Többször előfordult már az életemben, hogy amint megismerkedtem valakivel, kis idő múlva elkezdtem felvenni a szokásait, igyekeztem megfelelni, és szép lassan feladtam magam a kapcsolatért, pedig azt nem kérte tőlem senki.

Azért történhet ez meg, mert ott hibázunk általában, amikor két ember megismerkedik, és akarva akaratlanul igyekeznek egymást a saját képükre formálni. Rendelkezni egymással, birtokolni, saját tulajdonnak tekinteni. Ez talán az elején még kedves, és aranyos is tud lenni, hogy nélküle nem teszek semmit, nem barátkozom, nem járok el sehova,nem eszek egyedül stb., de ez az idő elteltével károssá változik, mert mindkét félnek megszűnik az egyéni élete, egyénisége, és fojtóvá válhat egy kapcsolat.

Ennek a következményei lehetnek, hogy az egyik megunja, hogy nincs szabadsága a kapcsolaton belül, és elkezd esetleg eljárni, vagy máshol keresni a látszólagos boldogságot.

Tehát ahhoz, hogy megmaradjon az identitásunk, és ne adjuk fel teljesen magunkat, igenis hagyni kell teret magunknak, és a másiknak. Meg kell tartanunk ezt az igényünket. Senkit nem lehet leláncolni, és, ha van szeretet két ember között, akkor teljesen természetes, hogy mindig visszatérnek egymáshoz.

A legszerencsésebb talán, ha marad nekem is, neki is egy élete,  és van egy közös életünk is.

Ha megtapasztaltad a NINCS keserű bugyrát, akkor fogod tudni értékelni a VAN édes ízét. ( D.A.)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Döntéseink helyességét mindig csak utólag tudjuk meg. Mert a pillanatnyi tudásunk, és információnk birtokában az adott helyzetben mindig helyesen döntünk.  ( D.A. )

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Egy pillanat, egy nap megváltoztathatja az életet, és ez a nap befolyásolta a következő 10 évemet, és az életem irányát. Ahogyan megmártóztam a spiritualitás világában, ahogy megtanultam a fent, és lent világát. Tehát mindig fenn kell tartani a pozitív hit érzését, mert soha nem tudhatjuk melyik az a nap, amelyik átfordít...

Pénteki házibuli, két óra alvás, 250 km vezetés, egész napos munka után jött a baráti ötlet, hogy menjünk el strandra,örültem neki, mert gondoltam, hogy végre kipihenem magam. Nagyon jól zajlott, volt két meglepetés vendég. Egyikőjükkel-akiről az volt a legelső benyomásom,hogy magának való ember-nagyon jókat beszélgettünk a medencében.

Annyira elbeszélgettük az időt, hogy a  végén már csak kettesben mentünk szaunázni. Itt már éreztem a mozdulatain, a tekintetén, hogy tetszem neki, de nekem is jó volt a társaságában lenni. A fürcsi után elmentünk vacsorázni a többiekkel,  én haza akartam menni, de kitaláltuk, hogy rendezzünk házibulit, így maradtam, gondoltam még egy órácskát valahogy kibírok fáradtan. 

Mivel Ő gyalog volt, ezért én elvállaltam, hogy hazaviszem átöltözni. Nagyon boldog volt ettől. A vasúti kereszteződésben pirosat kaptunk, én egy hirtelen ötlettől vezérelve beraktam Ákos: Majom a ketrecben című számát. Ennek a szövege elég ütős, mert a börtönbe zártságról szól, és magára ismert a jelenlegi kapcsolatában. Megkérdezte, hogy szándékosan csináltam? Nem tudom, csak ez jött…

A házibuli jól indult, tízen jöttünk össze, mindenki a párjával, csak mi nem, két fél voltunk. A kanapén ültünk, és néha egymáshoz ért a térdünk, én hagytam, mert furán jó érzés volt. Jó kedve volt mindenkinek, hiszen elfogyott tíz üveg pezsgő, én igyekeztem keveset inni, mert fáradt voltam. Egyszer csak a holtponton átestem, és felpattantam táncolni, míg mindenki ült. 

Barátnőm melegítő alsójában, és pólójában voltam, a hajam strand utáni csapzott, smink nélkül. Szóval a lehető legnaturálisabb voltam. Egyszer csak odajött barátnőm és megkérdezte, hogy igent mondanék e, ha Ő kezdeményezne? Azt mondtam igen... /Nem tudom, miért így válaszoltam?!/

Az idő teltével a buliból négyen hazamentek, Ő pedig leoltotta a villanyt, barátnőm a párja ölében, Zorro és Rebeka összebújva táncoltak,  és mi is táncoltunk. Nagyon sejtelmes volt a hangulat, és izzott a levegő.

