Azt hiszed, hogy kész vagy egy kapcsolatra…. Keresed, kutatod, vizualizálod, hogy megtaláld a szerelmet…És amikor eléd toppan, akkor megrémülsz, mert félsz attól, hogy mi minden változást hoz az életedbe…Hogy fel kell adnod a magány szorongató, de megszokott érzését…

És jön a kérdések hada…Mi van, ha kinyílik a szíved, amit oly féltve őriztél, és ezután sebezhetővé válsz…?

Mit fog kiváltani belőled? Kivé válhatsz mellette?

Vagy e olyan állapotban, hogy eleget tudj adni magadból, vagy elég befogadóvá tudj válni?

Hogyan tudod felvállalni az új életformát, hogy már nem vagy egyedül?

Mi van, ha rájössz, hogy félsz elköteleződni?

Hogyan tudnád összeegyeztetni a munkád, az eddigi életed a leendő magánélettel?

Mit vagy hajlandó feladni a közös kapcsolatért? Mi van, ha nem is kell feladni magad?

Mi van, ha működik a kapcsolat, és mi van, ha nem?

Mi van, ha ő az, akire vártál? És mi van, ha nem ő? Mi a garancia? Közben csak vesztegeted az időd? Vagy inkább tapasztalsz?

Sorolhatnám a kérdéseket, de ezeket mind csak a félelemmel teli elme gyártja le, pont azért, hogy elbizonytalanítson..

Mi lenne, ha nem agyalnál, nem aggódnál, csak hagynád…engednéd…megélnéd…esélyt adnál…és lesz, ami lesz! Mi lenne, ha a teremtésre fókuszálnál?

Mi lenne, ha végre megengednéd magadnak, hogy változás következzen az életedbe?

Mi lenne, ha elfogadnád, hogy eljöhetett a te időd is?

Mi van akkor, ha adsz esélyt a folyamatnak, magadnak, neki?

Mi van, ha elhiszed, hogy a szeretet úgyis utat tör magának?

Mi lenne, ha érdeklődő, vágyakozó, kíváncsi álláspontba helyeznéd magad, és csak figyelnéd a rezdüléseidet?

Mi változna, ha a felesleges gondolkozással eltöltött időt inkább együtt töltenétek?

Mi lenne, ha bíznál abban, hogy a számotokra legjobb verzió teremtődik meg?

Mi lenne, ha felfognád, hogy senki nem tudja megjósolni a kapcsolat kimenetelét, ha nem akarnál mindent tudni előre?

Mennyivel lenne könnyebb, ha csak a jelenre fókuszálnál, és megélnéd vele a pillanatot?

A kérdéseket elég feltenned magadban, nem kell rá tudni a választ, csak nyiss velük teret, új lehetőséget!!!

Haladj az áramlással…élj…légy boldog…szeress!!!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Találj vissza Önmagadhoz! Nyerd vissza az egyensúlyod!

Ismerősek ezek az instrukciók? Baráti, terapeutás, családi, szeretetből fakadó megnyilvánulások…

Jó-jó! De hogyan? Nem is tudtam, hogy nem vagyok egyensúlyban magammal. Vagy lehet, hogy tudtam, csak nem gondoltam…

Természetesen vannak „tünetek”, amik utalnak arra, hogy valami felé elbillent az életünk. Viszont, amikor benne vagyunk, akkor nem biztos, hogy kilátunk, átlátunk belőle, mert az vált természetessé.

Az jut eszembe erről, amikor gyerekkoromban szerettem forogni, és nem akkor szédültem, amikor forogtam, hanem amikor megálltam. (Lehet, most is azért szédültem, mert megálltam???)

Visszatérve, akkor volt kellemetlen az érzés, amikor a normális állapotomba kerültem vissza.

Próbálok rájönni, hogy hol vesztettem el az egyensúlyomat? Mi okozta? Illetve, ha megvan, akkor hogyan térjek vissza a „normális”, harmonikus állapotomba?

Kezdjük a legelején: Milyen „tünetei” lehetnek az egyensúlyvesztésnek, a kibillenésnek?!

A legszembetűnőbb, hogy ha megállunk, és körbe nézünk, rájövünk arra, hogy nem ott tartunk, mint ahol szeretnénk?

Legtöbb esetben a felismerés: nem ott tartok, de még az irány se az...

Következő kérdés: Mik azok a hétköznapi tevékenységek, amiből többet csinálok a kelleténél? (munka, semmittevés, netezés, evés, ivás, bulizás, megfelelésből cselekvés stb)

Mi az, amiből keveset??? (torna, meditáció, vízfogyasztás, takarítás…)

Kik azok az emberek, akikkel több időt töltök a kelleténél?(egyedül, üzleti partnerek, exek, munkatársak..)

Kikkel vagyok keveset? (barátok, családtagok, leendő partnerek,…)

Mik azok a gondolatok, amikkel túl sokat foglalkozom? (anyagi megoldások keresése, munkafolyamat felépítése, építkezés, költözés, magánéleti terv, mit gondolhat a másik fél, mi lenne, ha; és mi lett volna, ha..)

Amivel nem eleget? („a gondolat valóságot teremt”…vagyis a célokra, „ kérj, és megadatik”-ra, illetve önmagamra…)

Milyen érzések töltik el leginkább a szívemet? Hiányérzet, félelem, csalódás, bizalmatlanság, aggódás, fájdalom, ragaszkodás…

Mik azok, amiknek nem adok elég helyet? (Bizalom, szeretet, önbizalom, öröm, szabadság, befogadás,…)

Lehetne még egyéni példákkal alátámasztani, de mindenki tudja folytatni a sort a saját életében.

Amint megvannak a válaszok, akkor már fél siker, mert a felismerés szakaszán túljutottunk, beindítottuk az energiákat, és ezáltal van lehetőség a haladásra.

Hogyan tovább? A legegyszerűbb válasz, hogy a miből sok van, abból kevesebbet, és amiből kevés, abból többet kellene tenni. Így visszarendeződhetnek az energiák, és újra balanszozhatunk. Még az energiagyógyászatban is azt tanítják, hogy a hiányterületet pótolni, a túlbuzgó területet visszább kell venni.

Természetesen itt is vannak fokozatok, mert könnyebbnek tűnik több időt tölteni a barátokkal, mint beengedni a szeretetet.. Valóban mindegyik másmilyen súlyú feladat, de valahol el kell kezdeni, ha úgy érezzük nem vagyunk  a helyünkön, és már kusza körülöttünk az élet….vagyis nem körülöttünk, hanem bennünk…

Ha kicsit spirituálisan szeretnénk a háttérbe nézni, akkor az egyensúlyért a napfonat csakra a „felelős”. Tehát örömforrásokkal, napsárga ruhával, pezsgő zenével, Napüdvözlet jógával rá tudunk kicsit segíteni, serkenteni az elapadt energiákat.

Úgyhogy van megoldás, de az első lépés mindenképp megkeresni a leggyengébb láncszemet, és végtelen türelemmel magunk felé, aktív cselekvéssel visszanyerni önmagunkat.

Onnan tudjuk, hogy sikerrel jártunk, ha egy adott esemény már nem tud annyira napokig magával ragadni, lehúzni, mert sokkal kisebb a kilengésünk amplitúdója.

Sok sikert a felfedezéshez!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!