A mindennapos felismerések hogyan fejlesztik a lelket?!

Aranylélek


Manipulátorok, vagy gyógyítók?

Először is mit jelentenek ezek a fogalmak?

Manipulálni, avagy a saját cél érdekében befolyásolni más embereket rövid vagy hosszú távon.

manipuláció latin eredetű szó, "jelentése" kezelés, bánásmód. A manipuláció egyfajta befolyásolás, amelynek célja mások attitűdjének, a beállítódásának átformálása, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek és a kogníció megváltoztatása, átszervezése. ( Wikipédia )

Gyógyítás: mások javát szolgálni, átadni a tudást, elindítani az öngyógyító képességet a „betegnél”.

Cél a gyógyulás, a „beteg” a kapott energiáért, energiával (pénzzel, javakkal) fizet. Így maradhat fenn az egyensúly.

Ennyiből is érződik, hogy nagyon halvány a határ a két „gyógyító” ember között.

Amikor elindulunk a spirituális úton, akkor hajt a kíváncsiság, érdekesnek találjuk, hogy egyre több mindent megtudunk magunkról. Egyre több könyvet olvasunk, előadást hallgatunk. Ettől szélesedik a látókörünk.

Egy idő után már elkezdünk szelektálni, válogatni…Hiszen azt mondják, hogy érzésből válasszunk tanításokat, mestert.

Nos, ez igaz is. Viszont nagy rutin ( és néhány arcon csapás ) kell ahhoz, hogy valóban ki tudjuk szűrni az álmágusok, és a valós segítőket.

Én is jártam már az utca másik oldalán…Amikor a nagyon híres, elismert mestereket hallgattam, ittam a szavaikat, mindent elhittem…Mindaddig, amíg lementek gyarló emberbe, és elkezdték csapni a szelet, és ajánlatokat tenni. Nos, akkor rájöttem, hogy ők is „csak” emberek.

Onnantól kezdve mindent, és mindenkit fenntartással kezelek, és amit hallok, azt szeretem megtapasztalni, majd utána elhiszem.

A sors ennek ellenére mégis dobott egy újabb „mestert, atyaúristent”. Eljártam havonta kétszer a tanításokra. Eleinte csak figyeltem, és érzékeltem az energiát. Jött is az szépen.

Majd figyeltem az embereket, akik 8-10 éve járnak oda. Jelzem, ennyi idő alatt még mindig ugyanazzal a problémával küzdenek. Volt köztük pánikbeteg, aki utána kórházba került, volt a rossz házasságban élő, és nem is változott a helyzet. Többen lettek egészségesekből rákosak (ez nem vicc). Szóval ez már azt hiszem, hogy több, mint gyanús. Józan paraszti ésszel is.

Természetesen kiléptem a körből, mert nem hogy nem tudott adni, de a szlogen a következő volt: Aki nincs velem, az ellenem.

Azóta csak hallok a csoportról…már heti többször vannak foglalkozások, leginkább ugyanazokkal az emberekkel. Ja, persze nem ingyen. Ez nem szeretetotthon, valamiből fenn kell tartani a kissé felújításra szoruló albérletet, ahol magányosan éldegél. (Ez lenne a minta?)

Jelzem nincs baj azzal, ha van ellenszolgáltatás. Csak gyógyulás nincs. Beteggé válnak az emberek. Megtapsolják azt az anyukát, aki a külföldről hazalátogató lányával eltöltött idő helyett a foglalkozásra ment el. Mert ott kell lenni.

Mitől manipuláció?

Ha azt mondja valaki, hogy küldök egy illat energiáját a kezedbe, szagolj bele, mit érzel?! Ez igazság, létezik ilyen.

Ha azt mondja, küldök ibolya illatot, szagolj bele! Nos, ez manipuláció, mert az agyunk ibolyát akar, és fog érezni.

Sorolhatnék még példát, de a legszörnyűbb, hogy a benne lévők ezt nem látják, mert benne vannak.

Hogy miért írtam le ezeket? Hátha eljut olyan emberhez, aki látott már olyat, aki hallott már hasonlóról, és segítség lehet.

Nagyon nagy károkat tud okozni az adott személynél, és nem különben a családjánál. Hiszen a család csak annyit lát, hogy megváltozik az illető, elmaradozik, elfogult lesz, és mégsem javul a légkör. Nincs kézzelfogható eredmény.

Azt javasolnám a pároknak, hogy mindenképp menjenek el a kedvesükkel ilyen helyekre, és beszéljék meg a tapasztalásaikat, az érzéseiket, hátha ketten okosabbak lesznek, és kevesebb gazfickó tekerhet az ujja köré embereket.

Természetesen adni is kell a manipulátornak, hiszen azzal ragasztja oda az embereket, de hát láttunk már öltönyös csalókat is.

A legszomorúbb, hogy tanításért, feltöltődésért, iránymutatásért akkor megyünk el valahová, ha kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, problémánk van. Nos, ezt lehet kihasználni annak, aki akarja.

Mégis, honnan lehet valakiről megállapítani, hogy nem energiaragasztó, pénzleszívó?

Mondanám, hogy érzésből (csak rutinosoknak)…

Kevés tapasztalással azt érdemes nézni, hogy kik járnak a csoportba, hogyan alakul az életük, mit érzel az előadás alatt, hogyan reagál a főnök, ha nem tudsz menni, fix a csapat, vagy változnak az emberek..

Nézzük józanul! Ha egy terapeutához 8-10 éven keresztül, heti, havi rendszerességgel járunk, akkor két dolog lehetséges:

Egy: lusták vagyunk változtatni az életünkön, és sokkal könnyebb másra bízni a felelősséget.