Megfogta a derekamat, és simogatott, majd majdnem megcsókolt, de pár centire maradt a szája a számtól. Még húztuk egy kicsit. Megsimogatta a mellemet, és végre megcsókoltuk egymást. Katarzis. Felhúzta a pólómat, de ekkorra már Rebekáék is elhagyták a terepet. Barátnőm párja pedig látta, ahogyan egymásba mélyedünk.

Letepertük egymást, így barátnőmék is átmentek a másik szobába. Nagyon kívántuk egymást.  Egymás ölelésében, és csókjában fürdőztünk tovább. Imádtam a tetovált karját, olyan puha bőre volt. Közben beszéltünk egymáshoz, fülembe súgta, hogy kíván, mióta meglátott, és menet közben mindig megkérdezte, jól vagyok e. És gyönyörű vagyok, és hogyan szeretem, hogyan tegyen engem boldoggá. Mire én suttogtam neki, hogy hátulról, felülről, alulról… Erre még jobban beindult.

Csókolgattuk egymást, és bennem olyan gát szakadt át, amit eddig nem is ismertem. Nem akartam jó lenni, megfelelni, csak szeretgettem, és ezt én is élveztem.

Egy kis személyleírást adnék róla, mert nem mindennapi a sztori. 23 éves (én ekkor 30), szemüveges, vékony, két fülbevaló, halálfejes tetoválások a kezén, imád motorozni, és mindent, ami a motorral kapcsolatos. Szóval, ha feladnék egy hirdetést, hogy társat keresek, nem ezek a paraméterek lennének benne, sőt!!!

Kicsit több, mint két órán át szeretkeztünk. Pont passzolunk egymáshoz, és szédültünk, bizseregtünk, élveztünk, és nem tudtuk abbahagyni. Ezen az éjszakán egyikőnk se jutott el a csúcsig, és mégis fenomenális volt. Nagyon izmos a teste, és élveztem, csókolgattam a tetkóit,  szépnek láttam, és izgatott ez a macsó feeling.

Nem tudom hova tenni a történteket, kihozott belőlem minden jót. Teljesen felszabadult voltam, és nem csak a pezsgőtől. Megkérdezte, hogy akkor csak most volt, és soha többé? Visszakérdeztem, hogy hogyan szeretné? Mire ő: a fél karomat is odaadnám érte… ilyet megélni? Azt az őszinte kis buksiját.  Megkérdezte már egy óra után, hogy mit szeretnék? Azt, hogy hagyd magad. Végig csókolgattam, és közben kicsit harapdáltam, és ha belegondolok a tetoválásaiba, most is izgat. Ki érti ezt? Mi történt velem?

Szerelmes lettem egy pillanat alatt. Derült égből villámcsapás:)))

Egy év múlva részlet az életünkből: 

Boldog vagyok, és nagyon hálás a sorsnak, hogy együtt élhetjük az életünket. Teljes a harmónia közöttünk, és azt kívánom, hogy minél hosszabb ideig ez így lehessen. Szeretem nagyon, majdnem egyformák vagyunk, egymás tükörképei. Az apró részletekből érzem, hogy ő is szeret engem. Ahogyan megszorítja a kezem, vagy megpuszil, vagy bökdös az ujjaival, ahogy átölel…

Ha én okostelefon lehetnék... Ott lennék vele mindenhol, előnyt élveznék, folyamatosan simogatna. Együtt mennénk horgászni, munkába, sörözni, edzeni,és még szórakozni is elvinne magával.

Ott simulhatnék napközben a zsebében. Mindent tudnék róla, folyamatosan frissítőt kaphatnék, és olyan helyekre látogatna el velem, amiről csak álmodozhatok.

Ismerné a paramétereimet, védelmezne, védőruhát venne nekem, hogy ne sérüljek, és jól nézzek ki. Nem haragudna, ha a fontos születésnapi dátumok, események miatt szólnék neki.Ha lemerülnék egy fárasztó nap után, egyből gondoskodna arról, hogy feltöltődjek.

Sokat beszélgetne velem, és továbbadná az információkat. Mindig tudhatnám, hogy merre jár, és milyen hangulatában van.

