Szinte napra pontosan hét évet ültem azon, hogy megírjam nepáli utazási élményeimet. Fogalmam sincs, hogy miért nem egyből, de most jött el az ideje. Ugyanis, amikor mesélek róla pont úgy érzem magam, mintha tegnap lett volna az élmény.

Igyekszem majd hiteles fotókkal alátámasztani, de nehéz lesz, mert csak az az egy adathordozóm ment tönkre, amin a közel ezer kép volt. Egy pár maradt meg a gépemen…

Mondhatjuk véletlen, de az első sokk után úgy gondolom, hogy jelzés értékű.

Így is kapom a tanítást. Egy: minden itt van bennem, képek nélkül is tisztán emlékszem mindenre.

Kettő: nem szabad ragaszkodni, tehát tanít elengedni.

Több részletben fog összeállni a kép.

Úgy indult a történet, hogy egy összejövetelen megemlítettem a Reiki mesternek, hogy szívesen kimennék egyszer Nepálba, hiszen tudtam, hogy ő rendszeresen jár, és mégis jobb úgy, ha már van kint ismeretség.

Valószínű, hogy meghallotta, mert nagyságrendileg két év elteltével, egyik napon felhívott, hogy két hét múlva indul, ha gondolom, mehetek vele…

Derült égből villámcsapás!!!

Egyik, hogy már rég elfelejtettem, hogy említettem neki, nem volt napi szinten a fejemben. A másik, hogy olyan élethelyzetben voltam, ami anyagilag nem tette volna lehetővé az út megfinanszírozását.

( Ezt nagyon szépen fogalmaztam, de konkrétan egy vasam se volt, albérletben laktam, bedolgoztam valakinek éppen.)

A telefonbeszélgetés után azt se tudtam merre induljak el, mit csináljak. Kértem három nap gondolkodási időt… Nem tudtam mire lesz elég ez a három nap, de nem akartam egyből nem-et mondani. ( Ez lett volna a realitás.)

Kit érdekel a realitás, ha az ember lányának az álmáról van szó???

Mondanom se kell, hogy nem tudtam aludni, agyaltam, honnan lehetne pénzt szerezni. Azt éreztem, hogy mennem kell, és most. Senkivel nem osztottam meg a dilemmámat, nem akartam, hogy bárki befolyásoljon a döntésemben.

Addig morfondíroztam, míg eszembe jutott, hogy egy kedves ismerősöm egyszer tett nekem egy felajánlást, ami arról szólt, hogy, ha szeretnék valahova utazni, akkor ő segít.

Nos, erőt vettem magamon, felhívtam, hogy itt az idő. Beültem a kocsiba, elutaztam pár száz kilómétert, ahol volt, és elmondtam a helyzetemet. Nem volt veszíteni valóm…de másik esélyem se.

Úgy voltam vele, ha nem próbálom meg, sose tudom, mi lett volna, ha bátrabb vagyok.

Kezemben a pénzzel utaztam haza. ( Közben elgondolkoztam, hogy ebből közel egy évig tudnám fedezni az albérletemet, de nem, én Nepálba indulok…)

Örök hálám a támogatásért!

Még az autóból felhívtam a mestert, és mondtam, rendelheti a repülőjegyet.

Gondolhatod azt, hogy így könnyű…

De nem ennek van jelentősége, hanem annak, hogy ezt megteremtettem. Egyszer őszintén vágytam rá, kifejezésre juttattam, és megkaptam hozzá a segítséget, hogy megvalósuljon. Ezen lépések között azért évek teltek el!

Mi van, ha neked is működik? Mi van, ha neked másképp működik, másban támogatnak az álmaid megvalósításában? Mennyire könnyű lenne elhinni, hogy bármit létre tudunk hozni?

Egyedül az idő faktorral nem tudunk mit kezdeni, sürgetni. Pont akkor jön úgyis a megvalósulás, amikor megérünk a befogadásra.

Ezután maradt még egy bő hetem arra, hogy gondoskodjak a háromheti távollétem alatti teendőkről. Csekkek, halak, virágok stb.  Pluszban még jött egy lehetőség, hogy kibérelhetek egy helyet, ahol üzletet nyithatnék. Nyilván ebben a pár napban azt is lezongoráztam, letárgyaltam, összehoztam az illetékeseket, így abban a tudatban indultam el, hogy még munkahelyet is teremtettem magamnak.

Bele kerültem az áramlásba… Előtte csak forgolódtam, és nem láttam ki sanyarú helyzetem zárt vaskapuján.

Mélyen hiszem, hogy BÁRMIKOR lehetséges, hogy egyik pillanatról a másikra JOBBÁ fordulhat a sorsunk.

Hogy mi volt az indíttatáson Nepál felé?

Érdekelt a kultúra, a „szent helyek” kisugárzása, a tanítások, a felfedezés, és természetesen a buddhizmus magva.

Ennek ellenére sosem lettem a szó szoros értelmében buddhista, csupán azokat a tanításokat, ami nekem életszerű, és azonosulni tudtam vele, azt beépítettem az életembe. Pont ez tetszett ebben a vallásban, hogy meg hagyják ezt a szabadságot.

Nőnapkor indultam a nagy útra…

Dézsi Aranka lélektréner

06703326136

Aranylélek közösség

Aranylélek