Sokszor emlegetjük, a kommunikáció az alapja minden jól működő kapcsolatnak.

Megegyezünk a kapcsolat elején, mindenki ki fogja mondani, amire vágyik, amit szeretne, de valahogy az idő elteltével mégse működik ez száz százalékosan.

MIÉRT?

• Miért nem vagyunk hajlandóak kimondani, hogy mit szeretnénk?
• Mert félünk attól, ha kimondjuk, akkor kiderül, hogy esetleg a partnerünk nem arra vágyik, amire mi?
• Mert gyerekkorunkban nem volt jellemző, hogy azt csinálhattuk volna, ami nekünk jól esik?
• Mert eddig mindig el voltak nyomva a mi igényeink?
• Mert nem volt idáig senki kíváncsi arra, hogy mi mit gondolunk?
• Mert soha nem engedtük meg magunknak, hogy szabadjára engedjük a fantáziánkat, és elhiggyük, hogy jár nekünk is a beteljesedés?
• Miért nem tudjuk kimondani, hogy hogyan érezzük magunkat, hogy mi az, ami ínyünkre való, és mi az, ami nem?
• Mert esetleg meg se tudjuk fogalmazni, hogy amit érzünk az félelem, fájdalom, düh, harag…, mert be se tudjuk azonosítani az érzéseinket?
• Mert félünk a következményektől?
• Mert, ha kimondjuk, hogy nekünk nem tetszik a társunk egyik viselkedésmintája, akkor abból csak harag lesz, de változás nem?
• Mert el sem hisszük már, hogy a dolgok jóra is fordulhatnak, mert annyi időt hagytunk arra, hogy csak nyeljünk?

Ezer, és ezer kérdés, és mindegyik alapja a FÉLELEM attól, hogy a kimondott szavakat már nem lehet semmissé tenni, és nincs visszaút.

Mert azt hiszed, hogy a ki nem mondott szavak nem pusztítanak? Hogy a folyton őrlődést kiváltó gondolatok nem emésztenek fel szépen lassan?

Mi lenne, ha elhinnéd, hogy minden szavakká formált érzésnek, gondolatnak pozitív hatása van a kapcsolatra? Még akkor is, ha az először konfliktust, vagy nézeteltérést szül. Mert, ha kiderül, hogy a valódi beszélgetésre még alkalmatlanok vagytok, akkor azon is lehet változtatni, ha van köztetek szeretet.

Mert nem mindegy, hogy beszélgettek csak, vagy mondtok is valamit.

Minden kimondott szóval energiát közvetítesz, és ez előidézi a változást, ezért érdemes időt szánni arra, hogy ezt elsajátítsad.

Megtalálni a megfelelő alkalmat (ami nem tv nézés közben a legszerencsésebb), a megfelelő időt (nem hulla fáradtan, éhesen munka után), és a megfelelő lelki állapotot (amikor mindketten leginkább harmóniában vagytok).

Mielőtt belefognál bármilyen beszélgetésbe, gondold végig, mi a célod vele, mit szeretnél megosztani pároddal.

Az erőszakmentes kommunikáció alapja pedig az, hogy nem lehordjuk a másikat, nem vádaskodunk, mert tűzre olajat önteni nem szerencsés, hanem csak az érzéseinket közöljük. Arról beszélünk, hogy egy adott helyzet belőlünk milyen érzéseket vált ki.

Pl. Nem hiszem, hogy egész nap nincs annyi időd, hogy felhívj, vagy írj egy üzenetet… (ezzel letorkoljuk a másikat, illetve milyen választ várunk?)

Helyette: amikor nem hívsz fel egész nap, akkor én elhagyatottnak, és mellőzöttnek érzem magam. Milyen ötleted van arra, hogy ez megváltozzon, ez a rossz érzés ne legyen bennem? Melyikünk mit tud tenni?

Tehát beindulhat egy beszélgetés, és nincs háború. Viszont jöhetnek konstruktív ötletek, felismerések, és ezáltal előrelépés, ami mindkét félnek jó.

Természetesen ezt is csak gyakorolni kell, és csodákat tehet a kapcsolattal, ha nem megy egyedül, fordulj szakértőhöz.

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

http://noivilag.hu/cikkek/miert-nem-tudod-kimondani-ennyit-szamit-hogyan-fogalmazol

Ment valaha is simán, fájdalom nélkül?

Kizárt dolog, mert akkor nem hívnák szakításnak, hanem édes, puha plüssmacinak.

Mi szakad ilyenkor? Miért fáj annyira?

Az emlékek, a szeretetszál, a testiség, az aura, a kötődések, a jövőbe vetett remény, a tervek… szóval minden szakad.

