Jómagam is átestem ezeken  a fázisokon, amikről szólni fogok, így hiteles vagyok a témában.

Pozitívnak értékelendő, ha elindulunk egy másik úton, megtapasztalunk megmagyarázhatatlan történéseket, elkezdjük másként ránézni az életünkre.

Általában úgy kezdődik, hogy elvégzünk egy-két-há…tanfolyamot, meglátogatunk néhány előadást, közben elkezdjük érzékelni az energiát, felfedezzük eddig pamlagon heverő képességeinket.

Ezen idő alatt több olyan kérdésünkre is választ kapunk, ami foglakoztatott bennünket, jönnek a felismerések, és nyílunk ki, tágul a tér. Kezdünk okosodni, vagy legalábbis azt hisszük. Hiszen "mindennek oka van, semmi sincs véletlen"..

Ismerjük ugye ezeket a bullshitteket?!

Az óriási hibát ott követjük el, amikor mindent elhiszünk a „nagy mestereknek”..

Minden kétséget kizáróan. Azért veszélyes ez a történet, mert a mesterek is emberből vannak, bármilyen extra képességekkel is vannak megáldva.

Tehát mielőtt szó szerint mindent megennénk, legyünk figyelmesek, és az elhangzott tanokat tapasztaljuk meg az életben, és akkor már van létjogosultsága.

Így nem válunk spiri birkává.

Utána jön a következő hiba, hogy mindent megmagyarázunk azzal: ez karma, ennek így kellett lennie, először tanulnom kell, csak utána lehetek boldog, vagy amíg nem rendezem a kapcsolatot az anyámmal, addig nekem se lehet családom…

Jön a megokosodás szakasz, amikor már annyi okítást, tanítást kaptunk, hogy mi is tovább akarjuk adni a környezetünknek, és aki nem vevő.. azt elkezdjük minősíteni. „Majd megtudja! Pedig én segíteni akartam!” És ismét a legdurvább, hogy nincs mögöttes tapasztalás, csak már annyiszor hallottunk valamit, hogy a magunkénak hisszük.

 Óriási kárt okoz(hat) a kapcsolatrendszerben.

A legszebb, amikor annyira spirituálisak vagyunk, hogy elfelejtünk a földi dolgokkal foglalkozni. Már nem kell csinosan öltözni, elég a slampos is, nem kell sportolni, mert majd mentálisan programozzuk, és lefolynak a kilók rólunk… Hááát legyen!!

    Elhisszük, hogy csak a pozitív gondolkodás elég lesz a boldog élethez.. És csodálkozunk, hogy mégse…Mert közben elfelejtünk cselekedni.

 Az megint más, ha próbáljuk az életben meglátni a jót, és a szépet, de nehéz pozitívan hozzáállni ahhoz, ha valaki az előtted lévő autóból rád dobja a cigicsikket. Miért ne lehetnénk dühösek?...A kérdés, hogy beleragadunk, vagy megéltük, és engedtük tovább? Ezek már finomságok…

Illetve nem tudunk pénzt teremteni, a tudást pénzzé tenni. Miért? Mert kibillentünk az egyensúlyból, és csak a szellemi dolgokkal foglalkozunk, így elvettük az energiát a teremtéstől.

Csak, hogy stílusos legyek: többet használjuk a koronacsakrát, mint a gyökércsakrát..

És jön a kedvenc témám:

Miszerint szeressünk mindenkit, öleljünk mindenkit, hisz egyenlők vagyunk…

Nos ez igaz, és a szeretet valóban az életünk alapvető mozgató rugója. Kétségtelen.

De szeretet az, ha hagyjuk, hogy bántsanak, eltiporjanak, megalázzanak..?

Jézus is megmondta:

Megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel… Nem azt mondta, hogy hagyd magad, majd a szeretet meggyógyít. Azt mondta, hogy dobd vissza kenyérrel, tehát valami táplálóval…

Az egészséges kételkedés szabaddá tesz, és segít józannak maradni! Sok sikert, és megtapasztalást az úton!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/spiritualitas-veszelyei-ne-vegyel-mindent-magadra-es-ne-higgy-el-mindent

Mert a lótusz gyökerei az iszapból erednek. Az iszap sötét, nyálkás, ragacsos, mély, süppedős, könnyedén magával ránt, ha nem figyelünk. Az iszap jelen van az életben, fényes felülete magában hordozza a kísértést… Viszont táptalaja a virágnak, innen indul a fejlődés.

És ott a víz…a lélek. Átmossa azokat a helyzeteket, amibe könnyedén bele lehetne ragadni. Folyamatos mozgásban van, áttetsző, ringatózó, lágy, és szabad. Lélek, és víz nélkül nincs élet. 

Mindkét elem szükséges ahhoz, hogy a víz felszínén, bátorságot merítve,nem foglalkozva a lehúzó erővel, kinyílik a napfény segítségével a virág, a lótusz…Így keletkezik a szerelem is, az élet szeretete..

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Csípőből rávághatnánk, hogy ha nemi kapcsolatot létesít két ember.

De valóban itt kezdődik a megcsalás?

