Az élet olyan, mint a katalógus áruház. Pontosan megrendelt termékeket tud csak küldeni!!!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Mennyire jó az, amikor van időd megfigyelni magadat, és amikor ezen már túl vagy, akkor másokat is?! Amikor nem kell nézned az órát, hogy mennyi időt tölthetsz el pihenéssel, szaunázással…

Volt szerencsém most ezt megélni, és nem tudom önmagamat meghazudtolni, és akarva akaratlanul figyeltem az embereket szaunázás közben. Jelzem előre, ez nem egy alkalmas megfigyelés, hanem több napos, tehát már statisztikai alapokra épülJ

Cuki kis szociográfiai környezet alakult ki a nyaralóövezet szauna fülkéjében.

Volt a megrögzött szaunázó, aki az előírásoknak megfelelően egyenes háttal, csöndben, lótuszülésben tűrte a forróságot. Bár lehet, hogy a lábai már rég görcsben voltak, de nem mutathatta ki gyengeségét, férfi lévén. (Ez nem csak a szaunában ülő férfiakra lehet érvényes.)

Voltak a fecsegő poszáták, akiknek nem bírt két percre sem beállni a szájuk, mindent meg kellett beszélni, ami egyébként mást egyáltalán nem érdekel. Ezt a magatartást otthon is tapasztalom, ahol leginkább a város pletykái fakadnak, és egyéb politikai vélemények. Jelzem, én lazulnék…

Volt az agresszív, aki szerint neki egyedül kellene egy 20 személyes szaunában pihenni, és ha bárki a közelében van, azt már fenyegetésnek veszi. Természetesen közben okos is, mert a fürdőmestert kérte számon, hogy rendesen kiszellőztetett e egy szeánsz után. A jelenlétében nem „mertem” használni a finom kis virágos illóolajomat, mert nem szerettem volna a kályhához szorítva érezni magam.

Volt a magamutogatós bácsi. Ausztriában lévén teljesen normális, és elfogadott a meztelen szaunázás. Ő egy kicsit másképp értelmezte ezt a lehetőséget. Kis törölközőjét maga köré tekerve többször előadta a tárogatótJ Figyelve a reakciókat közben. No persze az is előfordult, hogy kifelé menet „véletlenül” leesett ez a fránya törölköző, nem kímélve senkit a látványtól. Miközben barátnőmmel egymást néztük, vagy épp igyekeztünk másfelé tekintgetni, azon gondolkoztunk, hogy meddig hajlandó elmenni a bácsi. Szerencsére csak magával foglalkozott (ezt értsd szó szerint), és velünk nem tudott. Próbált beszélgetést kezdeményezni, de falakba ütközött. 

Volt az okos, aki barátságosan közölte, hogy szauna után mit, és milyen sorrendben kell csinálni. Zuhany után a merülés, stb. Arra nem figyelt oda, hogy igazából nem kérdeztük őt. Nem mindegy egy idegennek, hogy én miként szoktam? Természetesen csak jó szándékból tette biztosan, és köszönöm, hogy vannak, akik figyelnek az én szokásaimraJ

Voltak a csendben tűrők, akik próbálták élvezni a hely adta lehetőségeket, és viselni a környezet fordulatos hatásait.

Voltak a családosok, akik pici babával, gyerekekkel érkeztek, és igyekeztek kihasználni mindent, ami élmény lehet a csöppök számára. Nyilván egy kisgyermektől nem elvárható, hogy csöndben, és elmélyülve élje át ezeket a pillanatokat.

No, és a szaunamester! A fehér nacis, macho jellegű, „jópasivagyok” tudattal rendelkező hímtag. Ő vezette le a szauna szeánszokat, akkurátus, és fölényes viselkedésével igen messze állt a barátságostól. A pihenni vágyók csak az ő harsány hangát hallhatták, mindent megtudtunk róla, azt is, amit nem akartunk. Szóljon mellette, hogy fegyelmezetten tudta terelni az embereket hol ki a szaunából, hol be.

Nyaralásunk utolsó napjaiban a sok túrázás után igényünk lett volna egy jó masszázsra. Egyből beugrott, hogy ki lehet itt a masszőr, természetesen a jampi fürdőmester… Arra gondoltunk, hogy a kényeztetésünk fontossága érdekében, becsukott szemmel figyelmen kívül tudjuk hagyni az embert. A sors akarata viszont ezt felülírta, mert olyan horror összeget mondott egy óra maszira, hogy én, mint gyakorlott masszőr dobtam egy hátast. (négy tagú családot már 60ezer forintért meg is masszírozott volna) Szóval nem kellett „megerőszakolni” magunkatJ

És voltunk a szaunázó közösségben mi. A csöndben pihenők, a jól levők, a figyelmesek, a feltöltődők, és a „tökéletesek” J

Azért volt érdekes ezt így megtapasztalni, és meglátni, mert sokfelől érkeztünk, és ez a vegyes közeg bárhol előfordulhat, munkahelyen, táborban, terápiákon, buliban, bárhol.

