Mi a belső gyermek? Egyszerű válasz: a lekünk gyermeki része, aki játékos, azonnali szükségletkielégítést igényel, őszinte, akar, félelem nélküli, reményteli, szeretetteli, vidám.

Mikor is volt utoljára olyan, hogy mindegyik tulajdonság igaz volt ránk?

Mennyi mindent magunkra akasztunk az évek során, ami pont azt takarja el, amitől nyüzsög, és él a lélek.

Az ókortól kezdve a reformációig a gyerekeknek nem igazán volt joga, rengetegszer előfordult a bántalmazás, és egy cél volt, az állam lépére való formálás.

Mi a helyzet a mai gyerekekkel?

Saját identitással, jogokkal rendelkeznek, felvilágosultak, kis felnőttek, néha túlképzettek, tökéletesen alkalmazzák a technika vívmányait, és spirituálisak.

Mi a jelenlegi helyzet a felnőttekkel?

Kevesen veszünk tudomást a belső gyermekünkről, talán mert nem tudjuk, hogy mennyire befolyásolja a mindennapi életünket. illetve annyira elveszünk a hétköznapokban, hogy erre van a legkevesebb energiánk.

Viszont mégis érdemes lenne vele foglalkozni, és nem hagyni a belső gyermekünket árválkodni, hiszen mindannyiunkban él a gyermekkorunk emlékképei, amik befolyással vannak a jelenünkre. Hiszen nem mindegy, hogy milyen közegben, hangulatban nőttünk fel, és azokat mennyire dolgoztuk fel. Ezek a minták láthatatlanul is irányítják az életünket.

Minél jobban megismerjük, illetve csak emlékezünk a gyermeki énünkre, annál jobban megismerjük a reakcióinkat, és sokkal könnyebb lehet a gyereknevelés is.

Talán, ami a legfontosabb, különbséget tudunk tenni gyermeki, felnőttes, és szülői viselkedésminták között. Mert ugye, amikor bedobjuk a durcit, az nem egy felnőttes megnyilvánulás? Vagy, ha a párunk helyett mindent meg akarunk oldani, az inkább szülői akarat. Egy biztos, hogy nme egyenrangú.

Nézzünk néhány példát a gyermekkorban ért hatások következményeire:

Ha nem kaptunk elég szeretetet, akkor felnőtt korban biztos ezt keressük.

Ha a szülő sarokba állította a gyereket, akkor nagy esély van arra, hogy felnőtt korban krízishelyzetben bezárkózunk, és nem kérünk segítséget.

Ha kistestvér születésénél a szülők nem jólkezelik az elsőszülöttet, akkor kondícionálódhat a féltékenység, ami kihat akár a párkapcsolatra.

Mi lenne, ha bármi is volt, bárhogyan is történt, azt elengednénk, megbocsájtanánk, és begyógyítanánk ezzel a belső gyermekünk sérüléseit?

Mik azok a jelek, amik a belső gyermekünk elhanyagoltságát tükrözik vissza?

·         Másoktól való függés

·         Szenvedélybetegségek, kényszeres viselkedések

·         Felelősségvállalás elhárítása

·         Bizalmatlanság, pánik

·         Önközpontúság

·         Intimitászavar

·         Üresség, fásultság

·         Dühkitörések…

Hogyan gyógyítsuk meg, mit tegyünk?

·         Kezdj el úgy foglalkozni magaddal, mintha egy kisbabával tennéd! Az mit jelent? Mit igényel egy baba? Törődést, szeretetet, figyelmet, örömöt, pihenést, tápláló ételt, védelmet, biztosnágot…Mi van, ha mostantól így bánsz magaddal?

·        Mi lenne, ha saját magadat tennéd az életedben az első helyre? Ha elkezdenél olyan dolgokat csinálni, ami örömmel tölt el? Mi lenne, ha NEM-et mondanál, amikor nincs kedved valamihez?

·         Mi lenne, ha adnál magadnak, és nem csak szipolyoznád a tested, és a lelked?

·         Milyen érzés lenne nem túl komolyan venni az életet?

·         Mi lenne, ha nem ragaszkodnál a félelmeidhez?

·         Mi történne, ha elolvasnál magadnak egy mesét?

·         Milyen érzés lenne elővenni a kedvenc filmed?

·         És a legfontosabb: Hagyd abba saját magad bántását!!!!

Mikor nevettél utoljára? Tudsz egy viccet? Mikor bohóckodtál csak úgy? Tudsz egy viccet? Mikor játszottál utoljára? Mikor csodálkoztál rá valamire, úgy őszintén?

