Szauna szeánsz

Mennyire jó az, amikor van időd megfigyelni magadat, és amikor ezen már túl vagy, akkor másokat is?! Amikor nem kell nézned az órát, hogy mennyi időt tölthetsz el pihenéssel, szaunázással…

Volt szerencsém most ezt megélni, és nem tudom önmagamat meghazudtolni, és akarva akaratlanul figyeltem az embereket szaunázás közben. Jelzem előre, ez nem egy alkalmas megfigyelés, hanem több napos, tehát már statisztikai alapokra épülJ

Cuki kis szociográfiai környezet alakult ki a nyaralóövezet szauna fülkéjében.

Volt a megrögzött szaunázó, aki az előírásoknak megfelelően egyenes háttal, csöndben, lótuszülésben tűrte a forróságot. Bár lehet, hogy a lábai már rég görcsben voltak, de nem mutathatta ki gyengeségét, férfi lévén. (Ez nem csak a szaunában ülő férfiakra lehet érvényes.)

Voltak a fecsegő poszáták, akiknek nem bírt két percre sem beállni a szájuk, mindent meg kellett beszélni, ami egyébként mást egyáltalán nem érdekel. Ezt a magatartást otthon is tapasztalom, ahol leginkább a város pletykái fakadnak, és egyéb politikai vélemények. Jelzem, én lazulnék…

Volt az agresszív, aki szerint neki egyedül kellene egy 20 személyes szaunában pihenni, és ha bárki a közelében van, azt már fenyegetésnek veszi. Természetesen közben okos is, mert a fürdőmestert kérte számon, hogy rendesen kiszellőztetett e egy szeánsz után. A jelenlétében nem „mertem” használni a finom kis virágos illóolajomat, mert nem szerettem volna a kályhához szorítva érezni magam.

Volt a magamutogatós bácsi. Ausztriában lévén teljesen normális, és elfogadott a meztelen szaunázás. Ő egy kicsit másképp értelmezte ezt a lehetőséget. Kis törölközőjét maga köré tekerve többször előadta a tárogatótJ Figyelve a reakciókat közben. No persze az is előfordult, hogy kifelé menet „véletlenül” leesett ez a fránya törölköző, nem kímélve senkit a látványtól. Miközben barátnőmmel egymást néztük, vagy épp igyekeztünk másfelé tekintgetni, azon gondolkoztunk, hogy meddig hajlandó elmenni a bácsi. Szerencsére csak magával foglalkozott (ezt értsd szó szerint), és velünk nem tudott. Próbált beszélgetést kezdeményezni, de falakba ütközött. 

Volt az okos, aki barátságosan közölte, hogy szauna után mit, és milyen sorrendben kell csinálni. Zuhany után a merülés, stb. Arra nem figyelt oda, hogy igazából nem kérdeztük őt. Nem mindegy egy idegennek, hogy én miként szoktam? Természetesen csak jó szándékból tette biztosan, és köszönöm, hogy vannak, akik figyelnek az én szokásaimraJ

Voltak a csendben tűrők, akik próbálták élvezni a hely adta lehetőségeket, és viselni a környezet fordulatos hatásait.

Voltak a családosok, akik pici babával, gyerekekkel érkeztek, és igyekeztek kihasználni mindent, ami élmény lehet a csöppök számára. Nyilván egy kisgyermektől nem elvárható, hogy csöndben, és elmélyülve élje át ezeket a pillanatokat.

No, és a szaunamester! A fehér nacis, macho jellegű, „jópasivagyok” tudattal rendelkező hímtag. Ő vezette le a szauna szeánszokat, akkurátus, és fölényes viselkedésével igen messze állt a barátságostól. A pihenni vágyók csak az ő harsány hangát hallhatták, mindent megtudtunk róla, azt is, amit nem akartunk. Szóljon mellette, hogy fegyelmezetten tudta terelni az embereket hol ki a szaunából, hol be.

Nyaralásunk utolsó napjaiban a sok túrázás után igényünk lett volna egy jó masszázsra. Egyből beugrott, hogy ki lehet itt a masszőr, természetesen a jampi fürdőmester… Arra gondoltunk, hogy a kényeztetésünk fontossága érdekében, becsukott szemmel figyelmen kívül tudjuk hagyni az embert. A sors akarata viszont ezt felülírta, mert olyan horror összeget mondott egy óra maszira, hogy én, mint gyakorlott masszőr dobtam egy hátast. (négy tagú családot már 60ezer forintért meg is masszírozott volna) Szóval nem kellett „megerőszakolni” magunkatJ

És voltunk a szaunázó közösségben mi. A csöndben pihenők, a jól levők, a figyelmesek, a feltöltődők, és a „tökéletesek” J

Azért volt érdekes ezt így megtapasztalni, és meglátni, mert sokfelől érkeztünk, és ez a vegyes közeg bárhol előfordulhat, munkahelyen, táborban, terápiákon, buliban, bárhol.

Természetesen ezen ember típusokon kívül még létezik jócskán, de a cél a különbözőség megfigyelése volt.

Arra mutatott rá, hogy mennyire különbözőek vagyunk, és mégis mindannyian egy cél miatt létezünk, hogy boldogok legyünk, kikapcsolódhassunk, feltöltődhessünk, és ezt annyi féle módon tudjuk művelni. Egymást eltiporva, nem figyelembe véve, vagy empatikus módon, kinek milyen eszköztára van.

Ami a legnagyobb felismerés számomra, több önismereti fejlesztést végezve magamon, hogy ezek a tulajdonságok, viselkedések, amit észreveszek másokon, és esetleg zavar, azok hol jelentkeznek az én életemben?

Miben vagyok szabálykövető? Túlbeszélő? Milyen helyzetben vagyok agresszív (passzív, vagy aktív)? Miben vagyok magamutogató? Mikor okoskodom, és mikor tűrök csak csendben? Mikor nem vagyok tekintettel másokra, és mikor igen? Miben vagyok fölényes, és mikor csak követő?

Pedig én csak szaunázni akartam…J

 

 Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!