Természetesen ezen ember típusokon kívül még létezik jócskán, de a cél a különbözőség megfigyelése volt.

Arra mutatott rá, hogy mennyire különbözőek vagyunk, és mégis mindannyian egy cél miatt létezünk, hogy boldogok legyünk, kikapcsolódhassunk, feltöltődhessünk, és ezt annyi féle módon tudjuk művelni. Egymást eltiporva, nem figyelembe véve, vagy empatikus módon, kinek milyen eszköztára van.

Ami a legnagyobb felismerés számomra, több önismereti fejlesztést végezve magamon, hogy ezek a tulajdonságok, viselkedések, amit észreveszek másokon, és esetleg zavar, azok hol jelentkeznek az én életemben?

Miben vagyok szabálykövető? Túlbeszélő? Milyen helyzetben vagyok agresszív (passzív, vagy aktív)? Miben vagyok magamutogató? Mikor okoskodom, és mikor tűrök csak csendben? Mikor nem vagyok tekintettel másokra, és mikor igen? Miben vagyok fölényes, és mikor csak követő?

Pedig én csak szaunázni akartam…J

 Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Mennyei érzés, amikor azt csinálhatod, olyan körülmények között, amit szeretsz, még ha csak kis időre is. Szerencsésnek érzem magam, mert gyönyörű hegyek között, nyugágyon, napsütést élvezve írhattam a blogomba. Mindennapos tevékenységként is el tudnám képzelni ezt az állapotot.

Több éve konkrét elképzelésem volt arról, hogy miként élhet úgy az ember, hogy közben boldogítja amit csinál, és nincs hidegrázása, amikor dolgozni kell. Így hangzott: 

" Amire igazán vágyunk a szívünk mélyén, arra vagyunk szánva. És, ha azt tesszük, amire szánva vagyunk, akkor a munka amit végzünk nem lesz munka számukra. Elegendő pénzt keresünk vele, és boldogok leszünk."

Ezt vallom a mai napig, és ezután is. 

A kérdés, hogy tudhatod meg, hogy mire vagy szánva?

A következők segítségével jöttem én is rá: 

Miben vagyok jó? Mik azok a képességeim, amikre büszke vagyok? Mi szerettem volna gyerekkoromban lenni? Miért? Mi a hobbim? Mit szeretek szabadidőmben csinálni? Ha rengeteg pénzem lenne hogyan tölteném a napjaimat? Milyen területek iránt érdeklődöm?

Ezek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy rátalálj mi a te valós feladatod, munkád, küldetésed.  Az a néhány lehetőség,ami eszedbe jut, írd le, és fókuszálj rájuk külön-külön. Képzeld el, amint csak írsz, vagy festesz, vagy gyerekekkel foglalkozol, barkácsolsz, szobrot faragsz,vagy állatmenhelyt létesítesz stb. Amelyiknél érzed a bizsergést a gyomrodban, vagy melegséget a lelkedben, könnyű az egész, az a tied...

Mi az, ami meggátolhat abban, hogy az utadra lépj?

Kishitűség. Mit fog szólni a családom, a barátaim? Mi van, ha nem tetszik a művem másnak? Ha kudarcot vallok? Nincs elég tudásom. Túl fiatal / öreg vagyok. Hogy fogok belőle megélni? Stb.

Mi van akkor, ha kicsiben elindulsz, és megérzed az ízét az új munkádnak,ami a hobbid is? 

Ha a te utad, akkor nagyon fogod élvezni, és a kisebb sikerélmények visznek tovább.  

Hogyan lehetne ez lehetséges? Hogy lehet ezt megvalósítani? Mi szükséges hozzá?

Elsősorban egy döntés, hogy azzal szeretném tölteni az időm nagy részét, ami kitölt, feltölt, elvarázsol engem, és esetleg más számára is érték lehet.

Ha ez az elhatározás megvan, akkor mi hiányzik még hozzá? A PÉNZ!!! Mert édes álom, és illúzió marad csak, ha közben rettegni kell a sárga csekkek miatt. Szóval a döntés megvan, jöhet a pénz hozzá. Hogy honnan? Miből lehet egy alkotó életet finanszírozni?

Nyeremény, gazdag pasi, jól menő vállalkozás, megtakarítás, örökség stb. Más verziót még nem tudok egyenlőre. Egyik ismerősöm úgy tudta megírni a könyvét, hogy olyan munkája volt, hogy évente egy megbízásból megkereste az éves költségvetését. Ezt is be tudnám fogadni:) Bár a későbbiekben, elegendő kitartással akár még meg is tudsz élni a művedből. Ez lehet egy pozitív jövőkép.

Addig is először is találd meg magad, légy biztos az érzésben. ( Mint a túl a sövény mesefilmben a teknősnek bizsergett a farka, ha érzett valamit..) Bizseregj te is, és lépj rá arra az útra, amit szívesen élsz!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Legutóbbi elmélkedéseim kapcsán ígértem, hogy folytatom, illetve beszámolok a futás eredményeiről.

