" Hajnal 3-kor arra ébredtem, hogy rosszul vagyok. Szédülök, hallom a szívdobogásomat, ami össze-vissza zakatol, hányingerem van, félek, halálfélelmem van, megy a hasam, nem tudom abbahagyni a köhögést… pánikrohamom van...

Pedig azt hittem, hogy „normális” ember vagyok, és egészséges.

Tudat alatt annyira félek az egyedül léttől, a változástól, hogy ez éjszaka felerősödik bennem, és kitör. Utat keres magának. Hol köhögés, hol légszomj képében. Tudatosan nem gondoltam rá, de a lelkem szenved nagyon.

Csak ültem az ágy szélén, és nem tudtam mit csináljak.. Zenét kapcsoljak? Igyak egy pohár vizet? Ablakot nyitottam, és mély levegőket vettem.. Ez némileg segített.

Észnél kell maradnom, nem ájulhatok el!!!

Vagy felhívjak valakit? Ilyenkor? Kit? Barátnőmet? Testvéremet? Szüleimet? Vagy orvost hívjak? És mit mondok, hogy félelmeim vannak, és nem tudok aludni?

Barátnőmet hívtam… Felvette… Beszélgettünk egy keveset, és teljesen megnyugodtam.. Visszatértem a valóságba, ebből a félelmetes állapotból.

Becsuktam az ablakot, ittam egy pohár vizet, és visszaaludtam…

Ez volt a negyedik rohamom az elmúlt két évben. Nem hittem, hogy tényleg létezik a pánikroham, de megtanultam kezelni. Tudom, hogy akkor múlik el, ha beszélhetek valakivel telefonon, vagy felébresztem a mellettem alvót. Bárhogyan, csak térjek vissza a realitásba."

Így jöttem rá, hogy nekem a kiinduló pontja a pániknak, az egyedülléttől való félelem. Ez generálja a rosszulléteket, és ezért múlik el akkor, amikor kommunikálok valakivel, mert akkor legalább érzem a törődést.

Sajnos ez nem tudatos cselekedet, de az ok felismerésével már sokat tudtam javítani a rohamok mélységén…

Nem akartam orvoshoz menni, depresszió ellen gyógyszert szedni, más megoldást kerestem.

Esténként enyhe levendula, és citromfű teát iszogattam, ami segített elaludni, és lenyugtatta az idegrendszeremet. A komló, és az orbáncfű tea is megfelelő lett volna a szorongás ellen.

Napközben magnéziumot szedtem, elkezdtem mozogni, hogy azt a gőzt is kieresszem, amiről nincs is tudomásom. Igyekeztem minél több olyan tevékenységet végezni, ami örömet okoz.

Hajlandó lennék-e változtatni a nézőpontomon, hogy a rosszulléttel válthatok ki csak törődést? Mi lenne, ha mást választanék? Mi lenne, ha azt választanám, hogy az egészséggel keltem fel a figyelmet?

Mikor döntöttem el, hogy félnem kell? Mi van, ha a pánik is csak egy választás? Mi mást választanék most?

Nyilván pár kérdéstől nem várhattam tökéletes megoldást, de mi van, ha mégis?

Használtam, és működik. Talán kinyitottam azokat a zárt kamrákat a fejemben, ami a zárlatot, és a blokkot okozta, teret adva az új befogadására, és az energia áramlására.

Azzal, hogy kinyitottam pár ajtót, már nincs szükségem igazolásra, és felesleges játszmákra.

Ezekkel a technikákkal tudtam magamat kigyógyítani, és pár éve nincs is semmilyen tünetem.”

Ezt olvasva rémisztőnek hangzik az az állapot, hogy nem tudod magadat irányítani, viszont pozitív, hogy kisebb fokú rohamokat lehet öngyógyítani.

Természetesen van olyan élethelyzet, amikor orvoshoz kell fordulni, mert összetettebb a probléma, ez egyénenként eltérhet

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel! 

http://noivilag.hu/cikkek/panikroham-nem-ajulhatok-el-mi-valtja-ki-nalad