Egy olyan emberi tulajdonságról szeretnék írni, amiről nem szívesen veszünk tudomást, vagy ha tudomást veszünk, akkor nehéz vele mit kezdeni. Ez az irigység. Furmányos ez az érzés, mert, ha vagy olyan szinten, hogy felismered a jelenlétét, akkor az újabb bajt szül, mégpedig a szégyent saját magammal szemben.

Nézzük, honnan indult ez a gondolat! A napokban felhívott egy ismerősöm, lelkesen mesélte, hogy végre megérintette lelkileg egy férfi, és ez milyen felemelő érzés, milyen boldog, és ilyenek. Végtelen örömmel hallgattam a vonal túlsó végén, miközben, én a poklok poklát éltem meg a saját élethelyzetemben. Pont egy számomra fontos férfival beszélgettem, és nem minden reakciójával értettem egyet. Pfú, de finoman fogalmaztam! A lényeg, hogy az öröm skála másik végén voltam az ismerősömmel szemben, én nem voltam annyira lelkes állapotban.

Mert mi történt? Abban a pillanatban, ahogy meghallottam egy olyan történetet, amire én is vágyom, szembesített a saját helyzetemmel, és felnagyította azt. Én is abban a pillanatban érezni akartam volna azt az átható boldogságot, felhőtlen örömet, amit a telefon túlsó végéről éreztem.

Hozzá kell tenni, hogy ezek nem szándékos érzelmi reakciók, hanem ösztönösek. Bekapcsol valamit egy kis manó a lelkemben, és elkezdi azt facsarni. Nem valami kellemes érzés, hiszen egyébként miért ne örülnék más boldogulásának? És örülök is! 

Nem arra szeretnék kilyukadni, hogy nem vagyok együtt érző, és aki felfedezi magában az irigység érzését, az a pokolra kerül, hanem arra, hogy milyen tükröt tudunk akaratlanul is egymásnak tartani. Természetesen ezt magamban helyre raktam, és tudom, hogy mindennek megvan a maga érési ideje.

Mennyi ilyen helyzettel találkozhatunk nap, mint nap, és nem biztos, hogy mindegyiket felismerjük. Gondoljunk csak arra, hogy például a kollégád meséli, hogy kapott egy utat a párjától Kubába, és két hét múlva indulnak. Milyen szupi, nem? De igen, viszont te nem, hogy külföldre, de az idén sehova nem tudsz elmenni nyaralni. Nos, mekkora a közösen átélt öröm a kolléganővel? Hangsúlyozom, hogy itt csak arra az érzésre koncentrálj, ami benned fakad, ami felerősíti a pihenés iránti igényedet. Ugye, ugye?!

Hasonlót megéltem a valóságban is, amikor volt férjem közeli rokona felhívott bennünket egy egzotikus nyaralásunk közepette, és éppen arról siránkozott, hogy ő milyen kevés pénzből él. Egyébként örült nekünk:)

Van ennek egy negatív oldala is.

Mi van, ha én váltok ki valakiből irigységet a sikeremmel, a jókedvemmel, az előrejutásommal, és ő esetleg nem annyira jó szándékú. Hatással lehet az életemre? Befolyásolhatja a mindennapjaimat? Mindenképpen, mert az öröm is, a féltékenység is energia, csak más a rezgésszintje. Ez olyan, mintha egy rózsaszín habos-babos szobában, vagy egy feketére festett, halálfejjel díszített helységben üldögélnél. Van különbség a kettő között? Rezgésszintben mindenképp.

Tehát, ha az irigységet arra "használja" valaki, hogy ártson, az senkinek nem jó. Nem jó a célpontnak, és az irigy kutyának sem, mert idővel minden érzést, amit küldött, azt visszakapja. ( Dögöljön meg a szomszéd tehene esete...)

Megtapasztaltam azt is, amikor egy ismerősöm azt irigyelte tőlem, hogy a párom halála után fel tudtam állni, és nem tűntem el a süllyesztőben. Azt az erőt. Valószínűleg azért, mert benne nem volt meg ez a típusú élni akarás energiája. Furcsa helyzeteket teremt az élet, mert utána ő is kapott a sorstól hasonló helyzetet, amit senki nem kívánt neki, és nem irigyelte el.

Bárhogyan is van, ez a tulajdonság létezik, és hiába rengeteg önismeret, lelki gyakorlat, és érezhetjük magunkat ízig vérig jónak, akkor is megjelenik, és a felszínre tör, egy nem várt pillanatban. 

Egyszer egy "szűzmáriás" rádióban nyilatkozta egy pap, hogy szent irigység van benne, hogy nem lehet ott a csíksomlyói búcsún. Jót nevettem akkor rajta, de azóta szállóigévé vált, mert nekem attól lett szent ez az érzés, hogy engem formál, éberségre int, hogy észrevegyem a hiányaimat, és tegyek magamért.

Az ember mindig arra vágyik, ami belőle hiányzik.

Úgy döntöttem, hogy nem ostorozom magam azért, mert pár percre szembesültem az életem hiányterületével, és az ismerős hölgynek hosszan tartó boldogságot kívánok!

És természetesen magamnak is :)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!