Gyorsan döntést hoztam ebben a témában, mert a kezdeti sérülés kapcsán rájöttem, hogy bármennyire is hatékony sportág, nem az enyém. Viszont, ha nem az enyém, akkor mi való nekem? Ami örömet okoz, és mellékhatásként jó a testemnek is.

Szerintem mindenkinek megvan a saját mozgásigénye, mozgásformája, ami neki megfelelő.

Ismerőseim között  akadnak próbálkozók, keresők, elkezdők, és abbahagyók.

Van, aki spiningre jár, mert az aerobik nem jött be, és ott éli ki magát.

Van, aki rúd táncol, és magánedzőhöz jár, mert neki arra van szüksége, hogy megmondják mit, mennyit, és hogyan csináljon. Ezt a formát én is kipróbáltam, valóban hatékony, de az igazság, hogy semmilyen témakörben nem szeretem azt, hogy hosszútávon megmondja valaki, hogy mit csináljak. Mindeközben végtelen tiszteletet tanúsítottam az edző felé,mert ő mégiscsak tapasztaltabb, mint én.

Az angol tanulásnál volt még hasonló helyzet anno. Kipróbáltam egy pár magántanárt, és pár óra után leteszteltem őket. Meg akartam mondani, hogy mihez van kedvem az adott nyelvórán, és mihez nincs. Ezáltal több tanár is "megbukott", mert engedték, hogy átvegyem az irányítást. Ez oda vezetett volna, hogy nem tudtam volna felnézni rájuk. Viszont volt egy fiatal férfi, aki beállított a sarokba, rendesen készült az órákra, érdekes, és változatos volt. tiszteltem, és nem mertem nem készülni. :)

Visszatérve a mozgásra, a tánc is tetszetős eszköz a felszabaduláshoz. Hastánc, lélektánc, szalsza, bármi jó! Bár van olyan férfi ismerősöm, aki a szalszát ismerkedésre használta, de szíve joga. edzőteremben is lehet ismerkedni.

Legújabban az otthon végezhető tornát alkalmazom ( tudjuk kivel:) ). Bekapcsolom a netet, és ömlik a sok edzésterv. Tetszik, hatékony, nem rabolja az időmet a rákészülődés stb...

Azoknak, akik amúgy is sok időt töltenek otthon, vagy nem járnak el sehova a párjuk nélkül, azoknak ez a forma ellenjavallt. Nekik érdemes kimozdulni, futni, kerékpározni, közösségbe menni.

Legújabban a trambulinos edzést próbáltam ki, és a rabjává váltam, mert minden porcikámat formál, és csak ég a zsír...

Szuper még a jóga is, ami végtelen összeszedettségre sarkall. Egyszer jógaórát tartottam a kis családomnak, viccesre sikerült, mert nem értették, főleg édesapám, hogy ez miért jó. Persze, mert csak az én kedvemért csinálta. Az úgy meg nem megy. 

Csak akkor lesz bármelyik  mozgás öröm, ha magadért teszed, és nem azért, mert szeretnél megfelelni a párodnak, vagy bárki másnak.

Anyukám azóta is jógázik, átment neki valami:) Ezt tartotta magának a legkímélőbb, és egyben a leghatékonyabb terápiának.

Amiről igazán akartam írni, a mai nap megtapasztalása, sikerélménye kerékpározás tekintetében.

Első alkalommal sikerült 50 km-t megtenni egy kellemes nyaralás közben. Kibéreltünk pár biciklit, és nekivágtunk. gyönyörű hegyvidéken, szikrázó napsütésben izzadtuk ki ezt a távot. A levegő oxigén dús volt, és néha tehén trágya szaggal keveredett, ami hozzá tartozik egy ausztriai image-hez.

A meglepődés akkor ért bennünket, amikor a minimális kettes fokozatban sem tudtunk feltekerni az emelkedőre, tolni kellett kicsit a biciklit... Bizton állíthatom, hogy mi alföldiek vagyunk, és a sík terep ilyet nem produkál.

De leküzdöttük. Imádtuk a ragyogó napot, a természet közelségét,a védett kerékpárutakat, az autósok dudálását ( hiszen a menet felszerelésünk bikini felsőből, és rövid naciból állt ), 

Sokszor egymást kiabáltuk túl, mert sikongattunk az örömtől. Gyerekek lehettünk egy kis időre, és felhőtlen szabadság, boldogság érzése járt bennünket.

Toplistás marad ez az élmény, örömet okozott,hogy meg tudtuk csinálni.

Arra jutottunk az izomláz, ülési nehézségek, és a  leégés fájdalmai mellett, hogy pár nap múlva újra megpróbálnánk. De azt legközelebb már csak otthon, sík terepen:)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Milyen érzés az, amikor azt mondhatod, hogy elengedtél valamit, vagy valakit?! Hogy megszabadultál a ragaszkodástól, és nem vagy hajlandó tovább cipelni a magadra aggatott súlyokat. Magyarul, mikor tudhatod pontosan, hogy túl vagy valamin?