Tedd azt, ami neked jól esik, és békére lelsz magadban, újra felfedezheted a laza, vidám, gyermeki éned. Hidd el, sokkal könnyebb lesz utána az élet!

Jó felfedezést!

Ui: Az én viccem: Anyuka a kisfiához: - Mit főzzek ebédre?

Kisfiú: - Nekem mindegy, csak grízgaluska leves legyen!.....

Dézsi Aranka lélektréner

06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Hányszor, de hányszor jut az eszünkbe a szorgos hétköznapokban, hogy: de jó lenne egy kis kikapcsolódás, vagy magammal foglalkozni?!

De mit jelent valójában az, hogy magammal foglalkozunk? Tudom-e egyáltalán, hogy mik azok az örömforrások, amik feltöltenek, ahol el tudom engedni magam, ami csak nekem szól?

Lehetséges, hogy az önismeret rögös útján ezeket kellene először meghatározni? Ha nem vagyok vele tisztában, akkor épp itt az ideje a felszínre hozni. Ha meg tudom, miktől érzem jól magam, akkor miért nem csinálom rendszeresen, miért kell megvárni azt az állapotot, amikor már az egészségen látszódik, amikor már muszáj…amikor már annyira elragadnak a hétköznapi teendők, hogy csak éppen arra szánok időt, hogy a legszükségesebbeket megcsináljam…

Nézzük sorba, kilenc tipp a felüdülés, feltöltődés, örömérzet növelés érdekében! :

1.       Új frizura. Milyen jól tud esni, amikor a fodrász finoman megmasszírozza a fejed, ellazulsz, és akár másfél órán keresztül csak a megújulás, a szépülés a cél. Mellette meghallgathatja a kis dolgaidat (szegény szolgáltatók…mennyi klassz történetet hallgathatnak nap, mint nap. De ez a továbbiakban sorolt szakmákra is igaz ám.) Új külsővel távozhatsz, és jöhetnek a dicséretek!

2.       Csillogó körmök. Két óra alatt lehetőség van megpihenni, megszabadulni a „lenőtt köröm” érzéstől, nem kell tovább dugdosnod, és átélheted a finom kézmasszázst, egy kis paraffinos, bőrpuhító kézápolással…Isteni! Utána olyan puha a kezed, mint a babapopsi…Ezek a körmösök kézrátétellel, vagy inkább köröm rátéttel gyógyítanak…

3.       Relaxáló testmasszázs. Ezer féle lehetőség közül tudsz már választani, az isteni illóolajostól kezdve a ropogtatós verzióig. Mindegyik azt a célt szolgálja, amire a legnagyobb szükséged van, hogy neked jó legyen, a tested megszabaduljon a stressz okozta görcsöktől! És ez a legfontosabb!!! Illetve nagyon jó stresszoldó hatást tud kiváltani, már csak az érintéssel is, hiszen, ha sokáig nem kapsz érintést, sokkal nagyobb a depresszió felbukkanása.

4.       Méregtelenítés felsőfokon. Szaunázni, gőzölni, pezsgőmedencében üldögélni, kész kánaán. Rugalmassá teszi a bőrt, otthagyhatod az összes feszültséget, mert a pólusaidon keresztül kiengeded magamból. Olyan utána, mintha újjászülettél volna.

5.       Séta a parkban. Összhangba kerülni a természettel, levegőváltozás, kiszabadulás a négy fal közül, csend…Soroljam még? Néha elég egy fél óra is, amikor csak a kacsákat nézegeted a vízparton, és így üríted ki a feltornyosult gondolatokat a fejedből.

6.       Egy klassz ebéd. Olyan helyen étkezni, ahol nem mindennap teszed, ahol a látvány már laktat, amikor megengeded magamnak, hogy ne csak egy menüt faljál be az ebédidő alatt, hanem minőségi ételt fogyassz el akármennyi idő alatt, kulináris élményt nyújtva az ízlelőbimbóidnak.

7.       Egy kis olvasás a kedvenc íródtól, vagy valami új, izgalmas, romantikus…Bármi, ami megmozgat, amibe beleélheted magad.

8.       Bármilyen alkotó tevékenység feltölthet. A goblein készítés, selyemhímzés, fafaragás, festés, írás, rajzolás, lekvárfőzés, tortakészítés, varrás, egyszóval bármi, ami az ízlésednek megfelelő, és hívást érzel irányába.

