Ment valaha is simán, fájdalom nélkül?

Kizárt dolog, mert akkor nem hívnák szakításnak, hanem édes, puha plüssmacinak.

Mi szakad ilyenkor? Miért fáj annyira?

Az emlékek, a szeretetszál, a testiség, az aura, a kötődések, a jövőbe vetett remény, a tervek… szóval minden szakad.

Mert vége, nincs tovább, dobtak, elengedtek, becsaptak, hintáztattak, mellőztek, nem tartottak fontosnak, nem értékeltek, és ennyi.

Kinek nehezebb feldolgozni az elválást?

Akit dobnak, ő biztosan a poklok poklát éli meg, hiszen egy derült égből villámcsapás az megégeti az ember lelkét.

Mit tegyünk ilyenkor? A legfontosabb, hogy soha, de tényleg SOHA ne tegyünk végérvényesnek tűnő kijelentéseket: „ nem kell nekem többet pasi, senkinek sem kellek, engem nem lehet szeretni, elegem van, csak ha a lábtörlőmön alszik, akkor engedek be bárkit is magamhoz stb. „

Mert ezekkel a mély fájdalomból született kijelentésekkel teremtjük a jövőnket, amikor esetleg már másképp gondoljuk, mert túl vagyunk az elengedésen gyászfolyamatán.

De akkor mit tegyünk? Sírjunk ki minden rossz érzést, mindaddig, amíg jön. Lehet magunkat sajnálni egy ideig, és menedéket kérni a barátnőnk vállán. Előfordulhat egy olyan nap is, amikor az összes megmaradt alkoholt, amit a hűtőben találunk, igyuk meg (na jó, csak mértékkel ! ). Utána kicsit megnyugodhatunk, hogy jobb ez így, majd újra tombolhatunk a hiánya miatt. Ezerszer elképzelhetjük, hogy mit írnánk neki, és ezer egyszer törölhetjük az üzenetet, mielőtt elküldenénk.

Elkerülhetetlen a hullámzás, de ne feledjük menet közben, hogy mi NŐK vagyunk, és nekünk nem illő pitizni egy férfinak, akinek nem kellünk! Ha esetleg ő meggondolja magát, akkor eldönthetjük, hogy meg tudjuk e bocsátani a csorbát.

Utána mozduljunk ki, menjünk el kirándulni, bulizni, mert egy negatív eseményt csupán pozitív élményekkel lehet befoltozni, és meggyógyítani.

És jön a „kedvenc” megtapasztalásom: legyünk türelmesek magunkhoz!

Adjuk meg a megfelelő időt magunknak a felépülésre, közben lehet az exünket utálni, szeretni, vágyakozni, haragudni rá, bármit lehet, mert ez mind a feldolgozás része.

Mi a legjobb kérdés ilyenkor? Milyen jobb jövő vár rám? Mi az, amire rávilágít ez a helyzet? Mi más lehetséges még? Hogy lehetne ez ennél is jobb?

Nézzünk rá azért a dobóra is, jelen esetben a hím egyedre!

Aki valami mondvacsinált ürügy, éretlenség, fejetlenség, felelősségvállalás hiánya, besokallás, kommunikációra képtelenség kapcsán inkább szakít velünk, mert az egyszerűbbnek tűnik.

Két pillanatra együtt érezve vele, neki sem lehet olyan könnyű, mert ilyen hozzáállással több jó nőt is kipöckölhet maga mellől, mert amíg nem változtat magán, addig mindegy mekkora melle van a nőnek, és hogy hívják. Tehát lehet neki nagyobb a feladata.

Együttérzés eddig tartott. Legyen az ő lehetősége!

Mindegy melyik táborba tartozol, most éppen a ló melyik végén ülsz, hiszen az életünk során elkerülhetetlen megtapasztalni mindkét oldalt.

Egyik oldal se sokkal jobb a másiknál, úgyhogy kitartás mindenkinek! Minden elmúlik egyszer! VILÁGBÉKE!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Ott lenni a cél előtt elgyengült lábakkal.

Ez olyan groteszk, hiszen pont a cél előtt kellene a legegyenesebben járnunk, a legtöbb energiával rendelkeznünk, és valahogy sok esetben még sincs így.

Lehet, hogy túl hosszú, és fárasztó volt az út a megvalósulásig?