Mert vége, nincs tovább, dobtak, elengedtek, becsaptak, hintáztattak, mellőztek, nem tartottak fontosnak, nem értékeltek, és ennyi.

Kinek nehezebb feldolgozni az elválást?

Akit dobnak, ő biztosan a poklok poklát éli meg, hiszen egy derült égből villámcsapás az megégeti az ember lelkét.

Mit tegyünk ilyenkor? A legfontosabb, hogy soha, de tényleg SOHA ne tegyünk végérvényesnek tűnő kijelentéseket: „ nem kell nekem többet pasi, senkinek sem kellek, engem nem lehet szeretni, elegem van, csak ha a lábtörlőmön alszik, akkor engedek be bárkit is magamhoz stb. „

Mert ezekkel a mély fájdalomból született kijelentésekkel teremtjük a jövőnket, amikor esetleg már másképp gondoljuk, mert túl vagyunk az elengedésen gyászfolyamatán.

De akkor mit tegyünk? Sírjunk ki minden rossz érzést, mindaddig, amíg jön. Lehet magunkat sajnálni egy ideig, és menedéket kérni a barátnőnk vállán. Előfordulhat egy olyan nap is, amikor az összes megmaradt alkoholt, amit a hűtőben találunk, igyuk meg (na jó, csak mértékkel ! ). Utána kicsit megnyugodhatunk, hogy jobb ez így, majd újra tombolhatunk a hiánya miatt. Ezerszer elképzelhetjük, hogy mit írnánk neki, és ezer egyszer törölhetjük az üzenetet, mielőtt elküldenénk.

Elkerülhetetlen a hullámzás, de ne feledjük menet közben, hogy mi NŐK vagyunk, és nekünk nem illő pitizni egy férfinak, akinek nem kellünk! Ha esetleg ő meggondolja magát, akkor eldönthetjük, hogy meg tudjuk e bocsátani a csorbát.

Utána mozduljunk ki, menjünk el kirándulni, bulizni, mert egy negatív eseményt csupán pozitív élményekkel lehet befoltozni, és meggyógyítani.

És jön a „kedvenc” megtapasztalásom: legyünk türelmesek magunkhoz!

Adjuk meg a megfelelő időt magunknak a felépülésre, közben lehet az exünket utálni, szeretni, vágyakozni, haragudni rá, bármit lehet, mert ez mind a feldolgozás része.

Mi a legjobb kérdés ilyenkor? Milyen jobb jövő vár rám? Mi az, amire rávilágít ez a helyzet? Mi más lehetséges még? Hogy lehetne ez ennél is jobb?

Nézzünk rá azért a dobóra is, jelen esetben a hím egyedre!

Aki valami mondvacsinált ürügy, éretlenség, fejetlenség, felelősségvállalás hiánya, besokallás, kommunikációra képtelenség kapcsán inkább szakít velünk, mert az egyszerűbbnek tűnik.

Két pillanatra együtt érezve vele, neki sem lehet olyan könnyű, mert ilyen hozzáállással több jó nőt is kipöckölhet maga mellől, mert amíg nem változtat magán, addig mindegy mekkora melle van a nőnek, és hogy hívják. Tehát lehet neki nagyobb a feladata.

Együttérzés eddig tartott. Legyen az ő lehetősége!

Mindegy melyik táborba tartozol, most éppen a ló melyik végén ülsz, hiszen az életünk során elkerülhetetlen megtapasztalni mindkét oldalt.

Egyik oldal se sokkal jobb a másiknál, úgyhogy kitartás mindenkinek! Minden elmúlik egyszer! VILÁGBÉKE!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Azt hiszem, ezek a legszebb, és legizgalmasabb részei egy új kapcsolatnak. Az elején még nem lehet tudni, mi lesz belőle, de mégis van benne valami plusz. Azt hiszem nem csak az újdonság ereje a felemelő egy ismerkedés elején. Inkább az, hogy megfigyelhetem magam, hogy mit vált ki a másik belőlem, mert azt, hogy én milyen hatással vagyok rá, azt csak ő tudhatja.

Egy ilyen helyzet lehetőséget adhat egy belső utazásra is. Egyedülállóként egy másik emberrel való találkozás felismertetheti bennem azt, hogy mi az, ami szimpatikus, és mi az, ami nem , így könnyebben összeáll a kép, hogy mit szeretnék. Milyen kapcsolatra vágyok? Tetszik, amit látok, érzek? Jó érzés a bizsergés, ha rá gondolok? Milyen a szóhasználata? Intelligens? Figyelmes? Családcentrikus? Ápolt? Hasonló az értékrendünk? Egyedülálló vagy családos? Ez zavar engem? Eszköz vagy műalkotás szeretnék lenni a kapcsolatban?