Figyelhetném,ahogyan jókat nevet azon, amit mutatok neki,figyelne rám. Megosztaná velem a gondolatait, nem lenne titka előttem. Lennének közös játékaink, együtt gazdálkodhatnánk, közös stratégiáink lennének, és nem unna meg. Minden fogyasztásomat szó nélkül kifizetné, nem lenne veszekedés. Hinnem kell a reinkarnációban...:)

Válás. Elválás. A vállalásunk nem teljesítése. Bárhogy fogalmazhatunk, de a magyarországi statisztika erről igen sokatmondó. Nagyjából minden második házasság válással végződik, ami nem túl biztató.

Bármelyik statisztikai oldalt böngésztem, sehol nem találtam olyan adatot, ami arra utalt volna, hogy a templomban, Isten előtt, az égben kötettett házasságokat mennyien oldották fel. Egy fontos információt találtam: az egyház szerint elválni nem lehet, maximum érvényteleníteni, megmagyarázni, bebizonyítani,illetve rengeteg procedúra, és több tízezer forint bánja.

De miért is kellene ezzel (is) foglalkozni, nem elég, hogy a bíróságon polgári értelemben megszűnik a frigy? Valamiért mégis csak kötünk házasságot templomban is, ha nem lenne értelme, akkor ez kimaradna az életünkből. De mi hajthat? Mert az olyan meghitt, szép, hitünk miatt, vagy mert így szokták mások is? Mindenkinél más lehet a motiváció.

Sok házasságkötés alkalmával nem maradhatott el a templomi szertartás sem. Viszont ha az élet úgy hozza, hogy elválnak útjaink, akkor csak az isteni fogadalom marad.

Milyen hatással lehet ez a mindennapokra? Láttam olyat, ahol egyértelműek a jelek. Sok év után is még emberi kapcsolatban vannak, nem tudnak elszakadni egymástól, tudnak egymásról, érdekki a másik sorsa, szeretettel tekintenek a másikra, üzleti kapcsolatban vannak. Ettől függetlenül mindketten élik az életünket, de egyikőjük se találta meg a tartós boldogságot. Azért, mert kötöttség van köztük, és véleményem szerint magasabb szintű kötöttség az égi fogadalom.

Tehát felnőtt, józan fejjel döntést kell hozni. Ha tartósítani szeretnénk a válást, akkor egyházilag is meg kell tenni, de legalább elmenni közösen abba a templomba, ahol esküdtek, és egymás szemébe nézve kimondani, hogy vége. Ha pedig az égi házasságot szeretnénk tartósítani, akkor ugyanezt meg kellene tenni, és újra felvértezni magunkat egy szertartással. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik út mindkét fél boldogulását elősegíti. 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Több ezoterikus fórumon lehet olvasni,hallani, hogy fogadjuk el a helyzetünket, békéljünk meg az életünkkel, legyünk elfogadóak saját magunkkal, embertársainkkal szemben. Az elméleti részével alapvetően egyetértek, mert, ha folyamatos elégedetlenségben, panaszkodásban, meg nemértésben élnénk, az hosszú távon megkeserítené az életünket.

Arról a helyzetről tennék említést, amikor már annyira elfogadóvá válunk, hogy az átcsap passzivitásba. Én is beleestem ebbe a hibába. Nagyon büszke voltam magamra, hogy elfogadtam a nem túl fényes sorsomat, elhittem, és már meg is szoktam, hogy a szorosan beosztandó anyagiak csak a fejlődésemet szolgálják, és megtanítanak értékelni a keveset is.

Viszont volt olyan hatása is, hogy megváltoztatta az értékrendemet, tudom már, hogy mi és kik fontosak az életemben. Az elfogadásból szép lassan át transzformálódtam megadásba, ami azzal járt, hogy elkezdtem vegetálni az életem több területén. Jöttek az önigazoló, önsajnáló gondolatok: "Nekem csak ez jutott, de majd lesz jobb. Biztos meg van az oka, hogy csak méltatlan kapcsolatok jutnak nekem. Egyszer minden megváltozik, addig is mentálisan programozom a bőséget. Stb..."

Feltettem a kezem, és a sodródást választottam, mert azt hittem az egyenlő az elfogadással, és hittem mennyire spirituális vagyok, egyedül is boldog vagyok, meg hát a boldogsághoz nem kell pénz. Közben minden olyan energiát, ami az életben maradáshoz szükséges, elnyomtam magamban. A törekvést, a cselekvést, a megmutatom magamnak, és a környezetemnek csakazértis energiáját, azokat az elemeket, amiben van némi tűz, és mozgató erő.

