Köszönöm a megemlékezéseket!

Ennyivel el is intézhetném a születésnapi köszöntőket, de ennél többet hozott fel bennem.

Például azt a kiindulási pontot, amikor egyszer a lelkem hozott egy döntést, hogy fizikai testet ölt magának. Elégedett vagyok a választásával J

Kiválasztotta magának a szüleimet, akiknek az életmódjukból, nevelési technikájukból, szeretetükből sokat tanulhattam. Megörökölhettem a génjeik nagy részét, és kaptam egy klassz kis családi csomagot az ősöktől, amivel felnőttként járhattam oldásokra J

Hálás vagyok nekik, hogy megszülethettem, és felneveltek, majd bátran utamra engedtek. Mindig féltettek, de nem túlságosan, ezzel teret adva nekem, hogy járhassam a kanyargós utam.

Születésnap… Fogadalmak…kívánj valamit…

Minden nap születésnap van! Új lendülettel indul egy nap, és milyen jó érzés megpihenni este, bízva abban, hogy lesz megint új nap…

Elérzékenyültem, mert annyira örülök, hogy teljes életet élhetek, hogy olyan jó emberekkel vagyok körülvéve, akikkel mindig számíthatunk egymásra.

Kiemelném a szüleim, testvéreim Hajnalka és Gabi, „póttestvérem” (igen Nóri!), barátnőm Tünde (jóban-rosszban tízen éve…).

Jelentősen formálódtam a volt férjem, szerelmem, és a férfiak által, ezért vagyok teljesen nyugodt, mert már pontosan tudom, mit akarok, és hogy kivel!!! Kivel??? Azzal az emberrel, aki tudja követni a pörgésszámomat, és nem hátrál meg a nyíltságom miatt, nem ijed meg az őszinteségtől, szárnyalhatok mellette, és ami a legfontosabb: hagyja, hogy szeressem, és ő is szeressen engem. Hát vele…J

Sok érzés kavarog bennem, és mindet le se tudom írni, mert nem lehet szavakba önteni.

Kislányként volt egy álmom az életről, és sok minden nem úgy alakult, kevesebb traumával beértem volna, viszont pont ezek a pofonok által változtam, és jutottam el odáig, ahol vagyok.

Viszont volt rengeteg gyönyörű élmény is az életemben, nagyon telt, élménydús, kalandos utat jártam be, egy szavam se lehet…

Születésnap… nem rohannék el mellette, mert igaz, olyan nap, mint a többi, de nekem több.

Lehetőség az összegzésre, egy pillanat erejéig. Mi volt jó? Mi volt tanulás? Hol tartok? Hová tartok?

Mit szeretnék? Kit szeretnék? Néha nem árt ezeket végig gondolni, és ez a nap alkalmas rá.

Egy biztos, hogy semmit nem csinálnék másképp, pedig választhattam volna többször is az egyenesebb utat, de akkor nem találtam volna önmagamra. Így kicsit érettebb fejjel legalább el tudom magam helyezni a nagyvilágban, ismerem az értékeimet, és hiányosságaimat, és ezekkel együtt tudok élni.

Volt olyan születésnapom, amikor szabadnapot szavaztam magamnak, a mai nem ilyen…Ma élvezni akarom az életet, és az emberekkel való kapcsolatomat.

Akarva akaratlanul is lessük ilyenkor, hogy kinek jutok eszébe, ki tisztel meg a köszöntéssel. Nyilván a közösségi fórum lehetőséget az mindenki számára egy gyors köszöntőre, még-ha nem is vagyunk napi kapcsolatban egymással-viszont akkor is jól esik.

Sokan kívántátok, hogy legyen ez a legszebb napom az évben! Legyen! És hogy lehetne ez ennél is jobb? Minden nap egyre szebb? J

Hiszem, hogy a jókívánságok ereje, energiája összeadódik, és támogatja az én kívánságaim beteljesülését, ezért különös figyelmet szentelek neki. Illetve jó energiacsere, mert az én örömöm visszaszáll a köszöntőre…

A legnagyobb felismerésem mára, hogy minden nap születésnap, sőt minden perc egy újabb élet…Ezt jelenti igazán a MOST-ban élés.