Kettő: nem megfelelő a terapeuta, nem tud, vagy nem is akar a gyógyulás útjára rálökni, mert akkor hol a bevétel.

Lehet, hogy ezek kemény szavak, de mind tapasztalat.

Láttam olyat is, amikor hetente járt a hölgy családállításra…Minek???

Mikor épül be az ott átélt események? „TÚMÁCCS” Mindennek kell időt hagyni a beépülésre, a megértésre, hiszen a jó technikák így tudják kifejteni a hatásukat.

Ez pont olyan, mintha egy nap folyamatosan ennénk, és nem hagynánk időt a gyomornak megemészteni a táplálékot…

Remélem sikerült egy kicsit elgondolkoztatni, és ha kicsit jobban odafigyelsz, akkor kevesebb sérüléssel is megúszhatod.

Nagyon sok jó terapeuta, gyógyító, segítő létezik. Keresd, érezz rá, és ha valami nem oké, menj máshoz, mindaddig, amíg megtalálod azt az embert, aki abban tud segíteni, hogy rátalálj a saját öngyógyító utadra.

Dézsi Aranka lélektréner

06703326136

Aranylélek közösség

 

 

Alkotás, mint hasznos tevékenység?!

Gyerekkorunkban igyekeznek a szülők ezer féle tanfolyamra, foglalkozásra beíratni, hogy kiderüljön, vajon miben vagyunk jók, merre orientálódjunk?
Ritkán jön az létre, hogy megragadunk a hímző szakkörnél, mert annyira elvarázsol. Akit pedig igen, az egész életében azt művelheti…szerencsés.

Sokat hallom felnőttektől, hogy: „nekem nincs kreativitásom…én biztos nem tudnám megcsinálni…nem tudom, hogy miben vagyok jó…”

Pedig az alkotás ott van a mindennapjainkban. A főzésben, karácsonyfa díszítésben, falfestésben stb. 

Ezekhez a szakrális csakra megfelelő működése szükséges, ahol a kreatív energiáink megpihennek, vagy épp „dolgoznak”. Színe a narancssárga, amivel lehet egy kicsit erősíteni. Kicsit tovább menve ezen az energetikai láncon, a mű elkészítéséhez szükséges a szívcsakra nyitottsága is, hiszen milyen lenne egy szeretet nélkül elénekelt gyerekdal? A csúcspont pedig a koronacsakra átjárhatósága. 

Sok mű, írás, szobor készül úgy, hogy úgymond „isteni sugallatra”, vagyis vezetik az embert. Ezek a mesterművek már magasabb szintet képviselnek, és a legfőbb céljuk adni az emberiségnek. Szépséget, tudást, energiát, szeretetet.

Viszont amit érzékelek az, hogy nem kapnak elegendő elismerést, megbecsülést az alkotók, művészek, mi…hétköznapi emberek.

Mi kell még az alkotáshoz?

Elegendő idő-hiszen, amíg készül egy remekmű (egy vers, egy szobor, egy váza), addig nem tudunk mással foglalkozni. Azért nem, mert mérhetetlen ráhangolódást igényel.
Odafigyelést, mert ha kizökkentik az embert, akkor sok idő szükséges visszatalálni… Ez olyan, mint, amikor kerékcserém folyamán telefonhoz hívták a szerelőt, kizökkent, és elfelejtette meghúzni a csavarokat. Majdnem kigurult alólam a kerék, és az életembe is kerülhetett volna egy kizökkentés.

Nos, ez azért nem ilyen véresen komoly az alkotás megzavarásánál, de mégis van súlya. Elszállhat az ihlet. Közben nehéz a racionális életet kordában tartani. 

Vagyis végtelen megértő környezetre, támogató szerető családra van szükség az igazán nagy lélegzetvételű művek elkészítéséhez.

Rengeteg lemondás, félretett programok, fáradtság áll a háttérben mindaddig, amíg kész nem lesz egy alkotás. Legyen az szakácskönyv, gyufából épült palota, vagy fából készült szobor.

Ha lehetne, akkor lobbiznék az elismerésért, vagy pozitív visszajelzésekért. 

Azok a reakciók, amik esetleg a közösségi oldalon megjelennek, és negatívak, azok az emberek valószínű nem alkottak még igazán. Vagy létrehoztak valamit, és nem lett annyira sikeres, vagy bánják, hogy nem az ő fejükből pattant ki a szikra… Bármi igaz lehet.

Az biztos, hogy bármilyen alkotásról szól, mindig az embert kellene nézni mögötte, és addig értékelni, amíg él. 

Mert a haláluk után már egyből kelendőbb a portéka.
Sok embertől hallom, hogy meg kéne írni az életét….
Mégsem teszik. Miért? Nincs hozzá lelkesedés, kitartás? Vagy kishitűség, miatt, hogy kit érdekelne? Ebben mondjuk van valami, mert az emberek nagy részét csak a celebek élete érdekli. Azt hiszem az életből merített tapasztalat, tanulság jobban kelendő lehet.

Milyen más lenne az élet, ha felfedezné mindenki, hogy miben jó? Hogyan tudná előhozni a kreativitását? Vagyis szeretné azt a tevékenységet, amit művel…

A legnagyszerűbb érzés pedig, amikor rájövünk, hogy mi a mi utunk, milyen maradandót tudunk létrehozni ebben az életünkben….és még meg is tudunk belőle élni…
Ehhez kívánok sok sikert minden alkotónak, és azoknak, akik idáig csak játszottak a gondolattal, hogy belevágnak valamibe.

Dézsi Aranka lélektréner 
06703326136
Aranylélek közösség
Aranylélek

A mellékelt alkotó:

Veres Faragás

 

süti beállítások módosítása