Tudom erről már sokszor, sok fórumon olvashattunk, de azt látom, hogy amíg vannak ragaszkodásaink, addig nem lehet elégszer beszélni róla.

Sokáig én is kerestem a külvilágban, kérdeztem embereket, kértem tanácsokat, útmutatásokat ahhoz, hogy el tudjak engedni, hogy újra felszabadult életet élhessek.

Több segítővel való konzultáció, és természetesen több év eltelte kellett ahhoz, hogy ráébredjek senki nem tudja nekem megmutatni, átadni ezt az érzést, csupán magamat tudom megfejteni. Természetesen kellett a támogatás, a meghallgatás, hogy minél jobban ki tudjam magamból dolgozni a velőig hatoló fájdalmat.

Vannak ismerőseim, akik annyira megszokták már a szenvedést, a kínlódást, azt, hogy mindig van valami probléma, amit meg kell oldani, hogy egyszerűen a baj nélkül nem is tudnak létezni. Mert ezt szokták meg, ehhez szocializálódtak, és el sem tudják képzelni, hogy az élet egyébként szép J

Úgy cselekszenek, hogy hihetetlen problémamegoldó képességükkel túl vannak egy helyzeten, betemetik a gödröt, de abban a pillanatban elkezdenek ásni egy másikat, mert így szokták meg, és ez hozzá tartozik a mindennapokhoz. Erre szoktam azt mondani, hogy vannak emberek, akiken nem lehet segíteni. ( Mert magukon nem akarnak.)

Nemrég úgy döntöttem, hogy megszabadulok a régi kötelékektől, amik visszatartanak attól, hogy levegőhöz jussak.  Ezalatt azt értem, hogy könnyedebb legyen az életem. Alkalmaztam azokat a technikákat, amiket már néhány blogomban leírtam ( Selyemhernyóból pillangó, A múlt kötelékei, Elengedés, Szárnyalás stb.)

Még egyet megcsináltam, kimentem a temetőbe a volt páromhoz, de nem elengedni, hanem szakítani. Nekem az más minőséget képvisel, erősebbnek éreztem energetikailag. Felolvastam minden fogadalmamat, ami kötött ( pl. nem fogok mást szeretni, nem érdekel a pénz..-ilyen laza „önátkokat” ), és kijelentettem hangosan, hogy törlöm ezeket. Hihetetlen, de utána úgy éreztem magam, mintha évezredes súlyokat tettem volna le.

De nem is ez az érdekes, hanem, hogy ezt követően megszületett bennem az üresség állapota.  Nem tudtam rinyálni senkinek, hogy milyen nehéz az én sorsom, meg hogy nehéz így új kapcsolatot kialakítani stb. Mert elvágtam azt az utolsó szálat is, amihez én ragaszkodtam. Ezt követően nem jött a maró fájdalom érzése, megszűnt a fájdalom. Hurrá!!!

Rendkívül érdekes, és szokatlan helyzet állt fel. Ugyanis erre vártam már tíz éve, és mégis nehéz elviselni azt, hogy nincs semmi maszlag, amihez vissza tudnék kanyarodni, és esetleg sajnálni magam. Ettől vált ambivalensé az érzés. Ezzel helyet csiholtam új kapcsolatnak, lehetőségeknek az életemben, és sokkal könnyebbnek érzem magam. De elgondolkoztam azon, hogy lehet eddig ezért nem mertem elengedni, hogy legyen valami (valaki) az életemben, még ha az illúzió is. Persze ez racionálisan hülyeség, mert miért jó a rossz?

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy én magam voltam a boldogulásom gátja.

Nyilvánvalóan üres szekrénybe lehet pakolni, de ahhoz, hogy kiürüljön sokszor oda kell állni elé, hogy mit is dobjak ki. Jobb lett volna hamarabb, de mindennek megvan a maga érési (és rothadási) ideje.

A buddhizmus is az ürességet helyezi előtérbe, és soha nem értettem, mit értünk alatta, hogy lehet elérni ezt az állapotot, hogy ne legyen semmilyen gondolatom meditáció közben…

Most kezdem kapizsgálni, és ezt élni. Felemelő érzés! Nem mondom, hogy nem maradt még egy-két apróság a pakkba, de ezek már elenyésző az eddigiekhez képest.

Szóval jó ez az üresség érzés, van sok új élménynek hely. Hej!!!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Apró ötlet a mai teleholdas éjszakára:

Vágyaidra, céljaidra gondolva, lágy zenét hallgatva ringasd magad álomba!

Jegyezd meg mit álmodsz, mert több valóság alapja lehet, mint bármely más napon. Üzenetet hordozhat számodra!

Akkor sincs baj, ha nem emlékszel rá reggel, a tudatalattidat működésbe hoztad, és elkezd teremteni!

