Babaprojekt
Ezt a két különálló szót egyben látni, összeférhetetlennek tűnik, mert a baba szó lágyságot, szeretetet áraszt, a projekt pedig konkrét tervet, racionális gondolkodást.
Hogy lehet egy új élet megalkotását racionálisan kezelni? A gyermekáldás nem egy természetes folyamat, a teremtés része?
Többször hallom a környezetemben, hogy majd hétvégén leszünk rajta… Értelmezni se tudtam a mondatot lélek szintjén. Csinálni akarnak egy gyereket???
Lehet, hogy csak mi gyártunk belőle projektet, és amint megszületik a baba, akkor kipipálhatjuk, utána rátérhetünk a következő projektre, mint garázsépítés, fűtés korszerűsítés, olajcsere az autóban…
Lehet, kicsit keményen hangzanak a szavaim, de ha már projekt, akkor végig gondoltam racionálisan is, ezt a csodát, ami vár azokra a nőkre, akik anyukák szeretnének lenni. Nem szeretnék abba belemenni, hogy lombik program, mert az más asztal.
Mert egy olyan nő, aki babát szeretne, és mondjuk közelebb van a 40-hez, mint a 30-hoz, bármit képes megtenni.
Képes hazarángatni a párját a munkából, amikor a naptár szerint megfelelő a pillanat a fogantatásra.
Képes fagyöngy teát inni a megfelelő hormontermelődés elősegítésére. Képes újholdkor gyertyaszertartást csinálni, imádkozni, kérni, könyörögni… Gyertyaállásba feltolni a fenekét, az aktus után, hogy betaláljanak a kis pajtik a megfelelő helyre. Levelet írni a leszületendő léleknek...Ruhát varrni neki…
Számolgatni a napokat a következő ciklusig, elhinni, hogy azért hízik, feszül mindene, mert anyuka lesz..
Egyszóval bármit, csak jöjjön már az a baba…
És amikor eljön a nap, kiderül, hogy ebben a hónapban sem…. Nos akkor jön az összeomlás, a sírás, a befelé fordulás, az önmarcangolás. A miért nem? Mit nem csináltam jól? Mi a bajom? Megint menjek orvoshoz? Hogy állok oda a párom elé ezt elmondani? Mi van, ha emiatt őt is elveszítem? Stb…
Egyszer mondta nekem egy hölgy, hogy nem minden nő azért született le, hogy anya legyen. Végtelenül dühített, és nem értettem vele egyet akkor. De átgondolva lehet, hogy igaza van, mert ugye vannak „rossz” anyák (film is készült róluk). Az egy másik kérdés, hogy miért lesz valakiből „rossz” anya.
Viszont fentről nézve a helyzetet felteszem a kérdést, hogy hol van a szabad akaratunk? Mi van, ha választhatunk? Mi lenne, ha elhinnénk, hogy egy gyermek, ha meg akar születni, akkor meg is fog?
Spirituálisan rátekintve (mert lehet tényleg teremtődtünk, és nem a majomtól származunk..), mi lenne, ha elfogadnánk, hogy a leszületendő lélek pontosan tudja, hogy az ő életfeladatához, kiválasztott programjához mikor kell megfogannia? Mi van akkor, ha jobban tudja, hogy mi legyen a horoszkópja, milyen csillagzat alatt szülessen, és mi legyen a neme? Mi lenne, ha mi csak azzal foglalkoznánk, hogy befogadjuk?
Hány eset van, amikor duplán védekeztek, és mégis állapotos lett a hölgy.
És mennyi olyan eset, amikor görcsösen akarják, és nem jön össze.
Talán pont azért, mert ott a görcsösség.
Igen, hallom, hogy mit gondolsz most! Hogy ne görcsöljek rajta, amikor úgy szeretném a kezembe fogni az én drága gyermekemet, megpuszilgatni, megsimogatni a kis buksiját…
Hogy lehet úgy akarni valamit, hogy azt ne akarjam túl?
Talán a legjobb út erre, ha kicsit belefáradsz az akarásba, és azt mondod, hogy ti megtettetek mindent, hogy a projekt pozitívan záródjon, és FEL-ADOD. Ami nem egyenlő a lemondással.
Ezt követően pedig elkezdtek élni, és olyan dolgokat művelni, ami örömet okoz nektek, amivel megnő az energiaszintetek, és abba tudjátok hagyni az önsajnálkozó hozzáállást.
Akkor bújtok egymáshoz, amikor jól esik, amikor elönt a vágy, a szenvedély, és felhőtlenül egymáséi tudtok lenni.
Nem akkor, amikor a naptár szerint megfelelő, és csinálni kell.
Érezz rá erre a két helyzetre.
Te melyik pillanatban fogannál meg, ha választhatnál újra?
Dézsi Aranka lélektréner
06703326136
https://www.facebook.com/aranylelek/
