeznünk, és valahogy sok esetben még sincs így.

Lehet, hogy túl hosszú, és fárasztó volt az út a megvalósulásig?

Nézzünk egy példát. Nagyon vágysz már arra, hogy normális, boldog párkapcsolatban élj, rengeteg időt eltöltesz várakozással, önfejlesztéssel, bizakodással, türelemmel, és egyszer csak rátalálsz a nagy Ő-re. Jól érzed magad vele, a megérzésed azt sugallja ő az, akire vártál, szereted, és mi történik a valóságban, az elmédben?

Mi van, ha mégse ő az, ha újra csalódnod kell, ha nem leszel neki elég jó, ha annyira akarod, hogy jól működjön, hogy pont attól rontod el, és még sorolhatnám.

Hogyan lehetne ezt jól, vagy jobban csinálni? Hogy csak úgy hagynád magadat, hogy megtörténjenek a dolgok veled, hogy ne akarj mindent előre tudni, és irányítani?

Egyszerű válaszom az lenne, hogy csak hallgass a megérzésedre, és a szerint cselekedj! Csak ez annyira egyszerű tanács, hogy pont azért sokan nem tudják megcsinálni, mert nem hiszik el, hogy ez így működik.

Ha racionális vizekre evezünk, akkor látjuk a fenti példából, hogy a szívünk érzi, végre helyére kerülhet az életünk, megkaphatjuk, amiről annyit álmodoztunk. Ettől a szív szárnyal, és képes a pozitív teremtésre, alkotásra. „…alig hitted, hogy egyszer ez is eljöhet még…” (Ákos)

A megingás ebben az esetben a miatt a nagyon okos kis agyunk miatt lehetséges, aki elbizonytalaníthat, mert a beégett negatív mintákat felnagyítja, és kivetíti. Pont azért, hogy félelmet keltsen bennünk.

Természetesen az egészséges kételkedésnek mindig jelentős szerepe van az életünkben, mert ha nem kételkednénk, és mindent elhinnénk, amit hallunk, akkor nem lenne egyéniségünk, csak birka üzemmódban léteznénk.

Tehát kell a megfontoltság, csak érezzünk rá, hol van az a határ, ami már nem jó nekünk, ami már akadályozhatja a boldogulásunkat. Mert, ha ezt észrevesszük, akkor meg tudjuk hozni a racionális döntést, hogy a szívünkre hallgatunk.

És amit szívből teszünk az épít bennünket, és belső megelégedést okozhat.

Ugye milyen ellentmondásba tudunk néha kerülni saját magunkkal?

De ha volt egy célunk, egy álmunk, és beletettünk minden energiát abba, hogy megvalósuljon, mind fizikailag, mind lelkileg, akkor mi lenne, ha elhinnénk, hogy jár nekünk a megvalósulás?

Mindannyian megérdemeljük a boldogságot, és alapvetően nem szenvedni, és csak várni jöttünk erre a Földre.

Tehát, ha beért az idő, és a beteljesedés küszöbén állsz, akkor lépj bátran előre, és élvezd a munkád gyümölcsét!!!