Tudatosodott az is, hogy a mai nappal is közelebb kerültem a végéhez, tehát még jobban figyeljek magamra, és csak olyan dolgokkal foglalkozzak, ami örömet okoz, és csak olyan emberekre szánjam a drága időm, aki értékes számomra. Mert fontos vagyok magamnak, hiszen ebben a testben ez az egy lehetőségem van…

Köszönöm nektek ezt a napot, és magamnak is J

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Az ismerkedés elején, amint kiderül, hogy van köztetek néhány száz kilométer, máris felmerül a kérdés: Jó, jó, találkozgatunk, egyszer te jössz, egyszer én megyek…de ez hova vezet? Elindul az agyalás…

Biztosan voltál már hasonló helyzetben.

A felmerülő kérdés teljesen jogos, és abszolút racionális.

Több válasz lehetőséget is láttam már. Volt, aki lepörgette maga előtt az események fejlődését, és megijedt attól, hogy mi van, ha szerelmes lesz, és fel kell adnia a meglévő életét. Amivel ugyan nem elégedett, de mégis komfortzónán belül van. Ezért lepattintotta a partnert. Tehát hozott egy ésszerű döntést egy érzelmi témában. Logikus, nem??? Győzött a félelem, és a megszokás.

Láttam olyat is, hogy egyből szerelem lett, vagyis gyorsan kialakult, és nem kellett gondolkodni, vagyis nem volt kérdés, hogy valaki feladja az életét. Egy hónap után fővárosi albérlet felmondva, és a hölgy már vidéken volt a szerelme mellett.

Találkoztam olyan párral is, akiknek a második aktus után összejött a baba, és ismét nem volt kérdés, hogy mi lesz azzal a laza 400 km-rel!

Viszont miért ne lehetne akár kétlaki életet élni egy átmeneti időszakban? Vagy megtölteni a hétvégéket? Mit jelent a kétlaki élet? Két fogkefe, két hálóruha, két kispárna… Pár napot egyik városban, pár napot másik városba, és pár napot egyedül is…

Ezt akkor javasolnám, ha még nem biztosak az érzéseikben, mert nem volt még idő kiteljesedni, de adnak maguknak esélyt a kapcsolat kibontakoztatására. Hiszen, ha nagyon ritkán tudnak találkozni, akkor az a kapcsolat nem tud erősödni. Mivel amikor találkoznak, akkor eltelik egy idő a lélek nyitásával, és amikor elbúcsúznak, úgy élik tovább az életüket, mintha továbbra is egyedül lennének. Nyilván a telefonos kapcsolat erősíthet ezen, de vannak dolgok, amit telefonon keresztül nem lehet…

Ha az ismerkedős oldalon vagy fent, és csak alkalmi partnert keresel, akkor még előny is lehet a távolság J

Mi van, akkor, ha nem is kell feladni senkinek semmit, mert olyan munkát végeznek, ami nem helyhez kötött. Vagy, ha multinál dolgozik egyikőjük, és át tudja helyeztetni magát.

De vajon ki tud bontakozni úgy egy párkapcsolat, hogy havi egyszeri, vagy kéthetente egyszeri találkozóra van csak lehetőség? Kicsi az esélye..

Akkor bele se kezdjünk távkapcsolatba? Vagy ne ismerkedjünk 20km-nél szélesebb körben?

Dehogynem!!!!

Mert mi van, ha olyan társra találsz így, akiért akár a fél világot átszelnéd, és ő is érted?

Persze mindenkinél egyedi, hogy milyen kimenetele lehet egy távolsági járatnak…

A fő kérdés ebben a helyzetben, hogy ki mit szeretne? Mi az életedben a legfontosabb? Mi a célod?

Az, hogy társra találj, vagy bebizonyítsad a főnöknek, hogy te vagy a leghűségesebb munkavállaló?

Azt érzed úgyis, hogy van e összhang köztetek..

Mi van akkor, ha nem jön össze, ha rövid együttélés után kiderül, hogy mégse… Igen, ez benne van a kalapban. Viszont aki mer, az nyer. Kockázat nélkül nincs nyereség.

