Hogyan telik a nyár a szingliknek? Azt boncolgatnám ki lejjebb részletesen, akik olyan szingli életmódot folytatnak, hogy nem szándékosan választották ezt a helyzetet, hanem tudattalanul.

Mert mindig mi választunk,és ezzel az örök érvényű igazsággal nem mennék szembe. Vagy tudatosan választunk (tehát én így akarom, és kész), vagy tudattalanul (igazából másra vágyom, de mégse úgy cselekszem, ami a céljaim felé vinne).

Többen a B középbe tartozunk, aki nem akar egyedül élni, de még nem tart a boldog párkapcsolati intézmény ajtajában.

Kicsit forszíroznám még a szingli fogalmát, mert nekem kevés magyarázat, amit a neten találtam, hogy egyedülálló.

Fentiekben említettem, hogy van az a réteg, aki már annyit csalódott, sérült, besokallt, megszokta az egyedüllétet, hogy úgy dönt nem is akar kapcsolatot, mert annak nincs jó íze .Természetesen ezzel a döntéssel lemond a további családalapításról, a közös élményekről, az időskori egymás támaszáról stb. Fiatalon ez még jó bulinak is tűnhet, mert élheti az ember a saját egós életét, nem kell alkalmazkodni senkihez, azt csinálhat, amit akar, nem szól bele senki, tarthat egy-két szeretőt,akikkel  összejár szexelni, és ennyi.

Rövidebb időintervallumra ezt választani még izgalmas is lehet, nincs benne felelősségvállalás. Látok olyan csődöröket,akik ezt választották, és remekül érzik magukat benne, több szálon is futnak az események, mindig másik nőt tudnak ágyba vinni. De mi lesz 10 év múlva? Biztos vagyok benne, hogy ezt egész életre tartó formának választani elég beteges. Többek között azért, mert nincs benne semmi emberi, szociális érzékenység romboló, és öregen, magányosan meghalni kellemetlen lehet. Annál már csak az a rosszabb, hogy ha rájön az ember, hogy ezt elbaltázta,és nincs lehetősége újra játszani a szerepet.

Nézzük mi van azokkal a szinglikkel, akik párkapcsolatot akarnak, és ez az állapot minden reményeik szerint csak ideiglenes állapotként kezelik. Ide sorolom magamat is. Tegnap este arra jöttem rá, hogy ennek a helyzetnek is vannak fokozatai.

Megfigyeltem, hogy kik vesznek körül, milyen nyári programokat tudok velük tölteni?!

Van-klasszikus értelemben vett-családos barátom, aki mindennapját a gyereknevelés, és az anyuka szerep megélése tesz ki. Nekem szimpatikus módon foglalkoztatja, fejleszti a szünidős gyerekeket, Szingliként jó látni, hogy még élő fogalom a család. Közös nyári programok barátnősen nehezen képzelhetők el, de félnapos kiruccanós, fürdőzős program, ahol meghallgatásra, és együttérzésre találok a párkeresés kereszttüzében, maximálisan működőképes. Négy gyerek láttán elég nagy a kontraszt az én életemhez képest.

Van olyan barátom, aki szintén egyedülálló, de nem teljesen, mert van két csodálatos gyermeke. Ők ugyan nem pótolják a társat, de adhatnak olyan töltést, szeretetet, ami nagyban hozzásegíti az embert, hogy ne érezze magát egyedül. Van kinek köszönni, ha hazamegy, főzni, összebújni, nevetgélni, közös programokat szervezni, ami mind olyan dolog, ami építő hatású a léleknek. Vele könnyebben megoldható, hogy elutazunk nyaralni, és közösen tudunk szüttyögni a társtalanság maró érzéséről. Na nem közös érfelvágásra gondoltam, mert erőt, és biztatást is tudunk egymásnak adni:)

Van olyan barátom, aki nemrég még erősítette a szinglik táborát, de mára már kilépett, itt hagyott bennünket, és átpártolt a boldog kapcsolatban élőkhöz:) Na ez érdekes érzést kelthet abban, aki még továbbra is free. Mert vagy irigységet generál ( sajnos nem légből kapott a gondolat), amiért ő megtalálta a társát, vagy végtelen örömöt, hogy most már én következem. Nekem klassz látni, hogy a több éves önfejlesztés, közös sírás, egymás támogatása, magányos hétvégékre pótcselekvések szervezése nem volt hiábavaló. A nyári programba úgy kapcsolódhat bele egy szingli életébe egy ifjú pár, mint én is tettem, hogy elmegyek velük házibuliba, strandra, mert ez elősegítheti az ismerkedést. Szóval csapódok. Nem mondom, hogy minden pillanata örömteli, és több pár láttán a buliba nem erősödik fel az egyedüllét érzése /és amikor észre veszed, hogy körülötted mindenki egy tíz évvel fiatalabb/, de van az az alkohol mennyiség, és poénözön, ami ezt tudja feledtetni:)