Nagylány korunkban barátnőmmel listát vezettünk erről, hogy mi nem számít megcsalásnak, többek között: sötétben négerrel…exszel, mert azt már ismerjük…állva, mert akkor nem feküdtünk le vele… Nos, igen, ezek viccesek voltak anno.

Mára már kicsit komolyabban végig gondolva, tényleg elgondolkodtató, hogy honnan indul a megcsalás?

Mint minden, ez is fejben dől el.

Leggyakoribb példa mostanság: interneten ismerkedni, nézelődni, próbálkozni, csetelni, közösségi, vagy társkeresős oldalon…

Nos, ez megcsalás? Vagy súrolja a határt? Idegen emberekkel levelezni, érdeklődést felkelteni, csábítani, akár natúr képeket küldeni…Hmm

Kérdezem én, ha a párkapcsolata annyira harmonikus valakinek, akkor mi viszi rá ilyesmire? A kíváncsiság, az egyhangúság, az unalom? Vagy az érdekli még a keresőt, hogy mennyit ér a halpiacon, kit bírna elcsábítani? Vagy csak izgató elképzelni mással?

Hogy hol van ennek a veszélye? Ha bejön olyan kapás, ahol a horogra minőségi ember akad, és többet akarna, mint egy virtuális kapcsolat.

Mert az ilyen kapcsolatokból nagyon ritkán jön létre fizikai szintű együttlét. Hogy miért? Mert a kereső megijed, mi van, ha elrabolják a szívét? Vagy tudja, hogy élőben kiderülne, hogy a fele sem igaz műsort adta elő. Vagy csak elég volt játszadozni? Vagy közben rájött, hogy nem is olyan rossz a kapcsolata? De valamiért csak beregisztrált…?!

Én ezt úgy hívnám, hogy virtuális megcsalás, mert az idő alatt, amíg a két ember csetel, levelet ír a másiknak, nézi a fotóját, addig az energiáját felé irányítja, és ezt erősíti, addig vele van elfoglalva. Róla álmodozik, köré szövi a gondolatait, energiát ad az egésznek. A rosszabb, hogy a naív halacskák rákaphatnak arra a csalira, hogy ígéretet kapnak egy találkozóra. Senki nem jár jól egy ilyen sztoriba.

Jó tanács! Ha egy héten belül nem tud két ember találkozni, akkor csak szédítésről van szó, nincs esély a továbblépésre!

De nézzük tovább:

Egy csók? Megcsalás vagy nem? Egy lopott csók, ami egyszeri, és megismételhetetlen…

Nézőpont kérdése.. Nyilván ettől még nem törtek össze házasságok, de belefér(het)?

Hiszen ez már testiség, és általában az aktus ezzel szokott kezdődni…

Az, hogy megbocsájtható e? Kisebb fajsúlyú az együttlétnél…tehát még a házas ember is könnyebben megbocsáthat saját magának.

Nemi aktus egy harmadikkal: nem részletezem…

Foghatjuk az alkoholra, a nyuszira, meg, hogy semmit nem jelentetett, meg csak egyszer történt meg… De ez már valós félrelépés…

viszont többször láttam már olyan párkapcsolatot, ahol a félrelépés nem lett kimondva, viszont új színt vitt a házasságba. Azt, hogy a beetetett halacska ezt hogyan élte meg, hogy csak annyi volt a szerepe, hogy másik két ember kapcsolatán, nemi életén javítson…nos az más kérdés. Azt csak ő tudja, hogy mennyire sérült meg ezáltal.

Ami még elgondolkodtató: együttlét közben másra gondolni…Másik ember érintését elképzelni, más testét vizualizálni…

Súrolja a határt? Azt hiszem igen, hiszen milyen összeolvadás tud akkor a két ember között létrejönni, mennyire tudják magukat teljesen átadni, ha akár mindkettőjüknek máson jár az esze…

Lehetne még példákat hozni, de kérdezem: ha energetikailag két ember egy, akkor van helye egy harmadiknak beékelődni? Elképzelhetetlen.

Valóban akkor nevezhetjük magunkat hűségesnek, ha fizikai szinten nem tettük meg, de szívünk szerint megtettük volna?

És, hogy mit lát a gyerek? Milyen mintát szeretnénk mutatni a gyereknek?

Volt már olyan gyerekkor, ami elmúlt volna trauma nélkül?

Illetve, mi van akkor, ha egy ilyen félresiklás olyan energiabomát visz a meglévő kapcsolatba, a félrelépő megtáltosodik utána?

Hallottunk már olyat, hogy leéltek egymás mellett tízen éveket, és úgy szólt a szlogen, hogy „már rég elváltam volna, de a gyerekek miatt nem…”

De miért ne lehetne egy kapcsolatban hullámzás? Kérdezz meg egy aranylakodalmas párt!

Természetesen nem sarkallnék arra senkit, hogy nézelődjön nyugodtan jobbra-balra, inkább magunkba kellene megtalálni az origót. Azt, hogy mi mit szeretnénk?

Haldoklók között végeztek egy statisztikát, megkérdezték tőlük, hogy mit bántak meg az életükben? A válaszból az az eredmény született, hogy nem azt bánták meg legtöbben, amit megtettek, hanem amit nem.