Természetesen nem arra szeretnélek ösztönözni, hogy csinálj mindent dühből, bizonyítási vágyból, hanem arra, hogy ne ess a ló másik oldalára. Nehéz megtalálni az arany középutat, de szükségszerű. Érdemes egy kis önvizsgálatot tartani, amint be tudod magad azonosítani,hogy hol tartasz az elfogadás skáláján, akkor van lehetőséged változtatni az életeden.

Mert, ha eddig csak elégedetlenkedtél, és mindig csak a hibát láttad meg magadban, vagy másban, akkor itt az ideje megbékélned a jelenlegi helyzeteddel, és ha nem tetszik, akkor kis lépésekben változtatni rajta. Abban a pillanatban, amikor felismered, hogy egy helyzet, egy konfliktus mit tanít számodra, megtanulsz megbékélni magaddal.

Viszont, ha azt veszed észre magadon az önvizsgálat során, hogy túlságosan is megadó, nemcselekvő lettél, akkor itt az ideje, hogy tüzesebb legyél.Hogyan? Tűzz ki apróbb, nagyobb célokat, cselekvési tervet,és indulj el! Találj olyan motívumokat az életedben, amit nagyon szeretnél, de már lemondtál róla. mi van, ha újra teszel érte, ha kimozdítod magad a langyos mindennapokból?! Mi van, ha nem fogadod el behunyt szemmel, amit most olvastál, hanem a gyakorlatba ülteted, és kipróbálod? :)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Elsősorban, hogy nőnek érzi magát, és ezt sugározza. De mitől érezhetjük ezt a szürke hétköznapokban?  Hiszen annyi "szép" nőt láthatunk megszerkesztve a címlapokon!

Találkoztunk már olyan babaarcú bombanővel, aki külsőre gyönyörű volt, mindaddig, amíg meg nem szólalt? Akkor hol az igazság? Biztosan te is tapasztaltad már, hogy lelkiállapotodtól függően egyik nap szépnek, másik nap kifejezetten csúnyának, öregnek, kövérnek, ráncosnak láttad magad. Ilyenkor kinek hinnéd el, hogy te a valóságban szép vagy?

Én is akkor érzem magamat szépnek, ha rendben van a lelkem, szeretem, tisztelem, és elfogadom magamat, és az életemet. De, ha diszharmóniában vagyok magammal, akkor csak időzített bomba a testképzavar., ami egyenlő a görbe tükörrel.

Ilyenkor mi következik? Napokra magam alá tudok kerülni, slamposabban kezdek el öltözködni,hogy ne látszódjanak a plusz kilók, vagy elkezdek koplalni,és kínozni magam, hogy szép lehessek, magamra kenem a szépséggyár által kínált csodaszereket.

Ennél viszont van súlyosabb lépés is, amikor elkezdi valaki a testi átszabatást. Egyik részét nagyobbra, másikat kisebbre, harmadikat egyenesebbre műtteti stb.

Közben pedig ennél egyszerűbb a megoldás.Elkezdek úgy élni, hogy nem akarok senkinek megfelelni, nem akarok azért lefogyni, hogy tetszek a páromnak, vagy a munkahelyen irigykedjenek.Csakis magamért vagyok hajlandó tenni, és ez ettől válhat tartóssá. Vállalom magamat, az életemet, így lesz tartásom, és ha van tartásom, van kisugárzásom. Büszke vagyok az elért eredményeimre, és tanulok a hibáimból, objektíven látom magam.

Mi lenne, ha elhinnénk, hogy a szépség is egy választás? Mi történhet, ha azt választod, hogy szereted magad?

Valahol hallottam, hogy a nő, olyan, mint a jó bor. Minél érettebb, annál jobb. A kor előrehaladtával el kell fogadnunk, hogy a testünk is öregszik, és egyre nagyobb teret, értelmet nyer a belső szépség értéke, természetesen a megfelelő ápoltság mellett.

Hölgyeim, amint eldöntjük, hogy szépek vagyunk, szeretjük magunkat, akkor megjelenhet olyan férfi is, aki minket szépnek lát, mert ezt sugározzuk ki, ezt tükrözi a szemünk csillogása. Amint magamnak szép vagyok, szépnek lát a környeztetem is.

