Milyen érzés arra ébredni egy reggelen, hogy rájössz, tíz éve egyedül élsz?

Milyen érzés tudatosulni azzal a ténnyel, hogy ez nagyságrendileg 3500 egyedül eltöltött éjszakát jelent…?

3500 ölelés nélküli, „jóéjtpuszi” nélküli éjszaka?

Milyen érzés ugyanennyi reggel egyedül felkelni, és magadnak megfőzni a kávét, bevinni magadnak az ágyba, és elszürcsölni?

Milyen érzés nappal minden pillanatban magaddal lenni, egyedül tervezni, kitalálni az életed..?

Milyen érzés ebbe lelkileg nem belehalni?

Milyen érzés éveken keresztül bezárva élni a saját börtönödbe? Milyen érzés évekig cipelni a szerelem elvesztését, a fájdalom terhét?

Hogy milyen érzés segítőtől segítőhöz járni, hogy életben maradj?

Milyen érzés egyedül megküzdeni az anyagi világgal, a múlt negatív örökségével?

Milyen érzés szépen lassan kinyitni, és elkezdeni újra felfedezni a világot, megerősödve, megkeményedve?

Milyen érzés elhinni, hogy van értelme az életednek, akár egyedül is?

Milyen érzés újra hinni a szerelemben? Abban, hogy még álmaid valóra válhatnak?

Hogy milyen érzés beengedni valakit újra szívedbe, és átélni, hogy eltipornak?

Milyen érzés látni, hogy milyen kevés az őszinte közeledés?

Milyen érzés látni a barátaid, és a családod arcán az együttérzést, és cselekedni nem tudást?

Milyen érzés látni embereken a szánalmat, amikor megismerik a történeted?

Milyen érzés megküzdeni azzal, hogy néha az is beléd rúg, akitől nem várod? És nincs, akinek a vállán megpihenhetnél?

Milyen érzés egyedül járni-kelni a világban, és nem találni a helyed? Vagy elhinni, hogy megtaláltad a helyed, és gyorsan kiderül, hogy mégse?

Milyen érzés, hogy pótcselekvéseket iktatsz az életedbe, hogy valami mégis történjen?

Milyen érzés hallgatni, a keresetlen tanácsokat, a hogyan kéne élni az életed, hogyan kéne társat találnod témakörben?

Milyen érzés néha feladni önmagad, és kipróbálni másik utat?

Milyen érzés odaadni a lelked egy csokor virágért, néhány jó szóért, és lopott pillanatért?

Milyen érzés eközben nőnek maradni, és menni tovább? Milyen érzés rájönni, hogy csak magadra számíthatsz?

Milyen érzés hánykolódni a hitvesztés, és a remény tengerének hullámain? Milyen érzés rádöbbenni néha, hogy milyen beteg a világ? Milyen érzés egyedülállóként látni párokat kínlódni, szenvedni, félrelépni, nem értékelni, amilyük van?

Milyen érzés mindeközben újra feltámadni?

Hogy milyen érzés felfedezni, hogy önmagadban is lehetsz egész?

Milyen érzés átélni, hogy minden téren szabad vagy, hogy saját magad vagy felelős az életedért?

Milyen érzés megtapasztalni, hogy bármire képes vagy? Hogy bármit kipróbálhatsz? Hogy nem tartozol senki felé elszámolással?

Milyen érzés elfogadni, hogy kárpótol az élet, mert cserébe kapsz egyéb ajándékot a sorstól?

Milyen érzés mindig új helyzeteket megtapasztalni, és tudatosan használni az érzékelőidet?

Milyen érzés megfigyelni, hogy pillanatok alatt átlátod az emberek közeledésének célját?

Milyen érzés kiegyenesedve járni, és megélni önmagad teljes valóságát?

Hogy milyen érzés megismerni a határaid, a teljesítő képességed, az érzéseid, a gondolataid, a vágyaid?

Milyen érzés megtanulni, hogy nem hátrafelé nézz, hanem csak előre, helyesen használva a múlt tapasztalatait?

