Ha nagyon biztos kapcsolatot akarsz, akkor egy halottat kellene szeretned. Ha egy elhunytat annyira szerettünk, és szeretünk, hogy nem engedjük el ( vagyis ragaszkodunk a múlthoz), akkor előbb utóbb félünk új kapcsolatot kialakítani, mert az bizonytalan. Bizonytalan, mert él.

Az élet semmi másról nem szól csak a bizonytalanságról, és a folyamatos változásról. Mert csak a halál biztos, onnan nincs visszaút. És, ha nem merünk elengedni, újra nyitottá válni, ha ragaszkodunk a szeretett halotthoz, akkor megengedjük magunknak azt a luxust, hogy ne merjünk élni.

Ugyanis ő már nem léphet félre, nem bánthat, nem néz más után, nincsenek konfliktusok, csak én tehetek bármit, én irányíthatok, és ezáltal teljes biztonságban tudhatom magam. Csak ezzel elérjük azt, hogy nem élünk. Csak nekünk van ráhatásunk annyiban, hogy másképp érezhetünk iránta, mást gondolhatunk róla.

Milyen önző már halottat szeretni, és nem elengedni, és ezáltal "uralni" a kettőnk helyzetét?! Ez nem életszerű hosszú távon, csupán menekülés az élet elől egy biztosnak vélt közegbe. Lehet, hogy biztosnak tűnik ez az állapot, de sosem tesz boldoggá.

Ha biztosnak hiszünk egy kapcsolatot, eltűnik az érdeklődés, meghal. Igaz, hogy a bizonytalanság magában hordozza a félelmet, hogy bármelyik pillanatban megváltozhat az életünk, de ettől izgalmas az ÉLET.

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/ 

Ha tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!