9.       Vagy „csak” elmész egy edzésre, hol ki tudsz magadból adni minden gőzt, és feszültséget.

Ha elkészíted a saját örömlistád, és elkezded apránként beépíteni az életedbe, azt veszed észre, hogy hétről hétre egyre jobban magadra találsz. Egyre jobban fontossá válnak ezek a programok, ami által saját magad is egyre előkelőbb helyet kap a saját életedben!

Kellemes kikapcsolódást!

Dézsi Aranka lélektréner 06703326136

Aranylélek

Aranylélek közösség

Hogy mi a boldogság?

Minden, és semmi.

MINDEN, mert a boldogság érzését megtalálhatod egy szempárban, egy ölelésbe, egy mosolyban, egy kézfogásban, egy érzésben, egy finom érintésben….

Érzékelheted egy szép zene hallatán, egy extra showműsor kapcsán, egy sportesemény közben, a dobogó legfelső fokán…

Megtapasztalhatod egy sikeres munkafolyamatban, egy jól sikerült alkotás közben, egy utazás alkalmával… Bárhol utolérhet a boldogság érzése…

Feltéve, ha nyitott vagy…. Ha elfogadod, hogy a boldogság benned születik meg, nem más adja becsomagolva, rózsaszín szalaggal átkötve.

Sokszor teszik fel nekünk, és tesszük fel másnak a kérdést:

Boldog vagy???

Értelmetlen, illetve pontosításra szoruló kérdés.

Helyesen így tudom elképzelni: Ebben a pillanatban boldog vagy? Illetve, mikor érezted a boldogság pillanatát utoljára?

Mert óriási csapda, és csalódás, ha azt hisszük, hogy a boldogság egy olyan érzés, ami folyamatosan jelen van az életünkben.

Szerencsések vagyunk, ha sűrűn átélhetjük a pillanatot.

A boldogság SEMMI.

Semmi, mert illékony a természete, Semmi, mert nem tudjuk hosszú ideig fentartani.

Egy stresszfaktor beköszönése esetén máris leesik a szárnyunk, amivel az eget szeltük, és eluralkodik a szomorúság.

Mi a boldogság ellentéte? A boldogtalanság? NEM! Hanem a HIÁNYÉRZET.

Mert, amikor boldogtalannak érezzük magunkat, hiányzik egy ölelés, egy csók, egy együtt érző mosoly, egy közös program.

Hiányzik egy élmény, egy közös nevetés, egy csodálatos táj képe, egy izgalmas kirándulás élménye, egy kis kedvencünk bújása, a gyerekeink felhőtlen kacagása. Hiányzik, és a boldogság érzését betölti ez az ŰR.

Akkor mi a megoldás? Akarjunk boldogok lenni egyáltalán? IGEN!!!

Akarjunk boldog pillanatok sorozatát, és MOST…

Nem akkor, amikor majd meglesz a ház, a konyha, a mosógép, a munka, és bármi, amivel csak falakat húzunk fel saját boldogulásunk előtt.

Legyünk nyitottak, és fogadjuk el, hogy ezek az érzések váltakoznak.

Ha a hiányérzet erősödik fel, akkor fájjuk meg, sírjuk ki magunkat, beszéljünk róla…de ne ragadjunk bele, engedjük tovább, és fókuszáljunk arra, hogy miben tudjuk meglátni a boldogságot!

Éljük meg a felemelő pillanatokat, örömködjünk, énekeljünk, táncoljunk, szárnyaljunk, potyogtassunk örömkönnyeket, öleljük meg a világot, éljünk…

Sose felejtsük el: A Boldogság SEMMI, és MINDEN!

Dézsi Aranka lélektréner

06703326136

https://www.facebook.com/aranylelek/

http://aranylelek74.blog.hu/

Egy olyan emberi tulajdonságról szeretnék írni, amiről nem szívesen veszünk tudomást, vagy ha tudomást veszünk, akkor nehéz vele mit kezdeni. Ez az irigység. Furmányos ez az érzés, mert, ha vagy olyan szinten, hogy felismered a jelenlétét, akkor az újabb bajt szül, mégpedig a szégyent saját magammal szemben.