Biztos nyereségre azért mégis számíthatsz: mégpedig arra, hogy kiléptél a komfortzónádból, és ezzel bővítetted az életedbe beáramló lehetőségeket, illetve a saját mozgástered.

Szóval távolság ide vagy oda… Az összhang, a szeretet, a közös gondolkodás, a hasonló életfelfogás, a hasonló rezgés…Ezek számítanak! A többi csak logisztika.

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Egy kedves olvasóm feltette a kérdést, hogy miért használok annyi kérdő mondatot az írásaimban?

Nos, fontosnak tartottam, hogy erről is írjak, megpróbálok most úgy írni, hogy egy kérdést sem használok…J Nehéz lesz, mert annyira hozzászoktam már, hogy a mindennapokat is így élem.

Először is, kevesen szeretjük, ha megmondják nekünk, hogy mit csináljunk, sokkal hatékonyabb, ha saját magunk jövünk rá az egyéni lehetőségeinkre. Illetve nem én vagyok a nagy Megmondó, aki mindenre tudja a tutit. A saját magad életében te vagy a Megmondó….

Kérdezni lehet kíváncsiságból, érdeklődésből, tudatlanságból, beszélgetés görgetése szempontjából, információ éhségből…

A kérdés minőségét az élő beszédben a hangsúly is megváltoztathatja, de ebbe most nem mennék bele, mert az én kommunikációs csatornám az írás. Bizony sokszor jól jönne, ha lehetne írásban is hangsúlyozni…

Bármi célból is kérdezünk, elméletileg valamilyen szintű választ várunk. Még akkor is, ha a kérdés költői.

Gondoljunk csak a gyerekekre, akik folyamatosan kérdeznek! Mert nyitottak a világra, mert tudni akarnak, mert a válaszokból értenek meg dolgokat, mert kíváncsiak arra, hogy hazudunk e nekik stb.

A fontos mondanivaló a sorok között a nyitottság volt. Vagyis egy kérdésfeltevéssel nyitjuk magunk körül a teret, lehetőséget adunk annak, akinek feltesszük, hogy válaszoljon, elkezdhetünk vele egy beszélgetést.

Ebben az is benne van, hogy csak olyan kérdést tegyünk fel, amire tudni akarjuk a választ, és elbírjuk viselni a válasz esetleges terhét!

A kérdéseinkre viszont nem mindig kapunk választ, vagy nem abban a formában, ahogy azt mi szeretnénk! A kérdések azt jelentik, hogy felmerült bennünk a változtatás igénye, megtapasztaltuk a felismerést, és vár készekké váltunk a megoldás beteljesítésére.

A válaszok lehet csak pár nap múlva érkeznek, lehet egy sugallat, álom formájában, vagy oda nem illő zene, reklám, könyv, rendszám…formájában. A válaszokra semmilyen garancia nincs, hogy honnan jön!

Viszont azzal, hogy több kérdést olvasol a cikkeimben, lehet te is megtalálod a saját kérdésed, és máris kinyitottad a kaput a megoldás felé. Felhozhat egyetértést, és ellenérzést. Leginkább azokra érdemes figyelned, amelyiktől ideges leszel, vagy össze szorul a gyomrod. Általában azzal dolgod van…

Sok sikert a nyitogatáshoz! Van kérdés??? J

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Keménynek, és erősnek lenni…Mit is jelent?

Hogy fogat össze szorítva akkor is megcsinálsz valamit, ha nincs hozzá erőd?

Azt, hogy mindig, minden körülmény között azt közvetíted kifelé, hogy minden rendben, semmi problémád, és mindig happy az életed?

Vagy, hogy erődön felül bevállalsz megbízásokat, munkát, csak, hogy mások lássák mekkora az igavonó képességed?

Azt, hogy a traumák, problémák felmerülésekor te nem lehetsz gyenge? Neked folyamatosan fenn kell tartani a „jólvagyok” állapotot?

Vagy azt jelenti erősnek lenni, hogy te nem sírhatsz, neked nem fájhat, te nem rogyhatsz meg?

