Olyan ritkán jut ez eszünkbe, pedig ha jobban belegondolnánk, akkor boldogabb életet élhetnénk.

Nemrég autókáztam egy útszakaszon, amerre nem szeretek járni, mert mindig a párom balesetének napja jut eszembe, ezért leginkább elkerültem. De most nem tudtam, és érdekes módon nem a fájdalom tört felszínre, hanem az a mérhetetlen öröm, hogy én élek. Milyen szerencsém van, hogy nem voltam akkor mellette, lehet, hogy most nem írogatnék…

Vagy milyen angyali segítség volt, amikor rutintalan sofőr koromban frontálisan ütköztem, és egy karcolás sem esett rajtam. Amikor csak kicsit rázott meg az áram, vagy villám csapott a repülőbe, amin utaztam. Amikor megpördültem az autópályán a csúszós úton, vagy csak kimentem az utcára…

Biztosan mindannyiunknak van ilyen listánk, ami veszélyhelyzetként éltünk meg, és jó, hogy túléltük.

Mennyi olyan helyzet van, amit észre sem veszünk, nem tudatosodik bennünk!

Ilyenkor elgondolkozom, hogy angyali, vagy égi segítség?! Vagy karmikus, és azt üzeni a számunkra, hogy még van dolgunk ezen a Földön, vagy „csak” így akarják az égiek a tudomásunkra juttatni, hogy ÉLJÜNK, mert minden múlandó?! Bármelyik igaz lehet, és egyik se, de a lényeg, hogy ez nem a főpróba, hanem már megy a „műsor”.

Többször előfordult az interneten az az okosság, hogy „Élj úgy, mintha ez a nap az utolsó napod lenne!”. Néha elolvassunk, kicsit átérezzük, és lájkoljuk ( már, ha nem vagyunk rá lusták…), és minden megy tovább a maga kerékvágásban. De miért? Egyetértünk valamivel, és mégsem változtatunk?!

Minek kell ahhoz történni, hogy örüljünk minden napunknak, hogy ma megint kaptunk lehetőséget, hogy ne pazaroljuk az időnket hülyékre, hogy észre vegyük a szépet??? Tényleg kell valami tragédiának, betegségnek történni, hogy felértékelődjön az életünk? Sajnos igen! Mert természetesnek vesszük, hogy nekünk minden jár.

„Majd boldog leszek, ha ez és ez meglesz…” Ismerős? Nincs majd!!! Csak MOST van, és csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg ezt a pillanatot!

Természetesen vannak szürkébb, és színesebb napok, de amíg lélegzünk, és ver a szívünk, van miért hálásnak lenni a létünkért, akármilyen is az, akármilyenné is tettük! (Változtatni mindig lehet!)

Annyi mindenbe bele halhattunk volna már, mind testileg, mind lelkileg, de igaz a szólás:

„ Ami nem öl meg, az erősít!” Az edzi a lelkünket, és folyamatosan arra késztet, hogy ne ragadjunk bele az anyagi, materiális világba, és tekintsük egymást embernek.

Reggelente, amikor felébredünk, egy egyszerű KÖSZÖNÖMmel kisugározzuk magunkból azt, hogy van értelme mindennek!

Mit veszíthetünk, ha kipróbáljuk? Milyen többlet energiát tapasztalhatunk ezáltal napközben?

Próbáljuk ki! :)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

A jó pap holtig tanul… Lehet, hogy most fejeztél be valamilyen iskolát, és egyenlőre köszönöd szépen, de nem izgat a tanulás kérdése, de lehet, hogy később elő tudod venni ezt a blogot, és hasznos lesz.

Itt van lassan az ősz, a tanulás témaköre egyre aktuálisabbá válhat, és nem csak az iskolások számára, hanem nekünk felnőtteknek is. Ha bevillan valami ötlet az olvasás közben, amit tényleg szeretnél, akkor még éppen el tudod érni az utolsó jelentkezési határidőket.

Hálás vagyok a középiskolai tanárnőmnek, mert amikor meglátta a továbbtanulási igényemet, csak így szólt:      „ Ugyan már, te ezekkel a képességekkel akarsz továbbtanulni?” Igen ezekkel a „satnya” adottságokkal akartam, de egyből lemondtam róla. Akkor még alacsony volt az önértékelésem, és elhittem a tanárnőnek,amit mondott, mégiscsak ő volt a tanultabb... Jól tettem, hogy nem adtam be a jelentkezési lapot, mert ma már nem választanám azt a pályát.

Pár évvel ezelőtt én úgy kezdtem el egy iskolát, hogy kinyitottam egy természetgyógyász magazint, és megfogott a hirdetésben szereplő témakörök összessége, egyből jelentkeztem.

A következő főiskola ötlete pedig már az utolsó utáni pillanatban fogant meg bennem, sikerült bejutnom, így két helyen tanulhattam egyszerre. A felnőttképzésben ez a nagyszerű, hogy én választhatok, és azt tanulhatok, amit szeretek, ami érdekel.

Illetve a tudás alatt nem csak az iskola rendszerű képzést értem, hanem minden olyan információt, amitől okosabb, és több leszel. Több információval szélesedik a látóköröd, és több, számodra hasznos lehetőséget vonzhatsz be.

Nézzük, hogy milyen kérdések merülhetnek fel, ami segítséget, támpontot adhat a bölcsességed fejlesztésére.

Bár azt gondolom, hogy a bölcsesség korral jön, mert az magába foglalja a tapasztalatszerzést is, amit nem lehet könyvből megtanulnod, csak megélned, és utána okulnod belőle. Már, ha okulsz belőle…

Milyen iskola elvégzése jelentene örömöt? Mi az a képzés, ami által meg tudod valósítani magad?

Melyik városban indítanak ilyen oktatást? Mennyibe kerül? Azt a pénzt hogyan teremted elő?

Milyen képzést kellene elvégezned, hogy bővíthesd a vállalkozásod palettáját?

Milyen nyelvet szeretnél tanulni? Mikorra látod a nyelvvizsgát kipipálva?

Milyen könyvet akarsz elolvasni?

Melyik weboldalt látogatod szívesen?

Mennyi időt akarsz szánni az önképzésre?

Hogyan tudod a meglévő tudásodat a gyakorlatba ültetni?

Kitől akarsz tanulni? Hova járnál szívesen gyakorolni?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel meg tudsz fogalmazni egy klassz célt. Úgy érdemes leírnod, hogy jelen időben legyen fogalmazva, mintha már megtörtén volna.

Nem javasolt tervezés:

„De jó lenne lerakni az angol középfokú nyelvvizsgát!”

Te is érzed ebből a mondatból a bizonytalanságot, ugye?

Helyette:

2017. márciusában kezemben van a diplomám, mert sikeresen leraktam az angol középfokú nyelvvizsgát maximális pontszámmal.

Ez konkrét!:)

Jó tervezgetést, és megvalósítást!

( Alapinformációként érdemes elolvasnod a Célozgatunk?! blogomat )

 http://aranylelek74.blog.hu/2016/08/07/celozgatunk

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!