Szép álmodozást!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Egy olyan emberi tulajdonságról szeretnék írni, amiről nem szívesen veszünk tudomást, vagy ha tudomást veszünk, akkor nehéz vele mit kezdeni. Ez az irigység. Furmányos ez az érzés, mert, ha vagy olyan szinten, hogy felismered a jelenlétét, akkor az újabb bajt szül, mégpedig a szégyent saját magammal szemben.

Nézzük, honnan indult ez a gondolat! A napokban felhívott egy ismerősöm, lelkesen mesélte, hogy végre megérintette lelkileg egy férfi, és ez milyen felemelő érzés, milyen boldog, és ilyenek. Végtelen örömmel hallgattam a vonal túlsó végén, miközben, én a poklok poklát éltem meg a saját élethelyzetemben. Pont egy számomra fontos férfival beszélgettem, és nem minden reakciójával értettem egyet. Pfú, de finoman fogalmaztam! A lényeg, hogy az öröm skála másik végén voltam az ismerősömmel szemben, én nem voltam annyira lelkes állapotban.

Mert mi történt? Abban a pillanatban, ahogy meghallottam egy olyan történetet, amire én is vágyom, szembesített a saját helyzetemmel, és felnagyította azt. Én is abban a pillanatban érezni akartam volna azt az átható boldogságot, felhőtlen örömet, amit a telefon túlsó végéről éreztem.

Hozzá kell tenni, hogy ezek nem szándékos érzelmi reakciók, hanem ösztönösek. Bekapcsol valamit egy kis manó a lelkemben, és elkezdi azt facsarni. Nem valami kellemes érzés, hiszen egyébként miért ne örülnék más boldogulásának? És örülök is! 

Nem arra szeretnék kilyukadni, hogy nem vagyok együtt érző, és aki felfedezi magában az irigység érzését, az a pokolra kerül, hanem arra, hogy milyen tükröt tudunk akaratlanul is egymásnak tartani. Természetesen ezt magamban helyre raktam, és tudom, hogy mindennek megvan a maga érési ideje.

Mennyi ilyen helyzettel találkozhatunk nap, mint nap, és nem biztos, hogy mindegyiket felismerjük. Gondoljunk csak arra, hogy például a kollégád meséli, hogy kapott egy utat a párjától Kubába, és két hét múlva indulnak. Milyen szupi, nem? De igen, viszont te nem, hogy külföldre, de az idén sehova nem tudsz elmenni nyaralni. Nos, mekkora a közösen átélt öröm a kolléganővel? Hangsúlyozom, hogy itt csak arra az érzésre koncentrálj, ami benned fakad, ami felerősíti a pihenés iránti igényedet. Ugye, ugye?!

Hasonlót megéltem a valóságban is, amikor volt férjem közeli rokona felhívott bennünket egy egzotikus nyaralásunk közepette, és éppen arról siránkozott, hogy ő milyen kevés pénzből él. Egyébként örült nekünk:)

Van ennek egy negatív oldala is.

Mi van, ha én váltok ki valakiből irigységet a sikeremmel, a jókedvemmel, az előrejutásommal, és ő esetleg nem annyira jó szándékú. Hatással lehet az életemre? Befolyásolhatja a mindennapjaimat? Mindenképpen, mert az öröm is, a féltékenység is energia, csak más a rezgésszintje. Ez olyan, mintha egy rózsaszín habos-babos szobában, vagy egy feketére festett, halálfejjel díszített helységben üldögélnél. Van különbség a kettő között? Rezgésszintben mindenképp.

Tehát, ha az irigységet arra "használja" valaki, hogy ártson, az senkinek nem jó. Nem jó a célpontnak, és az irigy kutyának sem, mert idővel minden érzést, amit küldött, azt visszakapja. ( Dögöljön meg a szomszéd tehene esete...)

Megtapasztaltam azt is, amikor egy ismerősöm azt irigyelte tőlem, hogy a párom halála után fel tudtam állni, és nem tűntem el a süllyesztőben. Azt az erőt. Valószínűleg azért, mert benne nem volt meg ez a típusú élni akarás energiája. Furcsa helyzeteket teremt az élet, mert utána ő is kapott a sorstól hasonló helyzetet, amit senki nem kívánt neki, és nem irigyelte el.

Bárhogyan is van, ez a tulajdonság létezik, és hiába rengeteg önismeret, lelki gyakorlat, és érezhetjük magunkat ízig vérig jónak, akkor is megjelenik, és a felszínre tör, egy nem várt pillanatban. 

Egyszer egy "szűzmáriás" rádióban nyilatkozta egy pap, hogy szent irigység van benne, hogy nem lehet ott a csíksomlyói búcsún. Jót nevettem akkor rajta, de azóta szállóigévé vált, mert nekem attól lett szent ez az érzés, hogy engem formál, éberségre int, hogy észrevegyem a hiányaimat, és tegyek magamért.

Az ember mindig arra vágyik, ami belőle hiányzik.