Vagy, hogy te nem kérhetsz segítséget, mert akkor hol a „mindentmegoldó” kemény, határozott ember?

Tényleg ezek a keménység jelei? Mekkora esély van rá, hogy ezt egy életen át fenn tudod tartani? Hogy tudod elintézni, ne történjen semmi, amikor te kényszerülsz segítségre…?

Gondoljuk végig!

Mennyivel erősebb az az ember, aki felmeri vállalni adott helyzetben a gyengeségét?

Mekkora erő kell a gyengeség felvállalásához? ( Nyilván nem arról tennék itt említést, amikor valaki folyamatosan elhagyja magát….)

Miért lenne kevesebb az az ember, aki mer segítséget kérni? Aki bátor annyira, hogy ki tudja mondani: kérlek…

Ki mondta, hol rögzült, hogy egy személyben mindent meg kell tudnunk oldanunk?

Mi van, ha ez az életben kölcsönösen tud működni?

Mi lenne, ha nem szégyellenénk mások előtt sírni, elérzékenyülni? Akár férfiként is…

Mi van, ha pont ezzel adunk erőt másoknak, vagy általunk megtapasztalhatja az együttérzés állapotát?

Nem tudhatjuk….

Viszont azt tudjuk, hogy hatással vagyunk egymásra… Tükrök vagy minták vagyunk egymásnak…

Illetve olyan élet nincs, amelyikben ne lenne hullámvölgy.

Pont attól válunk emberivé, közvetlenné, ha nem kényszerítjük bele magunkat abba a helyzetbe, hogy „ azt gondolom, azt várja el tőlem, hogy……..én nem engedhetem meg magamnak, hogy gyengének lássanak…stb.”

Hagyjuk ezeket a vélt, és berögzült, belénk nevelt mintákat, és éljük meg az életet, ahogy éppen van.

Ha nem rózsaszín, akkor sírva…..ha rózsaszín, akkor nevetve!!!! 

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Emelje fel a kezét, akinek volt már lumbágója, isiásza, vagy erős deréktáji fájdalma!

Szerintem sokan vagyunk, akik már kerültünk ilyen tehetetlen állapotba!

Az első nehézség ebben a helyzetben, a mérhetetlen fájdalom átélése, a mozdulatlanság megtapasztalása. Szinte az agyig hatoló nyilallás, ami arra kényszerít, hogy akarva akaratlanul is követni kezdjük a protokollt.

Orvos, szuri, gyógyszerek, pihenés..

De ki kérte ezt???

Jön a következő feladat: jelezni mindenkinek, aki érintett, hogy táppénz következik. Ha meg vállalkozók vagyunk, akkor minden megszervezett munkát, találkozót lemondani, és felvértezni magunkat azzal a tudattal, hogy a felépülésünk ideje alatt nem jön pénz, csak megy. (orcvosra, patikába, ápolónak, stb..)

Viszont az egészség az első!!!

Mivel kell szembesülünk ebben a tehetetlen időszakban?

·         Rádöbbenhetünk, hogy ki(k)re számíthatunk igazán! Ki hoz ételt, ki segít kicsoszogni a wc-re, ki segít elmosogatni, ki fürdet meg? Nem sorolom tovább, mert ezek a tevékenységek annyira evidensen működnek…amikor egészségesek vagyunk…    Mi lenne, ha értékelni tudnánk ezeket a mindennapokban, ha hálát adnánk, hogy mennyi mindenre képesek vagyunk? Hogy milyen csodálatosak vagyunk, mennyire szerteágazó a lehetőségünk? Persze ezeknek csak akkor nő meg a jelentőségük, ha szorult helyzetbe kerülünk.

·         Miközben napokat töltünk a kényszerpihenőnkön, és csak úgy tudunk megenni egy levest, hogy a fele a nyakunkba csorog.. felmerül a kérdés: hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe? Mire akar rámutatni a derékfájdalom? Túlhajszoltam magam, és kényszerpihenő? Vagy nagyobb változás előtt állok? Vagy letesztelnek az égiek, hogy feladom-e emiatt a tervemet? Lehet, hogy csak elég lesz rájönnöm, hogy min kell változtatnom? Mik azok a tevékenységek, amit, ha elhagyok, át strukturálok, akkor könnyebb lesz?