Nézzük, honnan indult ez a gondolat! A napokban felhívott egy ismerősöm, lelkesen mesélte, hogy végre megérintette lelkileg egy férfi, és ez milyen felemelő érzés, milyen boldog, és ilyenek. Végtelen örömmel hallgattam a vonal túlsó végén, miközben, én a poklok poklát éltem meg a saját élethelyzetemben. Pont egy számomra fontos férfival beszélgettem, és nem minden reakciójával értettem egyet. Pfú, de finoman fogalmaztam! A lényeg, hogy az öröm skála másik végén voltam az ismerősömmel szemben, én nem voltam annyira lelkes állapotban.

Mert mi történt? Abban a pillanatban, ahogy meghallottam egy olyan történetet, amire én is vágyom, szembesített a saját helyzetemmel, és felnagyította azt. Én is abban a pillanatban érezni akartam volna azt az átható boldogságot, felhőtlen örömet, amit a telefon túlsó végéről éreztem.

Hozzá kell tenni, hogy ezek nem szándékos érzelmi reakciók, hanem ösztönösek. Bekapcsol valamit egy kis manó a lelkemben, és elkezdi azt facsarni. Nem valami kellemes érzés, hiszen egyébként miért ne örülnék más boldogulásának? És örülök is! 

Nem arra szeretnék kilyukadni, hogy nem vagyok együtt érző, és aki felfedezi magában az irigység érzését, az a pokolra kerül, hanem arra, hogy milyen tükröt tudunk akaratlanul is egymásnak tartani. Természetesen ezt magamban helyre raktam, és tudom, hogy mindennek megvan a maga érési ideje.

Mennyi ilyen helyzettel találkozhatunk nap, mint nap, és nem biztos, hogy mindegyiket felismerjük. Gondoljunk csak arra, hogy például a kollégád meséli, hogy kapott egy utat a párjától Kubába, és két hét múlva indulnak. Milyen szupi, nem? De igen, viszont te nem, hogy külföldre, de az idén sehova nem tudsz elmenni nyaralni. Nos, mekkora a közösen átélt öröm a kolléganővel? Hangsúlyozom, hogy itt csak arra az érzésre koncentrálj, ami benned fakad, ami felerősíti a pihenés iránti igényedet. Ugye, ugye?!

Hasonlót megéltem a valóságban is, amikor volt férjem közeli rokona felhívott bennünket egy egzotikus nyaralásunk közepette, és éppen arról siránkozott, hogy ő milyen kevés pénzből él. Egyébként örült nekünk:)

Van ennek egy negatív oldala is.

Mi van, ha én váltok ki valakiből irigységet a sikeremmel, a jókedvemmel, az előrejutásommal, és ő esetleg nem annyira jó szándékú. Hatással lehet az életemre? Befolyásolhatja a mindennapjaimat? Mindenképpen, mert az öröm is, a féltékenység is energia, csak más a rezgésszintje. Ez olyan, mintha egy rózsaszín habos-babos szobában, vagy egy feketére festett, halálfejjel díszített helységben üldögélnél. Van különbség a kettő között? Rezgésszintben mindenképp.

Tehát, ha az irigységet arra "használja" valaki, hogy ártson, az senkinek nem jó. Nem jó a célpontnak, és az irigy kutyának sem, mert idővel minden érzést, amit küldött, azt visszakapja. ( Dögöljön meg a szomszéd tehene esete...)

Megtapasztaltam azt is, amikor egy ismerősöm azt irigyelte tőlem, hogy a párom halála után fel tudtam állni, és nem tűntem el a süllyesztőben. Azt az erőt. Valószínűleg azért, mert benne nem volt meg ez a típusú élni akarás energiája. Furcsa helyzeteket teremt az élet, mert utána ő is kapott a sorstól hasonló helyzetet, amit senki nem kívánt neki, és nem irigyelte el.

Bárhogyan is van, ez a tulajdonság létezik, és hiába rengeteg önismeret, lelki gyakorlat, és érezhetjük magunkat ízig vérig jónak, akkor is megjelenik, és a felszínre tör, egy nem várt pillanatban. 

Egyszer egy "szűzmáriás" rádióban nyilatkozta egy pap, hogy szent irigység van benne, hogy nem lehet ott a csíksomlyói búcsún. Jót nevettem akkor rajta, de azóta szállóigévé vált, mert nekem attól lett szent ez az érzés, hogy engem formál, éberségre int, hogy észrevegyem a hiányaimat, és tegyek magamért.

Az ember mindig arra vágyik, ami belőle hiányzik.

Úgy döntöttem, hogy nem ostorozom magam azért, mert pár percre szembesültem az életem hiányterületével, és az ismerős hölgynek hosszan tartó boldogságot kívánok!

És természetesen magamnak is :)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!