Úgy döntöttem, hogy nem ostorozom magam azért, mert pár percre szembesültem az életem hiányterületével, és az ismerős hölgynek hosszan tartó boldogságot kívánok!

És természetesen magamnak is :)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Ma nem csinálok semmit!!!

Mikor mondtál utoljára ilyet? Egyáltalán tudtál már olyan napot csinálni magadnak, amikor nem tettél semmi érdemlegest?

Ismerek olyan embert, aki ilyet nem tud csinálni, mert nem tudna egy napot sem eltölteni magával haszontalanul, pedig anyagilag is megengedhetné magának.

Semmit csinálni, azt nehéz, mert mindig történik valami. Ezért könnyebb megfogalmazni, hogy mit nem fogok tenni!

Nem dolgozok, nem takarítok, nem főzök egész délelőtt ( inkább rendelek valamit ), nem vasalok, stb.

Egész nap kényelmes, itthoni ruciban, puha takaróval betakarva filmezek, olvasok néhány cikket. Néha felkelek eszek egy pár falatot, iszok, és friss levegőt szívok. Kint zuhog az eső, ezért készítek egy illatos, finom forró csokit. Jól fog esni így nyár közepén:) Teleengedem a kádat meleg vízzel, levendula fürdősóval meghintem, és némi relaxáló illóolajat is csepegtetek bele, majd elmerülök a habokban.

Csak magammal foglalkozom, és regenerálódom. Mert megérdemlem...

Mindezt úgy teszem, hogy közben nincs lelkiismeret furdalásom. Miért ne engedhetnék meg magamnak szabadon egy napot, ami az enyém?! (Azért nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor minden nap minden órájában hasznos akartam lenni, és ha nem így volt, akkor ostoroztam magam. Szerencsére ez megváltozott, ahogy egyre fontosabbá váltam önmagam számára.)

Ma már inkább a lazulást választom, amikor érzem, hogy szükségem van rá, mert a másik opció nekem nem tetszik. Ami arról szól, hogy ha túlhajszolod magad, és nem regenerálódsz, az előbb utóbb kényszer pihenőhöz vezethet. A telefont is fel kell tölteni, ha lemerül, nemhogy egy élő szervezetet...

Több példát is látok a környezetemben, akik nem tudnak, akarnak passzív pihenést végezni, ezért felüti a fejét a  betegség, kisebb baleset, ami ágyhoz köti őket. 

Ezután jönnek a fogadkozások, hogy oda fogok figyelni magamra, szánok időt a pihenésre, átszervezem a munkám,megbeszélem a gyerekekkel, hogy segítsenek a házimunkában,és ehhez hasonlók. Az, hogy mi valósul meg belőle, mindenkinek a saját felelőssége, mert azért élünk, hogy dolgozzunk, vagy azért dolgozunk, hogy éljünk? 

Döntsd el, és találd meg az egyensúlyt a munka, és pihenés között!

ui.: Kikapcsolódás volt írni :)

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Hogyan telik a nyár a szingliknek? Azt boncolgatnám ki lejjebb részletesen, akik olyan szingli életmódot folytatnak, hogy nem szándékosan választották ezt a helyzetet, hanem tudattalanul.

Mert mindig mi választunk,és ezzel az örök érvényű igazsággal nem mennék szembe. Vagy tudatosan választunk (tehát én így akarom, és kész), vagy tudattalanul (igazából másra vágyom, de mégse úgy cselekszem, ami a céljaim felé vinne).

Többen a B középbe tartozunk, aki nem akar egyedül élni, de még nem tart a boldog párkapcsolati intézmény ajtajában.

Kicsit forszíroznám még a szingli fogalmát, mert nekem kevés magyarázat, amit a neten találtam, hogy egyedülálló.

Fentiekben említettem, hogy van az a réteg, aki már annyit csalódott, sérült, besokallt, megszokta az egyedüllétet, hogy úgy dönt nem is akar kapcsolatot, mert annak nincs jó íze .Természetesen ezzel a döntéssel lemond a további családalapításról, a közös élményekről, az időskori egymás támaszáról stb. Fiatalon ez még jó bulinak is tűnhet, mert élheti az ember a saját egós életét, nem kell alkalmazkodni senkihez, azt csinálhat, amit akar, nem szól bele senki, tarthat egy-két szeretőt,akikkel  összejár szexelni, és ennyi.

Rövidebb időintervallumra ezt választani még izgalmas is lehet, nincs benne felelősségvállalás. Látok olyan csődöröket,akik ezt választották, és remekül érzik magukat benne, több szálon is futnak az események, mindig másik nőt tudnak ágyba vinni. De mi lesz 10 év múlva? Biztos vagyok benne, hogy ezt egész életre tartó formának választani elég beteges. Többek között azért, mert nincs benne semmi emberi, szociális érzékenység romboló, és öregen, magányosan meghalni kellemetlen lehet. Annál már csak az a rosszabb, hogy ha rájön az ember, hogy ezt elbaltázta,és nincs lehetősége újra játszani a szerepet.