Nézzünk egy példát. Nagyon vágysz már arra, hogy normális, boldog párkapcsolatban élj, rengeteg időt eltöltesz várakozással, önfejlesztéssel, bizakodással, türelemmel, és egyszer csak rátalálsz a nagy Ő-re. Jól érzed magad vele, a megérzésed azt sugallja ő az, akire vártál, szereted, és mi történik a valóságban, az elmédben?

Mi van, ha mégse ő az, ha újra csalódnod kell, ha nem leszel neki elég jó, ha annyira akarod, hogy jól működjön, hogy pont attól rontod el, és még sorolhatnám.

Hogyan lehetne ezt jól, vagy jobban csinálni? Hogy csak úgy hagynád magadat, hogy megtörténjenek a dolgok veled, hogy ne akarj mindent előre tudni, és irányítani?

Egyszerű válaszom az lenne, hogy csak hallgass a megérzésedre, és a szerint cselekedj! Csak ez annyira egyszerű tanács, hogy pont azért sokan nem tudják megcsinálni, mert nem hiszik el, hogy ez így működik.

Ha racionális vizekre evezünk, akkor látjuk a fenti példából, hogy a szívünk érzi, végre helyére kerülhet az életünk, megkaphatjuk, amiről annyit álmodoztunk. Ettől a szív szárnyal, és képes a pozitív teremtésre, alkotásra. „…alig hitted, hogy egyszer ez is eljöhet még…” (Ákos)

A megingás ebben az esetben a miatt a nagyon okos kis agyunk miatt lehetséges, aki elbizonytalaníthat, mert a beégett negatív mintákat felnagyítja, és kivetíti. Pont azért, hogy félelmet keltsen bennünk.

Természetesen az egészséges kételkedésnek mindig jelentős szerepe van az életünkben, mert ha nem kételkednénk, és mindent elhinnénk, amit hallunk, akkor nem lenne egyéniségünk, csak birka üzemmódban léteznénk.

Tehát kell a megfontoltság, csak érezzünk rá, hol van az a határ, ami már nem jó nekünk, ami már akadályozhatja a boldogulásunkat. Mert, ha ezt észrevesszük, akkor meg tudjuk hozni a racionális döntést, hogy a szívünkre hallgatunk.

És amit szívből teszünk az épít bennünket, és belső megelégedést okozhat. 

Ugye milyen ellentmondásba tudunk néha kerülni saját magunkkal?

De ha volt egy célunk, egy álmunk, és beletettünk minden energiát abba, hogy megvalósuljon, mind fizikailag, mind lelkileg, akkor mi lenne, ha elhinnénk, hogy jár nekünk a megvalósulás?

Mindannyian megérdemeljük a boldogságot, és alapvetően nem szenvedni, és csak várni jöttünk erre a Földre.

Tehát, ha beért az idő, és a beteljesedés küszöbén állsz, akkor lépj bátran előre, és élvezd a munkád gyümölcsét!!!

"….Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt.

Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt…” (Edda)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/amikor-mar-csak-centik-valasztanak-el-celodtol-letezhet-hogy-almod-valora-valik

A türelem csupán ÖNÁMÍTÁS.

A valóságban megmagyarázzuk magunkkal, hogy most miért kell szenvedni, és várni.

Elhitetjük az elménkkel, hogy még nincs itt az ideje.

Spirituális tanokkal alátámasztjuk, hogy majd, ha eljön a megfelelő pillanat, amikor minden csillag úgy áll, és az Univerzum, Jóisten, akárki is úgy akarja…. Majd akkor jön el a mi időnk!!!!!!!!!????

Addig tűrjünk, viseljük, éljük túl a mindennapokat…….

Mi van, ha MOST akarunk JÓL lenni, és nem majd!

Nem túlélni, várni kell, hanem ÉLNI, MEGÉLNI minden pillanatot MOST!!!

Mert mi van, ha nem lesz következő pillanat?

Attól nem válunk szentté, hogy türelmesek voltunk, maximum elidőzünk mondvacsinált magyarázatok mögé bújva!

ÉLJ MOST!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Nézzünk egy „nagylányt”, és egy „nagyfiút”, akik elvileg szeretnének összeköltözni. Vagy legalább az egyikőjük biztosan.