Ezekre a kérdésekre már a legelső fázisban tudom a választ. Függetlenül attól, hogy ismertem előtte, vagy nem!

Ha még nem ismerjük egymást, akkor örömmel tölt el, hogy végre beszélhetek egy élő embernek (adott esetben eltérő neműnek) magamról. Nem sok első randim volt (egyből a másodikkal kezdtem…), de a legemlékezetesebb része az, hogy figyelmet kaptam. Már ezért megéri, hiszen ki ne vágyna egy 100%-os hallgatóságra?! Ha egyedülálló vagy azért, ha sok éve kapcsolatban élsz, de elmentek egymás mellett, azért.

Mi van, ha már tudunk egymásról régebb óta, együtt dolgozunk, de nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget? Mi van, ha csak kizártuk egymást, mert családosok vagyunk? Vagy kizártuk azért, mert túl rég óta van egyedül, és akkor biztos zakkant?

De kanyarodjunk oda, hogy valami mégis kibillen, és közelebb kerülünk egymáshoz. Jön egy rendezvény, vagy egy közös meeting, vagy bármi, ahol felcsillan két ismerős szempár…

Tehát az ismerkedés azon része kimarad, hogy hol születtél, mivel foglalkozol, mi a kedvenc zenéd, színészed blablabla…

A főbb kérdés ebben az esetben, hogy mi változott, és azt hogyan kommunikáljuk egymás felé? Én érzem csak, vagy a másik is? Ez a helyzet kicsit bonyolultabb, mert mi van, ha csak én látok bele többet, vagy csak ő? Viszont, ha kedves, és könnyed kétértelmű üzenetváltással, beszélgetéssel ez áthidalható, akkor csak idő kérdése, és kibújik a szög a zsákból. Ha csak egyoldalú, akkor minden sérülés nélkül vissza lehet térni az eredeti pozícióba, nincs emberi, baráti, munkatársi veszteség.

Ha kiderül, hogy hasonlóan átléptünk egy íratlan határt, akkor következhet az édes „játék”. Meddig lehet úgy tenni, mintha ez tényleg csak játék lenne? Hogy lehet nem tudomást venni a pezsgésről? Miért kellene nem tudomást venni a pezsgésről?

Mi van, ha mindketten házasok vagyunk, és ezzel felforgatnánk eddigi „biztosnak” vélt életünket? Bár egyszer azt olvastam valahol, hogy abban a pillanatban, hogy biztosnak vélsz egy kapcsolatot, megölted. Egyetértek teljesen, mert akkor a fejlődést dobtad ki az ablakon.

Visszatérve, elképzelhető, hogy a meglévő házasság már nem jól működik? Nincs benne az, amiért elkezdtük? Teljesen biztos vagyok abban, hogy, ha két ember összetartozik, harmóniában vannak, NINCS esélye egy harmadiknak megérkezni a kapcsolatba. Ez csak akkor jöhet létre, ha energiahiány van valahol. 

Ebben a fázisban még nem tudni merre indul el egy kapcsolódás, lehet, új örömöket viszünk haza a meglévő házasságba, vagy kialakul valami teljesen új, és magasabb szintű, vagy semerre nem vezet az út…

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06703326136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Kezdeném ott, hogy milyen fórum van manapság az ismerkedésre? Társkereső, rendezvények, szórakozóhely, edzőterem, strand, kávézó, baráti társaság, munkahely… Statisztikák szerint a munkahely, és a valaki valakije a leghatékonyabb ismerkedési módszer. Erre mondta az öcsém, hogy menjek el egy autós céghez dolgozni J

Nos, ha saját céged van, vagy nőkkel dolgozol, és egyedül kell megoldanod az élet minden részét, akkor elég kicsi az esélye annak, hogy kapcsolatot tudj létesíteni. Főleg egy olyan környezetben, ahol a férfiakból kihalt a vadászösztön… Mi a baj a pasikkal? Az, hogy nem Férfiak…(Tisztelet a kivételnek!)

1.       * Érzelmileg elgyengültek, és fogalmuk sincs, hogy kell a nőhöz hozzá kezdeni. Hogyan kell udvarolni, megszólítani egy Nőt. Mert egy kis fiatal, hebrencs leánykához, akinek a szép autó elég meggyőző erő, még van merszük, de, ahol már van némi plusz, és valamit le kéne tenni az asztalra, ott kudarcba fulladnak. Uraim, hogyan kéne kifejezni a tetszést ? „ A helló, kő kávé?” Nos, ez elég reménytelen. Mennyivel jobb, ha megfigyeli, mit iszok, eszek, és azzal lep meg. Máris kifejezi a figyelmességet.