Ezt olvasva mindenki eldöntheti hol tart, melyik oldalon van, volt-e már mindkét oldalon? Mi a garancia, hogy ahol most vagy, azon az oldalon leszel öt ív múlva is?

Egyet ne felejtsünk el! Csak egy életünk van (ebben a testben), cselekedjünk úgy, hogy a lehető legkevésbé sérüljünk, és bántsunk másokat!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Olyan témát feszegetek, ami egyre több embert érint.

Elsősorban a félrelépő szemszögéből nézem a világot.

Milyen címkékkel tudunk ellátni egy olyan embert, aki eljut oda, hogy félrelépjen?

A szívtelen, a kegyetlen, a felelőtlen, a hazug, és még folytathatnám a sort szebbnél szebb jelzőkkel.

Nézzük meg, mennyire valósak ezek a megbélyegzések?

Tényleg a megcsaló a „főszemét” egy ilyen helyzetben?

A munkám, és saját tapasztalatom során kiderült, hogy a legtöbb esetben mindkét fél tehet arról, hogy egyikük kilép, félrelép.

Alapvető hiba egy kapcsolatban, amikor elkezdik a közös életet, és mindent magától értetődőnek hisznek, ezért nem szoknak rá a nyílt, és őszinte kommunikációra. Nem beszélik meg a sérelmeiket, a változás iránti igényüket. Csak felszínes kommunikáció zajlik, főleg leszűkítve a mindennapi történésekre. Leginkább azért nem veszik észre, hogy fontos lenne mélyebb témákat is érinteni, mert azt hiszik, hogy nincs szükség folyamatos fejlődésre. Megrekednek azon a szinten, hogy megvan a gyerek, ház, autó stb, mi kell még? Arra már nem jut idő, kedv, hogy kifejtsék egymásnak, hogy jól esne kicsivel több törődés, gyengédség, játék, simogatás, új szerepek, vagy már az is jól esne, ha lenne szexuális élet, vagy nem a kinyúlt pizsamában feküdnének egymás mellett.

A sztereotípia szerint a félrelépés a férfiak sajátossága.

Lehet benne valami, de a nők sem kivételek , csak a nő legtöbb esetben már akkor lép félre, ha először megpróbálta megoldani a problémát, de nem tudta, és csak ezt látta megoldásnak.

A férfiak ritkábban kezdeményezik a belső konfliktus csillapítását, inkább a könnyebbnek tűnő utat választják.

Mindenképp felhívja a figyelmet a meglévő kapcsolat harmóniájának megbomlására. Ez lehet, hogy tudatos, de lehet, hogy nem. Mi van, ha a megcsaló csak akkor jön rá, hogy azért tett ilyen „szörnyűséget”, mert maga se akarta bevallani, hogy otthon már régen nem kapja meg, amire vágyik? Ebben az esetben elkezdődhet az önmarcangolás.

Miért tettem?Hogy lehettem ilyen gazember?

Lelkiismeretfurdalás, bűnbánat, és egyebek. De a legszörnyűbb felismerés nem az, hogy hazudnia kell otthon, hanem, hogy rájön, régóta üres kapcsolatban él.

Végigfut az agyán, hogy akkor most mitévő legyen?! Nehéz felébredés lehet ez a megcsalónak, mert tudja, hogy olyan már sosem lesz az élete, mint azelőtt volt, de több lehetőségből választhat.

Hazamegy, kúszik, mászik, és elmondja a párjának… Ha valamit még jobban el lehet rontani, akkor ez az. Azért teszik ezt meg sokan, mert a saját cselekedeteik súlyával nem tudnak megküzdeni, és azt gondolják, ha elmondják könnyítenek magukon.

Tévedés, nem lesz könnyebb, csupán a másikra is pakolnak még terhet. Ha már megtörtént, a kikacsintgatás, akkor azt tartsa meg magának mindenki!

    Mi van, ha egy ilyen félrelépés után megvilágosodik emberünk, és elkezdi felgöngyölíteni a kapcsolatában lévő sérüléseket, és megpróbálja megmenteni a kapcsolatot?

Lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy egyáltalán felismerje, hogy nem jó irányba haladt? Lehet, hogy ezzel a kiruccanással színt visz haza a házasságba? Mi van, ha nem megjavítható a házasság, és tényleg véget kell neki vetni? Mi van, ha pont olyannal sikerült összebújni, aki élete szerelme lesz?

Nem tudhatjuk, de érdemes végig venni a lehetőségeket, mielőtt fejjel rohanna bárki a falnak.

Van az a réteg, aki csak hobbiból száll virágról virágra, azokra most nem térnék ki, mert ők az ösztönlények, minden magasabb szintű megfontolástól mentesek. Tőlük jobb távol tartani magunkat.

Tehát, ha már megtörtént a „baj”, akkor legalább legyünk figyelmesek, és vegyük észre, hogy mire akar mutatni, min kell változtatni, mit kell feladni, és mi mit tudunk az ügy érdekében tenni.

Vállaljuk tetteinkért a felelősséget!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/megcsalas-mint-opcio