Milyen érzés tudni, hogy mindig van választásod, és bármit választasz, az csak a tied?

Milyen érzés úgy élni, hogy az életedben saját magad vagy a legfontosabb, minden egós, és álszent játék nélkül?

Milyen érzés egyedül is ÉLNI, és életben maradni, minden önsajnálat nélkül?

……….

Nem lehet leírni, hogy milyen érzés……

De minden mesének jó a vége…

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Milyen világot élünk manapság?

Statisztikák szerint csökken az abortuszok száma, ami még így is évente nagyságrendileg 30.000 lélek!

Ennyire felvilágosultak lennénk, hogy javulnak a számok, vagy esetleg a teherbe esett nők száma is kevesebb lett? 

Átfogó a téma, hogy ki miért dönt úgy, hogy NEM.

Lehet orvosilag javasolt, előre látott betegségek miatt, vagy még túl fiatal lenne az anyuka, vagy már több gyermek van a családban, vagy csak óvatlan volt a buli alkalmával, vagy a nő nem akar egyedül felnevelni egy gyermeket.

Erre mondta nekem egy ismerősöm, hogy tudod a nő magának szül ?!?!

A család fogalmában emlékképeim szerint egy apa is szerepel, vagy rosszul tudom?

• Értettem én a megnyilvánulást, de nem szerencsésebb, ha a gyermeknek van apamintája is?
• Ha a szüléskor van, aki fogja a kezed?
• Aki hazavár a kórházól? Akivel közösen…?

Másik csoport a rapid és elanyagiasodott világunkban, hogy nem is akar a pár gyermeket.

Vállalkoznak, vagy dolgoznak éjt nappallá téve, és nem fér bele a pénzharácsoló életükbe. Utazgatnak, szép ruhákat, autót, ékszereket vásárolnak, étterembe járnak, szórakoznak.

Kedves ismerősöm említette egyszer, hogy valaki gyereket gyűjt, ő pénzt.

Igaza van abban, hogy mindenkinek van választása, és nem ítélem el emiatt, hiszen ő azt választotta, hogy nem kell utód. Természetesen lehetne boncolgatni, hogy milyen gyerekkor, hozott szülői minta, fel nem dolgozott csalódások állnak a háttérben, de a lényeg, hogy nem sikerült feldolgoznia.

A másik hölgy arra hivatkozva utasította el a szülés lehetőségét, hogy a teste negatív irányba alakulna, és ezt nem akarja. Egész életében 25 éves arcbőrrel, formás testtel, és feszes mellekkel akar rendelkezni. Lehetséges, hogy valahol elveszett a helyes önértékelés útvesztőjében? Illetve még senki nem világosította fel, hogy az ember öregszik, és nem mumifikálódunk amíg élünk?

Hogy mi a normális, azt döntse el mindenki maga, de egy biztos, hogy a szaporodás által működik, és fejlődik tovább az élet.

A harmadik csoport, akik nagyon szeretnének babát, de nem, vagy csak nehezen jön össze.

Mivel a meddő nők, és férfiak száma egyre jobban növekszik. Sajnos már ez az állapot nem csak fiziológiai, genetikai vizsgálatokat és megoldásokat igényel, hanem pszichológiai állapot kezelést is.

Hiszen a társadalmunk mellékterméke a stressz, ami jelentősen befolyásolja a mentális, és ezáltal a fizikai, egészségi állapotunkat is.

Mennyi erőt, szeretetet, kitartást igényel egy ilyen kezelési folyamat!!!

Kisebb alcsoportként látok olyan nőket, akik szeretnének gyereket, de nem találják azt a férfit, aki a gyerek téma felhozatala után nem farcol le. Mert ezek a férfiak már vagy „bizonyítottak”, hogy milyen „jó” apák, és azért nem akarnak többet, vagy egyáltalán nem tudnak felelősséget vállalni az életben.

„társat, és apának valót keresek, nem kell a sok „együtt járós” hónap, mert gyorsan kiderül, hogy megfelelünk-e egymásnak, hiszen én tudom mit akarok.”