2.       * Nem mernek kezdeményezni. Egy szerencsétlen társkeresőn is a nőnek kell mosolyt, vagy jelt küldeni a pasinak, mert az csak nézegeti az adatlapodat, és csorgatja a nyálát, de nem mernek közelíteni. Vagy csak unatkoznak a feleségük mellett, és azért regisztráltak be.

3.       *  Végtelen kellemetlen lehet felvállalni, hogy esetleg még „Anyuka Hotelben” laknak, és a középkorukra annyit nem tudtak elérni, hogy legalább albérletet fizessenek maguknak. Mondjuk valóban kényelmesebb főtt kajára hazamenni, amit anyuci főz.

4.       * A nagyvállalkozót, vagy vezető beosztásúakat pedig annyira elragadja a munkájuk, hogy még egy szerencsétlen randit se lehet összehozni velük. Ha meg az nehezen megy, mi lesz később, hogy lenne idő bármire is. Ezeknek a pasiknak a párjuk a munkájuk. Az elégíti ki őket, az alá rendelnek mindent, és még büszkék is arra, hogy mennyi státusz szimbólummal tudják körül venni magukat. A lényeg, hogy jó verda, szép óra, és márkás ruha legyen. A többi, ami emberivé tesz, az másodlagos. A műnőket úgyis meg lehet venni.

5.       * Vannak azok a típusok, akik koruk ellenére sem akarják elkötelezni magukat, mert sokkal kényelmesebb virágról virágra szállni, nem kell fenntartani saját lakást, mindig van hol megszállniuk, és nem kell felelősséget vállalniuk semmiért. Persze nem akarnak gyereket sem, mert az már ugye nyűgös, csak szex, és más semmi.

6.       * Többségük erre az időre már legalább egyszer elvált, és van egy, két, három, négy… gyerekük. Akikről gondoskodni kellene valahogy, és még újabb családba új gyereket bevállalni, az már sok(k). Az ő gyereküket egy új apuka neveli, nekik meg másét kellene nevelni, és apukaként helyt állni, vagy újra gyereksírásra kelni esténként… Inkább a foci, meg a motorozás…

7.       * A stílustalanokat már félve említem meg, akikbe annyi ízlés nem szorult, hogy szandihoz nem vesznek fel zoknit. Félelmetes, hogy némelyikük, csak azért vesz fel ruhát, hogy ne legyen meztelen. Persze nem számít a külső! Dehogynem!

8.       * A szenvedélybetegek is a repertoáron vannak. Azt hiszik a pasik, hogy a társkeresőn, ha egy pohár itallal vannak lefotózva, az imponáló. Hát nem!

9.       * Vannak, akik a nőt csak eszköznek tekintik, hogy mosson, főzzön, takarítson, gyereket szüljön. Saját karriert nem engednek a nőnek, mert akkor kiderülne, hogy nem is akkora nagy „macsók”.

10.   * A folyamatosan panaszkodók, de lépni nem tudók, változtatni nem merők meg végképp kiábrándítóak. Nem jó nekik a meglévő kapcsolat, de nem tudnak tökösen kiállni magukért.

11.   * A megsebzettek, akiket megcsaltak, akik nem tudnak megbocsájtani, ezért azt vallják, hogy minden nő k..va.

12.   * Az még gyomorforgató, amikor a pasik szeretnék, hogy eltartsák őket. Kinéznek maguknak egy sikeresebb nőt, és még, ha annyira nem is jön be nekik a csaj, képesek inkább sötétben, paplan alatt teljesíteni a szolgálatot a kényelem érdekében. Közben meg eljárnak mellette ide-oda.

13.   * Okos nő meg nem kell, mert ahhoz fel kéne nőniük, hogy lehessen beszélgetni, közös terveket szőni, és kéne folyamatosan fejlődni, egymást inspirálni stb.

Jaj, szánalmas ez, akárhonnan is nézem! Vagy pincsi kutya, vagy pitbull, vagy semmi.

Pedig olyan egyszerű az igényünk, olyan könnyen „megvehetőek” vagyunk mi „erős” nők!

Legyetek Férfiak! Merjetek kezdeményezni, legyetek találékonyak, szeretettelik, család centrikusak,  aktívak az ágyban, és a mindennapokban. Legyetek a barátunk is, lehessen rátok számítani minden körülmények között... Hadd lehessünk Nők mellettetek!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06703326136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!