Megcsalás, mint opció
Olyan témát feszegetek, ami egyre több embert érint.
Elsősorban a félrelépő szemszögéből nézem a világot.
Milyen címkékkel tudunk ellátni egy olyan embert, aki eljut oda, hogy félrelépjen?
A szívtelen, a kegyetlen, a felelőtlen, a hazug, és még folytathatnám a sort szebbnél szebb jelzőkkel.
Nézzük meg, mennyire valósak ezek a megbélyegzések?
Tényleg a megcsaló a „főszemét” egy ilyen helyzetben?
A munkám, és saját tapasztalatom során kiderült, hogy a legtöbb esetben mindkét fél tehet arról, hogy egyikük kilép, félrelép.
Alapvető hiba egy kapcsolatban, amikor elkezdik a közös életet, és mindent magától értetődőnek hisznek, ezért nem szoknak rá a nyílt, és őszinte kommunikációra. Nem beszélik meg a sérelmeiket, a változás iránti igényüket. Csak felszínes kommunikáció zajlik, főleg leszűkítve a mindennapi történésekre. Leginkább azért nem veszik észre, hogy fontos lenne mélyebb témákat is érinteni, mert azt hiszik, hogy nincs szükség folyamatos fejlődésre. Megrekednek azon a szinten, hogy megvan a gyerek, ház, autó stb, mi kell még? Arra már nem jut idő, kedv, hogy kifejtsék egymásnak, hogy jól esne kicsivel több törődés, gyengédség, játék, simogatás, új szerepek, vagy már az is jól esne, ha lenne szexuális élet, vagy nem a kinyúlt pizsamában feküdnének egymás mellett.
A sztereotípia szerint a félrelépés a férfiak sajátossága.
Lehet benne valami, de a nők sem kivételek , csak a nő legtöbb esetben már akkor lép félre, ha először megpróbálta megoldani a problémát, de nem tudta, és csak ezt látta megoldásnak.
A férfiak ritkábban kezdeményezik a belső konfliktus csillapítását, inkább a könnyebbnek tűnő utat választják.
Mindenképp felhívja a figyelmet a meglévő kapcsolat harmóniájának megbomlására. Ez lehet, hogy tudatos, de lehet, hogy nem. Mi van, ha a megcsaló csak akkor jön rá, hogy azért tett ilyen „szörnyűséget”, mert maga se akarta bevallani, hogy otthon már régen nem kapja meg, amire vágyik? Ebben az esetben elkezdődhet az önmarcangolás.
Miért tettem?Hogy lehettem ilyen gazember?
Lelkiismeretfurdalás, bűnbánat, és egyebek. De a legszörnyűbb felismerés nem az, hogy hazudnia kell otthon, hanem, hogy rájön, régóta üres kapcsolatban él.
Végigfut az agyán, hogy akkor most mitévő legyen?! Nehéz felébredés lehet ez a megcsalónak, mert tudja, hogy olyan már sosem lesz az élete, mint azelőtt volt, de több lehetőségből választhat.
Hazamegy, kúszik, mászik, és elmondja a párjának… Ha valamit még jobban el lehet rontani, akkor ez az. Azért teszik ezt meg sokan, mert a saját cselekedeteik súlyával nem tudnak megküzdeni, és azt gondolják, ha elmondják könnyítenek magukon.
Tévedés, nem lesz könnyebb, csupán a másikra is pakolnak még terhet. Ha már megtörtént, a kikacsintgatás, akkor azt tartsa meg magának mindenki!
Mi van, ha egy ilyen félrelépés után megvilágosodik emberünk, és elkezdi felgöngyölíteni a kapcsolatában lévő sérüléseket, és megpróbálja megmenteni a kapcsolatot?
Lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy egyáltalán felismerje, hogy nem jó irányba haladt? Lehet, hogy ezzel a kiruccanással színt visz haza a házasságba? Mi van, ha nem megjavítható a házasság, és tényleg véget kell neki vetni? Mi van, ha pont olyannal sikerült összebújni, aki élete szerelme lesz?
Nem tudhatjuk, de érdemes végig venni a lehetőségeket, mielőtt fejjel rohanna bárki a falnak.
Van az a réteg, aki csak hobbiból száll virágról virágra, azokra most nem térnék ki, mert ők az ösztönlények, minden magasabb szintű megfontolástól mentesek. Tőlük jobb távol tartani magunkat.
Tehát, ha már megtörtént a „baj”, akkor legalább legyünk figyelmesek, és vegyük észre, hogy mire akar mutatni, min kell változtatni, mit kell feladni, és mi mit tudunk az ügy érdekében tenni.
Vállaljuk tetteinkért a felelősséget!
Dézsi Aranka mediátor, lélektréner
06703326136
Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!