Nézzük mi van azokkal a szinglikkel, akik párkapcsolatot akarnak, és ez az állapot minden reményeik szerint csak ideiglenes állapotként kezelik. Ide sorolom magamat is. Tegnap este arra jöttem rá, hogy ennek a helyzetnek is vannak fokozatai.

Megfigyeltem, hogy kik vesznek körül, milyen nyári programokat tudok velük tölteni?!

Van-klasszikus értelemben vett-családos barátom, aki mindennapját a gyereknevelés, és az anyuka szerep megélése tesz ki. Nekem szimpatikus módon foglalkoztatja, fejleszti a szünidős gyerekeket, Szingliként jó látni, hogy még élő fogalom a család. Közös nyári programok barátnősen nehezen képzelhetők el, de félnapos kiruccanós, fürdőzős program, ahol meghallgatásra, és együttérzésre találok a párkeresés kereszttüzében, maximálisan működőképes. Négy gyerek láttán elég nagy a kontraszt az én életemhez képest.

Van olyan barátom, aki szintén egyedülálló, de nem teljesen, mert van két csodálatos gyermeke. Ők ugyan nem pótolják a társat, de adhatnak olyan töltést, szeretetet, ami nagyban hozzásegíti az embert, hogy ne érezze magát egyedül. Van kinek köszönni, ha hazamegy, főzni, összebújni, nevetgélni, közös programokat szervezni, ami mind olyan dolog, ami építő hatású a léleknek. Vele könnyebben megoldható, hogy elutazunk nyaralni, és közösen tudunk szüttyögni a társtalanság maró érzéséről. Na nem közös érfelvágásra gondoltam, mert erőt, és biztatást is tudunk egymásnak adni:)

Van olyan barátom, aki nemrég még erősítette a szinglik táborát, de mára már kilépett, itt hagyott bennünket, és átpártolt a boldog kapcsolatban élőkhöz:) Na ez érdekes érzést kelthet abban, aki még továbbra is free. Mert vagy irigységet generál ( sajnos nem légből kapott a gondolat), amiért ő megtalálta a társát, vagy végtelen örömöt, hogy most már én következem. Nekem klassz látni, hogy a több éves önfejlesztés, közös sírás, egymás támogatása, magányos hétvégékre pótcselekvések szervezése nem volt hiábavaló. A nyári programba úgy kapcsolódhat bele egy szingli életébe egy ifjú pár, mint én is tettem, hogy elmegyek velük házibuliba, strandra, mert ez elősegítheti az ismerkedést. Szóval csapódok. Nem mondom, hogy minden pillanata örömteli, és több pár láttán a buliba nem erősödik fel az egyedüllét érzése /és amikor észre veszed, hogy körülötted mindenki egy tíz évvel fiatalabb/, de van az az alkohol mennyiség, és poénözön, ami ezt tudja feledtetni:)

Közeli ismerősöm is megtalálta azt a férfit, akivel jól van, kiegyensúlyozott, és tervezhetik a közös jövőt. Vele is jókat lehetett nyummogni, amikor egyedül volt, és közösen próbáltuk elütni a szabad időt. De szerencsére ennek vége. Velük is szívesen elmegyek egy kirándulásra, hiszen a szeretet megvan, és együtt éreznek irányomban. Szóval csapódok.

Másik barátom is harmonikus kapcsolatban él, gyönyörű kis gyermekük van, ahol szintén őszinte befogadásra találhatok, és töménytelen szeretetre a gyermek által. "Bébiszitterkedhetek" néha, ha romantikáznak, és kiélhetem magam a gyereknevelésben arra a pár órára. Így 40 pluszosan ez nagyon szívmelengető, és legalább annyira szívfacsaró ebben az élethelyzetben /gyerekmentesen/. Szóval csapódok.

Itt van még a csodálatos társkereső oldal, ahol a képzelt barátaimmal levelezhetek, és megmérettethetem magam a húspiacon. Azért a nyárból erre sok időt nem érdemes fecsérelni.:)

Ha jobban belegondolok nem is vagyok egyedül, mert vannak körülöttem emberek, barátok, szeretteim !!!

De az igazi szingliség nagyon alattomos, a legfájóbb részei külön megszokott időpontokban törnek fel, és sikeresen lerombolják az aznapi felépített eseményeket. Ilyen az este, amikor olyan jól esne odabújni valakihez, akinek hallgathatnád az esti meséjét, aki átölelne , a többiről már nem is beszélve...

Illetve a hétvégék még facsaróak, mert, ha nincs olyan program szervezve, ahová csapódhatsz, akkor azt valamivel ki kell tölteni. Mondjuk erre a rutinos szinglik rengeteg elfoglaltságot ki tudnak találni. Például filmnézés, írás, olvasás, kertészkedés, főzés, takarítás, gyöngyfűzés, vasalás, autómosás, sport stb. Ugye milyen felemelő?:) 

És itt még nincs vége, tudom fokozni!