Közeli ismerősöm is megtalálta azt a férfit, akivel jól van, kiegyensúlyozott, és tervezhetik a közös jövőt. Vele is jókat lehetett nyummogni, amikor egyedül volt, és közösen próbáltuk elütni a szabad időt. De szerencsére ennek vége. Velük is szívesen elmegyek egy kirándulásra, hiszen a szeretet megvan, és együtt éreznek irányomban. Szóval csapódok.

Másik barátom is harmonikus kapcsolatban él, gyönyörű kis gyermekük van, ahol szintén őszinte befogadásra találhatok, és töménytelen szeretetre a gyermek által. "Bébiszitterkedhetek" néha, ha romantikáznak, és kiélhetem magam a gyereknevelésben arra a pár órára. Így 40 pluszosan ez nagyon szívmelengető, és legalább annyira szívfacsaró ebben az élethelyzetben /gyerekmentesen/. Szóval csapódok.

Itt van még a csodálatos társkereső oldal, ahol a képzelt barátaimmal levelezhetek, és megmérettethetem magam a húspiacon. Azért a nyárból erre sok időt nem érdemes fecsérelni.:)

Ha jobban belegondolok nem is vagyok egyedül, mert vannak körülöttem emberek, barátok, szeretteim !!!

De az igazi szingliség nagyon alattomos, a legfájóbb részei külön megszokott időpontokban törnek fel, és sikeresen lerombolják az aznapi felépített eseményeket. Ilyen az este, amikor olyan jól esne odabújni valakihez, akinek hallgathatnád az esti meséjét, aki átölelne , a többiről már nem is beszélve...

Illetve a hétvégék még facsaróak, mert, ha nincs olyan program szervezve, ahová csapódhatsz, akkor azt valamivel ki kell tölteni. Mondjuk erre a rutinos szinglik rengeteg elfoglaltságot ki tudnak találni. Például filmnézés, írás, olvasás, kertészkedés, főzés, takarítás, gyöngyfűzés, vasalás, autómosás, sport stb. Ugye milyen felemelő?:) 

És itt még nincs vége, tudom fokozni!

Ma reggel jöttem rá valamire, miközben a pékségbe mentem a tiltott listán lévő szénhidrát adagomért. Többi blogomból kiderülhet, hogy sokat dolgoztam azon, hogy elengedjek dolgokat, személyeket az életemből. Most hasított belém, hogy az eltávozott szerelmemet is végleg elengedtem, mert már nagyon hátráltatott az életem folyásában. Tehát most még egyedülállóként belé / emlékébe, veszteségérzetbe / sem tudok kapaszkodni, nincs tovább az életemben. Furcsa érzés, mert idáig legalább tudtam magamat sajnálni, és szerencsétlenül érezni, és most ez sincs, mert elengedtem.

Ez hosszútávon mindenképp pozitív változásokat generál az életemben, de ebben az átmeneti időszakban, így frissen elég érdekes. Mert űr keletkezett, amivel persze megteremtettem a helyet az újnak. Hozzá kell szokni :)

Igazán szinglinek lenni nem csak azt jelenti, hogy nincs társad, múltbéli ragaszkodásaid, de a környezetedben te vagy az egyedüli, akinek még gyereke sincs. Ütős volt ez a sajtos croissant a kakaós tejjel, megártott...:)

Persze ez csak egy pillanatnyi állapot, mert minden változik!

Összességében szingliként a nyár ugyanolyan kegyetlen, és lehetőségekkel teli, mint bármely másik évszak.

Viszont ha teljes hittel, nyitottsággal hajlandó vagy kimozdulni, ismerkedni, nem bezárkózni, akarni a változást, csinosnak lenni, akkor van esély arra, hogy ne te legyél az utolsó, aki a baráti körödből szingli marad!

Hajrá csajok!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!