A spiritualitás veszélyei

Jómagam is átestem ezeken a fázisokon, amikről szólni fogok, így hiteles vagyok a témában.

Pozitívnak értékelendő, ha elindulunk egy másik úton, megtapasztalunk megmagyarázhatatlan történéseket, elkezdjük másként ránézni az életünkre.

Általában úgy kezdődik, hogy elvégzünk egy-két-há…tanfolyamot, meglátogatunk néhány előadást, közben elkezdjük érzékelni az energiát, felfedezzük eddig pamlagon heverő képességeinket.

Ezen idő alatt több olyan kérdésünkre is választ kapunk, ami foglakoztatott bennünket, jönnek a felismerések, és nyílunk ki, tágul a tér. Kezdünk okosodni, vagy legalábbis azt hisszük. Hiszen "mindennek oka van, semmi sincs véletlen"..

Ismerjük ugye ezeket a bullshitteket?!

Az óriási hibát ott követjük el, amikor mindent elhiszünk a „nagy mestereknek”..

Minden kétséget kizáróan. Azért veszélyes ez a történet, mert a mesterek is emberből vannak, bármilyen extra képességekkel is vannak megáldva.

Tehát mielőtt szó szerint mindent megennénk, legyünk figyelmesek, és az elhangzott tanokat tapasztaljuk meg az életben, és akkor már van létjogosultsága.

Így nem válunk spiri birkává.

Utána jön a következő hiba, hogy mindent megmagyarázunk azzal: ez karma, ennek így kellett lennie, először tanulnom kell, csak utána lehetek boldog, vagy amíg nem rendezem a kapcsolatot az anyámmal, addig nekem se lehet családom…

Jön a megokosodás szakasz, amikor már annyi okítást, tanítást kaptunk, hogy mi is tovább akarjuk adni a környezetünknek, és aki nem vevő.. azt elkezdjük minősíteni. „Majd megtudja! Pedig én segíteni akartam!” És ismét a legdurvább, hogy nincs mögöttes tapasztalás, csak már annyiszor hallottunk valamit, hogy a magunkénak hisszük.

Óriási kárt okoz(hat) a kapcsolatrendszerben.

A legszebb, amikor annyira spirituálisak vagyunk, hogy elfelejtünk a földi dolgokkal foglalkozni. Már nem kell csinosan öltözni, elég a slampos is, nem kell sportolni, mert majd mentálisan programozzuk, és lefolynak a kilók rólunk… Hááát legyen!!

Elhisszük, hogy csak a pozitív gondolkodás elég lesz a boldog élethez.. És csodálkozunk, hogy mégse…Mert közben elfelejtünk cselekedni.

Az megint más, ha próbáljuk az életben meglátni a jót, és a szépet, de nehéz pozitívan hozzáállni ahhoz, ha valaki az előtted lévő autóból rád dobja a cigicsikket. Miért ne lehetnénk dühösek?...A kérdés, hogy beleragadunk, vagy megéltük, és engedtük tovább? Ezek már finomságok…

Illetve nem tudunk pénzt teremteni, a tudást pénzzé tenni. Miért? Mert kibillentünk az egyensúlyból, és csak a szellemi dolgokkal foglalkozunk, így elvettük az energiát a teremtéstől.

Csak, hogy stílusos legyek: többet használjuk a koronacsakrát, mint a gyökércsakrát..

És jön a kedvenc témám:

Miszerint szeressünk mindenkit, öleljünk mindenkit, hisz egyenlők vagyunk…

Nos ez igaz, és a szeretet valóban az életünk alapvető mozgató rugója. Kétségtelen.

De szeretet az, ha hagyjuk, hogy bántsanak, eltiporjanak, megalázzanak..?

Jézus is megmondta:

Megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel… Nem azt mondta, hogy hagyd magad, majd a szeretet meggyógyít. Azt mondta, hogy dobd vissza kenyérrel, tehát valami táplálóval…

Az egészséges kételkedés szabaddá tesz, és segít józannak maradni! Sok sikert, és megtapasztalást az úton!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!