Nyerni akarok!
A meggazdagodás lehetőségei között ( a kemény munka, vállalkozás után ) ott szerepel a sok pénzt nyerek esélye is. Ahogy körbenézek az ismerőseim között, és a lottózók kígyózó sorait tekintve, ezzel nem vagyok egyedül.
Nekem úgy tűnik, hogy manapság az is kísérti a szerencsét, akinek egyébként van mit a tejbe aprítani. Van olyan barátom, aki hetente több tízezer forintot költ el lottóra a többmilliárdos nyeremény reményében. Ezért a kisebb nyereményeket fel sem veszi, vagy elajándékozza. Aki a kicsit nem becsüli...
Egyik vendégem mesélte a múlt héten, hogy nyert sorsjegyen 18.000 Ft-ot, és úgy örült! Szerencsésnek lenni kiváltságos érzéssel tölthet el!
Érzésem szerint egyre többen kaparnak, ikszelnek, karikáznak, mixelnek a jobb jövő reményében. Eközben, a Szerencsejáték Zrt. adózott eredménye három év alatt nagyságrendileg megduplázódott. Ha pontos adatot akarsz látni az oldalukon a hivatalos jelentésben megtalálod. Valamit csak jól csinálnak!
Miért alakult ez így? Miért hiszünk, bízunk, reménykedünk, imádkozunk egyre többen, hétről hétre? Igen azért, mert egyre többen szükségünk lenne olyan bevételre, amivel be lehetne tömni a felgyülemlett lyukakat, vagy csak el lehetne tapsolni a pénzt, vagy bármi.
Nyilván ide tartozom én is, és néha napján veszek kaparós sorsjegyet. A lottóban nem hiszek, túl kicsi az esély, és a technika adott ahhoz, hogy kiszámítható legyen. Nagytatám közel negyven évig lottózott, nem lett belőle thaiföldi nyaraló, de még balatoni se.
Szóval én kaparok. De nem ám csak úgy, hanem megérzésből, amikor jön az ihlet, hogy most kell! A választás is külön szertartás, mindig az első gondolat a jó, hogy melyik sorsjegyet vegyem. Most bal kézzel vagy jobbal húzzak? Postán vagy lottózóba vásároljak? A szerencsehozó érmémmel kaparjam le, vagy a körmömmel? A múltkor melyik jött be? Vigyem haza, és otthon nyugiban gusztáljam meg a lekapart felületeket, vagy azon nyomban vessek véget a kíváncsiságnak? Mi van, ha nyerek, kérjek újat, vagy vigyem el a pénzt?
Magadra ismersz néhány dilemmában? :)
Ma ebéd alapanyag vásárlás után maradt némi apró a zsebemben, gondoltam egy életem, egy halálom, megpróbálom. Odasündörögtem a pulthoz, és a szemem rávetődött egy sorsjegyre, és felkiáltottam: Milyen cuki!!! A pultos gyakorlott volt, és már vette is elő a cuki paklit. Húztam kettőt. És nyertem mindkettővel. Gyerünk tovább, széria van! Nem számoltam hány háromszáz forintos nyereményem lett egymás után, és ezt mindaddig visszaforgattam, amíg elérkezett a vég. Nem nyert! Leraktam.
Közben pontosan oda álltam vissza kapargatni, ahol az első kettőt, hátha a hely szelleme...:)
Nettó 1.100 Ft-tal lett több pénzem. Jupijé! Köszönöm!!! Olyan élményt adott, élveztem. A kapargatást, és a lehetőség izgalmát, és a kis sikereket. Nem is értettem az egyik ismerősömet, aki ott elmesélte, hogy vett vagy húszat, és cd tokkal egy húzásra végzett ezzel a kapargatással. Hol van benne az élvezet? A játék öröme?
Ezen felül nemrég tettem egy felajánlást, hogy bármennyi nyereményem lesz a szerencsejáték eme fajtájából, 10%-át jótékony célra fogom fordítani. Tehát félreraktam a 110 Ft-ot a jótékony alapba! Jöhet a következő!
Valahol olvastam, hogy azért akkora hangsúlyt nem érdemes a nyerni akarásra fordítani, mert akkor azt közvetítjük a tudatalattinknak, hogy nekünk csak szerencse folytán lehet csak pénzünk, és így több lehetőséget kirekeszthetünk az életünkből.
Lehet benne valami...
Több statisztika szerint a nagy nyereményt nyerők pár év alatt elbaltázzák a pénzt, és szegények maradnak. Mert, ami könnyen jön, könnyen megy.
Mi lenne, ha ezt én kipróbálhatnám, és mutatnék egy ellen statisztikát? Megtartanám, gyarapítanám azt a rakat pénzt. Megfelelően adhatnék, akiknek szeretnék.Garantálom sokan jól járnának. Kulturáltan. Okosan. Csendben.
Engem csak az motivál, hogy minél többet adakozhassak...:)
Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136
https://www.facebook.com/aranylelek/
Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!
