A mindennapos felismerések hogyan fejlesztik a lelket?!

Aranylélek

Kortalan szerelem

Te is biztosan találkoztál már olyan helyzettel, amikor egy pár korkülönbsége igen nagy volt.

Nyilván ez általában meghökkent bennünket, mert nem értjük. Nem látunk bele, és a mi kultúránkban van egy szociális elvárás, ami „normálisnak” mondható.

Mi az elvárás, az általános?

A nő legyen fiatalabb, és csak néhány évvel legyen idősebb a férfi…

Talán ez azért alakulhatott ki így, mert a nők elvileg hamarabb érnek biológiai szinten is, és akkor így lehetnek hasonló érettségűek az életben.

De mi a valóság?

Régen eltűntek már ezek a konvenciók, és kortalanná váltak a kapcsolatok. A következőkben szemezgetek néhány esettel, minden minősítés nélkül.

Fiatalabb nő, és idősebb férfi esete:

Nos, különbséget kell tennünk akár a 10 éves eltérés, vagy akár húsz-harminc évnyi korkülönbség között. Nyilván van olyan életkor, amikor ez nem annyira feltűnő. Például 40-es férfi, 30-as nővel.

De, egy 60-as férfi 30-as nővel már nagyobb különbség, hiszen a férfi lehet, hogy már kétszer elvált, amikor még a leányzót csak pelenkázták…

Vannak olyan nők, akik csupán anyagi megfontolásból választanak maguknak jóval idősebb társat. Ezzel bevállalva azt, hogy nem vállalnak gyereket, vagy esetleg nem olyan intenzív a szexuális életük, és inkább szeretőt tartanak maguknak. De valamit valamiért.

A 10-15 évnyi eltérés esetén pedig automatikusan azzal illetjük a nőt, hogy apakomplexusa van. Vagyis azt a védettséget, biztonságot, törődést keresi, amit az édesapjától nem kapott meg. Vagy megkapta, és nem tud róla leválni. Nem mennék bele a gyerekkor traumáiba, mintáiba…

De miért ne működhetne? Mi van akkor, ha a tapasztaltabb férfi olyat tud mutatni a fiatalabb nőnek, ami minőségi együttlétet biztosít. Miért ne? Miért ne lehetne az idősebb férfi sportos, odaadó, nagyvonalú, szeretni tudó?

Ebben az esetben viszont felmerülhet pár kérdés…

Akar-e a fiatal, mondjuk 30 éves hölgy gyereket? Akar-e a pl.48 éves társa? Vagy elfogadja e a nő, hogy a férfinek már van az előző házasságából, és az neki elég? Tud-e a 30 éves nő, az akár hasonló korú felnőtt gyereknek pót-mostoha anyukája lenni?

Azt, hogy mit keres a korosabb férfi? Nem tudhatjuk, de amint hallok hiteles információt, közlöm veletek.

Fiatalabb férfi, és idősebb nő párosítás:

Mit kereshet a fiatal férfi az érettebb nőben?

Kihívást, gondoskodást, anyát, szenvedélyt? Vagy azt, hogy egy korosabb nő, már pontosan tudja, hogy mit akar, és azt tudja kommunikálni?  Vagy csak férfinak akarja érezni magát egy nő mellett? Esetleg a pasi is érettebb a saját korosztályánál? Nincs kedve a fiatal lányok játszmáihoz?

Láttam olyat, amikor a fiatalabb férfi lazaságát átvette az idősebb nő, és a nő komolyságát a pasi. Tehát az energiáik kiegyenlítődtek, és nagyon jó hatással voltak egymásra.

Mit akarhat a nő? Miért választ jóval fiatalabb párt?

Van olyan ismerősöm, aki erre esküszik. ( Azt vallja, hogy a fiatalabb férfi később is fickós lesz még az ágyban..) Lehet, szabad döntés van.

Vagy csak imponál, hogy tetszik egy fiatalabb pasinak? Hogy így elhiheti magáról, hogy még fiatalos, és nem kell az a plasztika? Esetleg a saját korosztályában olyan férfiakkal találkozott, akik koravének, és kevésbé rugalmasak?

Ami ez előző párosításnak csapda, az ebben a felállásban is.

Mi van, ha a nő akar gyereket, mert már mondjuk 40 felett van, és a fiatalember pedig nem, vagy még nem… Hiszen egy harminc éves férfi miért ne gondolhatná reálisan, hogy ráér tíz év múlva is apává válni. De a nő 50 évesen? Már kevésbé, ugye?!

 

Bármelyik párosítást nézzük, meg kell küzdeni a résztvevőknek a környezetük megítélésével, rosszalló megjegyzéseivel, esetleg szemrehányásával.

Pedig jól tudjuk, hogy mindenkinek van választása, és nem ismerhetjük, hogy mi fűt két embert, mi tart össze, milyen kapcsolódási pontjaik vannak ebben, vagy akár az előző életükben. Nem is sejthetjük, hogy milyen hatással vannak egymásra, hogy mit kell megtanulniuk egymástól, és megélniük együtt.

A szeretet pedig kortalan. Nem válogat, és irányítani sem lehet, hiába a társadalmi elvárás.