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/ 

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Voltál már olyan helyzetben, hogy szakítottál a partnereddel, és egyszer csak azon kapod magad, hogy még mindig kapcsolatban vagytok? Vagy személyesen, vagy interneten jelentkezik, de nem tűnt el az életedből. Ha ez egy esetben előfordul, akkor még talán fel sem tűnik, de, több személlyel való próbálkozás, és elválás után az évek alatt ismétlődik ez a helyzet, akkor ott valami gyanús.

Persze jól eshet az egónak, hogy még mindig én kellek, hogy nem talált jobbat, hogy beismerte én vagyok számára az élete ajándéka stb. Közben pedig csodálkozol, hogy miért nem jön el életed nagy szerelme, miért nem vonzol be végre boldog kapcsolatot? Mert ezek a múltbéli emberek még mindig jelen vannak a lelkedben, akarva akaratlanul.

Hogyan tesztelheted magad? Figyeld az eseményeket!

Lehet, hogy egyszer csak rád ír egy exed, hogy mi újság, vagy jó lenne egy kis unga bunga. Vagy felhív a másik, hogy csak találkozzunk, mert olyan jó volt veled beszélgetni, és hiányzik. Neked pedig már eleged van abból, hogy akkor erősödik fel az értéked, amikor már nem vagy a mindennapjaikban. Amikor ott van a lehetőségük, akkor meg elbaltázzák.

Viszont, ha boldogulni szeretnél a saját életedben, és ezeket a vissza nyúlásokat lezárni, dolgoznod kell rajta. Írd össze a partnereid nevét, és köszönd meg nekik, hogy egymás életében voltatok, és kérd, hogy mindkét fél kapja vissza azt az energiát, ami a másiknál maradt, és az övé. De,ha nem szeretsz írogatni, csak képzeld el.

Ez azért fontos, mert minden olyan emberrel, akivel szexuális kapcsolatot létesítünk energiacsere jön létre, érezzük egymást...Így energiarészeket, sors darabkákat veszünk át egymástól  Minél többször vagyunk együtt, összeér az auránk,így alakul ki, hogy egy idő után pontosan tudjuk, hogy mit érez a másik. Ez az energiakötés egy szakítástól nem kerül a helyére.

Másik lehetőség, hogy relaxációs állapotban, ébredéskor, vagy lefekvés előtt este elképzeled az illetőt, és minden hozzá kapcsolódó szálat elvágsz, közben pedig Mihály Arkangyal segítségét is kérheted.

Természetesen bármit csinálsz, akkor lesz hatásos, ha ezt szeretettel, és nem dühből teszed. Magad miatt.

Kellemes tisztogatást!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Milyen szépen megmutatkozik az összefogás ereje?! Láthatjuk, és tapasztalhatjuk, hogy ha egy tömeg ugyanazt akarja, és nemcsak szeretné /jelenleg a pozitív magyar foci eredményeket/, akkor annak van fizikai szinten eredménye.

Én nem követem a mérkőzéseket, de klassz dolog hallani a szomszédból, a szomszéd utcából, hogy ÉLJEN! Ilyenkor biztos vagyok benne, hogy számunkra jó dolog történhetett.

De visszatérve a tömegre. Elgondolkoztam, hogy mi lenne, ha nem csak a fociban fognánk így össze, hanem amikor szükséges akkor a saját magunk érdekében is. Olyan témákban, ami elősegíti, és jobbá teheti az életünket politikai, és vallási hovatartozástól függetlenül.

Van egy pár olyan barátom, akik mutatták volna az utat, hogy mikor álljunk magunkért ki, de halvány sikerrel. Remélem ez a futball elég mintát ad mindenkinek, hogy, ha akarunk valamit, akkor csak EGYKÉNT kell gondolkozni, érezni, és sikerülhet.

Kisebb szociális csoportra, a családra levetítve is igaz lehet. Ha a család minden tagja pl. akarja, hogy eladják a házukat, akkor annak sikerülnie kell, nincs más lehetőség, mert, mint látjuk az energiák összeadódnak.

A támogató, és az ellenző energiák is, és mindig az győz, amelyik erősebb, több. Mert ami nagyban, az kicsiben is működik, és fordítva is igaz. Bízom benne, hogy ez az összetartás hatással lesz a hétköznapjainkra, nem csak a fociban, hanem más ügyben is tudunk közösen JÓL-LÉT-et teremteni. Hajrá Magyarok!!!