Valentin nap, kicsit másképp!

Mi legyen ezzel a Valentin nappal?

Hogy álljunk hozzá?

Szeressük, mert az amerikaiak is szeretik.

Vagy froclizzuk nyilvánosan a közösségi oldalakon, mert az a sikk?

Mi van akkor, ha elfogadjuk, hogy vannak „jelesebb” napok, és vannak a szürke napok, mint a hétköznap, meg a hétvége.

Legalább kicsit feldobja a kereskedelmi forgalmat a boltokban…

Természetesen egyet értek azzal, hogy nem ezen az egy napon kell csak kimutatni a szeretetünket, meg nem is hiszem, hogy erről szólna ez a „szokás”. Inkább a megemlékezésről.

Miért ne lehetne ezt a napot is kordában tartani?

Uraim! Nem kötelező „toronyórát láncostól” beszerezni a kedvesüknek, apróság is megfelelhet (mondjuk egy kis brill!), a lényeg a SZÁNDÉKON van!

Hölgyeim! Nem kötelező hisztizni, megsértődni, ha párunk elfelejti, vagy nem értékeli túl ezt a napot. Attól mi még meglephetjük őt, mert adni úgy is jó érzés, ha nem kapunk egyből vissza valamit.

Mert nem megfelelésből veszünk ajándékot, hanem, mert adni szeretnénk. Csak úgy, önzetlenül. És persze önzőségből, mert amikor látjuk, hogy örül a másik, az bennünk is jó érzést kelt, ergo magunkkal is jót tettünk.

Elég baj lenne, ha azon múlna egy kapcsolat, hogy volt meglepi ajcsi, rózsaszircsi, vircsi, vacsi, pezsi, és egyebek…

Ha tartósabb kapcsolatról beszélünk, akkor hátha meg lehet beszélni, hogy ki, mit gondol erről a napról, illetve hogyan szeretnék tölteni.

Ha meg friss a kapcsolat, akkor itt az alkalom, hogy még jobban megismerjék egymás igényeit, és egy jó beszélgetés is megfelelő „ajándék” lehet.

Hol hibádzik inkább ez a protokoll?

Azt gondolom, ott, hogy lekorlátozódik ajándék, vagyis tárgyak megvásárlására (gyűrű, nyaklánc, parfüm, csoki, szívecskés nyalóka stb.).

Az emberek viszont nem egyforma szeretet nyelvvel rendelkeznek. Mert az ajándékozás csak egy a többi közül.

Valakinek sokkal többet ér, ha nem kap semmilyen ajándékot, de kimondják neki, hogy: SZERETLEK!

Vagy beülnek a kádba, és elmerülnek közösen a habokban, vagy elmennek egy koncertre, de a lényeg, hogy minőségi időt töltenek együtt.

Illetve mi van azokkal a kapcsolatokkal, akik fizikálisan nem tudnak együtt lenni a nemes napon?

Miért ne lehetne kifejezni a szeretetet írásban, szóban, képben stb?!

Akkor vegyünk ajándékot, ha az szívből jön, és nem elvárásból. És, ha ajándék nélkül érkezünk haza, de az ölelésünkben benne van minden érzés, akkor adtunk…

Egy kedves megtörtént esettel zárnám, amit egy ajándékboltos ismerősöm mesélt a tavalyi Valentin nap gyöngyszemeként.

„ Megérkezett a boltba egy roma, nagyszoknyás hölgy, és az urának akart Valentínó!!! napra képeslapot venni. Eladónk mutatta neki a lehetőségeket, de nem felelt meg, mert olyan kellett volna neki, amibe van írva valami „szíp mondás”. Naiv, de jó eladó javasolta, hogy majd írjon bele valami személyeset. A vásárló mondta, hogy az nem lesz jó, mert nem tud…”

Nos, azt hiszem itt volt szándék, meg valószínű szerette is az urát, de nem lett üzlet.

Kedves szerelmesek, és nem szerelmesek!

Tegyétek azt, ami nektek jól esik, vásároljatok, vagy ne, bármi megfelel, de egy a fontos, hogy SZERESSETEK minden nap!!!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Ha tetszett a cikk oszd meg ismerőseiddel!