Tehát, ha ilyen „furcsának” tűnő párokat látunk, mi lenne, ha elfogadással, és megértéssel közelítenénk feléjük?

Ha pedig benne vagytok ilyen kapcsolatban, éljétek meg, élvezzétek az életet, és ne foglalkozzatok más véleményével, mert nem számít…A legfontosabb, hogy megtaláljátok a boldogságotokat a kapcsolaton belül, kortól függetlenül…

 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

 

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Férfiak az asztalnál

Elmentem reggelizni a helyi Plázába, és miközben a finom szendvicsemet ettem, figyelmes lettem a mellettem ülő három férfi beszélgetésére.

Nem akartam hallgatódzni, de hallottam...

Olyan édesek voltak. Három 45-50körüli pasas, akik megvitatták az élet nagy dolgait, és a csajozást így kávé kavargatás közben.

Miután ezt észrevettem mi a téma, már akartam hallani miről beszélnek…J

Nyitott fülekkel ültem ott tovább, ártatlan arckifejezéssel, mint, akit nem érdekel a téma…

A következő foszlányok ütötték meg a fülem:

·         alakulunk…( Vagyis a férfi is juthat arra a szintre, hogy már annyit várt, csalódott, hogy csak bizakodni bír, és teszi ezt nagyon helyesen)

·         próbáljuk jól csinálni…(áh..tudjuk, a kiskutya is a próbálkozásba purcant ki.. Csinálni kell! Merni, bátran! Teljes erőbedobással megélni a mindennapokat… Hogy abból mennyi adatik? Az, majd kiderül. De addig is inkább belerakni minden energiát, hogy teljes legyen az együttlét. És mi van, ha csalódunk??? Nincs semmi garancia arra, hogy nem, de addig is minőségit éltünk együtt.)

·         nem feltétlenül kell össze költözni…(Ha sokáig egyedül él, akár a férfi is, akkor valószínű megszokta már azt az életritmust. Természetesen kell valamennyi idő, hogy kiderüljön, érdemes-e kipróbálni az együttélést.. Mert járni együtt…Meg élni együtt…Más dimenzió. Lakva ismeri meg az ember a másikat. Örök igazság.)

·         régen egyedül mentem minden rendezvényre…(Jujj, de ismerős! Egy programra elmenni, és látni, hogy nagyságrendileg csak te vagy egyedül…úgy látom ez a férfiban is nyomot hagy. Nem azért, mert egyedül nem tudja jól érezni magát, de a párok láttán felerősödik a saját nyomora, és egyedülléte.)

·         szeret velem hajózni jönni…( Viccelsz? Ki, ne szeretne??? Biztos van, aki nem. De fontos a férfinak, hogy ő művelhesse amit szeret, és ahhoz néha csatlakozzon a nő. Ez természetes, főleg, ha ez fordítva is működik..)

·         fontos a közös hobby… ( De még mennyire! A szeretetnyelvek között ez tisztes helyet foglal el. A minőségi eltöltött idő. Gondoljuk végig! A hölgy szeret kirándulni, az úr nem. Vagy fordítva.. Lesznek közös élmények? Nyilván nem kell mindent együtt csinálni, de kell, hogy legyen közös is, ami összeköt, összetart, élményt szerez, van miről sztorizni.)

·         nem tudtam vele megbeszélni…(Meredek téma. Többször hallom ezt a férfiak szájából. Miért nem működik az őszinte kommunikáció? Mert esetleg a kimondott szónak már következménye van? Azt már nem lehet visszaszívni, és inkább ki se mondjuk? De ez hova vezet? Hát más utakra…Ez teljesen biztos!!)

·         mással kellett beszélgetnem…nem feltétlenül „arról” volt szó… ( Ugye-ugye? Elmegy máshova, ahol meghallgatják, ahol tudja, hogy nincs következménye, ha kimondja, ahol elpanaszolhatja magát, ahol kibeszélheti a mocskos fantáziáját… Nos, ebben nekünk nőknek nagyon figyelmesnek kellene lennünk, ha meg akarjuk tartani a partnerünket! )

Szóval, élmény volt a reggelizés, muszáj volt a szendvics mellé még egy áfonyás pékárut is megenni…, csak az információszerzés miatt… 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

 

 

 

Higgy magadban!

"Hálás vagyok neki, és a sorsnak, hogy legalább ennyit kaphatok."

(részlet egy naplóból..)

Volt már olyan, hogy te is így gondoltad? Mikor értékelted le magad? Hol veszítetted el az önbecsülésed? Ki lennél, ha lenne önbecsülésed?

Mikor engedted meg magadnak utoljára, hogy az legyél, aki vagy? Mi lenne, ha nem más véleményére alapoznád a saját életed?

Mikor döntötted el, hogy csak ennyit érdemelsz? Ki mondta, hogy csak ennyit érdemelsz? Ki mondhatja meg, hogy mennyit érdemelsz egyáltalán?

Mi lenne, ha a bőséget, és a boldogságot választanád?

Mikor voltál utoljára büszke magadra?

Mi lenne, ha a mondat úgy szólna: Hálás, és büszke vagyok magamra, mert elhiszem, hogy minden jót megérdemlek a Földön…..

Legyen így!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

 

süti beállítások módosítása