·         Egyik legnagyobb szembesülés, hogy mennyit foglalkoztam mostanában magammal? Lehet itt az ideje?

·         A fájdalmas felismerés pedig: Mire használom a fájdalmat? Figyelemfelkeltés? Törődés hiány? Mi lenne, ha mást választanék? Mi van, ja a jól-létet választom, és inkább azzal hívom fel a figyelmet magamra?

A rengeteg kérdés elemzése, és a gyógyszerektől bódult állapotban való kínlódás közepette mégis jönnek a felismerések, és a válaszok:

·         A saját gyógyulásom ütemét jelentősen befolyásolja, hogy mit gondolok róla. Mi van a fejemben?

·         A testem úgy lett megteremtve, hogy csodálatos, és igenis képes az öngyógyításra.

·         A természetes, és az akadémikus orvoslás tökéletesen megférnek a gyógyulás folyamatában, sőt, kiegészítik egymást.

·         Szerencse, hogy nem vagyok egy gép, és megtapasztalhatom az érzelmi skála összes fokát.

·         A lent mindig megtanít, emlékezet értékelni a fent állapotát…

A legfontosabb, hogy mindig szánjunk időt magunkra, a lelkünk ápolására, a gondolataink rendezésére, terveink szövögetésére, pihenésre, és akkor nem szükséges kényszerpihenőre ítélni magunkat!

Jó egészséget mindenkinek!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Arról beszélgettem egy kedves barátommal, hogy hogyan működik ez a karma dolog. Vagyis az ok, és okozat törvénye. Ami szerint bármit teszünk, gondolunk, érzünk, annak következménye van. 

Mennyi igaz abból, hogy a mostani szenvedéseink előző élet negatív cselekedeteink miatt vannak? 

Hogy bármire rá lehet húzni, hogy biztos azért történt, mert ezt és ezt tetted előző életedben… 

Például, ha túlsúlyosak vagy, akkor lehetséges, hogy pár élettel ezelőtt éheztél… 

Természetesen ezekre nem tudjuk, tudhatjuk a pontos választ. Több okból is. Egyik, hogy el kellene teljesen hinnünk, hogy van reinkarnáció. A másik, hogy születésünkkor adott feladattal érkezünk, és amikor leszületünk az előző életek információi törlődnek. Viszont, ha törlődnek, akkor miért vannak ránk hatással? Miért lehetséges, hogy „emlékszünk” néha olyan dolgokra, ami nem ebből a létből való…? 

Mik azok a cselekedetek, amik biztos visszaütnek? Melyik életben? Lehet, hogy még ebben az életünkben? 

Nem is tudom, hol lehetne erre megtudni a tutit? Vagy kell e tudni a tutit? 

Érzésem szerint, ha azt vesszük alapul, hogy mindennek következménye van, akkor azzal már tudnánk az életminőségen, gondolkodásmódon változtatni. 

Tehát, ha romlott ételt eszünk, akkor orvoshoz kerülünk… 

Az elmélkedéseink után pár nappal jött a visszaigazolás.. Mert az Univerzum figyel a feltett kérdésekre, csak te mennyire figyelsz a jelekre, és a válaszokra? Mennyire vagy éber? 

A történet a következő: 

Egy boltba mentem be, ami előtt egy autó állt. A néni az autóban ült, nyitott ajtó mellett, és amikor elszívta az utolsó slukkot is, a cigarettáját elegánsan a kocsi mellé pöckölte. Jelzem egy méteren belül volt szemetes… Viszont nyűgös lett volna kiszállnia, kikapcsolni az álló autóban a biztonsági övet, megmozdulni…szóval ez már több izmot is megmozgatott volna. 

