Szalmaözvegység manapság

Sokunk nagymamája átélte ezt az állapotot, amikor a férjét elvitték a háborúba, és nem lehetett tudni, hogy mi történt velük. A feleségek pedig csak vártak, akár éveket is, bízva abban, hogy egyszer hazajön a szeretett férjük. Hallani nem lehetett róluk, mert nem volt okos telefon, és internet, hogy üzenni tudjanak: élnek. Pedig sok nőnek mennyivel könnyebb lett volna tudni a valóságot, és nem csak hinni.

Azt pedig, hogy ki mennyit tudott várni, mikor adta fel, hány év után, vagy soha, az egyénileg változó. Mert ki várhatná el egy nőtől, hogy úgy várjon éveket, hogy nem is tudja, hogy van-e értelme.

Nemrég láttam egy filmet, a címe: Kedves John!

Ebben a leányzó két hetes ismerkedés, és szerelembe esés után képes volt várni a katona fiúra egy évet, úgy, hogy közben leveleztek, és így tartották fenn a kapcsolatot. Micsoda romantika!

De hogy van ez a mi időnkben, a valóságban?

Szerencsére nem viszik el a férjeinket háborúba, nincs harckészültség, mégis sokan kényszerülünk arra, hogy nélkülözzük a mindennapjainkból a párunkat.

Természetesen a pénz, és a munka miatt.

Az Alföldről a Dunántúlra, Magyarországról Európába mennek dolgozni nagyon sokan, hogy meg tudjanak élni, és fenn tudják tartani a családot.

Jobb esetben havonta hazajárnak, nehezebb helyzetben félévente.

Ha a feleségek nem tudnak kiutazni, mert nem találtak munkát, vagy a gyerek itthon jár iskolába, akkor szétszakadhatnak a családok.

Lehet, hogy átlagosnál magasabb színvonalon tudnak élni, vagy ki tudják fizetni a megemelkedett hiteltörlesztőt, de mi lesz az emberrel?

Azt hiszem ez elég „háborús” helyzet…

Nagyanyáinkhoz képest annyival jobb a helyzet, hogy van lehetőség kommunikálni. Írni, hallani, látni egymást a technika segítségével. Illetve tudhatjuk, hogy meddig tart, míg a háborús időszakban, még ez is bizonytalan volt.

„ Csak” a közelség, az érintés, az összebújás, a közös nevetések hiányoznak.

Milyen erős kötelék kell, vagy milyen elszántnak, szerelmesnek lenni ahhoz, hogy mindkét fél kibírjon egy adott időszakot?!

Mennyire meg kell bízni a másikban, és magunkban, hogy hűségesek legyünk?!

Mennyire kell látnunk az egész különlét értelmét, és célját, hogy ez a megoldás az életre?!

Milyen erőssé válhat az a kapcsolat, amely mondjuk rövid ismerkedés után egyből mély vízzé változik, mert a férfi végzi a dolgát, és külföldön dolgozik?! ( Azt gondolom, hogy a szeretet, és a szerelem csodákra képes. Mert, ha eddig egyedülállók voltak, akkor a várakozás nem ismeretlen fogalom a számukra, csak ebben a helyzetben legalább van kire! )

Mennyire megtanulják értékelni az együtt töltött időt, és élvezni a pillanatot?! ( Akár kapcsolatjavító hatása is lehet…)

Miért nem lehet a jó szakembereket itthon is megfizetni? Miért kell megnehezíteni a családok, szerelmek életét?

Milyen kihívásokat rejt még az élet? Ha voltunk már hajadonok, feleségek, elváltak, szinglik, szeretők, jegyesek, élettársak, és még sorolhatnám, itt a 21.század legújabb trendje, a szalmaözvegység…

Ha nem akarjuk ezt választani, mi a megoldás?

·         férj abbahagyja a messzeségben való munkát – szerényebb életmód választása, küszködés, de a család együtt

·         akik pár havonta jönnek csak haza, ott a nő kiutazhat, és pár napot eltöltve feltöltődnek egymással – nem kell életmódot lejjebb adni, és egy kis plusz költséggel többet együtt vannak

·         a nő is talál magának a férfi közelében munkát – életminőség akár még javulhat is, és a család együtt

Biztos vannak még egyéni opciók, de döntse el maga mindenki, hogy mit, miért, és meddig?!

Mert, ha tudja mindenki, a kérdésekre a választ, akkor sokkal könnyebben, és biztonságosabb érzéssel lehet élni ezt a furcsa életformát.

Ha két ember szereti egymást, akkor meg tudják találni közösen, hogy mi a legjobb megoldás a számukra…

 

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

 

www.aranylelek74.blog.hu

Facebook: Aranylélek