Ma reggel jöttem rá valamire, miközben a pékségbe mentem a tiltott listán lévő szénhidrát adagomért. Többi blogomból kiderülhet, hogy sokat dolgoztam azon, hogy elengedjek dolgokat, személyeket az életemből. Most hasított belém, hogy az eltávozott szerelmemet is végleg elengedtem, mert már nagyon hátráltatott az életem folyásában. Tehát most még egyedülállóként belé / emlékébe, veszteségérzetbe / sem tudok kapaszkodni, nincs tovább az életemben. Furcsa érzés, mert idáig legalább tudtam magamat sajnálni, és szerencsétlenül érezni, és most ez sincs, mert elengedtem.

Ez hosszútávon mindenképp pozitív változásokat generál az életemben, de ebben az átmeneti időszakban, így frissen elég érdekes. Mert űr keletkezett, amivel persze megteremtettem a helyet az újnak. Hozzá kell szokni :)

Igazán szinglinek lenni nem csak azt jelenti, hogy nincs társad, múltbéli ragaszkodásaid, de a környezetedben te vagy az egyedüli, akinek még gyereke sincs. Ütős volt ez a sajtos croissant a kakaós tejjel, megártott...:)

Persze ez csak egy pillanatnyi állapot, mert minden változik!

Összességében szingliként a nyár ugyanolyan kegyetlen, és lehetőségekkel teli, mint bármely másik évszak.

Viszont ha teljes hittel, nyitottsággal hajlandó vagy kimozdulni, ismerkedni, nem bezárkózni, akarni a változást, csinosnak lenni, akkor van esély arra, hogy ne te legyél az utolsó, aki a baráti körödből szingli marad!

Hajrá csajok!

Dézsi Aranka mediátor, lélektréner 06-70-332-6136

www.aranylelek74.blog.hu

https://www.facebook.com/aranylelek/

Amennyiben tetszett a cikk, köszönöm, ha megosztod ismerőseiddel!

Ezen az energiadús napon érezheted magad kicsit tompábbnak, vagy épp feszültebbnek. Felszökhet a vérnyomásod még a legnyugodtabbnak tűnő helyzetben is, vagy torna közben eleredhet az orrod vére. Bárhogy is van, az energia dömping mindannyiunkra hat, csak másképp. Minél szenzitívebb vagy, annál jobban érzed a kilengéseket.

Sokan nem foglalkoznak azzal, hogy ma érdemesebb egy kicsit jobban elmélyülni magunkban, és a pozitív céljainkra koncentrálni, és azt sem tudják minek ez a felhajtás,hiszen minden nap kérhetünk, programozhatunk. Valóban ez is igaz, de mi van, ha mégis van valami plusz a mai napban?

Leírok egy technikát azoknak, akik "vakmerőek", akarnak valamit, és hajlandóak kipróbálni!

Fogj meg egy témakört, ami neked most a legfontosabb ( párkapcsolat, egészség, pénz stb.).

Írd le a következő szöveget egy tiszta lapra: ( Egy párkapcsolati példát írok, de te behelyettesítheted bármivel. )

" Kedves Égiek, Isten, Angyalok, Buddhák!

Segítsetek egymásra találni azzal a férfival, aki a testi, lelki, szellemi párom. Felismerjük egymást könnyedén. Olyan férfi a társam, akivel szeretetben, boldogságban, gazdagságban együtt élünk, és közösen családot alapítunk MOST. Köszönöm."

Variáció pénz témakörre:

"Segítsetek olyan munkát, vállalkozást, új ügyfeleket, egyéb bevételi forrást találni, amiből annyi pénzem teremtődik, ami több, mint amit el tudok költeni. Magas szintű életet tudok biztosítani magamnak, és a családomnak, és folyamatos tartalékkal rendelkezem MOST."

Fontos, hogy hogyan kérsz, mert megkaphatod! :) Csak pozitív szavakat használjunk, jelen időben, mintha már megtörtént volna. Tekerd, vagy hajtsd össze a papírt, kösd át egy piros szalaggal, és ha van otthon egy kósza elefántod, akkor tedd bele az ormányába, aki forduljon a lakás középpontja felé. Befelé hozza azt a sok jót, amit kérsz.

Mit veszíthetsz, ha nem hiszel benne, kipróbálod, és működik? ( Szerencsés vagy, máris hihetsz benne...)

Mit veszíthetsz, ha nem hiszel benne, kipróbálod, és nem működik? ( Legalább megveregetheted a saját vállad, hogy ugye megmondtam...)

Mit veszíthetsz, ha hiszel benne, kipróbálod, és nem működik? ( Lehet, hogy a mindennapokban is érdemes lenne erre még energiát fektetni.)

Mit veszíthetsz, ha hiszel benne, kipróbálod, és működik? ( Egy igazi mázlista vagy, csak így tovább! )

10 milliószoros sikert kívánok a beteljesüléshez!