Ettől tuti elmenekülne a pasik 90%-a, pedig őszinte és igaz.

Természetesen vannak még egyéb variációk is, csak néhányat emeltem ki.

Milyen jó lenne, ha úgy lenne ez elosztva, hogy mindenki megkaphatná, amit szeretne. Aki magányt idős korára, az azt. Aki feszes műmellet, és botox arcot egész életére, az azt. Aki unokák zsivalyát, az azt.

• Mi lenne, ha választhatnánk? Ha le tudnánk bontani az összes megkövült mintát, ami nem táplálja az életet?
• Ha annyi gyereket lehetne bevállalni, amennyit szeretnénk, és ez nem anyagi döntés lenne?
• Ha nem azért kellene gyereket vállalni, mert ez jó anyagi projekt?
• Ha egészségesebbek lehetnénk, és tovább élhetnénk? Ha negyven felett nem lenne ciki szülni?
• Mi van, ha mindez a mi elménk választása? Mi más lehetséges még, amire nem gondoltunk?

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06-703326136

Aranylélekhttp://www.aranylelek74.blog.hu

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/szulni-vagy-nem-szulni

Hányszor futott már végig a fejedben, hogy az én családom ilyen meg olyan?

Milyen volt az apám, hogy ivott, és verte anyámat?

Vagy engem nem is szeretett az anyu, vagyis nem úgy szeretett, ahogy én elvártam volna…! 

Hány éves vagy?

Hány éve futtatod ezt a lemezt???

Nem karcos még?

Mennyi időnek kell eltelni ahhoz, hogy észre vedd, amíg a szüleidet hibáztatod, addig nem halad a saját életed, mert nem marad már rá energia.

Mi lenne, ha elfogadnád, ahogyan éltek, ők úgy tudták túlélni a mindennapokat, függetlenül attól, hogy az neked mennyire szimpatikus?!

Mi lenne, ha sárdobálás helyett megköszönnéd személyesen, vagy magadban, hogy létezel?

Mit tapasztaltak otthon, mennyire volt jelen a szigor, az agresszió, a veszekedések, a hűtlenség stb.?!

Mi van, ha téged pont az formál, hogy negatív minta volt előtted, és te eldöntötted, hogy másképp éled az életed? Szerencsére mindig van választásod, MINDIG!

Láttam olyan alkoholista szülő gyerekét, aki maga is függő lett valamilyen formában, és láttam olyat is, aki soha meg se kóstolta az alkoholt. 

Előfordulhat az életben az, hogy neked van szükséged segítségre, amikor gyereked, házad rá kell bíznod valakire. Ki jut először eszedbe? Egy idegenre bíznád a gyermeked, vagy inkább valamelyik családtagodra? Hol éreznéd nagyobb biztonságban?

Hol találhatsz te is menedéket, ha például felmondják az albérleted, és még nincs új lakásod, vagy összeveszel a pároddal… Ki fogadna vissza bármikor, még ha csak ideiglenesen is?

A család. Azokkal a tulajdonságokkal, amikkel rendelkeznek, és annyi szeretettel, amit tudnak érezni.

Teljesen életszerű érzés, hogy jobb akarsz lenni a szüleidnél, jobb apa vagy anya. Így fejlődik a világ, így tudunk le egyre több generációs terhet, negatív események ismétlődését, és ettől lesznek a mi gyerekeink fejlettebbek.

Ha valóban szép életet szeretnél nekik, akkor járj elöl abban, hogy feloldozod a szüleid, megbocsátasz nekik, elfogadod őket amilyenek, mert akkor te is ezt kapod vissza a jövőben. Ne csak a száddal tedd ezt, hanem szívből, mert a gyerekeid észreveszik, ha nem vagy őszinte, és ugye a minta….

Természetesen ezek nem a legkönnyebb feladatok közé tartoznak, de óriási megkönnyebbülést tud hozni az életedben. Ha egyedül nem megy, fordulj szakértőhöz!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/csalad-ereje-gyermekdnek-te-vagy-minta