Kit nevezek én nagylánynak, és nagyfiúnak? Akik már kipróbálták azt, hogy milyen együtt élni valakivel, túl vannak egy pár csalódáson, és végtelen óvatos üzemmódba kapcsoltak, nehogy megint  rossz lóra tegyenek.

Felmerül néhány alap kérdés.

Mennyi idő „járás” után költözzön össze a párocska? Egy hét, egy hónap, egy év? Van erre vajon szabály, vagy elfogadható szokás? Kizárt dolog, hiszen amíg 20 évesen belefér néhány év próbálkozás is az összeköltözés előtt, addig ez 30 illetve 40 plusszosan már kétséges.

Minél idősebb a pár, annál jobban tudniuk kellene, hogy mit szeretnének. Akarnak e közös családot, gyereket, életet. Mert, ha nem, mert valamelyik fél annyira megszokta már az egyedüllétet, azt, hogy nincs elszámolni valója senki felé, azt csinál, amit akar, vagy esetleg még a meleg mamahotelben lakik, hogy ezt semmi pénzért nem adná fel, akkor illő jelezni.

Ha ez így van, de akkor kőszinglik tessék szólni a reménykedő, tervezgető párotoknak!

Ha pedig mindkét fél szeretné megpróbálni az együttélést, akkor hajrá! Nem kell hónapokat várni, mert nincs mire! Nem véletlen a közmondás, hogy „lakva imerkszik meg az ember”. Valóban!

Milyen szép, és cuki kapcsolat lehet az, ahol csak az ember a jó oldalát adja, mert csak randizgatások vannak.

Nincs koszos zokni, reggeli bozontos hajszerkezet. Nem kell vacsorát főzni, nem kell megszervezni, összehangolni a teendőket, nem kell megosztani a feladatokat, és nem kell kínos pénzügyi, csekkbefizetős tranzakciókról beszélgetni. Milyen könnyed, nem? Semmi lehetőség egy jó kis nézeteltérésre!!! Így sokáig fenn lehet tartani egy kapcsolatot, de minek?

Nem arról szól két ember együttléte, hogy egy mini közösséget alkotnak? Egy szeretet közösséget! Azért, mert társas lények vagyunk, és akár még családot is alapíthat két felnőtt ember. Ha nem ez lenne a természetes, akkor már rég kihalt volna az emberiség, és nem lenne, aki most írja ezt a blogot, és olvasó se lenne…

Olyan közösséget létrehozni, amiben mindenki megtarthatja a szabadságát. Hogy ez nem lehet? Ez abszúrd?

Egy összeköltözés nem egyenlő a birtoklással. Hanem a két ÉN-ből MI lesz!

Vagyis nem egy joghurtot kell a boltban venni, hanem kettőt, és nyilván ennek következményei vannak. Mert meg kell tanulni egymást, hogy ki mit szeret, és azt hogyan?!

Miért ne lehetne ebből súrlódás? A csiszolódáshoz idő, és együttlét szükséges. Cserébe átélhetjük azt az érzést, hogy van olyan ember, akinek fontosak vagyunk, aki szeret bennünket, aki figyel ránk, akinek fontos a véleményünk, aki tervez velünk, akinek a szuszogása nélkül nem tudunk elaludni, és természetesen ez viszont is igaz.

Hogyan osszuk be az időnket, hogy jusson mindenre, magunkra, kettőnkre, munkára, családra? Ez csupán szervezés kérdése, illetve megbeszélésé. Miért kellene feladni a hobbinkat, és mindent, ami eddig jellemzett bennünket?

Természetesen lesznek olyan programok, amik elmaradnak, mert eddig csak azért végeztük, mert jó pótcselekvés volt, és lesznek újak, amiket közösen végzünk. Némi átalakulásra szükség lesz, de nem önfeladásra.

Az együttélés legfontosabb alappillére, hogy megbeszéljük a dolgainkat.

Hogyan osszuk be a pénzünket? Külön kasszán legyünk, vagy közös minden? Ki legyen a pénzügyminiszter otthon? Hova vezet, ha mindenki annyit költ amennyit akar? Hogy lehet akkor előre jutni, félrerakni? Mi van, ha mindketten ugyanannyit raknak egy közös kasszába a rezsire, a többi szabadon választott? Mi van, ha anyuka lesz a nőből, és nem tud annyit keresni, mint előtte? Meg lehet ebben egyezni, rugalmasan kezelni? Nem olyan ördöngős feladat!