Gondolkoztam, hogy az én dolgom lenne szólni, és rendre utasítani egy nálam jóval tapasztaltabb hölgyet? Úgy voltam vele, hogy nem szólok, amint végeztem majd felszedem… 

Na, de itt jön a lényeg! Nézelődök a boltban, és egy habzó szájú úriember, úribácsi jön be, hogy savanyú a tej, amit vett, és mit képzelnek, és hogy engedhetik meg maguknak… 

Az eladó, és emberünk között ment a hajcihő, majd a bácsika sértetten elviharzott. Valami miatt utána néztem…és láss csodát! A cigicsikk pöckölő néni mellé ült be az autóba… 

Nagyon jót mosolyogtam magamban.. 

Gyorsan visszaérkezett a bumeráng. Biztos vagyok benne, hogy ezen a rezgésszinten lévő embereknek eszükbe sem jut, hogy miért pont ők járnak így?! És nyilván fel vannak háborodva! 

Egyszerű a tanulság: igen, mindennek következménye van. A jónak is, és a rossznak is. Egyet nem tudhatunk, hogy mikor, és honnan érezik a bumeráng..   

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136 

www.aranylelek74.blog.hu 

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod 

Azt hiszed, hogy kész vagy egy kapcsolatra…. Keresed, kutatod, vizualizálod, hogy megtaláld a szerelmet…És amikor eléd toppan, akkor megrémülsz, mert félsz attól, hogy mi minden változást hoz az életedbe…Hogy fel kell adnod a magány szorongató, de megszokott érzését…

És jön a kérdések hada…Mi van, ha kinyílik a szíved, amit oly féltve őriztél, és ezután sebezhetővé válsz…?

Mit fog kiváltani belőled? Kivé válhatsz mellette?

Vagy e olyan állapotban, hogy eleget tudj adni magadból, vagy elég befogadóvá tudj válni?

Hogyan tudod felvállalni az új életformát, hogy már nem vagy egyedül?

Mi van, ha rájössz, hogy félsz elköteleződni?

Hogyan tudnád összeegyeztetni a munkád, az eddigi életed a leendő magánélettel?

Mit vagy hajlandó feladni a közös kapcsolatért? Mi van, ha nem is kell feladni magad?

Mi van, ha működik a kapcsolat, és mi van, ha nem?

Mi van, ha ő az, akire vártál? És mi van, ha nem ő? Mi a garancia? Közben csak vesztegeted az időd? Vagy inkább tapasztalsz?

Sorolhatnám a kérdéseket, de ezeket mind csak a félelemmel teli elme gyártja le, pont azért, hogy elbizonytalanítson..

Mi lenne, ha nem agyalnál, nem aggódnál, csak hagynád…engednéd…megélnéd…esélyt adnál…és lesz, ami lesz! Mi lenne, ha a teremtésre fókuszálnál?

Mi lenne, ha végre megengednéd magadnak, hogy változás következzen az életedbe?

Mi lenne, ha elfogadnád, hogy eljöhetett a te időd is?

Mi van akkor, ha adsz esélyt a folyamatnak, magadnak, neki?

Mi van, ha elhiszed, hogy a szeretet úgyis utat tör magának?

Mi lenne, ha érdeklődő, vágyakozó, kíváncsi álláspontba helyeznéd magad, és csak figyelnéd a rezdüléseidet?

Mi változna, ha a felesleges gondolkozással eltöltött időt inkább együtt töltenétek?

Mi lenne, ha bíznál abban, hogy a számotokra legjobb verzió teremtődik meg?

Mi lenne, ha felfognád, hogy senki nem tudja megjósolni a kapcsolat kimenetelét, ha nem akarnál mindent tudni előre?

Mennyivel lenne könnyebb, ha csak a jelenre fókuszálnál, és megélnéd vele a pillanatot?

A kérdéseket elég feltenned magadban, nem kell rá tudni a választ, csak nyiss velük teret, új lehetőséget!!!

Haladj az áramlással…élj…légy boldog…szeress!!!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Találj vissza Önmagadhoz! Nyerd vissza az egyensúlyod!

Ismerősek ezek az instrukciók? Baráti, terapeutás, családi, szeretetből fakadó megnyilvánulások…

Jó-jó! De hogyan? Nem is tudtam, hogy nem vagyok egyensúlyban magammal. Vagy lehet, hogy tudtam, csak nem gondoltam…

Természetesen vannak „tünetek”, amik utalnak arra, hogy valami felé elbillent az életünk. Viszont, amikor benne vagyunk, akkor nem biztos, hogy kilátunk, átlátunk belőle, mert az vált természetessé.