Mindent meg kell akkor beszélni?

Nem! Viszont nehezen elképzelhető úgy az élet, hogy együtt van két ember, és azt se tudják egymásról, hogy mikor járnak dolgozni, és meddig. Vagy ki veszi meg a reggeli alapanyagait, mikor látogatják meg a szülőket, hova mennek nyaralni, mikor akarnak gyereket stb …

Közösen döntsünk?

A szingli életben erre nem volt szükség, nem szólt bele senki az életünkbe, de biztos, hogy jó érzés hosszú távon mindenről egyedül dönteni? Hogy senki nem bólint rá a tervedre, hogy jó lesz ez, hogy senki nem támogat, hogy senki nem gondolkodik veled közösen? Hogy soha nem kapsz egy elismerő visszajelzést?

Egy meg egy az nem egyenlő kettővel! Sokkal több, mert a szinergikus hatás által lehetőség van egymás inspirálására. Sokkal hatékonyabb együtt két ember, mint külön-külön, mert együtt az energiák is összeadódnak. A gyógynövények hatása is egymástól megnő, és intenzívebb a hatása, mint külön, egyesével.

Bármerről közelítjük a témát, a saját szabályaitokat ti fogjátok létrehozni, a meglévő tapasztalataitokból merítve, attitűdötökből kiindulva, elvárásaitokból felépítve, és közösen megegyezve.

Mielőtt megtörténne az összeköltözés három fontos feladatunk van:

·         megbocsátani magunknak, és az előző partnereinknek a rosszul elsült együttlétért

·         megbékélni magunkkal a jelenben, elfogadni, hogy türelmünk édes gyümölcsöt terem

·         bizalommal tekinteni a jövőbe, felvállalni a kockázatot a boldog közös életért

Ha ez megvan, és szeretitek egymást tapasztalt nagylányok, és nagyfiúk, akkor merjetek belevágni az ÉLETBE!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Volt már olyan érzésed titokban, hogy valami nagyot, maradandót szeretnél alkotni?

Akár írni egy könyvet, feltalálni valamit, több embernek átadni a tudásodat, vagy akár „csak” megteremteni a boldog család állapotát, bármit…

Arról álmodozva, hogy emberi ittléted során letettél valamit az asztalra, volt értelme az életednek.

Bár nemrég azt olvastam, ha ültetsz egy fát, akkor már volt értelme az életednek!

Lehet, hogy tudod már miben vagy jó, és mi az, amiben alkotni szeretnél, de lehet, hogy még keresgélsz. Bármelyik fázisodban vagy, mindenképp meg kell hoznod, az elhatározást, hogy mit szeretnél, úgy igazán, szívből. Hogyan tudod elképzelni a mindennapjaidat?

És most nem rózsaszín lufik kergetésére gondolok, meg a körülményeink, meg stb. , hanem azokra a vágyakra, amit talán még senkinek nem merted elmondani, amiről lefekvés előtt álmodozol.

Nem csak a gazdagság, az anyagi jóllét villanhat be képzeletedbe, hanem azok a tevékenységek, amik közben ki tudsz kapcsolni, jól érzed magad, és feltöltenek.

Most lehet a hobbid, a szabadidős tevékenységed jut eszedbe, az nem baj. Mi van akkor, ha nem korlátozod le magad, és elhiszed, hogy a hobbidért is pénzt kaphatsz? Hogy lehetséges ez? Először is megpróbálod elhinni, elkezded elhinni, hogy ez lehetséges. Vagy mi más lehetséges még, amire nem is gondoltál, vagy nem mertél gondolni? Hogy nézne ki a mindennapod, ha olyan tevékenységet folytatnál, amit szeretsz, és közben megélsz belőle bőségesen?

Játssz el a gondolattal, és éld át az érzést, mert a kivetített képek, és a mellé kapcsolt érzelmek EGYÜTT képesek teremteni.

Természetesen végtelen türelmesnek, kitartónak kell lenned, mert az álmok megvalósítása, földi síkra való lehozatalához idő, megfelelő élethelyzet, és befogadó képességre van szükség.

Ide kapcsolódva eszembe jutott az egyik kedvenc filmem: Az utolsó szamuráj, abban mondta a főhős: „ Addig is teszem, ami a dolgom, és majd kiderül mi a sorsom.” Ez akkor hangzott el, amikor többszörös ellenséggel szemben se adták fel a harcot, hanem küzdöttek, pedig sokkal egyszerűbbnek tűnt volna feladni magukat, és behódolni.

Kiemelném a legnagyobbat, legveszélyesebbet, legpusztítóbbat: önbizalomhiány.

Amikor nagyon vágyunk valamire, és belül érezzük is, hogy a mi utunk, de nem merünk lépni, mert mi van, ha…

Ha nem sikerül, ha megszólnak, ha hülyének néznek, ha nem tudom összeegyeztetni a családdal, ha irigyeket szerzek, ha mégse vagok elég jó, ha nem vagyok kitartó, ha közbejön valami, ha ha ha ha…

Rengeteg kifogás, és ellenérv, ami természetesen az egó játéka, és mindez miért? Hogy elbizonytalanítson az álmunk, a valódi énünk megnyilvánulásától. Hogy nézne ki a világ, ahol csak önmegvalósító emberek élnének? Ez nem egyenlő a karrierista életfelfogással, hanem csupán annyi, hogy mindenki jól érezné magát az önállóan felvállalt szerepében. Mindegy, hogy apa, kőműves, igazgató, jósnő, utcaseprő. Fantasy. 

Mert azt ne felejtsük el, hogy a sikert, a beteljesedett életet nem adják ingyen! Ahhoz néha meg kell tenni olyan lépéseket, ami már a komfortzónán kívül esik. Például, amikor már többször megtapasztaltad, hogy beleteszel valamibe sok munkát, ötletelsz, és a gyümölcsöt más aratja le, akkor egy következő megbízás előtt hogy cselekszel?

Elhiszed, hogy most másképp lesz, most rendes emberekkel dolgozol, és lapulsz, miközben várod a csodát… Vagy átlépsz egy küszöböt, bevállalsz kockázatot, és leszerződsz. Nem csak szóban, papíron is. És láss csodát, a másik fél is ezt teljesen normálisnak tartja… Mi van, ha kipróbálod?

Ugyanazt csinálni, és más eredményt várni… Nem működik.

Igen lehet a homlokot csapkodni, hogy ezt eddig is megtehetted volna az életedben, de egyszer megérhetsz rá. Innentől kezdve minden hasonló helyzetben tudod alkalmazni a megszerzett erődet, mert van rá emlékmintád.

Ilyen egyszerűen működünk, persze, ha működtetjük magunkat.

Több ellenséget nem is említenék, ami akadályozhatja az önmegvalósításodat, mert bármelyiket boncolgatnám, mindegyik az önértékelésre vezethető vissza.

Gondold végig mi a jó neked!

Mert ez az egy dolog számít a te életedben!

Álmodj, ébredj, cselekedj, és valóságot teremtesz!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/alombol-valosag

Édes ölelések, és csókok nélkül? Izgatott várakozások, gyomorremegések nélkül? Felejthetetlen összebújások, és kitárulkozások nélkül? Aggódás, és folyamatos vágyódások nélkül? Milyen lenne anélkül, hogy nem agyalhatnánk folyamatosan, hogy szeret-e, hogy érzi-e a másik, hogy szeretem? Hogyan tudnánk rózsaszín köd nélkül létezni, ami mindent megszépít? Milyen lenne „jóreggelt” és „jóéjt” puszik nélkül? Milyen lenne, ha nem veszíthetnénk el az eszünket soha, ha nem lehetnénk szétszórtak? Mi lenne, ha nem izgulhatnánk minden találkozó előtt? Milyen érzés lenne, ha nem akarnánk minden percben táncra kelni, és dalra fakadni? Mi történne, ha nem kiálthatnánk bele a nagyvilágba, hogy : igen, itt vagyunk? Milyen lenne, ha nem akarnánk a csillagot is lehozni az égről, ha szeretnénk megváltani azonnal a világot? Mi lenne a reménykeltő tervezgetések nélkül? Hova lenne az élet értelme, ha nem szerethetnénk, és nem szeretnének viszont? Milyen is lenne buja együttlétek nélkül? Milyen lenne úgy élni, hogy ne láthassuk az élet napos oldalát? MI LENNE VELÜNK SZERELEM NÉLKÜL?

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!