Az jut eszembe erről, amikor gyerekkoromban szerettem forogni, és nem akkor szédültem, amikor forogtam, hanem amikor megálltam. (Lehet, most is azért szédültem, mert megálltam???)

Visszatérve, akkor volt kellemetlen az érzés, amikor a normális állapotomba kerültem vissza.

Próbálok rájönni, hogy hol vesztettem el az egyensúlyomat? Mi okozta? Illetve, ha megvan, akkor hogyan térjek vissza a „normális”, harmonikus állapotomba?

Kezdjük a legelején: Milyen „tünetei” lehetnek az egyensúlyvesztésnek, a kibillenésnek?!

A legszembetűnőbb, hogy ha megállunk, és körbe nézünk, rájövünk arra, hogy nem ott tartunk, mint ahol szeretnénk?

Legtöbb esetben a felismerés: nem ott tartok, de még az irány se az...

Következő kérdés: Mik azok a hétköznapi tevékenységek, amiből többet csinálok a kelleténél? (munka, semmittevés, netezés, evés, ivás, bulizás, megfelelésből cselekvés stb)

Mi az, amiből keveset??? (torna, meditáció, vízfogyasztás, takarítás…)

Kik azok az emberek, akikkel több időt töltök a kelleténél?(egyedül, üzleti partnerek, exek, munkatársak..)

Kikkel vagyok keveset? (barátok, családtagok, leendő partnerek,…)

Mik azok a gondolatok, amikkel túl sokat foglalkozom? (anyagi megoldások keresése, munkafolyamat felépítése, építkezés, költözés, magánéleti terv, mit gondolhat a másik fél, mi lenne, ha; és mi lett volna, ha..)

Amivel nem eleget? („a gondolat valóságot teremt”…vagyis a célokra, „ kérj, és megadatik”-ra, illetve önmagamra…)

Milyen érzések töltik el leginkább a szívemet? Hiányérzet, félelem, csalódás, bizalmatlanság, aggódás, fájdalom, ragaszkodás…

Mik azok, amiknek nem adok elég helyet? (Bizalom, szeretet, önbizalom, öröm, szabadság, befogadás,…)

Lehetne még egyéni példákkal alátámasztani, de mindenki tudja folytatni a sort a saját életében.

Amint megvannak a válaszok, akkor már fél siker, mert a felismerés szakaszán túljutottunk, beindítottuk az energiákat, és ezáltal van lehetőség a haladásra.

Hogyan tovább? A legegyszerűbb válasz, hogy a miből sok van, abból kevesebbet, és amiből kevés, abból többet kellene tenni. Így visszarendeződhetnek az energiák, és újra balanszozhatunk. Még az energiagyógyászatban is azt tanítják, hogy a hiányterületet pótolni, a túlbuzgó területet visszább kell venni.

Természetesen itt is vannak fokozatok, mert könnyebbnek tűnik több időt tölteni a barátokkal, mint beengedni a szeretetet.. Valóban mindegyik másmilyen súlyú feladat, de valahol el kell kezdeni, ha úgy érezzük nem vagyunk  a helyünkön, és már kusza körülöttünk az élet….vagyis nem körülöttünk, hanem bennünk…

Ha kicsit spirituálisan szeretnénk a háttérbe nézni, akkor az egyensúlyért a napfonat csakra a „felelős”. Tehát örömforrásokkal, napsárga ruhával, pezsgő zenével, Napüdvözlet jógával rá tudunk kicsit segíteni, serkenteni az elapadt energiákat.

Úgyhogy van megoldás, de az első lépés mindenképp megkeresni a leggyengébb láncszemet, és végtelen türelemmel magunk felé, aktív cselekvéssel visszanyerni önmagunkat.

Onnan tudjuk, hogy sikerrel jártunk, ha egy adott esemény már nem tud annyira napokig magával ragadni, lehúzni, mert sokkal kisebb a kilengésünk amplitúdója.

Sok sikert a felfedezéshez!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!